Csillivilli | Keményfedél

Csillivilli

Ez egy újabb teljesen hatástalan poszt lesz. A rossz berögződéseket egy bizonyos kor felett már úgysem lehet kívülről módosítani, főleg, ha belső motiváció nem társul a dolog mellé.
Nem fogok nevesíteni kiadókat, úgyis mindenki tudja, kikről lehet szó, abszolút tendencia. Mondhatni, a piacgazdaság következménye mindenhol.

Újabban kevesebb gondot fordítok rá, hogy könyvekről írogassak a blogomba, helyette mászkálok mindenfelé. Mások blogjain, közösségi oldalakon, csak úgy, olvasgatok. Nincsenek hatalmas igazságok a megállapítások mögött, vagy meglepő, eddig mások által soha meg nem fogalmazott, észre nem vett felismerések, és szokás szerint pro és kontra tudok lenni mindenki mellett vagy mindenki ellen, ahogy épp a lelkivilágomnak jólesik.

Szóval császkálok az oldalakon, és egyre több helyen jön szembe velem a kérdés, hogy nagyon szép ez a borító, de miért nem az előző, már megkezdett sorozatokat folytatják?
Az egy dolog, ugye, hogy valami félbemarad. Annyit beszéltünk már erről, hogy lassan már én is unom, de most nem is csak erről van szó.
Az előző posztomban arra próbáltam utalni, hogy ha valamit nem veszünk, mert várunk, az jelzés.
Hogy ezt lehet-e pozitívan nézni kiadói szemszögből? Azt gondolom, hogy nem. Van egy sorozat, amit nyomatnának, de mivel 4-5-9-15 rész, így az olvasó várakozó álláspontra helyezkedik. És ezek az olvasók nagyrészt tinik, vagy fiatalok, tehát még nem is lehet évtizedes csalódottság a hátuk mögött. Nekik nagyon rövid idő alatt sikerült megtapasztalni, milyen az, ha megszívják, mert belefektettek x összeget, és nagyrészt minek, hiszen eltelt már 2-3 év, a folytatás meg még sehol. Nemhogy a 6. rész nem jön, de már a második is csúszik két éve. Jó esetben. De inkább három.

És mit lát szerencsétlen olvasó? Hogy hoznak mást. Sőt, minden mást hoznak. Ergo a kiadó nyilván nem akar csődbe menni, vagy semmi hasonló, egyszerűen azt gondolja, hogy az olvasónak mindegy. Kap egy csodásangyönyörűséges borítóval egy könyvet, legyen el azzal, és ne ugráljon már más után. Miért nem jó az, ami jön? Ez van. A másik nincs. Vedd meg ezt. Szép. Mi is szépek vagyunk. Kedvesen válaszolunk, és semmit nem mondunk. Csúszik. Értsd meg, hosszú idő kiadni valamit. Amire vársz, leginkább azt. Amiket már elkezdtünk, leginkább csak azokat. Ezeket az újakat nem annyira, nézd, szép a borító, jót akarunk neked. Igaz, hogy ennek mikor jön a folytatása, hát azt nem tudjuk, tudod, nagyon hosszú idő kiadni egy könyvet. De vannak mások, ajánlok neked, jó? Ja, hogy ennek is folytatása kellene majd? Hát, az nagyon hosszú idő. De vannak új könyveink is ám...

A megkezdett sorozatok nagyrészt feledésbe merülnek, olyan dömpingben jönnek a könyvek. Gyarló ember meg persze, először rákíván a szépre, csak aztán a rossz tapasztalat, hogy igazából őt most csak félig dugták meg, csak ezt későn vette észre, azt eredményezi, hogy egy idő után nem fogja érdekelni az újdonság. Olyan kiadókhoz fog fordulni, amiket megbízhatónak vél, szerencsére, ebből is van azért.
És ja, ez patthelyzet.
Mondjuk mindegyik kiadó mindig fog találni magának annyi palimadarat, aki eltartja, és finanszírozza majd a következő belekezdést, legalább az első részig.
És jöhetnek az érvek, hogy meg kell tanulni angolul, meg satöbbi, de ha most azt veszem, hogy magyar kultúrhelyzet, meg népművelés, abba nem csak a nyelvtanulás tartozik bele. Jó dolog angolul olvasni. Jobb híján én is élek vele. De hogy ne hülyüljön el teljesen a társadalom (mert ugye azt senki nem gondolja, hogy majd itt három éven belül a fél ország megtanul olvasási szinten egy idegen nyelven), szükség van a kiadókra. Ők adják a kultúrát, tetszik, nem tetszik. Van, akinek nagyon sok ideig eltart, van, akinek ennél jóval kevesebb idő is elég, és azt kell mondjam, itt az időbeli különbség nem jelent ennyivel nívósabb és igényesebb munkát is.
Persze, lehet mondani, hogy nem hozta az elvárt hasznot. Időnként elképzelhető, hogy ez valóban így van, aminek két oka lehet. A könyv szar, és eleve felesleges volt már belekezdeni is. Persze, mindig van, aki imádja az adott könyvet, viszont az olvasóknak csak egy nagyon kicsi töredéke ad visszajelzést bárhol. Nagyon nagy részükhöz meg idő kell, míg eljut a hír, hogy a könyv létezik, ugyanis egy csomóan nem figyelik rendszeresen a kiadók mindenféle oldalait. Mint már megállapítottuk, a bloggereken kívül nagyon kevesen vannak vele tisztába, hogy egyáltalán milyen kiadók léteznek, akiknek az oldalait böngészhetnék, ha egyébként ráérnének, és érdekelné őket. A legtöbb olvasót direktben kell megtalálni. Gyerekemék pl. élőszóban adják egymásnak az infót, milyen könyvek a jók.
Szóval vagy rossz a könyv, vagy a fentiek miatt nem tudta megtalálni az olvasóbázisát, kevés emberhez jutott el.
Vagy, a harmadik, az olvasó kivár, hogy hova halad, érdemes-e ezreket feccölni egy soha be nem fejezett sorozatba. Nyilván egyszerűbb a kiadónak visszapattintani a labdát, hogy de ha nem veszed meg, honnan tudjuk, hogy folytassuk, ott van a másik oldal is, aki nem egy év után veri be a hisztit, hogy akkor ezt nektek, tőletek többet nem veszek könyvet. (és aki idáig eljut, az tartja is, ahogy hallom. és egyre többen vannak.)
Valahol át kellene látni a kiadóknak, hogy a kivárás egy igen hosszú folyamat eredménye. Most pl. nagyon drukkolok az Agavénak, hogy megérje nekik Alma Katsut befejezni. Különleges történet, el tudom képzelni, hogy volt, akinek csalódást okozott, de remélem, egyre több olvasóját fogja megtalálni.
Mert lehet, hogy a kiadók az első fél éves időszakot tartják fontosnak, és gazdaságilag meghatározónak, én tudom magamról, hogy sokszor évekkel a megjelenés után kívánok rá könyvekre. Én nem tudok a féléves periódusokhoz alkalmazkodni, és nem is akarok.

És igen, én is megválogatom, hol, melyik kiadótól kezdek bele bármilyen sorozatba is. Mert én se szeretem, ha feleslegesen áll pénzem valamiben, amit nagyon szeretnék, csak nincs. Van angolul. Így a magyarnak már túl sok esélye úgysem lesz, viszont szeretek magyarul olvasni, sőt, az egyik legkedvencebb foglalkozásom, úgyhogy ezt azokkal teszem, akikben megbízhatok.



Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

15 komment:

  1. Pontosan ugyanez fogalmazódott meg bennem az elmúlt pár napban....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor nem csak nekem tűntek fel ezek a dolgok...
      (jó már végre, hogy jelentkezel, teljesen el vagy veszve.:)

      Törlés
    2. nem, sőt van olyan kiadó akitől egyáltalán nem kezdek bele új sorozatba... viszont van olyan, aki az utóbbi években hatalmasat nőtt a szememben. :) (ez olyan téma, ami engem is piszkált az elmúlt napokban és jó h megfogalmaztad ;))

      Törlés
    3. én általában ezt csak egy kiadóval kapcsolatban hallom, hogy tőlük többet nem vesznek könyvet, szerintem ugyanarra gondolunk.
      én annak örülök, hogy azok a könyveket, amiket szeretek, olyan kiadóhoz kerültek, akiknél nem kell vacillálnom, hogy megéri-e. meg persze ott vannak azok a könyvek, amiknél csak csodálkozom, hogy miért nincs még folytatás. és nem azért, mert én szeretem, de ezek nem ilyen tinihülyítő szirupos baromságok, hanem tényleg normális, nívós könyvek. és ugye tudjuk, hogy igény arra van, amire megteremtik.

      Törlés
  2. Ugyanarra a kiadóra gondolunk? Arra, amelyik orrba-szájba reklámozott egy Oscarra kacsingató túlélő-western regényt...ugyanakkor más könyveket meg teljesen elfelejtett reklámozni? Aztán meg nem folytatta őket, mert nem fogytak? És arra nem gondolt, hogy azért nem fogynak, mert nem feccölt a reklámozásukba annyit, mint az Oscarra kacsingató túlélő-western regényébe?
    Szegények! Pechjük van velem, mert annyiszor tolták az arcomba az Oscarra kacsingató túlélő-westernt, hogy akkor sem olvasnám el, ha ingyen nekem adnák. Tudom-tudom...fordítva vagyok huzalozva...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oscarra kacsingató túlélőwestern? o.O nemtom. :D (én bármilyen reklámot el tudok kerülni. nagyjából mindent el is kerülöm.)
      de nem is csak egy kiadóra gondolok, mindez eléggé jellemző a kiadók egy részére. a másik részére meg egyáltalán nem.

      Törlés
    2. Hja, kérem...a rutin az rutin. Tudom, hogy többen is vannak, de nekem perpillanat ez a kiadó csípi legjobban a szemem.
      Az meg már az én egyéni tragédiám, hogy pont azoknak a kiadóknak a könyveit gyűjtögetem, amelyek a legjobban szeretik így szívatni az olvasókat.
      A szóban forgó reklám amúgy a Facebookon jött szembe velem...aztán megint...aztán újra...meg újra...meg újra. Azt hittem, az Oscar-díj átadása után nyugi lesz. De nem. Azóta is tolják, átlagosan hetente egyszer. Jó sokba kerülhetett a kiadása.

      Törlés
    3. ja, azt hiszem, tudom, mire gondolsz. volt egy cikk egy nőről, aki valóban túlélt egy medvetámadást. szerinte a film nettó baromság, úgyhogy azóta engem nem érdekel a könyv se. (tényleg elkerülnek a reklámok.:D mondjuk én sokat szűrök. szinte mindent. néha el is gondolkodom, mit is keresek én face-en.)

      Törlés
    4. The Revenant - A visszatérő?. Ez egy elég Osvarra kacsingató túlélő-western, nem? Az Oscar vissza is kacsintott!

      Törlés
    5. aha, az. gondolom, arra célzott, annak nem tartott hosszú ideig, hogy megjelenjen. :)

      Törlés
  3. csak úgy eszembe jutott, hogy kellene vezetni egy kiadói minősítő listát. ha már ugye mindenki a piaccal meg a gazdaság(osság)gal jön. minden kereskedői oldal alapköve az értékelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az, csak ki kéne találni, hogy lehetne ezt megvalósítani.

      Törlés
    2. Hű de nem rajonganának ezért a kiadók...

      Törlés
    3. sőt.:D de talán némelyik kiadónak jót tenne.

      Törlés