2013/04/13

Vérvonalas mérgelődés

Az előzőek után örömmel vetettem magam a folytatásba, a Vérvonalakba, és döbbenten szembesültem vele, hogy hiába írta ezt is Mead, mintha ő is kicsit lenyugodott volna, és mintha nem tudott volna magával mit kezdeni.
A spin-off Sydney sorozata, az Alkimistáé, akit most Jill mellé küldenek felvigyázónak, akit el kellett távolítani Lissa közeléből, mindkettejük érdekében. Akikkel itt újra találkozhatunk, az Adrian, és Eddie, akiket én kivétel nélkül kedvelek, csak szegény Sydney jutott nálam a jelentéktelen szereplők sorsára.
Rose-nál megszoktam, hogy testőrként úgy viselkedik, és úgy gondolkodik, mint egy harcos: tisztában van vele, hogy a testi erő és felkészültség sokszorosan fontosabb, mint a tökéletes manikűr, vagy hogy mekkora feneke van. Sydney viszont egy piperkőc, akinek mindig élére vasalt kell hogy legyen a ruhája, és képes a kócos haját is lakkal fújni be, mert úgy véli, ez az illendő megjelenés. Amíg a VA-ban egy kemény, távolságtartó, hideg, de okos profinak tűnt, most inkább csak egy kényes, selymes hajú cicának, aki megrémül a széltől, mert összekócolja a bundáját. Egyszóval hülyét kaptam tőle. Meg a nullás méretétől (itt majdnem félretettem, de végül győzött a kíváncsiság). Meg hogy dagadtnak érzi magát egy mora közelében. Biztos, hogy erre vagyok kíváncsi, ha egy alkimistával hoz össze a sors? Hát nagyon nem.
Még jó, hogy ott volt Jill és Eddie, na meg Adrian, ők nem tűntek nagyon másnak, mint megszoktam. Kivétel talán Adrian, de ő előnyére emelkedett ki.

Nagyon elhamarkodottan csodálkoztam, hogy miért nem jön a folytatás egymás után Hát azért, mert unalmas. Mondjuk, hogy ez kiderüljön, ahhoz meg kellett volna venni sokaknak, és elolvasni, de azt hiszem, hogy Sydney nem egy érdekes szereplő, és ez viszont már a VA-ban is látszódott, rá építeni egy folytatást nem feltétlenül volt a legjobb ötlet, vagy ha mégis, azt nem ilyen megfoghatatlanul kellett volna megtenni. Az alkimistákkal sokkal konkrétabban kellett volna bánni, amit már előzőleg is hiányoltam: lehet, hogy az amcsi tinik memória és tudásvágy nélküli zombik, de én hiányoltam azt, amit az alkimisták tudhatnak: a módszereket, a több évszázados gyakorlatokat. Kaptam helyette egy faszfej apát, aki megintcsak Sydney-hez kapcsolódik, és akivel nem képes úgy bánni, ahogy kellene, egyszerűbb neki hagynia, hogy dróton rángassa. Jobban értékeltem volna az alkimistákkal kapcsolatos infókat, mint azt, hogy mennyit kéne Szolgalelkű Sydneynek híznia.

De hogy legyen valami pozitívum, Adrian kibontakozott, ezzel megmentett attól, hogy az unalomba haljak bele, meg egyébként is, a morák között mindig sokkal szórakoztatóbb volt. De itt vége is van. Az emberi világ valahogy nem megy olyan jól Meadnek, még a humor sem volt ugyanolyan, mint a moráké. Az iskola itt most inkább hátráltató tényező volt, mint kiteljesítő háttérvilág, ami csak útjában állt az eseményeknek, ami nagyon idegesítő volt. A könyv felétől kerültek elő a tetoválószalon meg a vámpírvadászok, amitől kicsit felpörögtek az események, de Sydney agya nagyon lassan mozgott, amikor a kettőt össze kellett kapcsolni. Biztosan zavarta a súlyfeleslege. Szóval eléggé más ez a kötet, mint az összes többi előző. Az biztos, hogy roppantul hiányzott Rose, úgy en block, mindenestől, bosszantóan ostoba lett nélküle a könyv. Még a második fele izgalmai sem tudták olyan igazán megmenteni nekem, főleg, hogy új ötlet nem került elő, inkább csak az előzőek lettek zanzásítva újraírva.


24 megjegyzés:

  1. Hé, Sydney Mead áldozata, őt utáld inkább, légyszi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te meg Zenka nagyon szeretitek ezt a lányt.:DD
      az a baj, hogy a következő kötetben ott lesz Belikov. muszáj lesz folytatnom.

      Törlés
  2. Muszáj ide írnom egy rajongói kommentet- mert szerintem Zerge is a VA-s Sydet szereti.

    Szóval szerintem ez a könyv jó, és Syd nem idegesítő. ( Csak hogy a másik oldalt is lássátok kedves olvasók). És nem is foglalkozik annyit a hajával. Adrian többet foglalkozik, Nima még sem szívatja vele. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. többet kellene ilyen posztokat gyártanom.:D

      egyébként igazad van, valahol tényleg jó, de én egyelőre inkább csak a lehetőséget értékelem, (leginkább Titti és a te hatásodra), amivé majd kinőheti magát.
      egyébként azt csak tudjuk, hogy Adria nagy műgonddal kócolja össze a haját minden reggel, Sydney kinézeti mániáját viszont kénytelen voltam elsőkézből elszenvedni.:D

      Törlés
    2. Értékeld is a lehetőségeket :D
      (Majd Adrian összekócolja a haját és mindenkinek jó lesz.)

      - Amúgy én sem mondom, hogy egy hű de izgalmas könyv, de akkor is jó -

      Törlés
  3. egyébként van ebben a rakat ellenérzésben a könyv iránt olyan is, hogy én egyszerűen ugrok arra, amikor valaki a súlyával van elfoglalva. egyszerűen az emberek képtelen túllépni 5-10 kiló feleslegen, és sajna ez nem csak a csajokra jellemző, pasiktól pont ugyanannyit hallom ezt. de hogy még olvasás közben is ezzel kínlódjak, na, az már sok egy picit. felőlem 100 kilós is lehetne Sydney, a francokat nem érdekelné, hogy olyan pasit talál, aki a hurkáira bukik, csak ne tolják már 40 oldalanként a képembe.
    ugyanez igaz a ruházkodásra is, ott már az elején kiverte a biztosítékot nálam, hogy az ágyból felkelve a kócos haját belakkozta, hogy rendbe szedje magát. ember, fésülködjön meg, az is szokott segíteni a dolgon.

    és nem tagadom, hogy ezzel szemben Rose "igénytelensége" és praktikussága sokkal közelebb áll hozzám, a valóságban is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából ez a fogyás dolog engem annyira nem érdekel, hogy nem is idegesítem magam.
      Rose-nak viszont fantasztikus alakja volt. :D Tehát még csak nem is vinnyoghatott, max azért, mert minden pasi meg akarta dönteni.

      Amúgy nekem is vagy öt ismerősöm fogyókúrázik, meg heti ötször kondiznak, csak mert jön a tavasz. Jó, mi?

      Törlés
    2. ez az, hogy engem se érdekel.:D
      Sydney meg egy asszott kis kóró volt, nem is értem, mit foglalkozott magával ennyit. persze, értem, tükörkép az anorexiának, hátha majd ettől több önbizalmuk lesz az olvasónak, de ez tudjuk, hogy hülyeség. ezzel nem segít, mert ez a sorozat nem erről szólt, és aki olvassa, nem ezért olvassa. túlsúlyba (:D) nem került végülis a téma, de nekem elég egyszer is elmondani, hogy valaki sovány.

      Rose-nak meg nem véletlenül volt bomba alakja, aki naponta több órát edz, az ezt kapja.:D

      nálunk számolja a kilóit a főnök, és az összes haverja, akivel valaha találkoztam. rohadt idegesítő hallani, hogy ki mit eszik, mit mivel lehet pótolni, mennyi kalória ide meg oda... eh. közben meg csak a szövegelés megy, hogy el kéne menni futni, de jaj, kinn van a kocsiban az edzőcuccom... basszus, ha még odáig se bír elmászni érte, nyugodtan ehetett volna még egy tál pörköltet.
      na, szal kicsit felidegesít, mikor feleslegesen megy a szövegelés a kilókról, főleg, merthogy Sydneynek aztán semmi oka, hogy három szem sültkrumplit ne tudjon lenyomni a torkán.

      Törlés
    3. Én még pasit nem láttam kalóriát számolni! :D Igazából ezért félek elmenni egy konditerembe is, nem akarom ezt megélni soha.

      Az nem zavart, hogy mindig megcsinálta a háziját? :P

      Amúgy aláírom, hogy ez idegesítő, -de kedves olvasók- nem csak erről szól a regény, sőt. :)

      Törlés
    4. Jajmár, nem ehet sült krumplit, Rose megette az övét is.
      Zenka, igen, a VA Sydneyjét bírom, nélküle a negyedik részt visszavittem volna a könyvtárba félig sem olvasottan :D De a Vérvonalakat még az ő kedvéért sem fogom, még ha Mead nem ronotta volna el, akkor sem. =)
      Nima, mondd meg a főnöködéknek, azt üzenik az olvasóid, hogy kettlebellezzenek, ha az nem pörzsöli le a zsírjukat, tényleg kiülhetnek a Taigetoszra.

      Törlés
    5. én tudom mi az, de ők nem tudják, így amikor mondtam, úgy néztek rám, mintha nem lennék normális. tudod, én nő vagyok, ehhez nem érthetek.:>

      Törlés
    6. :D
      mondd nekik, hogy egy fiúolvasód üzeni! úgysem jönnek rá :D [hülyén vihog]

      Törlés
  4. én ezért nem pasiztam soha konditeremben. iszonyat, amikor másról sem tudsz beszélni valakivel, csak hogy melyik proteinturmixnál tart, és milyen illegális vagy legális szerek vannak a piacon, amikkel kis befektetéssel lehet zsírt égetni.

    nem, a házija nem zavart.:D bár én a helyében pont leszartam volna, annyira mindegy, hogy készen van, vagy hogy mennyire jó.

    de igaz, kedves leendő olvasók, valóban nem csak a kinézetről és a súlyról szól, ez csak Sydney alapvető tartozéka.:D
    egyébként én hiányolom a csavart a történetben. ha összevonom a szemöldököm, és végigveszem, miről is szólt, azt kell megállapítsam, hogy igazából semmiről. egyetlen plusz adalékot tudtunk meg a voltsrtiga-mora párosításról, ezt leszámítva semmi különös nem történt. nem volt alkimista beavatás alkimista titkokba, pedig mivel egy alkimista a szereplő, ennek lett volna értelme.
    de egyébként a közepétől tényleg átmegy izgalmasba, onnantól legalább lesz harc, meg folyik a vér, meg mozgatni kell a szereplőket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt kell, hogy mondjam, ezzel nem vitatkozhatok :P

      Törlés
    2. eltelik pár nap, és lenyugszom. addig nem veszem elő a golden lilyt, megígérem.:))

      Törlés
    3. egyébként most eszembe jutott, hpogy Sydney testfelépítése és a kajához való hozzáállása nagyon tudatos volt, mert ezt már a VA-ban is eljátszatta vele Mead, csak akkor annyi minden történt, hogy ezen nem akadtam fenn.

      Törlés
    4. Hallod, te ezen a könyvön nagyon elgondolkodtál :P

      Törlés
    5. annyira nem, csak jó a memóriám.:D

      Törlés
  5. Amúgy, ez most három az ötből, vagy három a tízből?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. három az ötből.
      de akkor majd mindjárt kicserélem a csillagozás képét, mert ezen tényleg nem egyértelmű.

      Törlés
  6. hát, azzal, amit bepötyögtél, inkább a három a tízből harmonizálna :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ajjdegonosz vagy.:D
      a végletek embere vagyok. vagy nagyon tetszik valami, vagy mindenbe belekötök, de azért érzem én, hol a középút.:))

      Törlés
    2. a hét félreolvasása: a világlélek embere vagyok :D többet kellene levegőn lennem :D

      Törlés