Tavasz van Styriában. Márpedig ez háborút jelent.
Tizenkilenc éve folyik a vér. A könyörtelen Orso nagyherceg brutális harcot folytat a civakodó Nyolcak Ligájával. Miközben hadseregek menetelnek, fejek hullanak és városok égnek, a színfalak mögött bankárok, papok és ősibb, sötétebb hatalmak marakodnak azon, ki legyen az új király.
A háború tán maga a pokol, de Monza Murcatto, a talinsi kígyó, Orso nagyherceg leghírhedtebb zsoldosa számára kiváló alkalmat kínál a pénzkeresetre. Győzelmei népszerűvé tették – munkaadója szerint egy árnyalattal népszerűbbé is a kelleténél. Murcatto jutalmul egy szakadék mélyén végzi hát összetört csontokkal, bosszúra éhesen. Bármi is az ára, hét embernek meg kell halnia.
Murcatto szövetséget köt Styria legmegbízhatatlanabb alkoholistájával, Styria legkiszámíthatatlanabb méregkeverőjével, egy életét a számok megszállottjaként élő sokszoros gyilkossal meg egy barbárral, aki nem akar mást, csak helyesen cselekedni. Ellenségének tudhatja a fél országot. Mindennek tetejébe utána küldik a világ legveszélyesebb emberét, hogy találja meg, és fejezze be, amit Orso nagyherceg elkezdett.
Tavasz van Styriában. Márpedig ez bosszút jelent.
Könyvmolyképző
Nem igazán tudom, mit is írjak Abercrombie-ról, amit eddig még nem írtam le. Nem tud hibázni, az biztos, hacsak nem vetemedik YA írására, mint a Half a king -sorozatában, de az meg nagyon jó bevezető hozzá, ha valaki nem akar mindjárt vérben tocsogni, hanem kell neki valami átmenet.
Az Első törvény könyvekben láthattuk, ahogy az Unió felülkerekedik a gurkhuliakon, megismerhettük az északi népek Neves Embereit, különösen Kilencujjú Logent, árulásnak, szövetségeknek és azok felbomlásának lehettünk tanúi, vérontás, bélontás, kínvallatás, cselszövés, egyszóval volt itt minden, ami egy háborúval jár.
A Hidegen tálalva elhagyja az Uniót, átkerülünk Talinsba, Styriába, ahol ugyanúgy háború és vérontás van, mint az előző könyvekben, nem kevésbé különleges szereplőkkel. Azt hiszem, Abercrombie megalkotta a fantasy-irodalom legkeményebb női harcosát Murcatto személyében. Semmi finomság nincs ebben a nőben a szépségén kívül, hidegvérű gyilkos, elszánt, és bármit kibír. Olyan ellenfél, akivel nem szívesen néz szembe egyetlen ellenség sem. A legjobban ezt a nagy hidegvért és a bosszúval együtt járó ürességet egy másik nő, Vitari kezelte a legjobban, őrá emlékezhetünk az előző könyvekből. Elég lazán és nemtörődöm módon viszonyult Monzához, vártam is, hogy egy rossz pillanatában majd leszúrja vagy valami, de nem, túlélte.
Reszket szintén volt az előző könyvekben, azt hiszem, ő ment át a legnagyobb személyiségváltozáson. Hogy jó vagy rossz irányba változott, azt majd mindenki eldönti, tény, hogy aztán majd nagy hasznát veszi később annak, hogy olyan lett, amilyen. Legalább olyan hatalmas karakterré vált, mint a Véres Kilences.
Gondolom, azt nem kell mondanom, hogy aki ez Első törvény könyveket olvasta, olvassa ezeket is, mert szerintem mindenki alig várta már, hogy jöjjenek az új Abercrombie könyvek. Jó hír, hogy hamarosan lehet olvasni a folytatásokat, a hónap végén megjelenik a Hősök, utána rá nem sokra, remélhetőleg még idén pedig a Vörös vidék.
Aki pedig nem tudja, mire számíthat: egy roppant jól felépített világra, politikai intrikákra, rengeteg vérontásra, kemény harcokra, cinikus feketehumorra és hatalmas karakterekre.
Ami esetleg jól jöhet, egy térkép:
0 Megjegyzések