Témázunk - Kínos, de kimaradtak - Keményfedél

2019/02/22

Témázunk - Kínos, de kimaradtak

Tara Nima 7 Comments
Avagy a kimaradt alapművek, amikben egyébként nekem semmi kínos nincs.  Lehet, kellene, hogy legyen, de mégsincs.:)
Hogy mennyire lesznek alapművek a felsoroltak között, az tényleg inkább csak nézőpont kérdése, és mindenképpen igyekeztem elkerülni, hogy az iskolai kötelezők mentén válogassam össze ezeket. Ezt a témát rég elengedtem, szerencsére senki nincs, aki bármire is kötelezne az olvasásban. Ettől azonban a műfajokban még vannak alapművek, akár fantasyról, akár történelmi regényekről beszélünk, ami lehet ugyan, hogy nem üti meg a szépirodalmi mércét, mégis mindenki tisztában van vele, hogy a könyv létezik, és el kéne olvasni, vagy ha mást nem is, legalább valamit az írótól. Ilyen nekem pl. Walter Scott, mégsem éreztem rá késztetést soha, hogy elmerüljek az életművében; vagy Robert Graves, esetleg Druon - mindekttejüket borzasztóan untam, és néhány oldal után félretettem. Nem lehet mondani, hogy nem próbálkoztam. Ez a többi kimaradtra is igaz, mindegyikkel tettem már próbát, egyik sem azért maradt ki, mert menekültem előle.

Tolsztoj, és a Háború és béke. Azt gondoltam, menni fog ez nekem, hiszen az oroszok és én elég jó barátok vagyunk, de aztán kiderült, hogy annyira mégse. Gyanítom, ez inkább a fordításnak köszönhető, ami igyekezett követni Tolsztoj sznobizmusát és az akkori divatot, és ahelyett, hogy lábjegyzetbe tették volna az idegen nyelvű szöveget, jelezve, hogy ez ekként íródott, inkább a magyart lábjegyzetezték. Emiatt a fél könyv magyar nyelvű csak, a másik fele francia, latin és német, és mivel egyik nyelvvel sem bírok el, ciki, nem ciki, letettem róla, hogy elolvassam. Nem túl nagy élvezet 1600 oldalon rendszeresen kizökkeni a folyamatos olvasásból a lábjegyzetek keresgélése miatt. Haragszom erre a könyvre, mert aki egyébként olvasta, olyan tulajdonságokkal ruházta fel, mint remek jellemek, és kitűnő korrajz, amik egyébként vonzanának.

Heller 22-es csapdája - nem tudok mit hozzáfűzni. Minden adott lenne benne, hogy már rég túllegyek rajta, de eddig elkerültük egymást. Egyelőre messziről figyelem.

Iliász és Odüsszeia, amihez Amadea egykor régen igazán jó kedvcsináló posztot írt, legalábbis az Odüsszeiához. Bizisten, ha prózában kapható lenne, többször is elolvastam volna már, de ez a verselés, meg úgy alapvetően a verses forma nem az én világom. Pedig görög regéken nőttem fel, úgyhogy igazán sajnálom, de van nekünk egy Dan Simmonsunk szerencsére, majd elolvasom őt.

Waltaritól megpróbálkoztam a Szinuhével, és nem lettünk jóbarátok. Nem igazán tudom, miért, talán éretlen voltam hozzá, vagy nem voltam elég türelmes, esetleg rossz időpontban akartam olvasni. Nem kizárt, hogy még rápróbálok, de ha mégsem jön össze, amiatt sem fogom magam rosszul érezni.

Passuth viszont nálam abszolút tiltólistát, akármennyire is érdekelnének a korszakok, amikről a történelmi regényei szólnak. Egyszerűen annyira száraz és unalmas, hogy képtelen vagyok hosszabban időzni a könyveivel, pedig egészen biztosan a javamra válnának.

Dumas-t ugyancsak kerülöm a terjengőssége és a szószátyársága miatt. A mondatai csak folynak le a lapokról, és minden betűjén érzem, hogy csak a terjedelem növelését szolgálja. Nála nem érzem, hogy bármit is kihagynék.

Capote en bloc kimaradt eddig, pedig már jópárszor bekészítettem valamelyik könyvét, mégis inkább mindig megkerültem, és valami mást vettem elő. Nem tudok róla semmit, de valamiért alapnak érzem, legalábbis a számomra.

Jemisin szintén, de nem tudom a magamévá tenni a stílusát. Lehet, a kellő türelem mindent megold, egyelőre kihagyott alapműként tartom számon.

Alap lenne, ha sci-fi rajongóként kézbe vennék Sztrugackijéktól bármit, mégsem teszem, ugyanez igaz Stanislaw Lemre, Asimovra, és Aldissra. Fantasyban alap lenne Tolkient és Ursula K. Le Guint olvasni, nekem mindketten kimaradtak, és nem is tervezek ezen változtatni.

Vannak az íróknak hypolt időszakaik, Margaret Atwoodé az utóbbi pár évben jött el. Igazából nem maradt ki, mert A szolgálólány meséjét félig (inkább negyedig) olvastam, de úgy döntöttem, ennyi elég is volt Atwoodból.
Ugyanígy jellemzően kimaradnak nekem az éppen hypolt témák, mint a feketék helyzete (Harper Lee, Kathryn Stockett, Toni Morrison), az m/m meg hasonló témák (kivéve Voinov), mindenféle női sorsos könyvek, és igyekszem elkerülni, hogy a remek fülszövegekkel és ajánlókkal rendelkező, de igencsak gyengécske YA-k csapdájába essek.

Ha meglátom a többiek listáját, tuti fog még eszembe jutni, hogy igen, ez sem volt meg nekem, pedig illő lett volna, de igazság szerint most, hogy összeszedtem a fenti írókat, titkon azoknak a könyveknek örömködtem, amiket elolvastam, és szerettem, pl. Hobb vagy Zelazny, és azoknak amik még rám várnak, mint Madeline Miller, Ian McDonald meg a többiek.



7 Comment:

  1. Milyen igaz, műfajonként is vannak "alapművek", vagy talán csak inkább valamiféle "alapkövek".
    Mit jelent vajon az, hogy a "javadra válnának" - itt pl Passuth művei? Ha nem bírod, mert unalmas, akkor nem hiszem, hogy sokat hozzádadna, legfeljebb ha végigszenvedted, akkor utána a másik oldalról szemlélve mondhatnád, hogy hát igen, tényleg végig unalmas. :D nem?

    Az eddig elolvasott posztoknál viszonylag kevés példa volt, jó látni néhány konkrétumot nálad, én is ebbe az irányba mentem, nem annyira filozofáltam. :)

    Ahh, jól írtad az 'en bloc'-ot, ezer kösziiiii! Annyira sok szörnyű elírásával találkozni ennek. :D Előjött a grammas nazi, bocsi. Vagyis Nazi, nehogy kikapjak, hogy kisbetűztem... ;D

    Szerintem tök jó, hogy így ismered magad, és nem vágsz bele azokba, amik nem érdekelnek, illetve nem is érdekel, hogy kimaradnak, bármennyire nagyok is a műfajban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szeretek olyan könyveket olvasni, amiből tanulok valamit, és Passuth nagy tudású ember volt, csak sajna hiába volt történelemből penge, ha az írói véna hiányzik hozzá. graves is hasonló kaliber, de olyanokat alkotnak, hogy egy töritankönyv érdekesebb.
      néha egyébként megéri kicsit unatkozni, utána tök jó érzés egy ideig, hogy mi mindent tudok.:)

      hát szívesen. tényleg tiszta stressz a blogger élete, még a kisbetűket se használhatja.:D

      Törlés
    2. Ezt értem, jó is tanulni valamit a könyvekből, de azért az élvezeti értékét ne áldozzuk be. Gravesről jókat hallottam pedig amúgy, én is akartam olvasni őt. :)
      Ne is mondd. :D Meg antikváriumokból is kidobják az illetőt!

      Törlés
  2. Annyira jó, hogy ugyanazt a témát mindenki másképp fogta meg. Nagyszerű olvasni a sok-sok eltérő megközelítést. :)
    A posztot olvasva rájöttem, hogy abban, amit Te gondolsz alapnak - legyen az szerző vagy regény - sokkal közelebb áll hozzám, mint a többi alapműves lista. Talán nem véletlenül. :D Sok mindent olvastam is közülük. Nekem "megvolt" Walter Scott és Druon sorozata is. A sci-fi alapokkal egyetértek, ahogy azzal is, hogy nincs kedvem kézbe venni őket. Fantasyban jobban bírom a klasszikusokat. Talán attól félek, hogy sci-fiben a klasszikus már régi - hogy is mondjam: elavult? -lesz. Mármint az ötletek szempontjából. És hiába tudom, hogy ez nagy valószínűséggel nem igaz, mégsem akarok belekezdeni egyikbe sem. Számomra a sci-fi a jövő és nem a múlt. Lehangoló, ha egy sci-fiben a magnókazettáról olvasol, amikor napjaink fiataljai talán már nem is tudják, hogy az mi is tulajdonképpen. Lehet, hogy durva volt a példa, de nagyjából ez lenne a gondolataim lényege.
    A kimaradt hypeolt témákat is jól összefoglaltad. Telitalálat.
    És eszméletlen, hogy még mindig elő tudsz keríteni újabb és újabb kiltes pasis képeket. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én druonnal csak próbálkoztam, de az első kötetnél feladtam. igaz, nagyon fiatal voltam még, szóval lehet, hogy most mást gondolnék, majd egyszer kipróbálom.

      igen, sok esetben elavultak. nyilván a folyamathoz hozzátartoznak, ahogy egyik ötlet építkezik a másikból, és alapvetően az 50-60-as években nyilván hatalmas áttörést jelentettek ezek a könyvek, de mára már jócskán túlhaladtuk a legtöbb ötletet. rengeteg valódi tudományos könyv jelenik meg, akit érdekel ezen a vonalon is hozzáolvashat a témához, amik tök érthetőek mondjuk Lem vagy Asimov életműve nélkül is. elismerem, hogy nélkülük a mai sci-fi irodalom sem ott tartana, ahol, de én is inkább a maiakra koncentrálok.

      igyekszem kielégíteni az igényeket.:D

      Törlés
    2. Az kimaradt a kommentemből, hogy szuper a kiltes pasi! :D

      Törlés

Copyrights @ 2016, Blogger Templates Designed By Templateism | Distributed By Gooyaabi Templates | Pictures from Pinterest