Pedig van ám, amit végigviszek

Zerge a gr-en a Fekete Prizma alatt, teljesen jogosan rákérdezett, hogy ez is olyan könyv lesz-e, aminek az első része kap egy rajongó posztot, aztán annyiban is marad. És végülis igaza van, van egy rakat sorozat, amit csak elkezdtem, de nem fejeztem be. És nincs  is igaza, mert van egy másik rakat olyan, amit meg igenis már befejeztem.
De nem baj, szeretem, ha piszkálnak, meg aztán már egy ideje próbálom rendbe tenni magamban, hogy miket kellene még beiktatnom.

Brent Weeks Éjangyal sorija (meg persze a Fekete Prizma folytatásai, bár nem aggódok, nyilván elég, ha arra várok, hogy még ebben az évezredben kijöjjön)

Kevin Hearne Vasdruidája. Hogy itt mire várok, nem tudom, valószínűleg az egészre. Nem akarom szétdarabolva olvasni.

Dan Abnett és Mike Lee Warhammeres fantasyja, a Sötétpenge Malus is várja a sorát. Ez nem egy darálós sori, hagyni kell időt magamnak, hogy felszívódjon a sötétsége, és teljesen elégedett leszek egy rész/évvel.

Akarom folytatni még Abercrombiet, igaz, nála a Pengés sorozatával már végeztem, de van még a világban játszódó regénye, amit már csak azért is akarok, mert nagyon bejön az írásmódja és a perverz fantáziája.

Tartozom még Gaura Ágnes Borbírós sorozatával is, ott is csak egy részt tudtam eddig elolvasni, de picit aggódom. A második részre nem volt panasz, viszont a harmadik részre meg igen, és sajna a negyedikre meg semmi jót nem mondtak, akiknek érdekel a véleménye. Szóval fogalmam sincs, ennek mi lesz a sorsa.

Mark Lawrence Tövishercegekirálya is szem előtt van, és tudom, tudom, hogy Jorg egy baromi jó kis pszichopata karakter, és nem kellene, hogy a korával törődjek, de egyszerűen frusztrál, hogy gyerek. Tudom, hogy nem fogok nála általános, hülye tiniproblémákkal találkozni, sőt, de akkor is. Tizenéves. Úgyhogy ezzel még várok.

Rothfuss Bölcs emberét is még tartogatom, megvárom, míg látóhatáron belülre kerül a harmadik rész, aztán majd akkor.

Valószínűleg folytatom Armentrout Lux sorozatát, de ezzel is várok még, hogy legyen kinn az összes. Ha nagyon belendülök, azonnal nyúlnék a következőért, főleg az ilyen kis lájtosaknál, amiket lehet egymás után olvasni, és felzaklat egy picit, ha nincs következő.

Tartozom még a Cat és Bones hatodik részével, de ezzel gondjaim vannak, és óvatos vagyok, és a Sírkertek királynőjének a harmadik részével is, ez is tervben van.

Van, ahol a megjelenteket már letudtam, csak jó lenne, ha haladnának a folytatással is, mert még szeretném elolvasni a végüket, mielőtt meghalnék végelgyengülésben. Ilyen az Engelsfors trilógia, Alexia Tarabotti, és Alma Katsu Halhatatlanja.

Nagyon lelkes voltam Kerstin Gier Rubinvörösénél, aztán időközben ez elkopott. Ahogy Libba Bray Gemma Doyle trilógiájánál is, a True Bloodnál vagy Anita Blake-nél, meg még nagyon sok másnál is, és nem hiszem, hogy valaha is folytatni akarom őket. Mostanság inkább a rendes felnőttkönyvekre vagyok hangolódva. (felnőttkönyv = vér, harc, varázslás, és a gyerekek max csak töltelékszereplők, de azt se bánom, ha nincs benne egy szál se.)
A többi megkezdett sorozatot már nem fogom folytatni, mert hiába voltam lelkes az első résznél, időközben valami megváltozott. Vagy rájöttem, hogy annyira nem is volt jó, mint hirtelen tűnt, vagy egyszerűen már nem érdekel, mert sem a téma sem a világ nem vonz.

És ilyenkor mindig belegondolok, hogy mennyire jó ötlet az olvasók agyát húzni, és folyamatosan tologatni a megjelenéseket, vagy alapvető bizonytalanságban tartani bennünket, hogy egyáltalán lesz-e folytatás. De ez majd egy külön poszt témája lesz.

Megjegyzés küldése

27 Megjegyzések

  1. a Scart sem? Én azt várom nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dede, a scart is, meg a calderonokat is, de egyelőre ezekről még csak kábéra van hír, és mivel kmk, majd hiszem, ha látom.

      Törlés
  2. Szerintem egyszerűen csak változunk. Ami tegnap jó ötlet volt, az hirtelen nem az. Én pl. a SZJG-vel vagyok így, mert amikor elkezdtem, beteg voltam, és kellett valami édes és csacsogós, és idióta és... De ez annyira nem én vagyok és több mint egy éve nem voltam beteg sem, szóval semmi sem ösztönzött. Meg elkezdtem a Hívószám 1-800 Cabot sorit is, és YA létére meglepően szórakoztató, de szintén beteg voltam mikor elkezdtem. Mondjuk ezt szándékozom befejezni, de már több mint egy éve vár. Úgy tűnik, hajlamos vagyok hülyeségeket olvasni, ha beteg vagyok. :D

    Szóval ne aggódj. Amit nem fejezel be, annak jó oka van. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, igazad lehet.
      amiket tuti nem fogok befejezni, azokkal kábé 50 évvel ezelőtt kellett volna összefutnom. ha valami lájtosra vágyom, sem veszem elő őket, hanem keresek valami tök mást, ami remélhetőleg nem sorozat, vagy ha sorozat, akkor se érdekes, hogy a 8. részénél kezdem vagy a 3-nál.
      én ha beteg vagyok, inkább nézem a sorozatokat, olvasni olyankor nem tudok. lehet, ez ment meg a sok hülyeségtől. :D

      hallod, ez a Cabot, először Pupi, most meg te... :D én egy könyvét olvastam, de az nálam az égetnivaló kategóriába került.

      Törlés
  3. Ez egy jó poszt, tavaly én is írtam a megkezdett meg a befejezett sorozataimról is, lehet, hogy kéne egy új poszt, hisz azóta sokat változott a helyzet.
    a Carriger sorozatot nem akarod angolul folytatni?
    hú, jó hogy mondod, az Engelsfors utolsó kötete valamikor most ősszel kell hogy jöjjön. :)

    Cabot támad rád mindenfelől! mit olvastál ami ennyire kiábrándított belőle?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindig azt hiszem, hogy teljesen átláthatatlan a lista, amiből a következő könyveimet kell kiválasztani, aztán ilyenkor kiderül, hogy annyira nem is, csak néha át kell gondolni pár dolgot.
      nekem mindig macerás angolul olvasni, hacsak nem Moningról van szó. igazából annyira nem feszít, meg tudom várni, míg megjelenik magyarul is, legfeljebb már egyáltalán nem fog érdekleni, mire kijön. :D meg Laura annyira jól lefordította, hogy nagyon élvezem a szöveget, nekem ez nem menne így, jobb az, ha ő csinálja.

      Cabottól, kérlek, egy mediátor könyvet. asszem, talán a harmadik részét. és annyira röhejesen ostoba megoldások voltak benne a szellemekkel kapcsolatban, hogy belobbant tőle az agyam. olyan típusú baromságokkal volt tele, hogy aki egy kicsit is utánaolvasott furcsa eseteknek, szellemjárásoknak, meg szellemekkel kapcsolatos elméleteknek, nem fogja tudni kínszenvedés nélkül elolvasni.
      ráadásul olyan érzésem volt, hogy lehet bármilyen fiatal az olvasója, szemtelenség ennyire hülyének nézni bárkit is.
      azóta messzire kerülöm a nőt.

