Ha a papír elbírja, a képernyő is

book

Post Top Ad

2018/07/23

Mur Lafferty - Hat ébredés

A Dormire űrhajó 2500 hibernált utassal és 6 fő klónozott legénységgel útnak indul egy távoli, lakható bolygóra. Az utasok pénzemberek, a legénység tagjai viszont bűnözők, akik ezzel az úttal tiszta lapot nyerhetnek, ha minden gond nélkül célba érnek. Az út olyan 400 év, tehát elvileg pár klónt elfogyasztanak majd addig.
Csakhogy valami hiba csúszott a rendszerbe, és új klónok ébrednek súlytalanságban, vérrel, meg mindenféle más testnedvvel, és lebegő hullákkal körülvéve. A tudatra ébredés mindenkit megvisel, kit jobban, kit kevésbé, leginkább, mert a hajó indulása az utolsó emlékük, egyébként minden más feljegyzés, hajónapló, személyes naplók, minden eltűnt. Valaki kitörölte.
Mindenki gyanús, a bűnöző múlt miatt; bár senki nem tudhatja a másikról, valójában mit követett el, de ha ért a számítógéphez azért gyanús, ha valószínűleg ölt már, akkor meg azért. Bárkinél valószínűsíthető mindkettő.

Elvileg az ébredés egyszerű lenne. Amikor egy test elöregszik, a lementett elmetérképüket, minden emlékkel, tudással, tapasztalattal együtt egy új klónba ültetik át, így amikor "megszületik", mindenre emlékszik, mint előző életeire. A mentés egyébként rendszeres, napi, heti, tetszés szerint választott. Mindenkinek érdeke, hogy ne veszítsen el semmit a mindennapijaiból. Hogy mennyire gyorsítják meg a végső fázist, arról nincs szó, mert azért egy ember jó sokáig elvegetálhat, mielőtt a szervei felmondanák a szolgálatot, de az is lehet, hogy ha eljön az idő, kikapcsolnak, vagy valaki lekapcsolja őket. Így viszont, hogy az összes elmetérképet törölték a klónozó programmal együtt, gondban vannak: valóban meghalhatnak, és nem készíthető róluk másolat. Eközben még mindenki gyanús, és még mindig nem tudják, ki ölte meg őket, és miért.

Jó kis űrkrimi, még ha a gyilkos kiléte nem is okozott akkora meglepetést, mint kellett volna. Lafferty jól csinálta, eleinte mindenki gyanús volt, aztán még mindig nem tudtam dönteni, de persze úgyis mindig kiderül, ki ölt.
Sokkal érdekesebb volt a klónok helyzetének kérdése, és ezen is szépen végigvezet bennünket, amolyan történelemóra szintjén. Eleinte emberi jogokkal bírtak, aztán egyre kevesebb joguk lett, végül életbe léptették a Kiegészítő Záradékot, amely biztosította (volna), hogy soha senki ne módosítson az elmetérképen: pl. nem lehetett "megjavítani" egy szociopatát, készíteni sem lehetett, de ezekkel elsősorban a hekkerek működését korlátozták. Vagy legalábbis igyekeztek törvényen kívül helyezni mindenkit, aki ezzel foglalkozott. A Záradékkal törvényes polgárként legalizálták a klónokat, csak épp szabadságot nem adtak nekik túl sokat.
Az egész rendszer a hekker tehetségére épült. Aki nagyon jó volt, az bármit tudott módosítani. Nem csak a dns-t tudta kijavítani, kiküszöbölve születési rendellenességeket, örökletes betegségeket, de a személyiségbe is képes volt belenyúlni, ami rengeteg morális kérdést felvet.
Felvetődik a hit kérdése (a klónok nem lehettek semmiféle egyház tagjai), hogy van-e lelke a klónoknak, és az is, hogyan viszonyuljanak az előző életekben elkövetett bűneikhez, főleg, ha arra nem is emlékeznek.
Ha egyszer valaha eljutunk a klónozásnak erre a szintjére, egészen biztos, hogy problémát fognak jelenteni azok a dolgok, amiken Lafferty keresztülviszi a szereplőit, akik egyébként nagyon jól megrajzolt karakterek lettek, érdekes és elgondolkodtató előző életekkel. Nekem nagyon bejött, hogy ekkora hangsúlyt fektetett az elméleti kérdésekre, és azok gyakorlati megjelenítésére, a szabályok alkalmazására, és hogy milyen események hatására születtek bizonyos törvények.

2 megjegyzés:

  1. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen jó lehet, nahát... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is meglepődtem, nem számítottam rá, hogy gondolkodnivalót is ad.

      Törlés

Post Top Ad

Your Ad Spot