Genabackis északi részén kegyetlen harcosok indulnak el a hegyekből. Céljuk a megvetett síkságiak legyilkolása, ám a Karsa Orlong nevű harcos számára az öldöklés hihetetlen sors kezdete is egyben. Néhány év múlva Koltén, a Malaza Birodalom nagyra becsült hadvezére halott. Ekkor érkezik a kontinens a kontinens utolsó malaza erődjébe Tavore, a malaza Császárnő végrehajtója. A tapasztalatlan parancsnoknak tizenkétezer újoncból kellene ütőképes hadsereget kovácsolnia, hogy felvehesse a harcot a birodalommal szembeforduló Shei'k légiójának túlerejével.
A távoli Rarakuban, a Szent Sivatag szívében Shei'k rebellis seregével a megfelelő pillanata vár, ám a várakozás sosem könnyű. A válogatott hadvezérek – néhány törzsi vezető, főpapok, egy renegát malaza Ököl a saját mágusával – hatalmi harcba kezdenek egymással, s így belülről bomlaszthatják a lázadást. Shei'k eközben szenved – gyötri a tudat, hogy ellenfele nem más, mint Tavore… a nővére.
Bár megjelenési sorrendben nem ez következett volna, viszont történetileg ez a Tremorlor folytatása, és úgy voltam vele, ha már ennyire belendültem a háborúba, folytassam ezzel, kíváncis voltam, kivel mi fog történni. Merthogy hiába olvastam én ezt már x éve, igazából már fogalmam sincs, mi történt. A spoilerek garantáltak, bár nagyon könnyű elveszni a szövevényekben és a rengeteg infóban, úgyhogy lehet, hogy annyira mégsem lesz spoileres.
Karsa Orlong egy teblor uriád harcos, óriás, és szociopata a javából. Neki az emberek csak "gyerekek", nagyrészt hatástalan rá a varázslat, és imád öldökölni. Sőt, kötelességének érzi. Néhány elföldelt T'lan Imass kiterjesztette rá a hatását, akiket ő isteneknek hisz, holott csak kitaszítottak voltak, és igen nagy hatással voltak rá nagyapja hőstettei is, igaz, később rájött, hogy nagyrészt csak hazugságok voltak. Ez mit sem von le Karsa harci értékéből: igazi vezér, és hatalmas fejlődésen megy keresztül. Először egy szűkagyú gyilkológépnek tűnt a fickó, aztán idővel szépen kibontakozott, tud ő gondolkodni is, ha akar. Rájön, hogy a legendáknak és meséknek hitt történetek igazak, és hogy nagy szükség van az összefogásra, ha nem akarja, hogy népe kihaljon. A malazákkal ugyanis számolniuk kell, nem űzhetik már az ősi harci technikákat, fejlődniük kell, egyesíteni a törzseket, hogy szembeszállhassanak a megszállókkal.
De először még csak azért indul útnak (vagyis hárman indulnak el), hogy ősei küldetését továbbra is életben tartsa, a "gyerekek" megölése ugyanis dicső tettnek számít, csak aztán annyira idegen terepre téved, annyira sok idő telt már el a legendák ideje és a valós élet között, hogy olyan fejlődéssel és változásokkal szembesül, amikre nem számított. De alkalmazkodik, minden tapasztalatot, apró megfigyelést hasznosít, és a maga javára alakítja. Véres és kegyetlen szál az övé, de öröm figyelni a változást a gondolkodásmódjában.
Hold udvara - Jég emlékezete - Harangszó a kopókért
Tremorlor kapuja - Láncok háza - Csontvadászok
Éjsötét áradat - Kaszás vihara
Nem kell persze így olvasni, lehet megjelenés szerint is, meg azért vannak átvezető szálak rendesen mindegyik regényben, egyik sem csak erről vagy csak arról szól, de nagyjából ilyne sorrendben fűzi fel a történetet.
0 Megjegyzések