2015/07/18

Nő kutyával és holddal

Magányos nő kutyával és holddal - ezt a címet adja képének Alan Hunter, aki a huszonéves Emmát lopva lefényképezi egy zord skóciai szigeten. A magyar rendőrnő és a skót fotós hamar megtalálja a közös hangot, mégis tíz év telik el, mire ismét találkoznak. Emma főnöke parancsára a magyar rendőrség képviseletében vesz részt egy londoni bűnmegelőzési konferencián, de amint Alan meghívja magához, tüstént otthagy mindent, és Edinburgh-ba indul. A nőt a fotós gyertyafényes vacsorával várja, ám egy váratlan telefonhívás elszólítja, és Emma magára marad a tengerparti nyaralóban. S hiába várja Alant vissza. Az örökké szitáló esőben, az ólmosan szürke novemberi ég alatt Emma maga ered a férfi nyomába. A Londonból még idillinek ígérkező utazás hamarosan rémálomba fordul: egy felkapaszkodott üzletasszony, a civil életben a helyét kereső visszavonult sportsztár, kétes alakok, lecsúszott egzisztenciák, megkeseredett és jobb sorsra érdemes emberek kusza viszonyai, sötét üzelmei labirintusában kell Emmának boldogulnia. A tét pedig már nemcsak az, hogy megtalálja a férfit, akitől zsákutcába futott élete fordulatát reméli, hanem hogy ő maga életben maradjon.
A Pacskovszky fivérek bemutatkozó regénye rózsaszín felhős romantikus történetként indul, ám a komor hangulat, a baljós előjelek, a szereplők rejtett szennyes szándékai hamar kizökkentik az olvasót a komfortzónájából. A krimi, noir és thriller elemek alkalmazásával a regény igazi műfaji bravúr, hiánypótló a hazai szórakoztató irodalomban.
Agave (dibook) 
Hú, ez tényleg jó volt. Így kell krimit írni. Feszes tempó, folyamatosan történik valami, jók a karakterek, és az a típusú könyv, ahol nincs igazán főszereplő, minden egy eltűnt férfi köré épül fel, mégsem sikkad el egyetlen karakter sem. Az L-betűs nyomozók megkülönböztetésével akadtak gondjaim, de sose legyen nagyobb bajom.
Örülök, hogy nem akartak mindenáron magyar környezetben nyomozni. Tudom, hogy van, aki külön élvezetet lel mindenféle magyar vonatkozásban, és magyar helyszínben, engem inkább csak eltántorít. Bőven elég volt Emma magyarsága, és tökéletes helyszín volt Edinburgh. Nem túl sok skót feelinget kaptam, de ez csak így utólag tűnt fel, olvasás közben el voltam foglalva a rejtélyekkel. De jobb volt így, végülis nem útikalauz meg nemzetiségi ismertető a könyv, hanem nagyon is jófajta krimi.
A végkifejletre nem számítottam. Semmi sem utalt rá, egyetlen aprócska célzás sem, mégis abszolút illett a képbe, de csak olyan 'miért ne' alapon. Nem pszicho-thriller, nincsenek mélylélektani elemzések (pedig annyira adta volna magát némelyik karakter), csak a nyomozás, az elejétől a végéig, az viszont logikus volt, következetes, ahol az olvasó együtt halad a szereplőkkel, és nem éri a villámcsapász-szerű infóáradat a végén, ahol a semmiből kerülnek elő mindenféle tények és indokok.
Az egészben az a legjobb, hogy nem mondanám meg, hogy magyar az írója (vagyis írói. el nem tudom képzelni, hogy lehet ketten írni egy könyvet.). Abszolút színvonalas, minőségi írás, nincs hiányérzet, talán csak annyi, hogy miért nincs már következő regényük?

4 megjegyzés:

  1. A számból vettem ki a szót, hogy el nem tudod képzelni, hogy lehet ketten könyvet írni, pláne ilyet! melyik részét vajon ki találta ki? Hogy rakták össze? :)
    Ajj, annyira, de annyira örülök, hogy neked is így bejött! :)))
    Az L-es nyomozókat az elején én is kicsit kevertem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én ezt úgy képzelem, hogy az egyik ötletelni tud, a másik meg írni, és így összehozzák. :D

      Törlés
  2. Nnnnnnnnnnnna! Épp itt van a polcomon, lehet, le kéne vennem? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. naná. :) így pár hét távlatából azt mondom, hogy mély nyomot nem hagy, de amíg olvasod, baromi jó.

      Törlés