Lehet, kéne már egy kis pozitív téma is, nem? Újabb rajongásaink, mitől érezzük teljesnek, kiegyensúlyozottnak magunkat, minek tudunk nagyon örülni, ilyesmik.
Ami először eszembe jut erről a cozy témáról, az mindenképpen az otthoni kuckózás, hóval, esővel, napsütéssel, az mindegy, de mindenképpen macskákkal és/vagy könyvekkel, kávéval, de én turbózom az élményt valami gyümölccsel, chipsszel, vagy épp a hétvégi ebéddel.
Ezek elég szokványos dolgok, ha az ember szeret olvasni, viszont nem olyan nagy baj, ha könyvön és házon kívül is megtaláljuk ezt az élményt.
Engem baromira kikapcsol, ha autóban ülve bambulhatok a tájra. Olvasni úgysem tudok közben, viszont nézelődni, észrevenni ezt-azt olyankor a legjobb. Számomra az egyik legszebb látvány a megművelt földterület, és a kiterjedt erdők. A földeken felhalmozott szalmabálák, az aratás pora, az eső áztatta vagy hóval borított hatalmas szántók, a viharban bóbinyáló fasorok, az eső után előbukkanó nap, és a színek és árnyalatok, amiket magával hoz. Mindennek ellenére tipikus városi lány vagyok, nem szeretek kapálni, és semmi kielégülést nem ad a kiskerti izzadás. Nem is művelem.
Időnként megcsapnak gyermekkori illatok, ezek nagyon meg tudnak nyugtatni, bár érdekes, hogy igazán nagy szeretet ezekhez az illatokhoz nem kapcsolódik, kiemelten kellemes emlékek sem, egyszerűen talán annyi elég, hogy ezek az illatok még mindig léteznek, annak ellenére, hogy annyi minden eltűnt abból az időből.
Szerintem sokan vagyunk azzal úgy, hogy egy-egy nagyobb vagy látványosabb takarítás után elönt minket az elégedettség. Amikor rend van és tisztaság, és minden lelkifurdalás nélkül olvashatunk, sorozatozhatunk.
Nagyon szeretem a hétvégéket, amit én péntek déltől számolok, és természetesen hétfő reggeltől kezdve nagy várakozás előz meg. A nyugodt reggeleket, amikor kávézunk emberemmel. Jobb szeretem, ha ő csinálja, finomabb. Vagy amikor még ágyban vagyok, és az egyik macskám hozzám bújik, és úgy alszunk még tovább. Imádok otthon lenni, sehová sem menni.
Ezek apró dolgok, de nagyon fontosak. A boldogságot csupa nagybetűvel szeretik emlegetni, és olyan dolgokat társítanak hozzá általában, ami nagyrészt irreális vagy elérhetetlen. Nekem ezek az apró dolgok adják a boldogságot. Egy jó könyv, a családom, amibe nálunk kutya-macska beletartozik, és a nyugalom, amikor nem kell más életével, lelkivilágával vagy épp a saját vagy a világ problémáival foglalkoznom. Hanem csak úgy lehetek, amolyan egybitesen, a világ tartozékaként, de semmit nem lendítve rajta, csak élvezve, amit kapok.
