Mason Murray - Lélekcsapda - Keményfedél

2012/05/15

Mason Murray - Lélekcsapda

Ez egy olyan akció-krimi, ami a sci-fi részétől egy picit misztikus. A sci-fi az, amit nem említenek meg a könyvvel kapcsolatban, de nekem ez a tudat- meg lélekátvitel dolog nagyon ebbe a kategóriába esik, úgyhogy nekem egy kicsit sci-fis, főleg, mert olvasás közben elég sokszor eszembe jutott Robert J Sawyer Lélekhulláma. Ettől eltekintve meg inkább akció-krimi, és miután ilyen jól összezavartalak benneteket, akkor egy kicsit a történetről.
Vannak különféle szervek, mint CIA, meg FBI, és vannak az ügynökségek, amikről senki nem tudja, hogy kiket is takarnak valójában, viszont sok pénzük van, hogy azt mindenféle kutatásba fektessék. A Lélekcsapdában az emberi elmét és lelket kutatják, ezzel együtt a halhatatlanságot is, ezt ugyanis úgy próbálják meg elérni, hogy a kiválasztottak lelkét és tudatát az öreg testből egy fiatalabba exportálják. Mark Moore lett ennek az egyik tudatlan áldozata, egy volt FBI ügynök, aki egyik reggel egy vadidegen lakásban tér magához, egy harminc évvel öregebb testben, és ez egy picit elkeseríti, úgyhogy felveszi a kapcsolatot volt FBI-os kolléganőjével, és együtt indulnak el felgöngyölíteni a szálakat.
Időközben megtudjuk, hogy annyira nem volt még tökéletes a módszer, és már tesztelték másokon is, konkrétan egy hidegvérű bérgyilkoson, aki a költöztetés után picit megváltozott, ezért igyekeznek levadászni őt, így van a könyvben jó sok hulla is, meg üldözés, és lövöldözés.

Kezdem a pozitívumokkal. A történet nagyon logikusan van felépítve, és ahhoz képest, hogy több szálon fut, nagyon jól kézben tudta tartani az író. Megvan benne az akciónak, a kriminek, a sci-finek és a misztikumnak a szinte tökéletes egyensúlya, és ezzel együtt nagyon szórakoztató és izgalmas, szinte muszáj egy szuszra elolvasni. (nekem közben azért muszáj volt aludnom is egyet.) Azt hiszem, ennél nagyobb érdeme nem lehet egy szórakoztató könyvnek, hogy beteljesíti, aminek íródott, mert tényleg nagy élvezet volt olvasni.
Jók és azt hiszem, lehet azt mondani, hogy elég reálisak is voltak a felvetett problémák ezzel a lélek-költöztetéssel kapcsolatban. Kik vagyunk mi valójában, a testünk, vagy az a valaki, akit a fejünkben hallunk? Ha kiköltözünk a testből, és beköltözünk egy másikba, akkor az előző lakóból marad valami, amit a magunkévá teszünk? És mivel a módszer olyan volt, amilyen, az is egy nagyon jó kérdés, hogy a tudatunk mennyire választható külön a lelkünktől, és mi az, amit még különösebb károsodás nélkül elviselünk. Voltak akciójelenetek rendesen, úgyhogy izgalomban sem volt hiány, bár tény, hogy nagyon meglepő dolgok sem történnek, de ez nem zavart, mert a történetszövés teljesen lekötött.

Két bajom viszont volt. Az egyik az, hogy Mason Murray láthatóan vonzódik az M-betűs nevekhez, mint Mark Moore, meg Monroe, Morgan, ami normális esetben nem annyira zavaró, viszont így, hogy más testekben voltak, egy kicsit megkavarta nekem, mert ugye másképp hívták a lakót, mint aminek a külvilág látta. Ezt nagyobb fantáziával kellett volna megoldani, kicsit karakteresebb neveket adni a szereplőknek, hogy jobban kidomborodjanak a történet menetéből.
A másik meg a borító. Itt egy marha jó könyv, felveszi a versenyt bármelyik külföldi akcióregénnyel, és erre rátesznek egy ilyen semmitmondó csúnyaságot, ami egyáltalán nem hozza meg a kedvét senkinek a könyvhöz. Kár érte, mert tényleg mindenkinek ajánlom, aki szeretne magának néhány kellemes és szórakoztató órát szerezni.


Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes