Válogatás 3. | Keményfedél

Válogatás 3.

Az előzőekkel ellentétben most mások régi posztjaiból válogatok össze néhányat, amik valami miatt megmaradtak bennem.

Biztosan van mindenkinek a kötelező olvasmányok között mumus, ami nem azért rettent el, mert nem tartjuk jónak, hanem mert kicsinek érezzük magunkat. Nekem legalábbis a drámák ilyenek, leginkább Homérosz az Iliásszal és az Odüsszeiával. Az én agyam nem áll rá erre az elnyújtott, sokszor virágnyelven szóló mondanivalóra, viszont ahogyan Amadea prózába öntené, azt nagyon szívesen olvasnám.


Ez nem konkrét könyves ajánlás, mert Zenkánál nem tudtam kiválasztani, hogy most Fejős könyvéről írt fergeteges posztját linkeljem be, vagy inkább a Gyémántfiút, végül úgy döntöttem, hogy mivel az szinte az összes posztjára nagyon jellemző a humor és a finom irónia, inkább olyat hozok, ahol nagyon jellemzően kidomborodik mindez, mégpedig egy könyvtárlátogatós posztot.


Ilweranék mindig nagyon igényes, és részletes posztokat írnak, semmi nem kerüli el a figyelmüket, és ami lényeges, nagyrészt olyan könyveket olvasnak, amiket én nem, így nyugodtan olvashatom a posztjaikat. Állítólag igazi fantasy-rajongó nem létezhet anélkül, hogy A gyűrűk urát el ne olvasta volna - nos, ez tévhit, én vagyok az élő cáfolat. És nemhogy nem olvastam, soha nem is fogom, épp ezért imádom annyira az erről szóló posztjaikat. Tömör (a könyvhöz képest legalábbis), és minden igényemet kielégíti.


Úgy tűnik, azok a posztok gyakorolják rám a legnagyobb hatást, ahol a könyvet eszemben sincs elolvasni. Így van ez Carroll Alice Csodaországban-jával is. láttam belőle pár fimet, de szerintem egy elmebeteg hülyeség, legalábbis azt gondoltam egészen addig, amíg egy_ember posztját el nem olvastam.
Viszont csodaszép borítókat tudnak kreálni a könyvhöz.


Amiről először azt hittem, hogy nagyon gyerekkönyv, Heloise ráébresztett, hogy annyira bizony nem az. Azóta is szeretném elolvasni, mert a filmet láttam, és az nagyon bejött, a könyv sem állhat olyan nagyon messze tőle.

Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

10 komment:

  1. Én is hatalmas fantasy rajongó vagyok, de A gyűrűk ura egyszerűen nem ment le a torkomon. Becsületes próbálkoztam, de kicsivel kevesebb, mint száz oldallal a vége előtt feladtam. Nem hiszem, hogy valaha képes lennék megszeretni, annyira nem jött be a szerző stílusa. A történet is jó lenne, csak annyira terjengős, és annyi felesleges elemet találtam, hogy egyszerűen nem bírtam végig olvasni.

    A Percy Jackson elolvasását pedig csak támogatni tudom :D Nekem is nagyon tetszett a film, azért kezdtem el olvasni a könyvet, aztán rövid úton a könyvbe is belezúgtam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én kábé a 100 oldalig se jutottam. halálra untatott. mi ez az izé? minek olvasom én ezt? kell ez nekem? úgyhogy becsuktam. nekem nem csak a stílussal, hanem nagyjából mindennel bajom volt, a szereplőkkel, a történettel, a nagy körítéssel. nem az a könyv, amit bármikor is elolvasnék.:)
      ki kellene vennem pár év szabit, hogy haladjak az olvasmányaimmal, és akkor talán a Percyt is még ebben az életben el tudom olvasni.:D

      Törlés
    2. Az hogy én olyan sokat elolvastam belőle három hónapomba tellett, és azért nem hagytam abba korábban, mert minden nagy fantasy rajongó ismerősömnek tetszett, és nem akartam kivétel lenni, de aztán eljutottam arra a pontra, amikor a konkrét akciójeleneteken is halálra untam magam, és becsuktam. Örülök, hogy mégse vagyok kivétel, hanem csak a kisebbik tábort erősítem :D

      Törlés
  2. Jaaaj, szegény drááágaszágomat hogy bántjátok... :))
    Dehát... a klasszikus ízlés-pofon dologról van szó. Nekem Tolkien volt a mérföldkő, bár Harry Potter volt ez első 'fantasym'. Aszontam, hogy na, nekem ilyenek kellenek. Pedig elég kölyök fejjel fogtam neki, mégsem találtam túl terjengősnek, vagy ilyesmi. Ha Tolkien nevét meghallom, vagy valaki nevét a könyvből, olyan, mintha egy barátom nevét hallanám, megnő a szívem, mint Grincsnek karácsonykor. Most olvasom egyébként x-edjére újra...

    Alice-re engem sem visz rá a lélek. Megvan eredetiben, angolul, próbáltam, de valahogy áááá nee, nem kell ez nekem. Szerintem sem teljesen épelméjű iromány :))
    Percy Jackson királyság, én nagyon elvoltam vele, ideje lenne már előkapni az elkezdett 3. kötetet... :|

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azt hiszem, Tolkient vagy szereti valaki, vagy képtelen végigolvasni. mi, vagyis ez utóbbiak nagyon kevesen vagyunk.:))
      a HP viszont nem is terjengős, sőt, ott is mindig történik valami, nincsenek felesleges nagymonológok meg toporgások.
      látom már, hogy Percyt mihamarabb olvasnom kell.

      Törlés
  3. Percy Jackson sorozat 1-3 része megvan nekem, és tervben van h megveszem a befejező 2 részt is. ha kell kölcsönadom. :) nekem nagyon tetszett. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az első három rész megvan, csak el kéne kezdeni.:))

      Törlés
  4. Óh, köszi a linket :) Most akkor nem kezdem el mesélni, mi mekkora rajongói vagyunk A Gyűrűk urának, olvassátok a cikkeket :)
    Nekem a Percy Jackson nagyon gyerek, pedig alapvetően nem vagyok ellene az ifjúsági fantasy-nek, azt mégsem sikerült megkedvelni.
    És vallomás: soha nem sikerült végigolvasni az Odüsszeiát, gimiben a rövidítettel megúsztam :P

    VálaszTörlés
  5. Hehe, köszi:) Nem tudom, írtam-e a postban, régen volt és lusta voltam megnézni, de másfél nap alatt kétszer olvastam el, még a kádba is vittem magammal, szegény könyv totál szétesett. A belőle írt vázlatom nagyon kelendő volt.
    De az Íliászt azóta se olvastam el, pedig szeretném...
    Lindsay Clarke regényei szerintem jól feldolgozzák ezt a témát, bár csak az első részt olvastam (Trója).
    A GyU-ra nem bírom rávenni magam, van egy olyan érzésem, hogy nekem nem tetszene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 2x is elolvastad?? jóisten.:D
      sztem sem tetszene a GYU. nyúlik, mint a rétes.

      Törlés