Kedvenc írók - Keményfedél

2012/05/26

Kedvenc írók

Amadea indította a körbeposztot (azt hiszem, ő volt, és azt hiszem, az akar lenni, de nem tudom pontosan, miért posztoljuk most ezt :D) a kedvenc írókról. Akkor jöjjön az én listám.
Nem is tudom, kit kellene először említeni, mert itt aztán végképp nem tudok sorrendet felállítani, úgyhogy akkor legyen a hölgyeké az elsőbbség.

Joanne Harris. Ő az, aki nem tud olyat írni, amit ne imádnék, bár tény, hogy van könyve, ami nekem kilóg a sorból, de van, aki meg pont emiatt azt szereti, úgyhogy szerintem ő az az írónő, akit mindenki szeret, ki ezért, ki azért. Minden magyarul megjelent könyvét olvastam (hopsz, nem, a Szent bolondokról megfeledkeztem), és ebben az esetben ez megegyezik az életművével, ha leszámítjuk a legelső könyvét, amit ő már inkább fel sem vállalna, úgyhogy elvileg át fogja írni. Jönni fog majd egyszercsak a soron következő könyve, elvileg még az idén, és igazán örülnénk neki, ha nem ülne évekig rajta a kiadó.
Rúnajelek
Szent bolondok

Alice Hoffman az az írónő, akinek a könyvei megjelenéséért egy időben Amadeával kampány formájában körbeírogattunk a kiadóknak, és próbáltuk győzködni őket, hogy folytassák a megjelentetését, mert lehet, hogy nem igazán tökéletes minden könyve, de akkor is. Imádjuk, és olvasni akarjuk. Na, szerintetek mi volt a reakció? hát, amennyit mi élőszóban beszéltünk eddig egymással, pont annyi. Semennyi. Még csak annyi sem volt, hogy visszaírtak volna, hogy bocsi, de nem. Mondtam már, mennyire utálom, mikor a kiadó levegőnek nézi az érdeklődőket? Egyedül a Kelly kiadó érdemesített arra, hogy utána nézett, és beszélgetett velem, és úgy mondta, hogy nem lát benne üzletet.Na, mindegy, örülünk annak, ami van, tőle még egy könyv hátravan, legfeljebb kezdem elölről a többit. Mert ez a nő úgy ír, hogy az ember életkedve az egekbe szökik tőle. Teli van misztikával, olyan kézzelfoghatóval, ami közben kisiklik a kezem közül, és én ebbe teljesen bele tudom élni magam.
Hetedik mennyország

Ó, Karen Marie Moning. A barátnője akarok lenni. Minden könyvét akarom. Nem fogom már jobban túlragozni, ahol csak lehetett, én már áradoztam róla, olvassátok inkább el ezt a posztot, hogy miért is érdemes Moningot olvasni.
Rossz hold kelt fel

Karen Chance azon írók közé tartozik, amik teljesen megosztják az olvasókat: vagy szeretik, vagy utálják. Én imádom, bár szinte bocsánatot kérek érte, amiért olyanok a regényei, amilyenek: pörög, nincs egy pillanatnyi lehetőség még szuszogni sem, annyi minden történik a könyvekben. nem hibátlan regények, de aki egyszer rákap, nem fog tudni leállni. A varázsa azt hiszem, a történetszövésben, és néhány erősebb karakter jellemében van. Leginkább a főhősnő Cassie Palmer az, aki sokat dob a könyvön, és inkább azoknak szokott tetszeni, akik szeretik a belevaló főhősnőket, akik nem csak úgy tesznek, mintha nagyon vagányak lennének, hanem valóban azok.

Manda Scott-ot mindenképpen ide kell sorolnom, ő az az írónő, akit most az Agave talált meg a A római kémes sorozatával, amit ugyan még nem olvastam, de ott pihen mellettem az éjjeliszekrényen bevetésre készen. Vele a Boudica-ról írt sorozata hozott össze, annyira jól szőtte a mesét, hogy szinte sajnáltam, hogy nem élhetek már akkor. Ha a Római kém csak feleolyan jó lesz, akkor is egy nagyon jó könyvet fogok olvasni. Van ugyanis egy elméletem, hogy aki egyszer tud írni, az a tizedik könyvében is fog tudni írni, menet közben esetleg lehetnek szerencsétlen témaválasztásai, de az írás az nem olyan, hogy egyszer tud, egyszer meg nem. Ezért merek nagyon reménykedni ilyenkor, amikor csak tervbe veszem valakinek a sokadik könyvét.

Caleb Carr sajnos azóta sem csinált magának honlapot, pedig már időszerű lenne, meg az is, hogy befejezze végre Laszlo Kreizler harmadik könyvét. Ha krimi, nekem ő az alfa és az omega. A regényei komplexek: történelem, krimi, pszichoanalízis, bűnügyi történelem, gyönyörűen ötvözve a századfordulós amerikai létezéssel. Mert ez nem csak életérzés, hanem bemutatja nem csak a bűnözők lelkivilágát és mozgatórugóit, és a bűnügyi technika fejlődését, de a perifériáén létező emberi életeket sem hanyagolja el.

Mindenképpen itt a helye Dennis Lehane-nek is. Nem is tudom, mit mondja róla. Krimiket ír, de ez egy dolog. A könyvekben mindig felvet valami aktuális társadalmi problémát, amitől nem kerül ugyan más megvilágításba a tett, és nem lesz megbocsájtható, viszont sokkal érthetőbbé válik, és egy kicsit felpiszkálja a biztonságos kényelemben otthon olvasgató agyát, hogy most vajon mi folyhat odakinn, az ajtón kívül, kicsiben, vagy akár nagyban. Nem olvastam még minden könyvét, de majd fogom. (egyszer ki kellene számolni, hány száz évig kellene élnem, hogy mindent elolvassak, amit akarok.)
Titokzatos folyó
Hideg nyomon
Megszentelt életek

Nem tudom, egyetlen könyv után illik-e kedvenccé avatni bárkit is, de én ezt tettem Justin Cronin-nal.
Mást nem nagyon akarok róla írni, olvassátok el a könyvét. Higgyétek el, érdemes. Nehéz, de olyan élményben lesz részetek, amit kevés író tud adni.

Aztán van két író, akikről nem posztoltam még, esetleg csak keveset, és ez így is marad.
George R.R. Martin-t a Trónok harca HBO-s sorozata óta szerintem az is ismeri, aki nem akarja. Én még a boldog békeidőkben ismerkedtem meg vele, egy olyan vásárlással, ami totál lutri volt, iszonyatosan drága, de az utolsó fillérig megérte. Egyszerre vettem meg ugyanis négy kötetet egy könyvesboltban, két olyan sorozat első két részét, amiről előtte sosem hallottam. Ez még abban az időben volt, amikor nem mászkáltam a neten könyvek után kutatva, hanem bementem a könyvesboltba, és megvettem, amit szimpatikusnak ítéltem. Így jött velem haza akkor a Trónok harca és a Királyok csatája.

És ekkor került a kezembe a Malazai bukottak könyvének regéjének első két kötete, és azóta Steven Erikson neve fogalom nálam.
Nagyon vicces váráslás volt egyébként, mert emberemet totál kiidegelte, hogy vagy tízszer mentem vissza, hogy most akkor megveszem, nem veszem, megveszem, nem veszem, marha drága lesz, a francba, most már rakd bele a kosárba, aztán haladjunk. Így kisebb volt a lelkifuri, hogy bár sok pénz, de mégiscsak rákényszerítettek, hogy vegyem meg.:D De nem bántam meg. Ez az a sorozat, aminek a hetedik részét kétszer is képes voltam megvenni, mert úgy tűnt, hogy innentől csak puhafedelesben fogják kiadni, de aztán az olvasók nyomására megjelent keményben is, és bár nem vagyok erre háklis, itt most az vagyok mégis.

Most nézelődök még a könyvek között, hogy van-e valaki, aki kedvenc, csak elfeledkeztem róla, de úgy látom, nincs, ennyien vannak. Nem tudom, kinek mit jelent, hogy kedvenc, nálam azt, hogy minden könyvének ott kell pihennie a polcon, kézzelfoghatóan. Ha egyszercsak elkezdenének belőlük e-ket is árulni, biztos, hogy figyelemre sem méltatnám, még ha tizedannyiba is kerülne, mint igazi, keményfedeles mivoltukban. És lehet, hogy az egyik könyv nagyon bejövős, a másik meg annyira nem, akkor is kedvenc mindegyik, mert ez ezzel jár.

Share this:

9 megjegyzés :

  1. Hmm,hmm.... látom Amadeával nem olvastok Nick Hornby-t, pedig nagyon jó :)
    Egyébként egy ilyen lista tényleg szubjektív, nekem ennyi nincs, csak Hornby, Szabó Magda, Joanne Harris és Gerald Durrell, akiknek minden könyvét szerettem.
    Egyébként ti kit neveztek ki kedvencnek? Mert én azt, akinek az írói stílusa lenyűgöz, elvarázsolnak a történetei, hogy úgy mondjam "egy hullámhosszon" vagyunk, és akinek nincs olyan könyve ami ne tetszene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azt hiszem, Amadea olvasott már Hornbyt, de lehet, hogy rosszul emlékszem, én még nem, valamiért kimaradt. a pop csajok satöbbi egy ideig tervben volt, aztán elfelejtődött.
      jó kérdés, hogy mitől lesz kedvenc.ha _úgy_ ír, és _olyanról_, amibe teljesen bele tudok feledkezni, és nem érdekel, hogy ki éhes, ki álmos, még az se, ha épp én vagyok az, akkor nagy esélye lesz, hogy kedvenc legyen.

      Törlés
  2. A Trónok harcának jót tett a sorozat. Tegnap totál meglepődve tapasztaltam, h a srácok el fogják majd olvasni könyvben, mert a sorozat tetszik nekik. Senki ne vegye magára, de számomra nagyon kellemes meglepetés volt.
    Ah, Erikson most már tényleg el kellene kezdenem olvasni, akárcsak Manda Scott sorozatát.
    Érdekes Caleb Carr első könyvét befaltam, a másodikkal meg félúton megrekedtem, és így maradtunk. Be fogom fejezni, de nem tudom mikor. Az viszont tény, hogy még így is, majdnem két év elteltével is emlékszem még a könyv elejére.:)
    Joanne Harris. :) Az örök kedvenc, csak nem nálam. Tény, hogy két könyve nagyon tetszett, de nem lett kedvenc írónő - nem tudom miért. Számomra ez rejtély.
    Karen Chance és Moning szépen türelmesen várakoznak. Igaz, még csak a Megérint a sötétség van a polcomon, de valahogy érzem nem marad árván. Moninggal meg meg kell ismerkednem, annyit áradoztál már róla. De még várniuk kell. :)
    Magy kedvenc íród nincs?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, én is örülök a sorozatnak, mert legalább Martin kénytelen folytatni. egyébként még nem néztem meg egyik évadot sem, csak részeket láttam belőle, az alapján tetszik, de nem tudom, mikor szánom rá magam, hogy meg is nézzem.
      Caleb második könyve kicsit másabb, mint az első, úgy emlékszem, nekem is kábé a felétől volt egy kicsit unalmasabb, de én befaltam egyszerre.:D
      remélem, Moningban meg Chance-ben nem fogsz csalódni, oylan jó lenne, ha szeretnéd, mert tök jól éreznéd magad, ha olvasod.

      magyar kedvenc íróm? úgy különösen kedvenc nincs, inkább van pár oylan író, akiről tudom, hogy nem fogok csalódni bennük. Kleinheincz Csilla, Gaál Viktor, Kodolányi (tudom, furcsán mutat a sorban), de valamiért nem kedvencek. mondjuk, ha belegondolok, a kedvencek sem az első könyvtől kedvencek, kivéve Cronin, de ő meg nagyon ütős, hanem szépen fokozatosan alakult ki az érzés. ha Csilla ír még két-három Ólomerdős regényt, lehet, hogy ő is kedvenc lesz, vagy ha Gaál többi könyvét is elolvasom, ő is esélyes.

      Törlés
  3. Az elejéhez nem tudok hozzászólni, de Martint és Eriksont én is a kedvenceimhez sorolom. (És furcsa, de nálam is mindkettő lutri vásárlás volt - bár annyiban nem, hogy akkor megvettem mindent, ami fantasy, szóval "muszály" volt.)

    :)

    VálaszTörlés
  4. Háttöö, mert csak úgy kedvem volt, az indított rá, hogy a molyon lehet kedvenc kiadókat stb. jelölgetni, és gondoltam, kicsit felfrissítem a kedvenc könyves listát, és így tovább. De örülök neki, ha más is ír ezekről, a recikönyvek is lerágott csont, mégis állandóan beszélünk róla:P
    Én olvastam a Szent bolondokat és szerettem, szóval szinte biztos, hogy neked is tetszeni fog.
    Ó, Hoffman... olyan mérges voltam a kiadókra, és a mai napig az vagyok. Bezzeg a sok vackot ki kell adni... a Hetedik mennyország kevésbé varázsos, de ettől függetlenül imádtam.
    Jaj, úgy el kellene már olvasni a Boudicát és Eriksonnak is neki kellene látni. Megyek is inkább olvasni.

    VálaszTörlés
  5. ... és le sem esett, hogy ugyanaz írta a Római kéme-et, mint a Boudica-t, szóval köszi!

    A Boudica-kat 500 ft-ért vettem a nagy 80%-os Alexandrás akció alatt 2-3 éve, azóta apám elolvasta, neki nagyon tetszett (párhuzamosan a Simon Scarrow sorozattal, ami ugye nagyjából ugyanarról szól, csak a másik oldal szemszögéből). Mindkettőt illő lenne már nekünk is elolvasni, de történelmi akcióra mostanában nem lesz időm nagyon.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a posztot miért nem láttam eddig? :) Véletlenül akadtam most rá. nagyon remek kis lista, Joanne Harris, Moning nekem is rajta lennének, és Alice Hoffman is, bár neki nem minden könyve telitalálat, de nem is ez a lényeg, hanem a stílus, hangulatteremtés, egyszerűen a bizalom kialakulása a szerző felé.
    Szereplne még nálam Rowling, Gerald Durrell, Orhan Pamuk, Szabó Magda, Csernus, és talán Jodi Picoult is. :) szerintem simán meg lehet szeretni valakit egy mű után is, és érezni, hogy ez igen, ez tetszik, nekem való. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tessék írni körbeposztot kedvenc írókról.:))

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes