S.A. Corey - Cibola meghódítása (Térség 4) - Keményfedél

2017/02/18

S.A. Corey - Cibola meghódítása (Térség 4)

"Üres lakás, a családnak semmi nyoma, eléggé hátborzongató. De az egész olyan, mintha katonai támaszpontra lelnénk, amit senki se őriz. Pilóta nélküli vadászgépek és tankok tétlenkednek a felszállópályán. Rosszindulatú dzsudzsut érzek itt. Valami rettenetes történt. Az lenne a legokosabb, ha mindenkit figyelmeztetnél, hogy mielőbb húzzanak el innen.”

Miután a térkapuk ezernyi új világhoz nyitottak utat, megkezdődött a bolygók gyarmatosítása. Új életre vágyó telepesek ezrei özönlenek ki a Naprendszerből. Az Ilosz, e roppant új határvidék első emberi kolóniája vérben és tűzben születik.
A független telepesek pusztán elszántságukra, bátorságukra és az otthoni hosszú háborúk tapasztalataira támaszkodva szállnak szembe a hivatalos engedéllyel rendelkező nagyvállalat gyarmatosító hajójával. A küzdelem egyre inkább elfajul. Ráadásul az új, idegen világ felderítése közben egyre félelmetesebb dolgokra derül fény.
James Holdent és kis hajójának legénységét bízzák meg azzal, hogy békét teremtsenek a háborúskodó felek között, és értelmet vigyenek a káoszba. Ám minél jobban belebonyolódik, Holdenben annál határozottabbá válik a meggyőződés, hogy a küldetése eleve kudarcra ítéltetett.
Egy halott ember szavai pedig arra emlékeztetik, hogy a galaktikus civilizáció, amely egykor e földet birtokolta, örökre eltűnt. Ugyanis valami elpusztította.

Azta, ez nagyon izgalmas volt. Aggódtam kicsit, mert ez már ugye a negyedik rész, ilyenkorra a legtöbb sorozat kifullad, de itt szerencsére ez nem történt meg. Holden ugyan nagyon fontos szerepet játszik most is, de az írók képesek voltak túllépni rajta, és a történetre, a többi szereplőre, az új világra és a valódi drámákra koncentrálni. Szemben az előző résszel, ami szerintem eddig a sorozat leggyengébb darabja volt, bár még ezzel együtt is sokkal többet nyújt sok más sorozathoz képest.
Szóval minden adott ahhoz, hogy alig várja az ember, hogy letegye a melót, és végre átkerüljön Iloszra, az Új-Földre, ahol a látszólagos felszíni nyugalommal ellentétben valami cseppet sem jóindulatú ősi ébredezik. Úgy tűnik, mindig minden konfliktus forrása maga az ember, menjünk bárhová, az alapvető jellemvonások általában mindig valami negatív felé viszik az emberiséget. Itt sincs ez másként, hiába új a világ, mi azért a régiek vagyunk, még ha elő is lehet olykor keríteni valami nálunk sokkal rosszabbat, mint pl. a protomolekula. Vagy az a valami, ami a bolygón van.

Ebben a részben a legszembeötlőbb a sokszínű ember-tömeg. Tudósok, biztonságiak, telepesek, indulatos és szelíd emberek, határozottak és csak a jövőre gondolók, egyéniségek és alkalmazkodók, sikerült egy reálisan eklektikus csapatot összehozni, olyanokat, amilyenek a valóságban is lennének. Vannak nagyon kedvelhető és kevésbé szimpatikus alakok, de egytől egyik érdekesek, kivéve egyetlen embert, a tudós Elvit. Fogalmam sincs, mi célból írták meg irritálóan ostoba libának, bár tény, hogy egy csapatnak nagy eséllyel tartozéka lenne egy ilyen ember a valóságban is. Tipikusan az a nő, aki valószínűleg nagyon jó a szakmájában, nagy a tudása, de nem ismeri önmagát, és az alapvető lélektani folyamatokat sem, ezért először csak furcsán néztem rá, aztán már kifejezetten utáltam. Komolyan képes egy ajánlólevélből ideológiát faragni? (meg ráhajtott Holdenre is, no comment.:D)  De a többiek rendben voltak.
A Roci legénysége abszolút favorit, és nagyon jót tett nekik, hogy így mindenfelé voltak, összezárva egy kicsit mások a problémák, mint kinn a világban, így jobban működtek ők is.
Aki még egy hatalmas fazon, az Miller. Az első kötet fura nyomozója mostanra egy fura entitás lett, és bár ebből a részből túl sok konkrétum nem derül ki a nyomozása tárgyában, nagyon kíváncsi vagyok, merre viszik ezt a szálat. Eleve a nyomozó létrejötte értékelendő, amolyan van is meg nincs is, mint a mesében. Okosan összerakták.
A történet a szokásosan jó: csavaros, akciódús, nem mentes a háttérpolitikai zöngétől, amiknek mindig Holden az ütközőpontja.

Ha bárki is szeretné a műfajt valami jó sci-fivel kezdeni, nem fél a hosszú könyvektől és a sok részes sorozatoktól, és nem riasztja el az űropera címke, annak mindenképpen a Térséget ajánlom. Izgalmas, kalandos, intrikus, emészthető tudománnyal, és az idegen létformák megjelenítésénél sem szálltak el az írók.


Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes