R.J. Bennett - Horzsolások

 

 

  

 

 

 

Amikor általános iskolába járt Texasban az isten háta mögött, az egyik osztálytársának, Nola Bethnek hirtelen leromlottak a jegyei másodikban. Hamar kiderült, hogy Nola látása egyenletes iramban romlott: a végén már a tábláig sem látott el. Egy nap Nola szódásszifon-szemüveggel az orrán jött iskolába, és noha nem lett tőle szépségkirálynő, Nolával madarat lehetett volna fogatni: olyasmiket fedezett fel, amiket korábban sosem, amiknek még a létezéséről sem tudott. Hangosan lelkendezett, hogy nem is sejtette, milyen szépek a fák. Most már láthatta, ahogy minden egyes falevél lobog a szélben.
Furcsa módon a kis Mona halálra rémült ettől. Nem az ijesztette meg, hogy Nola egy darabig egyre rosszabbul látott, hanem az, hogy észre sem vette. Rengeteg inger és benyomás vette körül anélkül, hogy tudott volna róluk, vakká vált velük szemben. Azt hitte, hogy a világ teljes egészében feltárul előtte, holott valójában telis-tele volt ismeretlen részletekkel, és ő még csak nem is sejtette, hogy az élete nem teljes. 

képek a pinterestről

Olvass tovább...

Tárgyiasítás?

Zenkával beszélgettünk a szexkönyvekről? romantikus regényekről? romantikus pornókról? igazából azt sem tudom már, milyen besorolásba illenek, főleg, merthogy a feminizmustól jutottunk el ide valahogy.
Szóval felvetette, hogy ezek az újhullámos romantikus pornók teli vannak tárgyiasított szexualitással.
Nem sok ilyet olvasok, azt a párat meg, amit eddig olvastam a  témában, eléggé kedveltem, nem vagyok feminista (egyébként Zenka sem, de erről majd ő beszél, ha akar), sőt, messziről kerülöm még a témát is, és talán pont ezért másképp is látom.
Viszont eszembe jutott, hogy épp a múlt héten szaladtam át egy kommenten valami posztnál, ahol a pasi panaszkodott, hogy elhagyta őt a párja, és sose lesz neki többet ilyen kaliberű nője, hacsak nem költ a következőre is legalább ennyit. Dobtam egy hátast, aztán nem is foglalkoztam vele tovább, idióta fickók mindig is léteztek, de a beszélgetésünk eszembe juttatta.

Az emberek szemében a feminizmus sok mindenért "bűnös", és most tekintsünk el attól, hogy emiatt örökölhetünk, választhatunk, mondhatunk nemet, és lettünk a férfiakkal egyenrangú, teljes jogú polgárok is a törvény előtt. Mert ez egy dolog.
A másik dolog viszont az, hogy azzal együtt, hogy a társadalmi terhek mellett, amiket a férfiak is viselnek, és most mi is megkaphattunk, megmaradtak a saját, háztartásbeli terheink is, amikben a férfiak eddig sem, és azóta sem vesznek részt. Kevés pár esetében látom a teljes tehermegosztást, a legtöbb otthon még mindig csakis és kizárólak a nők miatt működőképes, és jó esetben a férfiak legalább annyival hozzájárulnak a dologhoz, hogy jól keresnek, de a nagy átlagnál még ez sem jellemző. Na mindegy is, ebbe ne menjünk bele, csak arra akartam utalni, hogy a nők a feminizmus okozta felszabadítás óta sokszorosan le vannak terhelve.
Ebből kiút nincs, szerény véleményem szerint. Ezzel meg kell barátkozni, meg kell a mindennapokkal küzdeni, és szerintem elég jól vesszük ezt az egészet - háztartás, gyereknevelés, férj tutujgatása, plusz még pénzt is keresünk. Viszont mindenkinek jólesik kikapcsolódnia a saját életéből, legyen az bármilyen, és akkor előkerülnek a könyvek. Itt most konkrétan a romantikus pornóra gondolok. Hogy miért ezt veszik a legtöbben? Nyilván hiánypótló dolgokat keresnek bennük. Nem degradálok, sztem mindenki, aki szórakoztató könyvet vesz a kezébe, azzal a céllal teszi, hogy olyan dolgokat éljen át, amit a valóság nem ad meg, hogy az most fantasy,  sci-fi, vagy romantikus regény, az mindegy. (A szépirodalom egy egészen más kategória, az olvasók átfedése is nagyon kicsi, és a tárgyiasítás szempontjából nem is játszik.)
A férfiaknak mindig is jogukban állt tárgyként kezelni a nőket. Ezzel lehet persze nem egyetérteni, de én ezt gondolom. A nők valahol Woodstock környékén jöttek rá, hogy ez vice versa is működőképes. És valszeg arra is rájöttek, hogy egészségügyileg nem feltétlen kifizetődő minden arrajáróval összefeküdni, de ki szabhat határokat a fantáziának? Úgyhogy lecsengett a nagy kefélési láz, de az érzés tovább örökítődött a könyvek lapjaira, eleinte csak finoman és burkoltan, mostanra pedig már teljesen hardcore formában. nyilván egyre bátrabbak és bevállalósabbak vagyunk, vagy nem tudom.
És emiatta  a hardcore vonal miatt szokott előkerülni a tárgyiasítás, mintha ez csakis a szexszel lehetne összefüggésben.

Nem kell persze egyetérteni velem, de ahogy én látom, ezek a könyvek nagyon nagyon messzire vannak a tárgyiasítástól.
Amit mi nők a legjobban akarunk, hogy csakis minket akarjanak. Hogy ez konkrétan mit jelent? Hogy a pasi csakis minket kívánjon, és ne akarjon még 100 másik nősténnyel dugni, ahol mi csak egy vagyunk a sok közül. Ha a "tárgyiasítás" szempontjából nézem, ezzel az egyetlen, mindenek feletti vággyal mi magunk tesszük magunkat is, meg a pasit is szexuális tárggyá. De ez persze ennél sokkal bonyolultabb, csak az ilyen típusú könyvekre nem jellemző, hogy túlságosan belemászik a bonyolultabb oldalába, viszont ettől még nem tekinthetünk el tőle.
Hogy szerintem miért nem tárgyiasítás mégsem? Az érzelmi oldal miatt. Se a pasinak, se a nőnek nem mindegy, kivel hempereg, innentől kezdve tárgyiasításról beszélni szerintem nem lehet. Teljesen konkrét igényeket találnak meg egymásban a szereplők, amik nincsenek meg a többi szereplőben.
De persze itt a másik dolog, a szex közbeni viselkedés, általában ez szokta kiverni a biztosítékot az érzékenyebb lelkeknél. Mert mi az már, hogy a pasi teljes alárendelést vár el? Mi az, hogy majd ő megmondja, hogyan, mikor és miben? Miért azt tervezgeti, hogy először a tus alatt, aztán a konyhaasztalon, miért nem arra gondol, hogy átfesti a nappaliját, és telihordja virággal a dolgozószobáját, mindezt csakis a mi kedvünkért?

Azt gondolom, a pasiknak nem szokott rózsaszín gondolatuk lenni. Ők célirányosak, minden felesleges sallang nélkül. Ha a nőket megkérdezik, milyen férfi kellene nekik: aki naponta felhívja az anyját, és beszámol neki a napjáról, majd mellékesen hazamegy az asszonyhoz, mert tiszta ing kellene, vagy olyan, aki tudja, mit akar, mert ő A NŐt akarja, egészen biztos, hogy az utóbbira szavazunk. Mert az a jó nekünk is, és csak akkor fog minket akarni, ha nem csak tiszta inggel látjuk el.

Számomra nem az a tárgyiasítás, hogy a szex előrébb van a listán, minthogy betegyen egy mosást. Ez ugyanis teljesen másodlagos. Minden kapcsolat alapja a kémia, és azon múlik a hossza, mennyire képes maradandó lenni, az összes többi csak grátisz, megegyezés és intelligencia kérdése. Időnként át kell járni a pasi eszén, hogy megtegye, amit akarunk, de nem tekintem tárgynak attól magam, mert hamarabb jut eszébe megdönteni, mint kivinni a szemetet.
Viszont a poszt elején a pasi a kaliberes nőjével, na az kemény tárgyiasítás. Ott ugyanis érezhetően hótmindegy, milyen a nő; a lényeg, hogy kalibere legyen, jóval nagyobb, mint a környezetében bárkinek, és ha az kell, hát majd ő feljavítja. Ha az egyik elmegy, majd csinál magának egy másikat. Itt nincs pozitív érzelem, kötődés, vágy, és mondom, én ugyan nem túl sok ilyen könyvet olvastam, de a könyvek soha nem az ilyen feljavítós fickókról szólnak.
Mindig ott az érzelmi háttér a szex mögött is, és a szex kivétel nélkül jó a nőnek (elvégre hogy lehetne már rossz? ezeket a könyveket is csak nők írják, a saját vágyuk és hiányuk a mozgatórugó), és ami mindkettőnek jó, már nem lehet tárgyiasított.

Nem tudom, mennyire érdemes szembeállítani egymással a könyveket és a valóságot, de a kaliberes ipsét nézve azt gondolom, van olyan helyzet, amikor a valóság sokkal rosszabb képet fest, mint amit a könyvbeli helyzetekből kiolvasni vélnek.

képek a pinterestről

Olvass tovább...

Témázunk - Rongyosra olvasott kedvencek

Nem hiszem, hogy valaha is lett volna olyan, amikor egyetlen könyvre rá tudtam volna bökni, mint kedvenc, vagy hogy az újraolvasást olyan sűrűn űztem volna. Van néhány, de sokkal hosszabb azoknak a listája, amiket majd egyszer újra szeretnék olvasni.
Épp nemrég írtam róla, hogyan lett a Jane Eyre életmentő olvasmány egy könyvmentes nyaraláskor, és azonnal párszor újraolvasós. Meg azóta is néhányszor.
Rongyosra ugyan nem olvastam, mert vigyáztam rá, de 3-4x már megvolt Szepes Mária Vörös oroszlánja. Nem nagyon tudok mit hozzátenni, régi ezós múltam hagyatéka, és egyik kincse. Anno kölcsönkönyvként olvastam, aztán nagy nehezen megszereztem magamnak. A botránykönyveknek már akkoriban is nagy keletje volt, ez meg még a zúzdát is megjárta, naná, hogy érdekelt volna akkor is, ha egyébként nem érdekel.

Anno saját pénzem nem volt, csak amit az uzsipénzemből tudtam spórolgatni, és még jártam könyvtárba is, úgyhogy az újraolvasás igazából eszembe sem jutott. Mindig is úgy voltam vele, hogy olyan könyveket akarok megismerni, amikkel még nem ismerjük egymást. Tartottam is magam ehhez, és a legközelebbi újraolvasósom mi lehetett más? Természetesen Chance és Moning. Döbbenetes, hogy több, mint 20 évem telt el újraolvasás nélkül.
És rájöttem, hogy jé, ennek is megvan a maga varázsa, főleg, mert igazából még ha újdonságként már nem is hatottak rám a könyvek, de nem is unatkoztam, mindig tudtam valami újat felfedezni, és ami a lényeg, nagyon élveztem a történetek újraélését.

Nálam ez a pár könyv az, amiket bármikor újra tudok olvasni, vagyis azért némi idő teljen el az olvasások között, de ha ezekkel maradnék együtt egy lakatlan szigeten, nem esnék kétségbe. Bár tény, ha magam választhatnék, még azért pár könyvet magammal vinnék ezeken kívül is.

Van, amiket szeretnék rongyosra olvasni, de ez inkább csak vágyálom.
Ilyen Frank Herbert Dűnéje, aminek a részeit nem győztem összevadászni. Azóta megjelent már párszor, sőt, még "spinoffok" is kerültek mellé, amik nem igazán érdekelnek.
Az Elfújta a szél szintén újraolvasós, Scarlett karaktere nagy kedvencem lett, akárcsak Valente Marija Morevnája (bár ott Koscsej is egy hatalmas fazon).
Jeaniene Frost Cat és Bones párosára is időt szorítanék párszor, akárcsak Rothfuss Királygyilkos krónikájára. Ott úgyis újra kell majd olvasnom az első részt még a második előtt, ha majd a harmadik is megjelenik.
Martin Tűz és jég dala sorozata újraolvasós, bár nagy kedvencem inkább csak az első három rész, igazság szerint a többit egy picit untam. Martin elvesztette a fonalat, én meg az érdeklődésem nagy részét.
Harrison Fawcett Katedrálisa, Gail Carriger Napernyő protektorátusa, ha egyszer kijön az összes rész, és On Sai összes könyve is újraolvasós.

képek: pinterest 

Többiek:
Ilweran
Miamona
 Ana
PuPi

Csatlakozók:
reea
Bill
Nikkincs
Theodóra 
Andi
Bubu
Katacita

Olvass tovább...

Fíling

Olvass tovább...