Kötelező... ajjmár... - Keményfedél

2012/04/24

Kötelező... ajjmár...

A tanárok általában vérmesen védik a saját rendszerüket, amit, gondolom, két dolog miatt éreznek biztonságosnak: vagy mert ebben nőttek fel, ezt élték át a tanulmányaik alatt, tizenakárhány éven keresztül, vagy mert ezt tartják a legjobbnak, egyéb alternatíva híján, amit persze maguknak kellene összeállítani, és  mivel bizonytalanok az újdonságokat illetően, ezért maradnak az ősi szabályoknál.
Persze, kivételek mindig vannak, tisztelet nekik ezúton is.

Mivel már lecsengett kisNimánál a könyv, meg az olvasónapló, meg az egyéb mizéria, ezért most már merek írni, na nem, mintha a tanár tudná, hogy az egyik diák anyja a neten írhatna róla, de sose lehet tudni. Bár, most így belegondolva, egy rakat tanár magára veheti majd ezt a dolgot, de hátha épülésükre szolgál.

Amiről írni akarok, az az olvasónapló. A világ legnagyobb baromsága. Tudom, hogy a porontyok általában túloznak, amikor másokra hivatkozva a saját dolgukat igyekeznek megkönnyíteni, de vannak letagadhatatlan tények, amik adják magukat.
Nem volt egyszerű rábírnom az Egri csillagok olvasására. Anno én minimum ötször futottam neki, utoljára azzal a nekirugaszkodással, hogy nem igaz, hogy kifog rajtam egy könyv, de végülis legyűrtem. És a mai napig utálom. Közben annyira untam, hogy arra nincsenek szavak. Miért kell ezt nekem olvasni? Mit akar tőlem ez a Gárdonyi? Mi közöm nekem Egerhez? meg ehhez az egészhez? kit érdekel ez egyáltalán? mert engem nem. Ráadásul ez a Derdő meg a Vicuska is itt selypeg nekem, ááá, fejezzék már be, szüzanyám. Szóval ilyen kezdet után nem egyszerű kedvet csinálni a gyereknek a könyvhöz, és nem is próbálkoztam vele, mert tisztán látszott, hogy nem tudok meggyőző lenni. (Nem úgy a Légy jó mindhalálig-nál, bár régen azt sem szerettem, de mégis könnyebb volt mellette érvelni, és azóta is sokat emlegeti a gyerek, hogy az a kedvenc könyve. Örülök neki.)
Úgyhogy zsarolással voltam kénytelen némi oldalszámot kicsikarni belőle, és hiába mondtam én, hogy ha egyszerre kell megírnia az olvasónaplót, azzal nagyon meg fog szenvedni. Aztán persze, mikor tényleg így volt, megróvóan rám pirított, hogy miért van nekem mindig igazam.

Kezdtem ott, hogy fogalmam sincs, hogyan kell kinéznie egy olvasónaplónak, mit kell beleírni, de nagyjából volt egy olyan elképzelésem, hogy  a főbb történéseket. (Nekem nem kellett olvasónaplót írnom, se általánosban, se gimiben. Hogy akkor még nem volt divat, vagy a tanárom nem kérte, arra már nem emlékszem.) De ugye nem én bírálom el, úgyhogy mondtam a kicsinek, kérdezze meg a tanárt. Olyan válasszal jött haza, hogy a fülem kettéállt: a fejezeteken belül ugye vannak a kisebb tagolások, az alfejezetek, na, minden egyes ilyenről külön-külön írni, plusz rajzolni. Na, nem, én ezt nem hiszem. Aztán mikor hónapokon keresztül is csak ezt mondta, hát, elhittem. Rávettem, hogy egy napot szánjon rá, ha már ilyen aprólékosan akarják, és írja az olvasással együtt. Bár nem fért a fejembe, minek leírni még egyszer a könyvet, de én nem vagyok tanár, és egyébként is, sose tudhassam.
Aztán beleunt. (olyan szentjohannásan, ajjmár, akkor inkább nem is olvasom!)
Őszintén szólva, én is.

Őt elrémisztette a könyv vastagsága, a tanár igénye, nekem meg van jobb dolgom is, mint naponta elmondani, hogy el kell olvasni. 'Majd lesz valahogy' felkiáltással nekiálltunk sorozatokat nézni, főleg, mert a tanár azt sem mondta meg, hogy mikorra kell. Ja, rossz anya vagyok tudom, de ezzel már együtt kell élnie az utódomnak.
Aztán egyszercsak arra jött haza, hogy a tanár közölte velük, hogy nem ártana már beadni az olvasónaplót. Gyerek kábé a könyv negyedénél, én már semmire nem emlékszem, na most akkor mi van ilyenkor?
A kicsi mondta, hogy az egyik osztálytársa már beadta, lementette a netről, és kinyomtatta. Na, mondtam, azt nem. A tanár se lehet ennyire hülye. ha mégis, hát az már ne a mi sarunk legyen.  Úgyhogy vesszük, amit eddig írt,  aztán írjuk tovább, jobb híján úgy, hogy én olvastam, összefoglaltam, ő meg leírta. Az eldöntött tény volt, hogy mi is kinyomtatjuk, jobban lehet játszani a terjedelemmel, meg jobban is néz ki, és ha a tanár mégis rákeres, ezt ugyan nem fogja megtalálni a neten. És megspékeltük még minden fejezethez egy-egy rajzzal, úgyhogy a végén egészen csinos lett az eredmény, bár ráment egy napunk napom. Pedig olvashattam is volna. Jó könyvet.

És rá kellett jönnöm, miközben olvastam, hogy igazából ez egy tök jó könyv, egészen élveztem, meg izgultam rajta, és a nyálas nyammogásokat eltekintve az 'egészen értékelhető' szintjére emeltem magamban.

Biztos, hogy nem egyszerű összeállítani a kötelező olvasmányokat, akár a már bevett rendszer szerint tanít egy tanár, akár kicsit felvilágosultabb. De vannak könyvek, amik bizonyos életkorban alkalmatlanok a megértésre, be kell hozzájuk érni, főleg ilyen tanítási módszer mellett. Nekem soha nem volt olyan kötelező olvasmányom, aminél a tanár előrebocsátotta a megértési kapaszkodókat. Vagy rájöttem magamtól, vagy a búsba kívántam a könyvet is, meg az íróját is.
Szerintem az olvasmányoknak nem az lenne a célja, hogy a gyereket elriassza a könyvek világától, márpedig ezek az olvasmányok éppen ezt teszik. Főleg így, hogy a tanár kiadja, hogy kölkök, daráljátok be, írjatok róla, mert ez a számonkérés. Hogy miért olvassátok el, miről szól, mire figyeljetek, az engem nem érdekel, ne érdekeljen titeket sem, majd ha elolvastátok, megbeszéljük. Nagyjából ez a hozzáállás.
Ugyanezt tapasztaltam a Légy jó mindhalálignál is, csak ott volt annyi szerencsém, hogy fel tudtam kelteni kisNima érdeklődését a könyv története iránt, és nyilván egy előzetes magyarázattal jobban be tudta fogadni az egész történetet.
Már előre félek, mi lesz a Kőszívű ember fiainál. Az a másik nagy mumusom, holott szeretem Jókait, de ez a könyve nagyon gáz.

Oda akarok kilyukadni, hogy mi értelme az ilyen olvasmányoknak? Mit ad ez egy gyereknek? Ebből ő tanulságot nem fog leszűrni, emberileg nem neveli, nem is érti, nem is érdekli. Miért nem lehet a saját szellemi szintjének megfelelő könyveket olvastatni velük? Régen, azt hiszem, nem igazán gondoltak a gyerekekre, mint potenciális olvasókra, minden könyv felnőtteknek íródott. De könyörgöm, újabban olyan sok remek gyerekregény jelent meg, miért nem lehet az irodalom feladata az olvasás megszerettetése is? Szerintem egyébként is vannak olyan pontjai a történelemnek és az irodalomnak, amiket együtt kellene tanítani, nem pedig különválasztva, még ha nem is részletes irodalmi elemzéssel, mert az ugye nem a töritanár feladata. De azt el tudnám képzelni, hogy a török hódítás tanítása közben a töritanár ejt pár szót azokról az irodalmi művekről, amik ebben a korban játszódnak. Vagy ez már nagy kérés, hogy egy töritanár ilyet is tudjon? Szerintem ezeknek a műveknek sokkal nagyobb érdeklődést lehetne így kelteni.
Persze, nem hal bele a gyerek, ha elolvassa, és nem érti, nem érdekli, csak épp lehet, hogy a későbbiekben is inkább messzire kerüli a könyveket, mert egy rakat más, sokkal érdekesebb foglalatosságot is tud magának találni, mint unalmas könyveket bújni. Mert ha három könyvből három uncsi, akkor nyilván az összes többi az.