      Törlés
    2. A mediátoros könyveit egyáltalán nem ismerem, a hercegnőket olvastam, mert valami romantikust régebben, valahogy mindig kikapcsolt, bár néha sok benne a picsogás :D Mondjuk megértelek, szerintem Cabot egyáltalán nem neked való :)

      Jaja, nagyon jó a Carriger-fordítás, totál visszaadja a hangulatot, én is élveztem magyarul is :) Egy ismim pont most olvasta el a Heartlesst, imádta, azt mondta ez a legjobb a sorozatban és nem is érti miért nem folytatta, vagy egy fél évig szüneteltette... :)

      Törlés
  4. De ez a Cabot nem olyan, mint a többi fajtája. Azok totál nem vonzottak, ez érdekes volt, kicsi természetfölötti, meg vagesz csaj, vagesz csávó, és egy szép moci... Anyám, tök sablonos! :D

    Az első napokon én sem, mert akkor lázasan fekszem, de aztán eljön a pillanat, mikor nem alszok egész nap. Olyankor megosztom a figyelmemet az olvasás és a sorozatok között, mert baromi hosszú egy nap, ha nem tudsz mást csinálni, csak feküdni. :)

    Ötven évvel ezelőtt? Nima, kedves, hány éves vagy te? :D Igen, a szorosan épülő sorozatok kimondottan fárasztanak, én is nehezen kezdek újba.

    VálaszTörlés
  5. A Rubinvörössel én is így jártam... nagy kínlódással lenyomtam a második kötetet, de annyira nyafkának találtam (pedig az első rész tetszett), hogy képtelen vagyok a kétszer akkora harmadik részt elolvasni. Túl sok idő telt el, ez van.
    Jé, de a többi nálad kifulladt sorozatnál is így jártam, most nézem.:D Az AB a 10. körül fújt ki nálam (a tündéres a másodiknál), a TB szintén a második résznél, és már az se tetszett annyira. De szerencsére nincs meg az a kényszerem, hogy mindenképpen befejezzem a megkezdett sorozatokat, ha nem tetszik, félbehagyom, kész. Pláne, amióta divat lett tudatosan erre építeni. És nem elég, hogy ma szinte minden sorozat a szórakoztató irodalomban, most már kiegészítő novellák is vannak. Na ne.:))
    Olyan dilim viszont van, hogy a hype elveszi a kedvem, így jártam a HP-rel meg A Tűz és Jég Dalával, pedig ezeket szeretném egyszer befejezni.
    (A Soullessre értetted a Laura nevű fordítót? Mert az Miks-Rédai Viktória.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lauraként fut nicknéven ;) Tudjuk amúgy, hogy mi a neve.
      Nekem csak az első van meg a Rubinvörösből, de nagyon kíváncsi vagyok rá, majd utána dől el, kell-e a többi is :)

      Törlés
    2. hát, én a másodikig már nem is jutottam a rubinnál, sőt a filmet se néztem meg.
      AB nálam 3 részt ért meg. annyira dicsérik, de egyrészt elriaszt a 19 rész, másrészt meg nem tudta felvenni a versenyt azokkal se, amiket jóval utána olvastam. valahogy kevés volt.
      TB-nél sem volt meg, csak az első rész. :D kisnima olvasta a másodikat, de azt mondta, ritka szar, úgyhogy ne is erőltetem.

      a novellák nem izgatnak, de pl. a spinoffokat szeretem. csak itt szokott általában megrekedni a magyar kiadás, ezeket elfelejtik hozni.

      jaja, a hype nekem is a halálom. örülök is neki, hogy a trónok harcát is még a nagy filmes őrület előtt olvastam, most biztosan messzire kerülném, pedig szeretem.

      Törlés
  6. Jaa! Bocsi. Amúgy tényleg tetszetős fordítás, nekem sincs nagy ingerenciám rá, hogy angolul folytassam.
    Nekem anno tetszett az első rész, a lökött család, a ház, a folyamatos kekszevés, a főszereplő barátnőjének nyomozása, de úgy tűnik, már öreg vagyok hozzá.

    VálaszTörlés
  7. Én nem rég jöttem rá, hogy nem vagyok igazán jó alany a sorozatokhoz, túl könnyen elmúlik a lelkesedésem. Például amikor megjelent az Iced angolul majd megvesztem, hogy olvashassam, majdnem be is szereztem angolul a nem épp tökéletes angol tudásom ellenére. Aztán amikor megjelent magyarul, szépen meg is vettem és tessék több mint egy évvel a megjelenés után jött meg a kedvem ahhoz, hogy elolvassam. De van aminél végleg elmúlik a lelkesedésem például a Vének háborúját szerettem szép volt, jó volt de semmi ingerenciám nincs a folytatásra. (Kicsit más de a filmsorozatoknál is egy kezemen megtudnám számolni, hogy hányat fejeztem be abból a sokból, amit elkezdtem).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én fel tudom magam piszkálni, cska kell rá valami nyomós ok. általában ez nem szokott lenni. :D
      hű, pedig az Iced kultkönyv, az egész sorozattal együtt. már alig várom, hogy jöjjön a folytatás.

      érdekes a sorozatokat én általában végignyomom, hacsak nem nagyon szar. mondjuk nem egészséges napokat a gép előtt ülni, úgyhogy elég ritkán iktatok be ilyesmit. most jobb, mert naponta egy részt nézek a bicikli mellé, így jó, mert várhatom a következő menetet.

      Törlés
  8. Bocs, Nima, egyrészt nekem is be kellet már szólnom valakinek, mert Forgószél is mindig beszól, ha olvasandónak jelölök egy első részt, másrészt meg olvastam a posztod után az éjangyalt, csak akkor még kevésbé tudtam félbehagyni sorozatokat, úgyhogy mind a hármat, és amilyen jó volt az első kötet eleje, olyan csapnivaló lett a többi :D
    Azért már én sem fejezek be mindent: Garabonc, Twilight, Vesztőfutár első kötet után kukázva, valószínűleg a Kört sem folytatom, bár az rossznak nem volt épp rossz, csak nem én vagyok a célközönség, Neveletlen hercegnő szintén, Éhezők viadalát két kötetig bírtam, Chaos Walkingot szintén, bár ha egyszer bezizzenek és nagyon ráérek, utóbbit még lehet, hogy befejezem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most látom a képet: Galaxis útikalauzt is folytatnom kellene lassan!

      Törlés
    2. ideje is volt már, épp gondolkodtam rajta, hogy szóljak már, hogy szóljál már be, nehogy a csakráid elduguljanak. :D
      tényleg nem volt jó a folytatás? nemár. én bírtam nagyon az elsőt. mondjuk ez a szívás, van egy jó első rész, aztán jön másik két kötet több, mint 100 oldalban, ahol az ember nem tudja, mi a fenének is kezdett bele egyáltalán.

      a, a Garabonc, én azt csak elkezdtem, nem is tudom, milyen lehet.
      a chaos walkingot hamarosan olvasom. nemtom, meddig jutok. :D

      Törlés
    3. Érzem is, hogy jobban szelel a torokcsakrám. Hát, átment a csóka paradicsommadárba, összeszedett mindenféle elemet, csak megteljen még két kötet, és őszintén szólva az Ellen-száltól már az első végén kiakadtam, rátolni egy ilyen világra a zsidó-keresztény erkölcsöket kissé necces, a befejezéstől szerintem kimondottan elalélnál :D

      Törlés
  9. Amadea, hú jól hangzott ez a kis összefoglaló, és még időutazás is, szerintem szeretni fogom én ezt a Rubinvöröset :)
    Catriana, ha engem kérdezel, ez nem jelent sokat, elég ütősnek kell lenni egy sorozatnak ahhoz, hogy epedve várd a következő részt, és azonnal loholj a boltba érte (khm, Harry Potter, khm) , és már olvasd is. Nekem is tök sok minden van, amit halasztgatok, vagy várom a hangulatot, attól még szeretem a sorozatokat, és néha ugyanolyan lelkesedéssel tudok visszacsöppenni az adott világba akár évek múltán is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát ja, nálam se sok minden van, amiért szétkapom a boltokat. talán ha 4-5 ilyen sorozatot kiadtak összesen az évek során.
      ez azért nem túl jó arány, ahhoz képest, mennyi sorozat kering a boltokban.

      Törlés
  10. Nekem, az a bajom a sorikkal, hogy az írók zöme, képtelen tartani a szinvonalat. A másik probléma pedig az, hogy a magyar fordításokra várva, az ember megőszül. Két kötet között, annyi idő telik el, hogy egyszerűen kiesem az adott vilából és a hangulatból. Lassan itt tartok az Alexia Tarabotti sorozattal is. Imádom, de azon kaptam magam, hogy már koránt sem várom akkora elánnal a következő részt, mint eddig. Túlzottan elnyújta a kiadó a kiadást. Ennyi. Mondjuk, arra jó ez az egész, hogy Gail többi soriját már nem magyarul fogom olvasni. Illetve, idén egyetlen egy új sorozatba sem kezdtem bele, mert minek? Úgy sem adják ki végig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. á, szerencsére azért van pár sorozat, ahol állandó a színvonal (Abercrombiet olvastál te már? mert ha nem, akkor gyorsan.), de egyébként nagy átlagban igaz.
      a kiadás meg állandó probléma. valamiért a fejükbe vették, hogy minél több idő telik el a kötetek között, annál jobbat tesznek a könyvvel. érthetetlen.

      Törlés
  11. A kiadók, néha beleolvashatnának a blogokba és GR-en is szétnézhetnének. Akkor tisztában lennének vele, hogy minél jobban húzák a kiadást, annál jobban hanyatlik az érdeklődés. Sőt, meg is feledkezik az ember az adott könyvről.

    Abercrombiet már ajánlottad :) Fel is vettem a listámra, de már csak jövőre kerül sorra :(( Több könyv, mint szabadidő...:/

    Nem is tudom, kinél olvastam, hogy Gail angolul is remek. Alexiát most már befejezem magyarul, de a többit soriját angolul fogom olvasni. Ezzel, bizotsan rengeteget nyert a magyar kiadó. Talán, majd egyszer elmagyarázzák a koncepciót:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. olvassák ők, csak nem érdekli őket. van egy üzletpolitikájuk, amit sikeresenek gondolnak, hogy aztán lehetne még jobb (sőt, némelyik kiadónál lehetne akár jó is), odáig már nem látnak el.
      kmk-nál is az van, hogy minimum egy év két rész között. ne kérdezd, hogy ennek mi értelme van.

      Törlés
  12. Talán az, hogy egyszerre több sorozatot tarthatnak a tűzben, de ez önmagában nem hinném, hogy megéri. Azért az Agave jó példa, ők gyorsan lepergetnek sorozatokat, és jól is teszik, mert én pl. lenyomtam egymás után öt részt a VA-ból, aztá npár hetet vártam, míg jött a hatodik, de most komolyan, ha egy-egy év marad ki a részek közt, lelankadt volna a lelkesedésem teljesen, így is majdnem félbehagytam, de úgy biztosan :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most egy csomó sorozat eszembe jutott, amit nem folytattam, mert túl gyorsan elolvastam az első részt. mert nézhetjük ezt kiadói szemmel is: várjál, míg kijön az összes. :D
      ilyen volt nekem is a VA. jó, hogy összevártam az egészet egyben, de pl a Cat&Bones-szal is megrekedtem évekkel ezelőtt az első résznél. mire a folytatása kijött, már nem érdekelt, de egyben lenyomni az egészet, na, az volt az igazi. mert azért hiába sorozat, ezek összességében akkor is egy történet. nem olyan, mint a krimi filmsorik, ahogy egy rész egy ügy.
      és ez a legtöbb könyvsorozatra igaz. ha nem jön a következő, olyan, mintha egy szimpla könyvet abbahagynál a negyedénél.

      Törlés
    2. igen, kedvenc vörös posztóm, hogy már senki sem tudja, mi a különbség trilógia és háromkötetes könyv között, fene sem bánná az éves szüneteket, ha az előbbiről lenne szó :D

      Törlés