2013/07/07

K.M. Moning - Iced ~ Megnyílik az ég

Szerintem, ha van Isten, akár férfi, akár nő, nem foglalkozik azzal, hogy mit építünk, vagy hogy követünk-e bizonyos kidolgozott szabályokat, hanem minden nap a vállunk mögött állva figyeli a tetteinket. Megnézi, hogy vállalkoztunk-e erre a nagyon nagy, életnek hívott kalandra, és kezdtünk-e vele valami érdekeset. 
Nem fogok úgy tenni, mintha nem hallottál volna még Moning Fever sorozatáról, de ha mégsem, egy kattintással elérhető a link, és tessék gyorsan pótolni a hiányosságokat, és ne olvasd el a posztot, mert keményen spoileres lesz neked. Vagy nem. Még nem tudom.

Először a történetről akartam mesélni, vagyis arról nem nagyon akartam, inkább csak a könyvről, de olvasás közben elcsíptem itt-ott félmondatokat, hogy a könyv unalmas, és nem tudnak a csajok olyan jól szórakozni rajta, mint a többi részen. Úgyhogy először inkább kiakadnék.
Haver, ez komoly?! Ez a rész is baromi izgalmas! (Mondom ezt úgy, hogy nehezen viselem a felkiáltójeleket.) Egy csomó minden történik benne. Kezdjük mondjuk Danivel. Jobban megismerjük, és a Feverben csak ide-oda pattogó kiscsajról kiderül, hogy nagyon is bevállalós, nem ijed meg a saját árnyékától, és 14 ide vagy oda, nem kell félteni semmitől. Persze, ennek is megvan az oka, Christian elszólta magát, szóval úgy tűnik, nekem lesz igazam a felállított elméleteket illetően, de majd kiderül. Persze Moningot ismerve azt is el tudom képzelni, hogy konkrétan semmi nem fog kiderülni, max majd be lehet azonosítani, hogy igen, ez mintha az lett volna. Nem számít, hogy neked most semmi értelme nincs ezeknek a mondatoknak, ha elolvasod, és összeszeded a párhuzamokat, világos lesz.;) Mindig mondom, hogy remek agytorna ez a sorozat, egyszerűen képtelenség kombinálás nélkül végigolvasni.
És ha már szóba jött Christian - az uncsi, mosolygós egyetemista McKeltar duridából egy igazán érdekes alak lett. Az egyetemista énje unalmas volt és sótlan, de ez, ami lenni készül, igazán érdekes folyamat. A felröppenő hírek szerint Moning nem akar túlzott figyelmet szentelni az átalakulásának, úgyhogy kénytelen vagyok a fantáziámmal kitölteni a rést, hogy milyen lehet az új bőrben a valóság. Pedig igen érdekes nézőpont lehet az ellenség fejében létezni, aki, ha azt nézzük, mégsem ellenség. Vagy az? És mikortól lesz az?  Christian felől nincsenek kétségeim, bár a kapcsolata Danivel kicsit elbizonytalanít. Hogy hogy fogja ezt viselni Christian.
Ryodan. Na igen. Szerintem én voltam az egyetlen, aki attól az első bizonyos felbukkanásától kezdve nagy rajongója, még Barrons sem tudta legyűrni. Mindenki Barronsért van oda, de nekem a nagy ász Ryodan volt mindig is. Ez még itt is látszik, pedig ideje nagy részében elég kétdimenziósra sikerült szegény. Pillanatai voltak csak, amikor sokdimenziós fényében ragyogott, leginkább akkor, amikor nem próbált meg úgy tenni, mintha ember lenne. Ebből a szempontból Barrons ábrázolása jobban sikerült. Ő még akkor is ott volt a sorok között, amikor már több tíz oldalon keresztül sem említették meg. Ryodannél sajnos ezt nem éreztem, ő csak akkor volt ott, amikor megjelent, bár azt elég sűrűn tette. Szerencsére, mert azon kívül, hogy veszélyes próbál lenni, elég szórakoztató és vicces alak, de amíg Barronsnál elhittem, hogy a puszta fogaival képes bárkit széttépni, addig Ryodannél inkább csak valami maffiózó-feelinget sikerült összehoznia Moningnak. Nem számít, Ryodan az Ryodan, és ha mindig utána kell is festenem a könyv lapjain megjelent pasast arra a képre, ami még a Feverben kialakult róla bennem, akkor megteszem.
Egyetlen számottevő női szereplő volt még a könyvben, Kate. A többiek annyira ásítoztak rajta, (amit megértek, mert nem egy érdekes személyiség), hogy elsőre majdnem átlapoztam a részeit, de még jó, hogy nem tettem. Haver, nekem ez is tetszett. És nem azért, mert elfogult vagyok, bármennyire is úgy tűnik, (persze, mert az vagyok, de az most mindegy), hanem mert az álmai és a hatásuk, és Ryodan reakciója, meg ahogy a helyzetet kezelni próbálja... egyszóval nekem érdekes volt figyelni, hova alakul a dolog. És természetes, hogy a jégbe zárt herceg próbálkozik. Mondjuk nincs könnyű dolga, de az idő neki dolgozik.

A történet is a szokásos: mozgalmas, érdekes, és annyira elvagyok a szereplőkkel, hogy majdnem elfelejtettem írni: az történik, amire az alcím utal, és Dani próbálja megoldani a problémát, de közben meg történnek vele a szokásos tinihormonos dolgok, meg megismerhetjük kicsit Táncost is, aki egyébként Dancer, és hülyeség volt lefordítani a nevét, de hiába mondtuk ezt már a Fevernél is, semmi hatásunk nem volt az eseményekre.
Haver, a történettel sincs semmi probléma.
Haver, nem unatkoztam egyetlen sornál sem.
Haver, nem értem, mi baja a többieknek...
Oké, nem tökéletes a könyv, bár jelen pillanatban azt sem tudnám megmondani, mi hibádzik benne, mert szerintem semmi, de a tökéletes dolgokat nem lehet annyira élvezni, mint a kevéssé tökéleteseket, szóval teljesen rendben van az egész. Száz százalékos szórakozás, csak sajna túl gyorsan vége lett. De mintha minden Moning könyv túl hamar érne véget, és most picit így is maradunk, mert még angolul sincs folytatás, amit előkaphatnánk, hogy nemár, nem bírom így tovább, haver.
Ha valaki bírta Danit a Feverben, imádni fogja ezt a részt is, szereplőstől, történetestől, mindenestől.

Kiadja a CorLeonis. (örök hála nekik ezért)
A teljes  Fever sorozatot is hatalmas 
kedvezménnyel lehet náluk megvenni.


És a végére Ryodan hitvallása, amivel nagyon egyetértek, bár az alkalmazását illetően vannak kétségeim:
Kölyök, hadd mondjak valamit. A legtöbb ember félig sem él ez alatt a kis idő alatt a Földön. A felelősség és a neheztelés ködében telnek a napjaik. Nem sokkal születésük után történik velük valami. Konfliktusba keverednek amiatt, hogy mit akarnak, és hamis isteneket kezdenek el imádni. Kellene. Könyörületesség. Egyenlőség. Emberszeretet. Nincs semmi, amit meg kellene tenned. Tedd, amit akarsz. A természetben nincs könyörületesség. A természet nem ismeri az egynelő bánásmódot. Nem születünk egyformának. Vannak erősebbek, okosabbak, gyorsabbak...
Hát nem tiszta szociopata a szentem?;)

9 megjegyzés:

  1. :D
    jó ízlése van Daninek. Disturbed, Linkin Park. :))

    VálaszTörlés
  2. Na végre, és milyen jókat írtál ;)!
    (

    VálaszTörlés
  3. Jövök én is!! :) Majdnem elfelejtettem kommentelni :)) (csak tegnap idegbajos voltam :D) hmm, Christian elszólta magátnál SPOILER arra gondolsz, hogy nászajándékot mondott valamire? :) SPOILER VÉGE!
    Számomra ryodan veszélyesebbnek érződött, bár tény, hogy nem tölti úgy ki a rendelkezésre álló teret, mint Barrons. Viszont sajnálom, Barronsra csak szívecskeszemekkel tudok gondolni, nekem biztos nem tépné le a fejem :D

    VálaszTörlés
  4. SPOILER!!!
    Pupi, nem, nem a nászajándékosra gondolok, ott sztem a herceg (vagy valaki) felülkerekedett az emberen egy pillanatra. amikor nem tudta, mit mondott, sztem nem a hülyét játszotta, tényleg nem tudta.:D
    mindjárt megírom.
    SPOILER VÉGE
    én nem vagyok oda Barronsért annyira, mint mindenki más, de az a néhány alkalom, amikor megjelent, az olyan volt, mint az előző kötetekben: OTT volt, és marhára vigyázni kellett vele. Ryonál sztem az a gáz, hogy túl sokat mosolyog. nehéz félni egy olyan pasitól, aki sokat mosolyog, még akkor is, ha mindenki mondja, hogy bizony tőle félni kell.

    kedvencke
    köszönöm a díjat.:)

    VálaszTörlés
  5. Hm, oké :) azt hittem pedig, hogy arra gondolsz.
    Igen, Barrons kétségkívül a legapróbb jelenetben is annyira ott van, amennyire csak lehet.
    Érdekes, Barrons meg sokat hahotázik - persze csak Mackel, négyszemközt, mégse vett el az imidzséből a dolog. :)

    VálaszTörlés
  6. nekem nehéz komolyan venni egy olyan pasit, aki kefélés közben teli szájjal röhög.:D

    VálaszTörlés
  7. Még nem írtad meg mire gondoltál :D

    VálaszTörlés
  8. de, megírtam, csak nem neked, és nem nyilvánosan.:DD
    bocsi, bekavarodtam. mindjárt pótolom.:))

    VálaszTörlés