2013/03/15

Jennifer Ashley - Lord MacKenzie tébolya

Miután kicsit megcsömörlöttem a paralények által átélt földöntúli gyönyöröktől, gondoltam, megpróbálkozom valami emberivel is, és a Lord éppen elérhető közelségben volt. Nem mondanám, hogy túlzottan összepasszolunk, időnként nagyon félreértettük egymást, és alkalomadtán fel is idegesített, de nagyrészt jó társaság volt, elszórakoztatott. Mert rájöttem ám, hogy ha már komolyan nem tudom venni, értelme sincs túl sok, akkor legalább legyen humora egy ilyen könyvnek, mert akkor az igazi. Hát ennek volt. A poszt maga egy nagy spoiler, a képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, és a 18-as karika keményen érvényes. Csak mondom.

A Lord, aki egyébként Ian, és Mackenzie, ebből kifolyólag skót, és vörös a haja, és markáns az arca, különös alak. Mindjárt indításként porcelánt nyalogat, és dermedten bámulja a tolla hegyén megülő tintacseppet, szegény szolgája meg is szánja, és kiveszi a kezéből, meg is írja helyette a csekket, és ő fájdalommal, de aláírja, tönkretéve ezzel a tintacsepp tökéletességét, és a rajta megcsillanó fénysugár is az enyészeté válik. Hja, az élet kegyetlen.
Ian is az, mellesleg, mert ahogy megtudja, hogy a csélcsap és mellesleg perverz Mather, akinek a porcelánjába belenyalt, mielőtt a magáévá tette, feleségül vesz egy gazdag örökösnőt, utána is nézet a lánynak, majd az operaházban felvilágosítja, hogy ő ugyan nem teljesen százas, de a vőlegénye meg hozományvadász, így inkább legyen az ő felesége. Beth először el sem akarja hinni, de aztán kisakkozza magában, hogy nincs miért hazudnia egy vagyonos, és a társadalmi ranglétra igen magas fokán álló Mackenzie-nek, akinek egyébként is roppant férfias a kisugárzása. Ian ugyan közölte vele, hogy vele kívánna hálni, ezért venné el, és bár ez nem lenne Beth szándékai ellen való cselekedet, főleg, mivel a házasság biztosítaná a többszörös együtt hálást, mégis nemet mond a férfinak, de kidobja a vőlegényét is. Eldöntötte, hogy férjkeresés helyett utazni fog, amit szerintem nagyon jól tesz, főleg, ha ilyen a kínálat jelöltek terén. Így nekivág Párizsnak, ahol igyekszik festeni valamit, de ihlet híján csak a fehér vásznat nézegeti, mígnem ott terem mellette egy impozánsan széles vásznú vállú, vörös hajú skót, aki majdnem Ian, de az érintése nem váltja ki belőle az Ian-féle bizsergést, így ő csakis Mac lehet, a művésztestvér.