rendben, nekem szerencsém van, mert ha nem is túl sokat, de olvas a gyerekem nem kötelezőket. És ez szerintem ilyen kötelezők mellett nagyon fontos, hogy tudja, léteznek olyan világok, ahol jól érezheti magát, és a könyv nem számonkérés, hanem remek időtöltés. 12-13 évesen még ne akarjanak tanulságokat meg erkölcsi magyarázatokat lenyomni a gyerek torkán, mert úgysem a megfelelő módon és időben érkezik.

képek: deviantart

Share this:

11 megjegyzés :

  1. Én második-harmadik osztályban estem neki az Egri csillagoknak, én is ott hagytam... Aztán negyedik környékén újra elővettem, mondván, nem lehet, hogy nem olvasom el - és sikerült! Sőt! Faltam az oldalakat! Jött Jókai is, szintén nagyon szerettem :)

    Biztosan kell hozzájuk egy bizonyos érettség és szerintem ez a legtöbb gyereknél hatodik osztály környékén még nincs meg... De belegondolva... Fogalmam sincs, mi lehetne a jó kötelező olvasmány... Végül is olyan kell, amiből picit tanulnak és kicsit kinyílik előttük a világ... Meg kellene találni az arany középutat, ami tanít is és szeretik olvasni...

    Azért nem semmi, hogy végigcsináltátok ezt az olvasónaplósdit - hál' istennek, nekem se kellett vele anno szenvednem (csak negyedikben a Lassie hazatérnél - fejezetenként a tartalom plusz a rajz :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mármint alsós második-harmadik korodban próbálkoztál vele? o.o az szerintem nagyon korán van.:D ő most hatodikos, de nem nekik találták ezt ki. asszem, én is ennyi voltam, amikor kötelező volt, és nekem nagyon furcsa, hogy 20-40 éve ugyanazokat kérik számon. de lehet, hogy nem lenne baj ezekkel sem, de se kedvet nem csinál hozzá a tanár, se magyarázatot nem ad, hogy milyen kontextusba olvassák, hogy meg is értsék, meg élvezzék is.
      és az egész olvasónaplót egy nap alatt kellett lenyomni, vasárnap, mert hétfőre be kellett adni.:D aztán közöltem vele, hogy a kőszívű embert nyáron fogja kiolvasni, hogy ne kelljen nekem, és hogy időre végezzen vele.:))
      Jókainak is van annyi jó könyve, miért pont ezt...

      Törlés
  2. hú, én Gárdonyi iskolába jártam, szóval nálunk duplán nyomták az Egri csillagokat. Csak arra emlékszem, hogy többször bealudtam olvasás közben, pedig azért nálam ez ritka volt, akár kiskoromban, meg most se nagyon fordul elő.
    Szerintem a legrosszabb kötelező olvasmány-választás a Kincskereső kisködmön. Nálunk másodikban volt esedékes, épp hogy tudok olvasni, persze majd pont a torokgyíkról meg ilyenekről akarok, nem? Egyből hatalmas kedvet kaptam a következőkhöz...
    Na a maradék véleményemet nem fejtem ki, mert betelne az oldal, talán majd írok egy posztot egyszer...:)
    amúgy gratulálok a kitartáshoz, hogy ezt a rajzolós-alfejezetes olvasónaplót megcsináltátok! nem semmi! reméljük nem lesz belőle rendszer...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kincskereső nagyon sokkoló. valameddig elolvasta, de arra azt mondtam, hogy oké, ha nem bírja, ne olvassa el, csak amíg még úgy gondolja, hogy megéri. nekem sem kellemes emlék, de neki se az. szép könyv az, de csak ha pont ilyenre vágyik valaki.
      én is remélem, hogy nem nekem kell az olvasónaplóit megírni.:D

      Törlés
  3. Megint a szívemből szóltál!

    Elkeserítő kultur sznobság uralkodik az irodalom tanításban. Felskiccelnek egy minimumot, amit szerintük egy művelt (jó kicsit túlzás) embernek ismernie kell, és észre sem veszik, hogy ezeknek az anyagoknak a befogadásához sokszor hiányzik a megfelelő életkor, és némi bölcsesség - hogy a könyvet annak értéke szerint kezeljük.

    Halálra untam az irodalom órákat, pedig mindig a könyvtárban dekkoltam. Az első "ébredés" egy fiatal, friss tanárbácsi megjelenése volt, aki olyan elementáris erővel, és szenvedéllyel volt képes verset mondani, hogy zengett a tanterem. Ifjoni tudatlanságunkba természetesen zavarunkban vihogtunk, de valahogy magával ragadott minket.

    Jah? Szóval akik szeretik a verseket azok nem punnyadthúsú, könyökvédős, tweedzakós, szájszagú, elvarázsolt alakok, akik bevágják az EGGGYEST, a tudatlan baromnak - hanem izgalmas, szenvedélyes, lángoló tekintetű ifjú titánok is lehetnek?!??? Hohohohooo !
    Én is írtam olvasónaplót! De nem kötelezőből, mert ez a tanárbácsi ilyet nem kért. Szabadon választhattunk bármit, ami megragadott minket, én a Dersu Uzalát vittem. Emlékszem szénnel összekoszoltam a lapokat, megégettem a széleket, és úgy írtam mintha én is Vlagyimir Arszenyev kapitánnyal sétáltam volna... Tanárbácsi imádta a munkát, és mindent értékelt bennünk ami saját ötlet, folyamatosan inspirált minket.

    És akkor megismertük a kurvapecér Adyt, Radnótit (ami az emósok első számú kedvence lehetne, ha olvasnák), Byron-t, Verlaine, és sok iszákos, életigenlő/tagadó zsenit... Szóval mi köze a homályos, uncsi óráknak ezekhez a veszett jó zsenikhez?
    Olyan nagy szüksége lenne az ifjúságnak John Keatingekre...
    A tanári diploma megszerzéséhez nem tudás kell hanem jó nagy ülep, amivel végigüljük az előadásokat. De a hivatást mester fokon gyakorolni, no az befektetés és gondolkodás.
    A Petőfi "SándorszületettKiskőrös1822december31meghaltSegesvár1849július31" típusú irodalom oktatás kora lejárt, és örülnék ha az ebben a szellemben tanítók a dinoszauroszoktól vennének példát...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó neked, volt ilyen tanárbácsid.:) nekem sajna kimaradt. a gimiben szerettem a magyartanárom, de inkább az intelligenciáját és a tudását értékeltem, mint a tanítási módszerét. ha valaki sznob, hát ő az volt. szó szerint be kellett tanulni, amit a verselemzés gyanánt lediktált, meg hasonlók. ha már önálló gondolatot vittél a dologba, tuti nem kaptál 5-öst. így visszagondolva ez eléggé szánalmas, de tudom, hogy ő úgy volt, hogy mi vagyunk a tudatlanok, akiknek a fejébe neki kell tudást tölteni. esélyünk sem volt, hogy önálló teret kapjunk.
      általánosban is hasonló volt a tanárom, csak ott rosszabb az ilyen hozzáállás, mert kisebbek a gyerekek is, más az igény.
      emlékszem, hogy mikor csak úgy fél szavakkal megemlítette, hogy Ady meg a szifilisz, mindenki érdeklődve felfigyelt, de így ennyi is volt, nem engedett meg magának túl sok kalandot. meglepő viszont, hogy a szabad ötletek jegyzékéről viszont egészen sokat beszélt, kiemelt obszcén dolgokat is, totál ki is akadtunk, hogy ő ilyet kimondott?:D

      Törlés
  4. Egyetértek veled Nima! Az Egri csillagokat én elmismásoltam a suliban, pedig én az a "mindenkötelezőtelolvasok" lány voltam, de ezt az egyet nem bírtam. Minden évben ugyanazzal a szöveggel álltam neki, mint te, hogy: nehogy már kifogjon rajtam egy könyv. 22 évesen sikerült odáig eljutnom, hogy elolvassam úgy, hogy érdekel.
    A Kőszívű ember fiai meg a másik mumus. Az idegen szavak kéziszótárával párhuzamosan olvastam általánosban, mert annyi idegen szó volt benne, hogy az rémálom. Felnőtt fejjel x számú nyelvvizsga vagy többévnyi idegennyelv tanulás mellett már ki tudja találni könnyedén az ember, hogy miket jelenthetnek a szavak, de általánosban képtelenség volt elolvasni. Mire a végére értem megtanultam kb. 10 új szót, de hogy miről szólt a könyv azt senki se kérdezze meg. XD
    Felnőtten már rutinosabb olvasók vagyunk, így könnyebben szelektálunk, hogy mi a jó és mi a rossz, de az ilyen könyvekből a gyerek tényleg csak azt látja, hogy az olvasás nem a szórakozással, hanem a kínszenvedéssel egyenlő. Nem azért húzzák a szájukat, mert kötelező, hanem dögunalom. Ha változatosabb és érdekesebb könyveket olvasnának, akkor nem érdekelné őket, hogy kötelező.
    Ha meg már megszerették az olvasást, úgyis igényük lesz rá, hogy érettebb korukban bepótolják az alapvető irodalmi műveltséget.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudok olyanról, aki a suliban az összes kötelezőt kiagyta, de aztán, amikor már mindegy volt, elolvasta az összeset, egyiket a másik után. alapvetően nem sajnálta, hogy iskolásként kimaradt neki az élmény, mert azt mondta, hogy volt oylan, amit olyan idősen nem értett volna, így viszont a magáévá tudta tenni, és lehet, hogy rossz tanuló volt, de alapvetően így járt jobban.
      mert ugye a rossz tanuló nem azt jelenti, hogy buta lenne valaki, mert az intelligenciát nem feltétlen lehet jegyekben mérni.

      Jókainál rengeteg az idegen szó, de ennek ellenére a könyvei nagy rész nagyon élvezhető. a kőszívű az egyik kakukktojás.:))

      Törlés
  5. Jó sokára értem ide, de azért írok pár sort, mert ez fájó pont az életemben - még alsó tagozatos voltam, mikor az egy hetes húsvéti szünet előtt bejelentette a tanár, hogy a szünetben el kell olvasni A koppányi aga testamentumát... ezzel lőttek is a jókedvnek :D
    Nna. Én igazából azért nem értem, miért nem reformálják meg a kötelező olvasmányok dolgát, mert majd' minden gyerek szenved vele. Most komolyan az a cél, hogy kicsesszünk a diákokkal? Miért nem lehet olyan könyveket olvastatni, legalább általánosban, ami tán-talán érdekli is őket? Igen, szerintem kötelezővé lehetne tenni a Harry Pottert is, akár. Mert azt elolvasnák, méghozzá örömmel, és van rá esély - oh, borzalom! - hogy kedvet kapnának más könyvekhez is. Nem ez lenne a cél? Hogy megszeressék az olvasást? Hogy a Harry Potter nem tartalmaz oly' értékes gondolatokat, mint az Egri csillagok? Már elnézést, de ki nem sz@rja le? Vagy adnának egy listát, tessék fiam, itt van húsz könyv, ebből válassz egyet, ami érdekel, és azt olvasd el. (Nyilván nem csupa Egri csillagok típusú könyvre gondolok :)) Az olvasónaplónak még látom valami értelmét, ha csak vázlatosan kell írni, mert segít emlékezni, meg kicsit összeszedni a gondolatokat. De hogy ilyen részletesen, meg rajzokkal... ne már :D
    Szóval nem értem én eztet. Azt hiszem, én is csak anyának köszönhetem, hogy megszerettem a könyveket, mert ha az Egri csillagokon vagy a Légy jó mindhaláligon múlik...

    VálaszTörlés
  6. hát figyi, én most felnőtt fejjel elolvastam az egri csillagokat, de egy szál értékes gondolatot nem találtam benne, legalábbis nem többet, mint a HP-ben van. a szellemisége és az, aminek emléket állít érték, ez tény, de a megvalósítás semmivel sem ad többet, mint bármelyik másik könyv, és ezeket meg soha nem a könyveken keresztül tanulja meg senki sem. ez szerintem csak egy kifogás, hogy értéket adjanak a könyveknek, mert a barátság értékét, a hűséget, az elkötelezettséget, meg a hasonló valós értékeket nem lehet papírról megtanulni. akiben ezek nincsenek meg, annak egyébként sem mond semmit egy erről szóló történet.
    szerintem a tanárok nincsenek felkészülve a húszféle könyvre. ha belegondolsz a gimiben a négy év alatt kicsivel több, mint 20 könyv volt a kötelező, ha ezt egy félévben kellene kezelniük, kiakadnának.:D meg szerintem a felkészültségük sincs meg hozzá, hogy ugráljanak a könyvek, és ezzel együtt írók és műfajok és korszakok, között. azt tudják, amit vissza kell kérdezni a diáktól, és kész.
    nagyon arra hajlok, hogy aki maga nem tanul meg önálló véleményt alkotni, hanem csak a megtanultakat biflázza és bifláztatja tovább, az a diákokat sem tudja rávezetni ilyesmire.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a java részük nincs felkészülve rá, az tuti. De ezen lehetne változtatni - szerintem. Csak akarat kérdése :)
      Egyébiránt abszolút igazat adok Neked mindenben.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes