B.A. Paris - Zárt ajtók mögött | Keményfedél

B.A. Paris - Zárt ajtók mögött

Művelt Nép Kiadó ide vagy oda, ez egy egész jó könyv.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyre rosszabbul viselem, hogy a kiadó alapján ítélem meg a könyveket. Az információtúltengésnek is megvan a maga káros hatása.
Azt gondolnánk, hogy körülöttünk nincsenek pszichopaták. Én, az örök bizalmatlan, legalábbis igyekszem időnként figyelmeztetni magam, hogy nem ártana néha pozitívan fordulni embertársaim felé, mert állítólag mindenki azt kapja, amit vár, de aztán mindig eszembe jutnak dolgok, amitől olyan lettem, amilyen, mert még ha az antiszoc hozzáállásom meg is óvott pár tapasztalattól, azért mindig is nyitott szemmel jártam.
Szóval ne gondoljuk, hogy körülöttünk nincsenek jóképű, megnyerő modorú, vidám, mosolygós, agyban és lélekben nagyon beteg emberek, akik a zárt ajtók mögött lesznek csak szörnyűséges önmaguk.
Mivel a könyv nem szépirodalom, nem is próbál annak látszani, simán el lehet menni mellette egy vállvonással, hogy na és, semmi különös. Pedig remekül megmutatja, mennyire félre lehet vezetni mindenkit egy felkészült és mindenre gondoló zseninek. Persze, nem minden pszichopata géniusz is egyben, viszont mivel egészen másképpen jár az agyuk, és hiányzik belőlük az érzelmi befolyásolhatóság, mindenképp okosabbnak tűnhetnek átlagembereknél, legalábbis egy részük. (Ilyenkor elképzelek egy jóval kevésbé liberális és kevésbé humánus világot, ahol az embereket szűrik szellemi defektekre is, és akiknél a gyanú felmerül, hogy pszichopata utódot hozhatnak a világra, azokat kasztrálják. El lehetne játszani a gondolattal, hova vezet az ilyesmi.)

A könyv nagyon jól átadja egy először rajongóan szerelmes és roppant hálás nő lelkivilágát, aki egyik pillanatról a másikra rádöbben, hogy akihez feleségül ment, valójában egy szörnyeteg, akit a félelem éltet, és semmitől nem riad vissza, hogy saját házikedvencet tartson. Jól szituált, szavahihető ügyvéd, filmsztár kinézettel, rengeteg pénzzel és kiterjedt kapcsolati hálóval, előre felkészülve szó szerint minden eshetőségre.
Nagyon nyomasztott a könyv egész végig.  A reménytelenség, az állandó, világtól való elzártság, és a felvillanó, majd szinte abban a pillanatban ki is hunyó apró kis reménysugarak váltakozása elég idegőrlő. Nehéz volt nem beleképzelnem magam a feleség helyébe, és folyton azon járt az agyam, hogy mit is lehetne tenni ilyen helyzetben.
Nagyon jól felvázolja  a környezet reakcióit is, vagyis annak a hiányát. Alapvetően senki nem vesz észre semmit, a pasi mindent hárít, mindenre van magyarázat, és mivel olyan bugyinedvesítően jóképű, és minden annyira tökéletes körülöttük, meg sem fordul senki fejében, hogy gáz van. A tökéletesség mindig gyanús, de csak irigyek. Mert nekik nem jutott, csak tökéletlen. Nem igaz?
Nem ítélhetőek el érte. Tényleg nem lehet észrevenni, ha gáz van, csak ha már késő.
Sok egyéb konklúzió mellett két dolog egészen biztos: óvakodni kell a szép férfiaktól, különösen azoktól, akik nem akarják rólunk letépni a ruhát már a második randin.
Egyébként ijesztő a könyv történése, ha abból a szempontból nézem, hogy olyat nem írtak még meg, ami meg ne történt volna valahol valakivel, valami hasonló módon. Még ha nem is rohangálnak tömegével ilyen emberek a világban, ezekből  a kevés is sok. Pont ezért sokkal ütősebb, mint mondjuk Cutter Mélysége. Rám legalábbis nagyobb hatást gyakorol egy olyan történet, ami megtörténhet, márpedig a négy fal között bármi történhet, a tengermélye meg elég messzi van, és a szörnyek viccesek.

Mindenki azt mondja, A lélek legsötétje ettől sokkal jobb, úgyhogy azt is sorra veszem majd ráérő időmben.


Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

7 komment:

  1. Hátborzongatóan felkeltette a figyelmem. Kicsit a leírtak alapján A szobára emlékeztet...

    VálaszTörlés
  2. Ja, és tök hangulatos lett a blogod, meg a betűtípus is nagyon tetszik! :) Felül tinta folyik? Marhajó!!! :)

    VálaszTörlés
  3. nem tudom, a szobában gyerek is van, azt tuti el nem olvasom, de ez határozottan hátborzongató. picit feszült is lettem olvasás közben, nagyon jól adagolja a hangulatot. talán kicsit gyorsan zárta le, de legalább hihetően.

    köszi. aha, akár tinta is lehet, nem tudom. :D

    VálaszTörlés
  4. Ezt ugyan még nem olvastam, de A lélek legsötétjéről már tudok nyilatkozni: az tényleg nagyon jó. Annyira hihető és megdöbbentő a történet, hogy rátelepszik az emberre olvasás közben, és még azután is jó hosszan. A párhuzamos idősíkú - ugyanazok az napok, időszakok pár év különbséggel - történetvezetése is zseniális, a hatás szempontjából pedig nagyon hatásos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. el is olvastam róla a posztod, most már biztos, hogy a könyvet is nemsokára olvasni fogom.
      ilyenkor azért eszembe jut, hogy hol vannak a mr. greyek ezekhez az alakokhoz képest. érdekes módon ezekre nem gerjednek a "mamik". :> pedig a gyökerük valahol ugyanonnan indul, és a lelkiviláguk is hasonló.

      Törlés
    2. Remélem, hogy Neked is tetszeni fog. Nekem maradandó élményt nyújtott.
      A fasorban sincsenek, az tuti. Na igen, ez nagyon jó kérdés. Lehet, hogy egyszer valakinek, aki annyira "beszürkült", a kezébe kellene adni egy ilyen regényt. :)

      Törlés
  5. a mai ebédért egészen biztos egy hét pincefogság járna nekem, kicsit csomós lett a borsófőzelék. nagyon messze van a tökéletestől.
    még szerencse, hogy nincs pincénk.

    VálaszTörlés