Mellesleg ahogy Ian megtudja, hogy Beth Párizsba utazott, ment is utána, mint kiderült, egy prosti hulláját hagyva maga után Londonban. De lehet, hogy ezt csak a rossz nyelvek terjesztik, viszont Ian elég ismert az utcalányok körében. ÉS igen, eltaláltátok, egy újabb lelkisérült, aki kiválóan zongorázik, viszont semmit nem érez mindebből. Nem követi a társadalmi szokásokat, hidegen hagyja az illem, nem érez szerelmet, és nem tudja megkülönböztetni a vidám dallamot a szomorútól. Na de Beth, majd ő megtanítja mindenre.
Iannak sok minden hibádzik, nem is nagyon értem, mitől veszi Beth olyan természetesnek, hogy egy pasas a második találkozásnál egy csók után azt kérdezi, nedves-e már. Semmi köze hozzá. Viszont ha nekem azt mondaná valaki, hogy csókolni akarja a cunimat, biztosan röhögőgörcsöt kapok.:D Ezen már fel sem lehet háborodni, főleg Beth merészségének tudatában. Hogy hogyan jött össze az agyában, hogy a Iannal való szeretkezést a kurtizánok titkos világához hasonlítsa, fel nem foghatom, de ettől teljesen beindult, csodálom, hogy képes volt lemászni a fickó térdéről. És még mindig csak a második találkozásnál tartunk ám.
Iannak van egy olyan idegesítő szokása, hogy ritkán néz az ember szemébe. Bethen is általában mindent néz, a fülét, az orrát, a göndörített fürtjeit (a huncutkáit :D eszem megáll), vagy a kezét, de a szemét ritkán. Az egész Mackenzie klán elég fura egyébként. Nem is csak azért, mert gazdagok, és így bármit megtehetnek, de mintha számukra nem lenne lényeges a társadalmi elfogadottság, mert még arra sem képesek, hogy alakoskodjanak a jóhírük érdekében. És mintha ezt a beházasadottak is elfogadnák természetesnek, mert pl. Mac felesége, Isabella még csak a szemöldökét sem vonja fel, amikor rányit Bethre és Ianra, hanem kedélyesen elcseveg, hogy marad-e reggelire Ian, vagy visszafekhet végre. De ne keressek realitást egy ilyen könyvben, nem igaz?
Ian egyébként szerintem autista. Olyan fokú ingerekre sem reagál normálisan, amitől más már kifekszik, viszont lehet, hogy más baja van, mert rendszeresen görcsöl a feje, meg rémálmai vannak, nade ha Beth ott feküdne mellette, akkor ugyan a feje sem fájna. Ian érzéketlensége és az élvezetek hajszolása között mélységes szakadékot látok, és ha nagyon kukacos akarnék lenni, azt mondanám, hogy ilyen a világon nincs,  de inkább szórakozom a hülyeségein és az ellentmondásokon, minthogy bosszankodjak. (jókor talált meg a könyv, különben nem lettem volna képes elolvasni sem.)

Szóval megkezdődik Ian harca a cuniért (:D), ami még úgy sem egyszerű, hogy Beth szinte tálcán kínálja magát. Bethet megtalálja a rendőrség a meggyilkolt prosti miatt, kiderül, hogy nem is csak egyről van szó, és a felügyelő képes volt Franciaországba utazni, csak hogy megpróbálja beszervezni a nőt, hogy segítsen elfogni Iant. Ugyanis fixa ideája, hogy ő tette, és tudjuk, mert olvastuk, hogy Ian is tud valamit, de egyelőre homály, hogy mi a szerepe.
Az, hogy valaki nem képes érzelmileg ráhangolódni valamire, még oké, de hogy értelmileg se tudjon követni egy beszélgetést, az már azért na. És Ian ilyen. Ha már ketten szólnak hozzá, összezavarodik, és kész a káosz az agyában. De sokszor már az is elég, ha Beth hozzászól. Nem tudom, de engem azért idegesítene, ha valaki csak hallgatna, de oda sem tudna rám figyelni, főleg azt tudva, hogy rendkívüli a memóriája, amit egyszer hall vagy lát, vagy olvas, azt örökre megjegyzi, még akkor is, ha nem érti, mit beszélnek. Olyan nagy csevejpartit nem lehet levágni egy ilyen fickóval két menet között.
És akkor itt jött a megvilágosodás: Ian csak arra jó az írónőnek, hogy legyen egy töltelékember, akivel semmit nem kell csinálnia, elég, ha csak a farka nagy (tényleg, egyetlen szó sem esett a méretéről. panaszt fogok benyújtani, mert mostanra minimum oldalanként el kellett volna alélnia Bethnek a vastagságától és a nagyságától), mert aki ennyire beteg szellemileg és lelkileg, azzal kapcsolatban semmit nem érdemes számon kérni. Azért ez most elég nagy csalódás nekem, merthogy egy ilyen pasira vagy rámászik az emberlánya, és leimádkozza róla a nadrágot, vagy ráhagyja, mert nem éri meg a fáradságot. Beth elszánt, és azt hiszem, túlságosan kiéhezett, mert kerek perec közli Iannel, hogy legyenek szeretők. Ezután katonás utasítgatások következnek Ian részéről, aki begyakorolt koreográfia szerint adja az instrukciókat, hogy hol kell kigombolni, mit, és meddig, és elkezdi bemutatni a szexuális repertoárját, ami a szerelmi harapdálásnál egyelőre megállt. Igazán nem értem, miért nem fejezték be, de lehet, hogy az olvasóknak játszottak, és úgy gondolták, húzzák még a dolgot. Engem ezek a direkt viszonyulások cseppet sem hoznak lázba, de Ashley nem kérdezett meg előtte, úgyhogy ez már csak ilyen marad.
Ja, és sikítani tudtam volna, hogy Beth még akkor is képes szegény megboldogult Mrs. Barrington megrovó pillantására és oktató mondataira gondolni, miközben Ian kinyalja a bugyogójából. Ki a fenének jutna ilyenkor eszébe egy halott öregasszony? Bár aki közben Szent Péterrel is beszélget...
Végül a nagy beteljesülés elég sokáig várat magára. Ian apró lépésenként kielégíti Beth-t, nagyobbrészt úgy, hogy a pasi fel van öltözve, a nő meg hol pucér, hol nem, és Ian rosszul működő agyában ezzel az a célja, hogy ha majd eljön a Nagy Nap, akkor Beth már soha senki mást nem fog akarni, csakis őt. Tudomásom szerint ekkora baromságot általában nők szoktak gondolni, szóval ez nekem újdonság volt. Voltak érdekes játékok, például pont az, hogy Beth sokáig nem látta meztelenül Iant, de mindig kiszabadíthatta valamijét. Találjátok ki, mivel kezdte. Hát persze. Elég kiszámíthatóan egyfelé koncentrált, és később sem volt igazán kíváncsi másra.
Hartról, a legidősebb testvérről sokáig csak hallunk, aztán megjelenik, mert az újságok teli vannak Ian és a titokzatos Mrs A. (Beth) rajzaival, akit szegényt mindenki el akar távolítani Ian közeléből. Árt az egészségének, ha a férfival van, mondják.
Aztán eljön a házasulás pillanata. Ilyen lánykérést se láttam még.:D Egyszercsak hoznak egy papot, és Ian kijelenti, hogy Beth a felesége lesz. Beth ellenkezik kicsikét, na azért annyira nem, aztán egy szegény, lepukkant panzióban kimondja a boldogító igent.:D Komolyan, ez a könyv a romantikus regények paródiája. Egy viselkedés és figyelemzavaros főhős, aki soha nem néz a másik szemébe, és egy gazdag özvegyasszony, akiben 9 éve nem járt pasi, az első dugás után összeköti az életét. Ja, és ki ne hagyjam, a pukkancs és méregzsák Hart még erről nem is tud, pedig ha megtudja, lesz nemulass.:) Oké, meg van indokolva a gyors házasság, mert ha Beth Mackenzie lesz, a felügyelő nem mehet a közelébe, így nem kérdezgetheti, és nem susoghat a fülébe titkokat sem.
A hazaindulás elég hevesre sikerül, átloholnak fél Európán, hogy Skóciába menjenek, csak egyszer állnak meg, hogy Ian megnyalogathasson egy porceláncsészét, mielőtt megveszi.  Kilmorgan a MacKenzie-k tanyája, egy impozáns, hatalmas kastély, csodaszép tájjal maga körül. A kastélyról egészen plasztikus leírást kapunk, de Ian reakciói semmivel sem lettek emberibbek, hiába volt otthona biztonságában.
"A férfi szívverése felgyorsult, amikor visszaemlékezett a porcelán hűvös érintésére az ujjain, az elégedettségére, amelyet Mather elképedt arca láttán érzett." - úgy érzem, nem feltétlenül ez a helyes reakció, ha az embernek eszébe jut egy csetresz. Beth feladja a leckét egyébként Hart hercegnek, akinek eddig még senki nem mondott ellent, Beth viszont látványosan tesz a fenségesúr kívánságaira és szemöldökráncolására. Ezeket a jeleneteket bírtam, jól voltak összerakva, és izgalmasabb is volt kettejük feszültsége, mint Ian beteges hallgatása és pislogása.

A könyvborító siralmas, de az eredeti sem különb. Szívem szerint egy kiltes pasast tettem volna be fedlap gyanánt, mert a kilt soha nem megy ki a divatból, és sokkal izgalmasabb, mint egy művirággal díszített női váll (most komolyan, melyik nő kíváncsi egy másik nő vállára, hacsak nem leszbi? de akkor meg nem ezt fogja olvasni), és mert a kilt alatt már csak a pőre valóság van, és az legalább igazi, de azt Moningra tartogatom.
Na szóval a könyv röviden: gyenge közepes. Gyorsan olvasható történet, némi cselekményszállal, hogy mégse csak a bugyogó meg a dugás körül forogjon az világ, sőt, meglepő módon ezekből egészen kevés van, viszont vannak benne jó kis szaftos titkok, amik attól szaftosak csak, hogy semmit nem tudunk róluk, meg egy kis gyilok, mert az olyan izgi tudna lenni, ha tisztességesen meg lenne írva.
Iannak dührohamai vannak, amik sztem inkább megalázóak, mint erőszakosak vagy félelmetesek, Beth pedig egy igazi dévaj kis nő, és ha eltekintek a defektektől, végül is a család, és a hozzátartozók egészen érdekesre sikerültek. Egyébként meg az erotikája elég semleges, abszolút semmi hatást nem gyakorolt rám, túl sok volt a direkt motívum és a tudatos irányítás, és hiányzott a valódi szenvedély. Meg igazából az aktus is olyan felemás volt: olvassuk, hogy jajdejó, és aztán snitt, mintha az egetrengető orgazmus nem is következett volna be. Mint amikor halálos csendben élvez el a másik, és mi csak pislogunk, hogy akkor most vége, vagy még folytatnunk kell? Sose hittem volna, hogy ezt írom, de ha már szexre vetemedik az író, akkor azt írja már meg normálisan, mert ez a langyosvizes vég elmosta még az előtte levő feltételezhető hevületet is.

Sose tudtam, mire jó ez a kicsi zsámoly. Ülni nem lehet rajta, mert ahhoz alacsony, feküdni se jó, mert ahhoz meg kicsi, utcai cipővel összekoszolják a szép szövetet, kutyafekhelynek még talán elmegy, de lám, hát mi másra is lenne való, mint szexuális segédeszköznek. Már megérte illetlen képeket vadászni.

első kép innen
második kép is innen
harmadik kép is innen
negyedik kép is innen

10 megjegyzés:

  1. Nagyon röhögök. Még jó, hogy már megvolt a kávé, mert takaríthattam volna megint a billentyűzetet. :D
    Tényleg cuniznak benne? Kész! XD
    A képek meg fergetegesek! Hogy én hányszor nem mertem hasonlót bevállalni... Miden tiszteletem. A posztért is, meg azért is, hogy végigolvastad. Elraktározom magamban direkt szenvedni akarok időkre. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, cuniznak.:D nem sokat, szerencsére, de így is volt min röhögni közben.:))
      nekem nagyon bejönnek ezek a képek. nem tudom, mikor készülhettek, de akármennyire is konkrétak, mégiscsak ízlésesebbek, mint a maiak közül bármelyik.
      és ha látnád, micsoda kiltes pasikat találtam. senkit nem fogok kímélni, és erkölcstelen nőszemélynek fogok majd tűnni.:D

      Törlés
    2. Csak annak tűnni...? :P ;D

      Törlés
    3. na jó, igazából az vagyok.:DD

      Törlés
    4. Jaj, már alig várom. Van a skótokban, vagy a kiltekben valami... kihívás? ;))

      Törlés
    5. még a kevésbé helyes is baromi férfias lesz ezekben a szoknyákban.:D

      Törlés
  2. Valahogy most nekem elment a kedvem a könyvtől :D, az eleje tök jónak tűnik, de amikor azt mondtad, hogy Ian egy farok, ejj...
    Ezek a képek simán pasiknak készültek szerintem - Playboy híján ilyennel szórakoztatták magukat :D
    ( Valamelyik történelmi könyvben olvastam, hogy amúgy nagy üzlet volt már akkor is..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyébként nem is javaslom olvasásra, max ha nagyon ráérsz, és nincs jobb. az eleje se jó, mert annyira béna a főszereplő, hogy nem voltam rá kíváncsi. az egyetlen, aki érdekelt, az Cameron, de mivel a második könyv az Macé és Isabelláé, gondolom, majd a következők egyike lesz az övé. bár annyira az sem izgat, csak ő tényleg jó fazon volt. nagy hangú, és keveset szerepelt, és ettől érdekes lett.

      hát igen, ilyen képekért hideg fürdő és dildó járt az asszonynépnek.:D

      Törlés
  3. És akkor most mi a Lord Mackenzie tébolya?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örökletes családi terheltség, ami dührohamokban nyilvánul meg. egyébként meg nincs nevén nevezve, ahhoz gondolom valami komolyabb kutatómunka kellett volna, de ezenkívül sztem autista is, csak neki a memóriájára ment rá a dolog.

      Törlés