Rövidkék

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, de a nyár mindig így hat rám. A lehető legkisebb erőfeszítést tudom csak beletenni bármibe, aztán ha itt az ősz, az egészet mintha elfújták volna.
Néhány könyvről tervezek majd normális posztot is, most inkább csak a csalódásokat venném elő, legközelebb meg jövök a nagyon jókkal/jobbakkal.

Karin Tidbeck - Amatka
Ilyen lehet egy kommunista utópia - MLM rendszerben felépülő mindennapok, ellenőrzés, babonás ráolvasás a tárgyak egyben maradásáért, és rettegés, a franc se tudja mitől. Ezek az emberek átestek a valóság egy másik síkjára, egy szürreális helyre, ahol a dolgoknak nagyobb jelentőségül volt, mint a személyeknek. Gondolom ezt abból, hogy alapvetően hiányoztak a személyiségek.
Utáltam ezt a könyvet, a világot,a stílust, a szereplőket, mindent. Egész végig ott volt bennem a kérdőjel, hogy mi a tosz ez, és ez nem baj akkor, ha van válasz rá, de itt nem volt. És persze itt bejön, hogy meg lehet magyarázni bármit azzal, hogy új hang, meg forradalmi történet, meg az a pötty a vásznon a spártai harcosok lelke, de szerintem az értelmetlenségre nincs mentség.
Azért nyugodtan tegyen mindenki egy próbát vele, eléggé kilógok a sorból a véleményemmel.

Stephen King - Az
Most, hogy kijöttek a filmek, úgy gondoltam, nem ártana elolvasni, mert szoktam szeretni Kinget.
Túl sok rosszat nem tudok elmondani erről a könyvről, hacsak azt nem, hogy nagyon untam. Nem hittem volna én se, de ez van. Egyetlen jelzővel tudom összekapcsolni: szófosás.
Egyébként a szerkezete bejött volna: egy jó nagy adag múlt tizenévesekkel (gyanítom, ez volt a probléma. nem tudom átérezni több száz oldalon keresztül a gyermekkori kitaszítottság és klikkesedés nyűgjeit. úgy gondolom, a saját élményeimet már feldogoztam, túlléptem rajtuk, és igyekszem élvezni a felnőttkor gondjait és örömeit.) és az '50-es években történt eseményekkel, aminek a tálalása roppant nyögvenyelős és lassú. (egyet előre kettőt hátra stílusban).
A könyv kisebb hányadát teszik ki a 30 évvel később történtek, amikoris összegyűl a banda, hogy leszámoljon Azzal, persze, ez is roppant komótosan és megfontoltan történik.
Bevallom, csak az egyik könyvhöz volt türelmem, szóval a másodikban még akár be is lendülhettek a dolgok, nem tudom.

Anna Ekberg - Bomlás
Az a helyzet, hogy gondban vagyok. Fogalmam sincs, miről szólt ez a könyv.:D Megnézhetném a  fülszöveget, de az már csalás, szóval maradjunk annyiban, hogy szerintem ez a legrosszabb, ami egy író könyvével történhet. Ha annyira jellegtelen, hogy felidézni sem tudjuk.

Jonathan Stroud - Bartimaeus
Ez egy kicsit kakukktojás, mert az első rész nagyon tetszett, a második viszont már egyáltalán nem. Olyan érzésem volt, hogy nem haladunk sehova, az érdekes szereplők nem jöttek, viszont volt egy csomó érdektelen ember és esemény. Annyiban is hagytam az egészet.

Donato Carrisi - Démoni suttogás
Amikor nagyon lelkesedtem a Lelkek ítélőszékéért, mindenki ajánlotta a Démoni suttogást, a legelsőként megjelent könyvét. Nem is tehettem jobbat, minthogy utoljára hagyom, messzire elmarad Marcus sorozatától. Valóságtól elrugaszkodott, a realitást még csak alibiként sem használó könyv ez, csavar hátán csavar, míg már túl sok lesz mindenből. Egyáltalán nem jött be.


Megjegyzés küldése

8 Megjegyzések

  1. Kinggel is az a probléma, mint Lőrincz L. Lászlóval: pontosan be lehet lőni, mikor kezdtek neki karakterszám után fizetni. Azóta minden könyve olyan, mint egy hétvége kenyér nélkül...és ha a lábadra ejted valamelyiket, akkor el van rontva a napod.
    Mi a tosz? :D A tosz egy weird sci-fi disztópia. Nem kifejezetten diétás olvasmány, de legalább nincs bő lére eresztve (ha akkora lenne, mint az AZ, akkor katasztrófa lenne, de ekkorában teljesen érthető és fogyasztható). Az írónőnek viszont alighanem megártott a Solaris. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neki is karakteret fizetnek? hát, nemtom, akkor is többet vártam volna tőle. meg lehetett volna ezt izgalmasan is írni, de azzal nem pörög a történet, hogy a gyerekek minden percét részletezi. szó szerint minden percét. a lényegre meg nem marad idő.

      hát, hallod, én szoktam szereti a kifordult dolgokat, különösen szeretem a másik létsíkokat, de ez az amatka, ez kiakasztott. undorom volt tőle. majd utánanézek ennek a "weird"-nek, hogy most ez volt-e a bajom vele, nem tudom, milyen könyvek tartoznak még ide.

      Törlés
    2. Meg. De akkor jóval rövidebb lett volna, felesleges mellékszálak meg szócséplés nélkül. King remek hangulatfestő, de mostanában harminc oldallal próbálja elérni ugyanazt, amit a korai könyveiben harminc szóval is el tudott érni. Ahogy öregszik, úgy akar mindent egyre jobban megmagyarázni és egyre kevesebb teret hagy a képzeletnek.

      Ha undorod volt az Amatkától, akkor az írónő jó munkát végzett, ugyanis pontosan ez lehetett a célja. Egy sci-fibe csomagolt, durván ütős kritika a totalitárius társadalomról, ami rákényszeríti az egyéneket arra, hogy elnyomják magukban a képzelőerőt és kegyetlenül megtorolja a kíváncsiságot meg az önálló gondolkodást, de az összefogást és a világjobbító szándékot is...a túlélés érdekében. Szó szerint.

      Törlés
    3. igen, ebben lehet valami. a feladatát maximálisan betöltötte.:)

      Törlés
  2. Én szerettem az Amatkát, de tökre el tudom fogadni, ha másnak nem jön be, mégpedig azért, mert kicsit tucatsztori. Meg ahogy az értékelésemben anno írtam, valahol lóg a levegőben a young adult, a sci-fi és a mágikus szókimondás miatt a fantasy között. Lehet, hogy neked ezzel volt bajod, hogy mindenhonnan merített egy-egy ötletet, és az nem állt össze egésszé?
    (nekem a vége nem tetszett, konkrétan nem értettem)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nehéz azt megindokolni, hogy miért irtózik egy könyvtől minden porcikád.:D az értelmetlensége egy dolog, meg a műfaji katyvasz is, inkább a mögöttes ideológiától (volt nem kicsi komcsi fílingje) vert ki a víz. fura volt egy ilyen szellemiség mellett a napi rutin részévé tenni a tárgyak megolvasását, az is biztos, de sztem ez még ötletes is volt.
      én az egészet nem értettem...

      Törlés
  3. Nahát, tökre sajnálom a Démoni suttogást! Nekem nagyon bejött - mondjuk az bíztató, hogy a másik sori még jobb, akkor azt meg egyenesen imádni fogom?! :D Bár ilyen egyszerűen működne. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, sztem a Marcus sori sokkal jobb. összeszedettebb, valahogy jobban megáll a valóság talaján még az a kevés misztikum is, ami benne van.
      ebben a démoniban még ami nagyon idegesített, az a folytonos ismételgetés, bár ez rossz szokása Carrisinek, de mintha a Marcusokban ennyi nem lett volna.

      Törlés