KEMÉNYFEDÉL

Micsoda drámai cím :D Na mindegy. Mindig nehezen ment a címadás. És akkor újra.

Nem tudom, kiadóéknál mi a helyzet a beszabályozott kedvezmények ideje óta, nem olyan régi még a dolog, hogy nagy tanulságokat lehessen levonni, de én azért a magam részéről meg tudok állapítani néhány dolgot.

Az első, és legfontosabb: ami kell, az kell. 
Ennyi. 
Nyilván itt a "kell" valluma beszűkült elég rendesen. A minimális kedvezmény mellett is vettem másfél hónap alatt négy könyvet, ezek mind előrendelések, meg rendeltem elő már jövőre megjelenőt is, nehogy elfelejtsem.
És itt a másik tanulság: semmi jelentősége az előrendelésnek. Még csak azt sem mondanám, hogy hamarabb jutok a könyvhöz, mert sokszor a boltban már rég lehet venni, amikorra megjön a csomag. Az egyedüli dolog, ami miatt érdemes, hogy több könyvet össze tudok szedni, ami nem egyszerre jelenik vagy jelent meg, és egyszerre el tudom hozni, nem kell folyton a boltba rohangálnom. (nem mintha nem szeretnék, de nem jó az, ha folyton kimászkálok melóból ilyenek miatt. meg egy könyv nem könyv, kettő minimum kell.)

Volt egy régi megrendelésem, amiben lett egy 10%-os könyv is, na, ahhoz egy picit macerás volt hozzájutni, mire a lírával leleveleztük, hogy igen, kell, még így is, és nagyon jófejek voltak, adtak kupont a kellemetlenségért. Szerintem ez egy nagyon kedves gesztus tőlük, hiszen nem ők tehetnek a törvényváltozásról, a könyv, annyi, amennyi, mondhatták volna, hogy kell vagy nem, és akkor le van zárva a dolog.
Ami nekem kicsit problémás, hogy csak régi könyvre lehet felhasználni, az új árkötöttekre nem. Szóval most ki kell néznem valami régi megjelenést, amire el tudom lőni a kedvezményt.
Hatalmas problémák. :D  De tényleg, mert mint rendes és rendszeres könyvvásárló, már megvettem mindent aktuálisan. 

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, azok a könyvárak. Akkor is meggondolnám, hogy miket vegyek meg, ha még élne a nagyobb kedvezmény, úgyhogy most egy-egy könyvet lehet, hogy drágábban veszek meg, de közel sem fogok annyi könyvet venni, mint amit mondjuk idén az év első felében. Vagy akár egész évben. Ilyen árak kicsit visszafogják az új könyvek iránti rajongásom, és egyre többet jut eszembe az otthoni rengeteg olvasatlan.
Igazából értékelem, hogy rám kényszerítenek egy sokkal átgondoltabb és spórolósabb mindennapokat, és megkímélnek a fékezhetetlen pazarlástól és pénzkidobástól.

Újabban rászoktam a buszon olvasásra, mióta busszal járok. Kora hajnalban, amikor indulok, még eléggé nyugi van, mindenki álmos, kivéve egy-két embert (némbert akartam írni, de pasi is van ilyen), aki úgy gondolja, a hajnali órák egy ideális időpont, hogy megossza a világgal azt a sok zagyvaságot, ami áthalad a fején. És természetesen úgy gondolja, hogy ezt jó hangosan kell, mert persze erre mindenki kíváncsi.
Szóval én leülök, előveszem a könyvecskémet, és próbálom kizárni az alapzajt, ami hol hangosabb ( a buszsofőr se kíváncsi a sok hülyeségre, de neki ott a rádió, és a hangerő gombját nem fél használni), hol csendesebb, mert azért szerencsére vannak, akik nem érzik idegennek magukat a saját fejükben, és el tudnak tölteni néhány órát harmóniában a testükben, csendben.
Igen, roppant mód frusztrál az embertársaim egy kis százaléka, akiknek időnként még szaguk is van.

Szóval, leülök, kezemben a telefonom, elindítok rajta egy könyvet. Valami kis lazát, ami nem igényel túl nagy odafigyelést, amit emberek között is fel tudok dolgozni. Ezek a reggeli olvasmányok, otthon általában nem pazarlom rájuk az időm.
Gyanútlanul megnyitom az Atlas-hatost. Annyi rosszat hallottam róla, jó lesz ez a hajnali félhomályban...
Már meg is érkeztem. Fél óra úgy elszállt, hogy észre se vettem. Nem baj, majd biztosan később lesz rosszabb, amikor nem áll össze semmi, és teli lesz ostobaságokkal. 
A másnap ugyanígy telt, de ekkor azért már gyanakodtam, aztán folytattam otthon is. 
Engem, a gyanútlan olvasót úgy beszippantott a könyv világa, hogy teljesen beleragadtam.
Mert ez egy jó könyv, mondjon bárki bármit. 
Hibátlan? Ugyan, dehogy. Biztosan vannak hibái, de őszintén, kit érdekel? A történet sodort magával, a szereplők teli vannak rejtéllyel, eltemetett titkokkal, vad és sötét, mágikusan is meg emberi oldalról is. Nem érdemes kérdezgetni, hogy mi ez a világ, hogyan illeszkedik a miénkbe, mi a háttértörténet, miért nincsenek igazán kidolgozva ezek a dolgok. Én az az olvasó vagyok, akinek a fantáziája ki tudja tölteni a kis hézagokat ( a tátongó lyukakat nem szeretem), és nem igénylem, hogy mindent az arcomba toljanak. Ha nincsenek kérdéseim, akkor nem foglalkoztat a történet annyira, hogy gondolkodjam rajta, és kérdéseim legyenek.

Igazából nem akarok sokat mesélni erről a könyvről. Egy elszigetelt akadémián fogjátok eltölteni az időtöket, hat különleges diákkal együtt, akik a mágia elméleti és gyakorlati oldalát tanulmányozzák a különböző képességeiken keresztül. Elgondolkodtató kérdéseket feszegetnek, amiket akár tudósok is tanulmányozhatnak (szerintem meg is teszik, az idő például nagyon izgat mindenkit, de ilyen a térhajlítás, a fekete lyuk vagy a teleportálás is). Rengeteget tanulnak, fejlődnek, nem csak mágikusan, (aminek mi is tanúi lehetünk, kapunk egy kis elméleti kiképzést fizikából), de a személyiségük is. Mint egy átlag huszonéves, mondhatnánk, de itt azért az átlagtól komolyabb dolgokkal kell szembesülniük.
Érdekesek ezek a világ mindenféle tájáról összeszedett emberek, a saját kis céljaikkal meg játszmáikkal. Látni, hogyan csiszolódnak össze, ahogyan a saját meggyőződésük ellenére is már csapato(ka)t alkotnak, felmérik a saját és a másik erejét, és próbálják magukat elhelyezni a nagy sakktáblán, ahová Atlas helyezte őket. A tét hatalmas, a tudásvágyuk szintúgy, de meddig képesek elmenni a céljaik érdekében? Én mit tennék? Ölnék? Menekülnék? Hagynám magam? 
Állítólag az utolsó fejezet problémás. Nem értem, miért lenne. A közepétől kezdve lehetett sejteni, hogy itt valami egészen másról lesz szó, minthogy hat mágust összeterelnek egy kis továbbképzésre. Amikor belenézhettünk Dantonba, onnantól kell nagyon figyelni, mi történHET a háttérben. Történhet, mert sötétben tapogatózunk, és én ezt imádom. Gyanakodhatok, konspirálhatok, és nagyon várhatom a folytatást.
Abszolút ötcsillagos olvasmány, nagyon dark, nulla romantikával.

A könyvek megtalálnak minket, bármennyire is ellenállunk. Ha vonz valami, ne hagyd magad eltántorítani. Legtöbbször persze a nagy átlag fanyalgása jogos, de mindig lehet találni gyöngyszemeket, amik hozzánk szólnak, még ha másokhoz nem is. Nagyon-nagyon bánnám, ha kihagytam volna az életemből.