Témázunk - Ajánlós poszt - Keményfedél

2016/09/22

Témázunk - Ajánlós poszt

Úgy volt, hogy most nem témázok, de mégiscsak lett egy csomó gondolatom, úgyhogy csatlakozok..
Igazából én örülök, hogy kicsit eltávolodtam mindenféle ajánlótól. Újabban inkább csak megerősítenek a posztok, amiket olvasok, hogy akarom-e én tényleg azt a könyvet, vagy nem. (leginkább nem.) Köszönhető ez annak, hogy a nagy lakásfelújításban szembesültem a rengeteg kolonccal, ami az idők folyamán került hozzám mások rajongása miatt, és eszembe sem jutott aztán akárcsak kinyitni őket, úgyhogy ezeket szépen le is passzoltam. Nameg az utóbbi pár évben nem is álltam úgy anyagilag, hogy mindenre rárepüljek, amiről valaki írt valami jót. És ez a csendes visszafogottság nagyon jót tett a lelkemnek. Nincs akkora nyomás, hogy mennyi mindent el kellene olvasnom, aminek legalább a háromnegyede számomra igazából úgyis érdektelen.
Mindig az él bennem, hogy körülöttem alig olvasnak, aztán ha végiggondolom, rájövök, hogy azért ez nagyon nem úgy van, csak el kell menni emberek közé.:D

Szóval volt az a harácsolós korszakom, ahol még az antikvárium poros sarkát is képes voltam feltúrni egy-egy blogon látott könyvért. Vagy valami olyanért, ami hasonlított hozzá. Vagy csak egyszerűen intellektuálisnak éreztem magam, hogy birtokolhatok valami olyat, amihez igazából semmi közöm. Mert én nem vagyok az az intellektuális fajta, de jó néha kicsit többnek gondolni magunkat; viszont nagyon tudom csodálni az olyan embereket, akik élvezettel vetik bele magukat ezekbe a könyvekbe (pl. Bill vagy Timi Zolija.), és értik, és átérzik, és benne élnek, és adnak nekik valamit ezek a könyvek, amit én sose fogok megkapni.
Mert nekem más kell, amit néha nem is olyan egyszerű belőni.
Még a megboldogult Kellynek reciztem, (ami azért nem igazán volt az én kiadóm, de akkor még azt gondoltam, hogy ez a recizés jót tesz mindenkinek), és egyszer csak jött a hír Moningról meg Chance-ről. Azt hiszem, egy időben jelentek meg az első részek, de ez már elég ködös, rossz az időmemóriám. A lényeg, hogy úgy kértem ki a könyveket, hogy na, ez legalább valami hasonló, mint amiket szeretek, aztán meg totálisan belezúgtam mind a két sorozatba. Chance-be azonnal, Moningnak kellett egy kis idő. És a mai napig nem tudom, hogy ha ajánlom ezt a két sorit, kinek melyik fog bejönni. Mert vannak hibáik, de őszintén... kit érdekel? :D
Az én rajongásaim így kell kezelni, ezért is fogom magam nagyon vissza az ajánlókkal. Úgy gondolom, mint Timi: itt a poszt, döntse el mindenki, kell-e neki vagy nem, túl tud-e nézni az én rózsaszín ködömön, hogy megtalálja a sajátját, vagy nem.

Ami nagyon nagy hatással tud rám lenni, az mások magába forduló élvezete.
Régen összejártam egy társasággal, ahol az egyik srác annyira elmerülten olvasott valamit, hogy muszáj volt megzavarnom párszor, hogy kifaggassam. Nem bántam meg, életem egyik meghatározó élménye lett a Dűne sorozat, el is indított a fantasy felé. (tudom, sci-fi, de akkoriban nem írtak olyan sci-fiket, amik számomra is emészthetőek lettek volna.)
Van egy emlékezetes ajánlásom is. Anyám irodájában dolgozott időnként pár besegítő egyetemista, akik nem voltak ugyan olyan sokkal idősebbek nálam, de akkor úgy éreztem, legalább 100 év a korkülönbség közöttünk. Hogy az egyikük mit láthatott bennem, fogalmam sincs, főleg, hogy igazán nem is beszélgettünk, lehet, egyszerűen csak jólesett neki továbbadni valamit, amit annyira szeretett, de egyszercsak minden előzmény nélkül a kezembe nyomott egy könyvet, egy rövidke ajánlással az elején. Mert ezt nekem el kell olvasni, mert ez olyan könyv, ami kinyitja az ember fantáziáját. És tényleg. Ez volt a Korbács, és valóban megnyitott bennem valamit. Igaz, nem azonnal olvastam el, tizenpár évesen még nem voltam érett hozzá, de később nagyon jól jött. Sose válnék meg tőle.
És mostanra is jutott egy ajánlás, amit húgomnak és a párjának köszönhetek, a Warcraft világa. Nem írom, hogy Wow, mert aztán mindenki a tinikönyvkiadóra gondol, holott nagyon nem. Nem is értem, miért nem védették le a rövidítést, nem győzök időnként magyarázkodni, hogy nem, ez nem az, ez tök más.
Úgy tűnik, minden évtizedemre jutott valami, kíváncsi leszek, a következő tízesre mit fog hozni, és kicsoda. :D

Ami teljesen hidegen hagy, az a kiadók ajánlása. Újabban minden az év horrorja/thrillere/legsötétebb/legfantasybb, legakármilyenebb akármije, és ennél jobbat ők még idén nem, meg hasonlók. Nem érdekel, mert mindig kiderül, hogy oké, nem rossz, de azért nem is dobtam el tőle az agyam. Vagy nekem egyáltalán nem is jön be.
Én azt szeretem, amikor magam fedezek fel valamit, ami élmény lesz, és amikre nem írok példát, mert itt van egy csomó a blogon.;)
Baromi jó mindenkitől függetlenül rajongani, én legalábbis ehhez nem igénylek társat. És nem is jó minden könyvért rajongani, meg kell tartani ezt azoknak, amik tényleg megérdemlik.

Többiek:


Share this:

17 megjegyzés :

  1. A nagy tűzijátékkal kiadott (az év legjobb debütálása blablabla) könyvek engem általában taszítanak, szal a kiadók pont a fordított hatást érik el.:) És általában kiderül, hogy annyira nem fantasztikus az a könyv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meg vannak kiadók akiknél minden könyv a leg valami miatt, és ezt az első kettőnél még akár komolyan is vehetnénk, de a harmadiktól már röhejes. nekem is sok leg-em van, de ez kábé csak nekem fontos.
      és igen, legnagyobbrészt nem üt akkorát, mint annál, aki miatt kiadták.

      Törlés
  2. Tudtam, tudtam, hogy lesz mondandód majd a mi posztunk hatására. ;) Amikor bejött ez a téma már akkor is tetszett neked, szóval tök jó, hogy hirtelen mégis csatlakoztál! :)))

    A megerősítés is jó, szerintem érdemes ezért blogokat olvasni, rájöhetsz, hogy na igen, ezt jól gondoltad, hogy kellene, vagy hogy mégsem, és megkíméled magad valami szenvedéstől. :) De én néha kifejezetten kerülöm a posztokat előtte, mondjuk olyankor általában saját radarral repültem rá valamire, és édes tudatlanságban akarok maradni a fülszövegen kívül. ;)

    Huhh, hát erről beszélhetnénk még külön is, hogy mennyi minden nem érdekel már, én is ost döbbentem rá, hogy tartottam egy nagy szelektálást, és 50+ könyv kapásból repül (jó helyre nyugi), plus lett egy jó nagy stócom, amiben olyanok vannak, hogy hát oké, elolvasnám még mindig, de valószínűleg az is passzolós utána. Vagy legfeljebb egy pár nagyobb/jobb élmény lehet köztük, az összes biztosan nem olyan életreszóló.
    Mindig jót tesz a kezdeti lelkesedésnek, hogy valami KELL KELL, ha vár az ember egy kicsit, és amikor már nem újdonság, felülvizsgálja, hogy még mindig annyira nagyon kell-e... Megyünk csak néha mint a birkák egymás után, pedig nem mindenre kellene rárepülni. Ilyenkor tök jó csak virtuális polcra tenni ami érdekel, aztán levenni amikor már nem.

    De jó hogy írtad a példáidat... Hát Chance-ot meg a Dűnét nekem is ajánlottad, de kimaradtak a posztomból (meg egyelőre az életemből is)... :)

    Az év legleg akármilyenebb könyve típusú ajánlásokat már én is nagyon unom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, amikor határozottan tudom, hogy valamit olvasni akarok, nem olvasok utána, sőt, még azt is el tudom kerülni, hogy bármibe is belefussak. :))
      időnként szembesülök vele, hogy nagy hangosan be voltak harangozva könyvek, végigment már a blogokon, a neten mindenfelé, és azt gondoltam, hú, ezt nagyon akarom, aztán eltelik egy év, újra szembejön velem, már mint elfeledett régi, és csak csodálkozom, hogy ugyan miért is akartam én annyira nagyon.

      "Megyünk csak néha mint a birkák egymás után" - megragadtad a lényeget. :DD így van, sokszor a nyáj gondolkodik helyettünk. :D

      esetleg Chance esélyes lehetne nálad, ha egyszer úgy kap el, akkor beránt, de a Dűne valszeg úgyse a te könyved lenne. bár, ha nagyon hasonlítani akarnám, az a trónok harca az űrben, szóval sose lehet tudni.

      Törlés
    2. Ugyanez jön elő nálam is, így inkább parkoltatok pár könyvet... jövőre lehet, hogy már nem villanyozna fel annyira, márpedig annyi könyv vár rám, hogy azelőtt meg úgyse jutnék el (hacsak nem veszem azonnal a kezembe). :)

      Bee-beeee :D

      Chance-ot akarom, a Dűne nálam is kérdéses, de meglátjuk, ha hosszú életem lesz, akkor belefér. :D Trónok harca az űrben, lol! :D Én egyébként szerintem a feszes regényeket jobban szeretem, mint a nagyívű történeteket.

      Törlés
    3. ja, tényleg, te nem olvastál trónok harcát. én nagyon bírom az olyan világokat, ahová egyre-másra lehet a történeteket írni, mert olyan bonyolult és sokrétű. tudod, spinoff spinoff hátán. :D

      Törlés
    4. De az elsőt olvastam! :) Én is bírom, csak alapvetően szerintem az ilyen epiceknél én jobban bírom a kicsi a bors de erőseket. :D De mindig vannak kivételek is.
      (Majd holnap írok a sorozatos posztra, is tök jó lett, csak már tiszta álmos vagyok :D)

      Törlés
    5. igen, fenn áll a veszély, hogy az epicek soha nem érnek véget. Martin is hogy unja már a saját világát, egy évtized kell neki egy kötet megírásához.

      Törlés
  3. Helló,

    Én csak azoknak a könyveknek az ajánlóit nem szoktam elolvasni, amit épp olvasok. Esetleg utána. Viszont az érem másik oldala - amit ti is mondtatok -, hogy jobban beharangozzák, mint kéne. Legutóbbi ilyen az a Vészmadarak volt. Szinte fel téptem a fedelét, annyira izgatott voltam, de aztán a felénél ez megcsappant. Lehet nagyobb eljárásokkal álltam neki a vélemények miatt, mint kellett volna.

    Legjobbakat :
    Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amit olvasni szeretnék azt én se. előtte azért, hogy ne befolyásoljon, utána meg nagyrészt azért, mert akkor már kit érdekel más véleménye. :D
      ó, a vészmadarakat én nagyon szerettem. és nagyon várós a folytatás is, egyrészt, mert ugye szerettem, meg én látok benne mondanivalót, és kíváncsi vagyok, tényleg ott van-e. meg hogy hova halad ez az egész. mert kell, hogy haladjon valahova. aztán vagy pofára esek a végén, vagy nem, de egyelőre nem tűnik elpocsékolt időnek.
      nadehát mennyi olyan könyv van, amit meg én dobok félre, aztán másnak meg mennyire tetszik. :) nem lehet ezt tudni, olvasni kell, aztán eldönteni.

      Törlés
  4. Hogy micsinálok én? :D

    Bill

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csak meglepődtem, igazából nem igazán értettem. Most is elolvastam (újra), most sem értem :)

      Törlés
    2. hát tudod, te inkább olyan intelligens, entellektüel könyveket olvasol, kemény szépirodalmat - ez nekem nem csúszik, és csak csodálni tudom azokat, akik meg szeretik ezeket. és persze, mert képesek egyáltalán elolvasni.

      Törlés
    3. Hát tudod, olyan szűk a mezsgye szép-, és csúnyairodalom között, hogy szinte nem is létezik.
      Van abban valami rémisztő, hogy akárhová nyúl az ember, mindig szekértáborokat csinál, törésvonalakat keres és talál. Az irodalom minden formája szórakoztató, csak meg kell találni azt a stílust, írót, szöveget, amihez az ember vonzódik. A vonzódás már a befogadás maga, ami szubjektív, mindenkinek valamilyen módon más. Az idő előrehaladtával már tudható, hogy mi érint meg, és mi nem. Az a szép ebben, hogy mindenkit tényleg más, és ez így van rendben.
      Nem olvasok másként szövegeket, nem egyenesítem ki a hátam és fektetem elvágólag a combomra a kezeimet a szépirodalminak besorolt szövegeknél, nem lazulok el, amikor ponyvát veszek a kezembe, mert nem a műfaji besorolás számít, hanem az érzések, az élmények, és a katarzis. Megkapom, vagy megkaphatom ezt bármelyik műfajnál, és ha jól választottam, a szöveg minőségében sem fogok vélhetően csalódni egyik esetben sem.
      Egyetlen téma érdekel, az emberi élet és konfliktusai, az érzések, ahogy megéljük ezeket, a reakcióink szélsőséges helyzetekben, és a mindennapokban. Mindegy, hogy milyen díszletet kapok hozzá, egy távoli galaxist, vagy egy nyolckerületi lepukkant garzont.
      A műfaji korlátok persze sok mindent eleve elrendelnek. A korlátot itt akár szó szerint is lehet érteni, a szabályok sokat lenyeshetnek a szövegek értékéből.
      Ha van is különbség a szép-, és a szórakoztató irodalom között, azt csak egy szóval tudnám leírni: "lélek".
      Itt van például Bartis Attila új könyve - A vége. Ha lesz rá hangulatod, olvasd el. Nem egyszerű a befogadása (nem intellektuális értelemben, természetesen), mert letaglóz, de egyben felszabadít. Tele van lélekkel. :)

      Törlés
    4. nem tudom, hogy szűk-e. szerintem nem annyira, de lehet, hogy nekem azért válik szét ennyire, mert a csúnyát élvezem, a szépet meg legtöbbször nem. vagy nem is élvezet a jó szó, nem érzem jól magam se közben, se utána ezeknél a szépirodalmi regényeknél. megtalált pár, ami emlékezetes volt, de azok általában egyébként sem találhatóak meg körülöttem, se a témája, se a lelke.
      viszont, sokszor kiderül, hogy amiről olvasás előtt azt gondolom, hogy ez micsoda szépirodalom lehet, ezért sokáig távol is tartom magam tőle, olvasás után általában már elbizonytalanodom, hogy mennyire szépirodalom is. szóval nem tudom, lehet, hogy tényleg nem olyan széles az a mezsgye, ami elválasztja a műfajokat. talán csak elég sznobság nélkül szemlélni a könyveket, és minden más megvilágításba kerül.
      van pár író, aki tervben van, Bartos az egyik. csak tudod, mire oda kerülök, hogy kézbe merem venni... :D

      Törlés
    5. Ja, a legtöbb felemel, aztán odabasz a betonhoz, az biztos. Legalábbis az igazán jók - a többit nem is érdemes olvasni.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes