Őszi témázásunk a népszerűtlen könyves vélemény.
Nekem vannak olyanjaim. És szerintem én egy kicsit tágabban értelmeztem a témát, bocsi.
Az első és legfontosabb: ha főzős videókban nyomod, miért nincs összekötve a hajad??
Ugyanez felújítós videóknál. A csajt (is) láthatóan idegesíti a haja, mindenbe belelóg, nem lát tőle, csapkodja, de koszos a keze, most akkor mi legyen, szóval ne. Kösd össze. Senkit nem érdekel, hogy pufi fejed van a hajad alatt, mindenki arra kíváncsi, mi lesz abból, amit csinálsz.
A sok centi hosszú műköröm. Számomra értelmezhetetlen a léte.
A "curve" fül alatt a ruhák 30 kilós lányokon.
A felugró ablakok.
A szürke festék falon, bútoron. Betiltanám.
A "ne stresszelj" felszólítás. Komolyan? Ne? Majd a Plejádokon nyugi lesz.
Az "egészséges ételek" és a "hogyan élj egészségesen" témakör külön idegesít.
Amikor valaki azért csinál valamit, mert az a divat. Kit érdekel a divat? Csinálj olyan környezetet magad köré, öltözz úgy, ami te vagy. Nem hiszem, hogy ennyi unalmasan egyforma ember lenne, de a divat az valahogy mintha mindenkit nyomasztana a kötelezőséggel. Kötelező divatosnak lenni, márkás és méregdrága ruhákban járni, fél millás iphone-t venni a tíz éves kölöknek, hogy "befogadják" az osztálytársak, stb.
Stephen King egy beteg barom, orvosi eset, aki véletlenül tud írni.
Vannak azok a posztok/videók, ahol azzal kezdi valaki, hogy nem szoktam ilyesmit olvasni, de... Na én ezt azonnal hajtom tovább. Majd ha elolvasott "ilyesmiből" vagy harmincat, és rászokott a műfajra, releváns lesz a véleménye. Teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív az értékelése, nem tudom komolyan venni.
A nem tükrözött a videók.
Amikor csak a könyv élét mutatják, és csak mondja, csak mondja. Sose tudom meg, mi az évszázad olvasmánya, így jártam.
Tudom, lehetnék türelmesebb, de nem vagyok.
És itt azért megjegyezném, hogy az emberek nem azért viseltetnek türelmetlenebbül a tartalmak iránt, mert rövidültek az agyi idegpályák (vagymi. egyébként lehet, hogy rövidültek, sokaknál ki is sültek, ez biztos), és a gyors kielégülés reményében tekerik, mint a hülye a social mediát, hanem mert iszonyat sok baromsággal lehet találkozni, és ne kelljen már kivárnom 5 perc értelmetlen szócséplést/videót/bármit, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy az egésznek semmi értelme nem is volt. Ha az eleje faszság, a vége is az lesz.
Egyébként meg jogos, ne tekergessünk. Olvassunk rendes könyveket.
Nagyon próbálok a blogokra és az írott tartalmakra koncentrálni, de rá kell jönnöm, hogy már rég nem olvasok blogokat. Azt hiszem, ezzel nem leszek túl népszerű, de ez van. Amit viszont nagyon élvezek, egyre jobban, saját magam felfedezni egy könyvet. (A blogolás totál kiölte belőlem az olvasási szenvedélyt, és nagyon lassan akar visszajönni.) Nyilván annyit látok a könyvekről, hogy rajonganak értük, nagyon dicsérik, és többször felbukkan, és meg is maradnak ezek, de a kimerítő véleményeket, elemzéseket, magyarázatokat messzire kerülöm.
Azt nagyon nem szeretem, amikor egy negatív vélemény felbolygatja a lelkivilágom egy általam szeretett könyvvel kapcsolatban. Gyenge vagyok, ha ilyen kerül elém, nem állok le vitatkozni, meg érvelni, meg győzködni, főleg nem nézem (olvasom) végig :D, tovább állok. Ez egy olyan dolog, hogy nem akarom tudni, kinek miért nem tetszik valami, amit én különben imádok. A túlélésre játszom, nem kellenek a felesleges negatív dolgok.
Nehezen viselem, amikor valaki minden videója elején beköszön, sokan többször egymás után mindenféle formában, de azt is, amikor az egyébként is rövid videókból a bemutatkozásokkal vagy a bevezetéssel veszik el az időt.
Vagy amikor már az elején felszólít, hogy kedvenceljem, kommenteljek, osszam meg, és iratkozzak fel. Hát haver, én tuti nem. Csinálj olyan tartalmat, és hidd el, felszólítás nélkül rányomok a követésre.
Vagy azzal kezdi a videót, hogy semmiképpen ne görgessek tovább, mert ezért vagy azért nagyon fontos közlendője van, vagy zokogva közli velem, hogy neki már most sehol nem lesz laknia, és nézzem, kommenteljem, osszam meg, mert ez neki anyagi segítség. (van, hogy valóban az, de egyáltalán nem kell mindent elhinni, amit látunk.) Ők azonnali továbbtekerésre vannak ítélve.
Nem tudom, ezek mondanak-e bármit is egy olvasónak, aki csak az írott felületen nézelődik. De épp jöhetnének azok a dolgok is, miért nem olvasok már blogokat.
Túl hosszúak a posztok. Jön egy kis bevezető, ami jó esetben arról szól, kinek hogyan került a könyv a látóterébe. Ez eddig még érdekes is.Ezt követően viszont előkerül a könyv tartalma: a cselekmény, a szereplők, mesélnek kicsit (nagyon) a könyvbeli eseményekről, amit nekem kellene felfedeznem, önállóan, egyedül, a fotelem magányában, hangulatvilágítás és otthonillatt közepette. Nem kell, hogy spoileres legyen egy ilyen kis mi történik a könyvben szösszenet, akkor is túlterhel információkkal. Van pár hívószó, amire mozdulok, tényleg csak szavak, a többi már too much. Ezt tiktokon is csak kevesen tudják hozni, de ott sokkal egyszerűbb egy következő videóra váltani, ahol lehet, hogy mosómedvék fognak trambulinozni, és akkor helyreáll a világ rendje.
Ráadásul kevesekkel egyezik az ízlésem, és nem akarok megküzdeni a komfortzóna-tágítással, ami számomra egyenértékű az önerőszakkal. Nem akarok tágulni, nem akarok számomra unalmas és érdektelen dolgokkal bíbelődni, nem akarok semmit magamra erőltetni, aminek a befogadása nem kézenfekvő, így nem akarok olyan könyvekről olvasni, amelyik könyveket nem akarom elolvasni. Olyan könyvekről meg pláne nem akarok olvasni, amiket el akarok olvasni.
És mi, könyvesbloggerek, túl komolyan vesszük magunkat, pedig a mit olvasol most mellett bőven elférne a miben-hol-hogyan-mivel-miért-stb olvasod is, sőt, bármi más is.
Aztán van azért, amiben már lenyugodtam. Régen nagyon tudtam kampányolni a sorozatok folytatása mellett, és az is lehet ám, hogy ezeket a könyveket még mindig nem olvastam el. Vannak félbemaradt sorozataim a polcon, és egyáltalán nem zavar, hogy nincs végük; előfordul, hogy egyáltalán nem is érdekel a végük. Persze olyan is van, amit még mindig szívesen olvasnék magyarul, de van annyi más könyv, amikhez nem jutok el, pedig nagyon érdekelnének, hogy ritkán jut eszembe felemlegetni a mellőzésüket.
Nem tudom hova tenni a fenyegetőzéseket, hogy majd csak akkor veszik meg a könyveket, ha minden rész kijön. Ember, ilyen könyvárak mellett ezt van kiadó, ami komolyan veszi?:D ugyanmár. Kijön az ötödik rész, akkor meg azért megy majd a rinya, mert nem mindenki ilyen hülye, és az előző részekből már nem lesz kapható. Akkor meg azért nem fogod megvenni, és persze mindig a kiadó a hibás.
Sokan nagyon tudnak pörögni az egységes kiadásokon - nem érdekelnek a méretproblémák, és az élfestés sem.
Viszont imádom a szép könyveket, de hacsak nem képvisel a szememben nagyon nagy értéket, nem csinálok magamnak miatta felesleges kiadást, csak mert jött másik borító, vagy újraszerkesztették, vagy épp élfestve van. Sőt, nem veszek meg egy első részt újra élfestve, csak mert a másikat úgy vettem meg. Az egyik ilyen, a másik olyan. Na puff, mi lesz akkor.
Olyan könyv is van, amit csak e-ben vettem meg, mert nem tetszett a borítója. Ez az én heppem.:)
És ha már ebook. Szétcsúszok tőle, amikor azt mondja valaki, akinek életében nem járt olvasó a kezében, hogy neki ez nem kell, fáj tőle a szeme, jó neki a telefon is. Nagyon nem ugyanaz ám a két eszköz, és nem csak méretbeli különbségek vannak.
De mondhatnám a pdf=ebook féle ostobaságot, meg hogy emberek milyen minősíthetetlenül szarul kinéző szerkesztéssel is megelégszenek (jellemzően tehetségtelen kalózok munkájával), meg említhetném a bőbeszédű ügyfeleket, akik rendszeresen feltartanak, a fürdeni képtelen embereket, akiket a buszon/bárhol rendszeresen szagolnunk kell, pláne, ha a fél napját a kocsmában töltötte, mielőtt buszra száll, meg az ordítva hisztiző gyerekeket (abszolút jogosnak érzem a gyerekmentes mindenféle helyeket, értetlenül is állok előtte, amikor valaki ezen fennakad), szóval van még sok, de megnyúlt a poszt már nagyon.
Többiek:
