Témázunk - Rongyosra olvasott kedvencek - Keményfedél

2015/05/17

Témázunk - Rongyosra olvasott kedvencek

Nem hiszem, hogy valaha is lett volna olyan, amikor egyetlen könyvre rá tudtam volna bökni, mint kedvenc, vagy hogy az újraolvasást olyan sűrűn űztem volna. Van néhány, de sokkal hosszabb azoknak a listája, amiket majd egyszer újra szeretnék olvasni.
Épp nemrég írtam róla, hogyan lett a Jane Eyre életmentő olvasmány egy könyvmentes nyaraláskor, és azonnal párszor újraolvasós. Meg azóta is néhányszor.
Rongyosra ugyan nem olvastam, mert vigyáztam rá, de 3-4x már megvolt Szepes Mária Vörös oroszlánja. Nem nagyon tudok mit hozzátenni, régi ezós múltam hagyatéka, és egyik kincse. Anno kölcsönkönyvként olvastam, aztán nagy nehezen megszereztem magamnak. A botránykönyveknek már akkoriban is nagy keletje volt, ez meg még a zúzdát is megjárta, naná, hogy érdekelt volna akkor is, ha egyébként nem érdekel.

Anno saját pénzem nem volt, csak amit az uzsipénzemből tudtam spórolgatni, és még jártam könyvtárba is, úgyhogy az újraolvasás igazából eszembe sem jutott. Mindig is úgy voltam vele, hogy olyan könyveket akarok megismerni, amikkel még nem ismerjük egymást. Tartottam is magam ehhez, és a legközelebbi újraolvasósom mi lehetett más? Természetesen Chance és Moning. Döbbenetes, hogy több, mint 20 évem telt el újraolvasás nélkül.
És rájöttem, hogy jé, ennek is megvan a maga varázsa, főleg, mert igazából még ha újdonságként már nem is hatottak rám a könyvek, de nem is unatkoztam, mindig tudtam valami újat felfedezni, és ami a lényeg, nagyon élveztem a történetek újraélését.

Nálam ez a pár könyv az, amiket bármikor újra tudok olvasni, vagyis azért némi idő teljen el az olvasások között, de ha ezekkel maradnék együtt egy lakatlan szigeten, nem esnék kétségbe. Bár tény, ha magam választhatnék, még azért pár könyvet magammal vinnék ezeken kívül is.

Van, amiket szeretnék rongyosra olvasni, de ez inkább csak vágyálom.
Ilyen Frank Herbert Dűnéje, aminek a részeit nem győztem összevadászni. Azóta megjelent már párszor, sőt, még "spinoffok" is kerültek mellé, amik nem igazán érdekelnek.
Az Elfújta a szél szintén újraolvasós, Scarlett karaktere nagy kedvencem lett, akárcsak Valente Marija Morevnája (bár ott Koscsej is egy hatalmas fazon).
Jeaniene Frost Cat és Bones párosára is időt szorítanék párszor, akárcsak Rothfuss Királygyilkos krónikájára. Ott úgyis újra kell majd olvasnom az első részt még a második előtt, ha majd a harmadik is megjelenik.
Martin Tűz és jég dala sorozata újraolvasós, bár nagy kedvencem inkább csak az első három rész, igazság szerint a többit egy picit untam. Martin elvesztette a fonalat, én meg az érdeklődésem nagy részét.
Harrison Fawcett Katedrálisa, Gail Carriger Napernyő protektorátusa, ha egyszer kijön az összes rész, és On Sai összes könyve is újraolvasós.

Share this:

27 megjegyzés :

  1. Wooow Scarlett O'hara ezen meglepődtem de én is nagyon bírom, van vér a pucájában és még szép is okos is.
    Ez a trónok harca nekem mumus. A sorit egyelőre unom...a könyvbe így bele sem merek kezdeni :D
    A Marija Morevnával pedig már azóta szemezek amióta mindenki olvasta.

    VálaszTörlés
  2. Óh, a Napernyő Protektorátunak lenne esélye nálam is a guilty pleasure kedvencek közé kerülni, ha végre megjelenne mind :) Pláne, mert amilyen tempóban hozzák (ha hozzák), muszáj lesz újraolvasni az elejét.
    Trónok harcának többször futottam neki, de nem nagyon tudok túllendülni a harmadikon :( ha összefogottabb lenne, vagy ha képes lett volna háromnál megállni és elvarrni a szálakat, sokkal jobban szeretném.
    Sci-fi nincs a kedvenceid közt? Pedig te azért elég sokat olvasol, nem?

    VálaszTörlés
  3. Ana, az elfújta a szelen nálam mindenki meglepődik, pedig az egy remek történelmi regény. hogy a film egy hülye romantikus nyáladzást csinált belőle egy borzasztóan rosszul játszó Vivien Leigh-vel, az igazán nem MItchell hibája. :))

    Timi, örülök, hogy a trónokkal kapcsolatban nem csak én érzem így. még a varjak, a negyedik elment, meg lehetett tudni néhány fontos részletet erről-arról, de a sárkányokat én egy az egyben csak szószaporításnak érzem. oké, történnek itt is mindenfélék, de semmi jelentősége, túl hosszú, és unalmas is. sztem kicsit nagyobb levegőt vett Martin, mint kellett volna, nem véletlen lett majdnem egy évtizedes szünete az írásban.

    a Dűne is sci-fi :)) dee ittl inkább írókat szeretek, (Reynolds, Corey, neki pl. van esélye az újraolvasására), de előttem van még egy csomó, pl. Peter F. Hamilton, Joe Haldeman, William Gibson, a warhammerek, a mass effectek, wow-ot is akarok olvasni, úgyhogy itt nem is gondolok egyelőre újraolvasásra.
    és akkor még jön ugye Jack Campbell is, meg begyűjtöttem egy csomó angolt is, amik nagyon jónak tűnnek, ha szerencsém van, nem is lenne időm újrázni semmit. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Basszus, bennem a Dűne totál fantasy-ként élt :) (nem olvastam) de ciki :)

      Törlés
    2. dehogy ciki. :D az az érdekes, hogy nagyon hasonlít a felépítése a mostani fantasy-sorozatokéra. egészen a messzi múltba nyúló családi és szellemi gyökerek, kiterjedt politikai és hatalmi célok, ezzel együttjáró kemény intrikus szálak, remekül felépített gazdasági, politikai és egyházi eszmerendszerek, saját vallás, sajátos történelem, plusz emlékezetes és bámulatra méltó karakterek és életmódok, mindez egy földtől távol eső naprendszerben, csillagközi érdekeltségekkel, néhány fura lénnyel.
      ezek valóban nem jellemzők a sci-fikre, legalábbis azokra nem, amik hozzánk elkerültek, nem tudom, odakinn vannak-e még hasonlók. biztosan vannak.

      Törlés
  4. De jó kompakt poszt lett, mire belehelyekedtem, véget is ért XD
    Mindenkinél találok valamit, amiről eszembe jut, hogy már olvasnom kéne, nálad ez természetesen a Marija Morevna, ígérem hogy hamarosan sort kerítek rá, már birizgálja a fantáziámat. :)
    Egy lakatlan szigetre nekem is kéne Moning, és HP, de ahogy mondod, valahogy túl kevés az idő, mindig az újabbak felé nyúlok, így is néha éveket tolódik egy-egy "jajdeérdekel" olvasmány, hát még ha mindig elővenném a kis szerelmeimet.. na meg vannak szerzők is, kedvencek, akiktől mindent el szeretnék még olvasni, hiába van tőle ez vagy az, és jó lenne újraolvasni, amikor ott sorakozik három másik "új" (vagy csak újabb) könyve, és az is mind érdekel. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja, ez meg a másik, hogy még ha pl. Harris könyveit nem is tervezem újraolvasni, annyira kedvenc író, hogy minden könyvét el akarom olvasni.
      meg azt vettem észre, hogy rámozdul a hajlandóságom pár friss megjelenésre, aztán eltelik valamennyi idő, és rájövök, nem is érdekel, mert az újdonságon kívül semmi vonzó nincs benne. úgyhogy jobb az, ha ülepedik, de azért jó lenne, ha a Morevnát elolvasnád már végre. :D mondjuk nem félek, időtálló stílus és téma, szal jövőre is pont ugyanaz az élmény lesz majd,de aggódok is picit, mert annyira fura, nemtom, neked be fog-e jönni.

      Törlés
    2. Igen, Harris nekem is ilyen. :) De egy kis újrázást beterveztem nála is, a Csokoládés barack olvasása előtt, mert megfakult nagyon az előző két epizód emléke. :)
      Ó, ez nálam is így van... és ezért sajnálom nagyon a 2009-2011-ben elkövetett nagy könyves ámokfutásaimat, amikor mindenféle szart felvásároltam, mert ú ez is, ú az is, és nem is feltétlen az újakat, csak inkább az akciósat. Mondanom se kell, azóta is itt állnak, és tényleg kb a fele érdekel talán... Nyugi. a Morevna az továbbra is, na de pl ott van a Moxyland és a Diaszpóra azokat is felvásároltam az Ad Astráról ,Beukesben csalódtam, a Diaszpóra nem nagyon mozgat, tehát ha most kéne döntenem, nem venném meg... egy nagy spirál ez az egész könyvbiznisz XD

      Törlés
    3. a diaszpórához sztem elméleti szakembernek kell lenni, hogy valaki ne csak olvassa, hanem értse és élvezze is. meg se próbálkoztam vele. :D és sztem neked a moxyland se tetszene, pont olyan félkésznek éreznéd, mint a lányokat.
      nekem nagy megkönnyebbülés, hogy megszabadultam a sallangoktól, felszabadult egy csomó hely, amit nagyon hosszú idő alatt szeretnék csak megtölteni újra. :D

      Törlés
    4. Hát hmm... most már mindegy. Persze nem kötelező elolvasnom őket, akkor se ha megvannak itthon, csak kicsit sajnálom, nagyon impulzus vásárlás volt.

      Törlés
  5. Á, A Vörös oroszlánt kihagytam! A csudába! :) Pedig épp most készülök újra olvasni... No, nem baj. :)
    Furcsa, hogy 20 évig nm olvastál újra. Én gyermekkorom óta újraolvasok, olyan természetes volt, mint a lélegzetvétel. Mindig gyanús volt, ha valakinek nem az... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vörös oroszlán neked is? tökjó.
      hát én nagyon fura lehetek akkor, mert most is sajnálom az időt az újraolvasásra, kivéve, ha Moningról van szó. :D

      Törlés
  6. Dűne, Trónok harca - nem csak Heller és Vonnegut a kapocs! :)
    Moning milyen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a dűnéből a folytatások is megvoltak?
      hát, Moning nem igazán a te könyved. urban fantasy egy tökös csaj főszereplővel, és rengeteg férfiállattal. :D
      egyébként a kerettörténet is ötletes: a tündérek (aki cseppet sem szépek és édik, sőt, némelyik rohad, meg hasonlók) ellepik a világunkat, mert leomlottak a falak, amik elválasztják a világokat egymástól. először csak néhányféle tünde van közöttünk, de aztán jön a crimson hoag (hirtelen nemtom, mi volt magyarul), ami a halhatatlan tündehercegek beleiből köt magának szoknyát... meg ilyne hasonló szörnyűségek. és közben vicces, meg bugyinedvesítő (ettől a pasik szexuálisan tárgyiasítva vannak bennük?:D), és tök izgalmas.

      Törlés
    2. Bill meg Moning, erre befizetnék :D Egyébként Bill, ez egy jó kis urban fantasy sorozat, van benne némi szex is, de egyáltalán nem mamipornó, és minimum két nagyon vadító pasi, miközben szórakoztató dialógusok és csupa izgalom történetvezetés :) Nem tudjuk megunni Nimával, állandóan újraolvassuk.

      Nimaaaaa elírtad a crimson haget :D (én nem tudom hogy van magyarul, csak angolul olvastam)
      Amúgy ez a tündér meg tünde nekem brrr. Fae-k! :D

      Törlés
    3. Izgalmamban kimaradt egy ige, tetszőlegesen tegyetek be egyet :D

      Törlés
    4. ja, tényleg, csak sima hag. :D a hoag az a tami. (krimiíró)
      igen, a Fae sokkal jobban jellemzi őket, mint a tündér, annak olyan pozitív a csengése, ami viszont nincs a faeknak.
      egyébként a seedhe látókat nem moning találta ki, ők tényleg vannak az ír hitvilágban. (bár lehet, csak nekem okozott ez meglepetést, mikor anno megtudtam)

      Törlés
    5. Igen, a Hoag az tényleg Tami :D de szerintem amúgy a Hoar Frost King neve zavart be neked. :)
      áááá sidhe-seer :D nézd már! azonnali Moning olvasásra ítéllek, mert romlik a Moning-helyesírásod! :D
      Ööö, nem, most ez nekem is meglepetést okoz... :D nem tudtam.

      Törlés
    6. basszus. oké, nem olvastam már vagy három hete, de akkor is... amit lehet, elírtam. :D
      azaz, a dérkirály. asszem, az volt magyarul.

      Törlés
    7. Jójó, de eredetileg azon agyaltunk, a crimson hag mi volt magyarul :D

      Törlés
    8. sztem vörös banya volt, de délután megnézem.
      angolul jobb a neve. :))

      Törlés
  7. Na ha egyszer majd én is rákapok az ízére, félő, hogy abba se hagyom az újraolvasást... :D
    Az Elfújta a szél engem azóta érdekel könyvben, mióta egy férfi (!) ismerősöm ajánlotta. :)
    Valente Marija Morevnájával is szemezek egy ideje. Engem az előszó már megfogott, már csak nekem kell egy kis időt fognom valami lepkehálóval... :D Jó poszt lett. Nimás. Tömör, de tartalmas. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. érdemes időnként szelektálni az emlékek között, hogy melyik könyv volt maradandó, és melyik szaladt át az emberen. az elfújta a szél nekem teljesen maradandó volt, ott is leginkább Scarlett szellemisége. és csodás a karakterfejlődése. sztem gyorsan csinálj rá magadnak egy kis időt.:D
      a Morevna engem teljesen falhoz kent, és tuti az újraolvasása, mert biztosan vannak rétegei, aminek a közelébe se értem elsőre.

      Törlés
    2. A saját és szeretteim egészsége után azt hiszem az idő csinálásért lennék hajlandó mindenemet odaadni. (Kivéve az egészségemet és a szeretteimet :D)

      Törlés
  8. Olyan érdekes, hogy régebben sokat olvastál szépirodalmat. :) Itt leragadtam. De egyébként, ugye, nekünk nincs sok közös pontunk, de Harrist kedvelem, nagyon régen olvastam a Jane Eyre-t, és a Vörös oroszlánra csak a Nagy könyv választásnál figyeltem fel. De ez is annyiban maradt.
    De, hogy el kellene olvasnom az Elfújta a szelet, a legtöbb témázó kedvencét?- olyan hosszú. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, hosszú, de nem hosszabb, mint mondjuk két könyv. vagy három rövidebb. :D
      tényleg ajánlom, sztem tetszene neked.

      Törlés
    2. Akkor listára veszem. Végülis mostanában régebbi könyvekre vágyom.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes