Jó rég volt, hogy utoljára témáztunk, azóta én már egyszer a blogolást is abbahagytam, szóval aktuális, milyen is a viszonyunk a virtuális térrel, meg úgy egyébként, az élettel, könyvekkel, többi bloggal, meg a sajátunkkal. Én már annyira kijöttem a gyakorlatból, hogy amikor ütemeztem a posztot, szabályosan idegben voltam, nehogy véletlenül megjelentessem, biztos, hogy csak a dátum idején fog látszódni? de tuti, hogy ütemezve van?:D
Azért most megnézném a többieket, hogy ki hogyan fog neki ennek a posztnak. Vázlatot ír? listát? apró kis gondolatokat jegyez fel, hogy majd kifejtse? aztán lehúz egy csomó mindent, mert arról inkább mégsem beszél, mert ... csak? csak könyves legyen, vagy en bloc az élet? érdekel ez bárkit is? bármelyik? Én azt hittem, majd száguld a kezem a billentyűk felett, annyi gondolatom lesz, ehelyett üres fejjel bámulom a képernyőt, és próbálok szeparálni, hogy mi az, amiről írjak, egyáltalán van-e bármi érdekesség velem kapcsolatban, ami említésre méltó lenne.
Vannak célok, amiket igyekszem megvalósítani. Igazából ezekben semmi újdonság nincs, egy ideje már próbálkozom: maradandóan olvasni, ami azzal jár, hogy elég visszafogottan olvasok, hagyok időt a könyveknek ülepedni, kiélvezem a kalandokat, szóval próbálom visszahozni az olvasás élvezeti értékét, ami nekem a blogolás közben valahol elveszett.
Várnék pár dolgot, de azt hiszem, ezek már soha nem jönnek vissza:
- nem fogok tudni először rácsodálkozni egy könyvre, mennyire jó, hiszen imádom a könyvajánlókat, és még ha nem is ragad magával mások rajongása úgy, mint régen, azért szeretem mások élményét figyelni.
- nem fogok tudni először rácsodálkozni egy könyvre, hogy jé, ezt még soha nem láttam, el kéne olvasni, mert rendszeresen figyelem a kiadókat, milyen könyvek jönnek, úgyhogy nem igazán tud meglepetés érni, főleg, hogy a külföldi ajánlók miatt mindig várok valamit.
- annyi könyv jelenik meg, hogy sajnos tudomásul kellett vennem, nem fogok tudni mindent elolvasni, amit akarok. Régebben még elhittem, hogy egyszer a végére jutok.:D
Ez már az a korszak, ahol szinte mindent előre tudunk, de aki akkor kezdett olvasni, mint én, amikor a könyvek még felfedezésre vártak, mert nem tudtam, hogy bárki más már felfedezte őket, annak lehet ebben egy kis nosztalgia, és jó lenne újra friss szemmel járni a könyvesboltba, pozitív és negatív előítéletek nélkül. Amihez minimum egy éves digitális detox kellene.
Mostanában kezdem felfedezni a hangoskönyveket. Még szoknom kell, de jó úton vagyok. Meglepetésként ért, hogy van, aki a hangoskönyvezést nem tartja olvasásnak, amit nem értek, de vérre menően tudnak erről vitázni, mint ahogyan sok más hülyeségen is. Amióta ebben a könyves érában benne vagyok, a problémák semmit nem változtak, pedig azóta már megfordult itt pár generáció.
Van, aki annyira hedonista, hogy egyszerre olvassa és hallgatja, de rendszeresen látok olyanokat is, akiknek szépen fel vannak sorakoztatva a polcon a könyvek, majd ugyanazok a kezükben is ott vannak, vagy pont hogy az e-book mellé kéznél van mindig a papír is (ez nálam is rendszeres).
Rendszeresen látom, hogy nem csak könyveket, readereket is halmoznak, van neki 4-5-6, mert ez újabb, amazt szereti, a másikat megvette, mert színes, szóval mindig van valami indok a gyűjtögetésre. És külön iparág épült ki arra, hogy kitalálják, a szimpla kis readereket mivel lehet még tuningolni. Régen örültünk, ha a több kilós, sokszáz lapos könyvet nem kell tartani, mert elfér az olvasón, mára odáig jutottunk, hogy az olvasót sem kell tartani, sőt, még hozzá sem kell érni, mert a lapozásra is van külön kütyü. Eszem megáll. De nagyon jók. Sőt, fel is lehet díszíteni az olvasót, akinek egy csinibb tok kevés, az tud matricázni is, és kicsi kreativitással tud cserélhető, tematikus lapokat csinálni. Határ a végtelen.
És persze mindig jön valaki, aki megkérdezi, hogy minek otthonra egy egész könyvtár, minek veszi meg bárki is az ötödik olvasóját, miért nem akadémikus módon elemzi a könyveket, mi ez a lazaság ezzel a nagy rajongással, meg minek olvasni fictionoket, a valódi érték a nonfictionben van. Rengeteg posztötletet adnának egyébként ezek a viták, ha lenne késztetésem írni, de mindig visszatart, hogy a kutyát nem érdekli, miről mit gondolok, minek töltsek vele időt.
Ami nekem újdonság volt, hogy alapvetően csajos könyveket kézbe vesznek pasik is, ennek is lehet sokféle oka. Mert hatott rá a rajongás, mert jó a borítója, mert kíváncsi rá, mitől van úgy odáig a párja - pl. ACOTAR sorit rengeteget láttam pasiknál, és nem állnak meg az első könyvnél, még akkor sem, ha úgy alapból nem tartják egy értékes időtöltésnek, de sikerült ráfüggeniük. Jó fejek, ahogy videóznak a kocsiból, hogy alig várják már hogy hazaérjenek, és folytathassák, de ők sem értik, miért. És különben is, mit esznek a nők Rhysandon??:D
Nagyon felbolygatta az olvasókat, hogy tavaly október óta ugrott az előrendelési kedvezmény az új könyvekre, és én is azt hittem, hogy több pénz marad a pénztárcámban, mert nem fogok könyveket venni. Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy ami kell az kell. Nem tudom, hogy a kiadók mikor fognak valamit látni, hogy mennyire csappant meg a bevételük, egyáltalán megcsappant-e, de én inkább annak köszönhetem a kevesebb költésem, hogy kevesebb könyvet ítélek kellőnek. Nem vagyok abban sem biztos, hogy megéri megvárni az egy évet. Megvan a magam elképzelése arról, hogy mi számít akciónak - és a 15-20% kedvezményért nem fogom reszkírozni, hogy mire eltelik az egy év, lesz-e még belőle. Elképzelhető, hogy rosszabbul járok, de inkább pihenjen a polcomon a könyv, mint ne.
Mindebből az következik, hogy én és a blog már nem vagyunk egy hullámhosszon, se a sajátommal, se másokéval. De jól van ez így, az ember változik, ami működött 20 éve, az most már nem feltétlen.
Ami állandó, az, hogy miket szeretek olvasni: fantasy, fantasy, fantasy, kicsi thriller, némi krimi, és fantasy. Amiről eléggé leszoktam, a történelmi regények. Talán nem véglegesen, nem tudom. És nem szívesen borzolom az idegeim azzal, hogy kilépek a komfortzónámból. Ahogy kilépek az ajtón, hogy munkába menjek, míg haza nem érek, folyamatosan a határaimat feszegetik, nem kell még nekem is. Ami még lényeges az utóbbi pár évemről, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. Nagyon érdekes téma, és próbálok a szöveg mélységeihez eljutni, ami nem egyszerű. És nagyon sajnálom, hogy ez eddig kimaradt az életemből, mostanra valszeg sokkal előrébb járnék már, bár nem tudom, mennyi eszközöm lett volna ehhez mondjuk 20 évvel ezelőtt. Mindegy is, az okosok azt mondják, bárhogy kanyarodik is életed, a végén mindig Jézusnál fogsz kikötni. És minden akkor történik, amikor az ember megért rá.
Egyébként a mindennapokban van, hogy így érzem magam:
