Top - Női, férfi, gyerek. Egyéb... Lóhere?

Körbeposzt, amit a világ eseményei ihlettek. (nálam legalábbis.) Egy olyan világé, amikor ha valaki minden ártó szándék nélkül kiáll a saját elvei, gondolatai mellett, az virtuális lincselés áldozata lehet. Vannak világok, ahol megkövezés, máglyahalál jár dolgokért, mifelénk, a nyugati, "civilizált" felén a földgolyónak, megelégszenek a netes terrorral, mert ezt még nem büntetik.
Legyen ez a felvezető ehhez a listához, aminek azon túlmenően, hogy tiltakozzak a Rowlingot ért abúzus miatt (röviden összefoglalva a lényeg), nincs hátsó szándéka. Nem tudom még előre, kik kerülnek a lista tophelyeire, nem tudom, mennyi lesz benne az öreg, a fiatal, az álneves, az élő, szakállas, esetleg pajeszos, fekete vagy fehér, olyan, akinek van macskája, vagy olyan, aki retteg a lovaktól.
Remélem, érezhető az irónia, mennyiféleképpen meg lehet különböztetni egymást, és mennyiféle dolgot lehet figyelmen kívül hagyni, amikor választunk, vagy mert nem fontos, vagy mert nem is tudunk róla, és nem is kell tudnunk róla. Mert szól ez egy kicsit a mostani zavargásokról is, amik nem arról szólnak már rég, amiről kellene.
Egy dolgot elmondhatok, a szempontjaim kimerülnek abban, hogy mennyire tartom jónak a könyvét annak, akit ide beválasztok. Távol tartom magam az írók magánéletétől, gondolataitól, nem akarok belemászni a lelkivilágukba, kikutatni a kedvenc szórakozásukat, és ez sokszor egészen odáig megy, hogy azt sem tudom, ki hogy néz ki. Ebből következik, hogy meglepődtem, hogy Octavia Butler színesbőrű, és hogy Robin Hobb nő.
Ami most Rowling körül folyik, arról csak annyit, hogy sokszor szembejön velem az alábbi kérdéssor a neten, ha regelek valahova, vagy kérdővet töltök ki:
Neme:
- Nő
- Férfi
- Egyéb
És ilyenkor arra gondolok: Hm. Egyértelmű, persze, ki minek érzi magát, épp milyen állapotában leledzik annak a két nemnek, amivel a teremtés az embert sújtotta, nőnek-e, avagy férfinak. De az Egyéb. Az vajon mi? Minek érezheti magát valaki, ha se nem nőnek, se nem férfinak? Sündisznónak? Lóherének?
No, ennyit a címadásról, és ha valaki még nem csukta le a blogom, megtudhatja a topjaim.

GYEREKKORHOZ kapcsolódva

1 - Rowling. Nem szeretem a gyerek- és ifjúsági könyveket, ő viszont felnőtt fejjel behúzott a nemhogy tini, de tényleg a csöpp gyerekek világába, a 7-9 évesekébe, úgy, hogy végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Ez hatalmas szó. Az, hogy sokakra hatással volt, hogy sokan a HP kötetek miatt váltak olvasó emberré, az dicséretes, de ettől nekem még ugye nem kell szeretnem. Az, amit nekem adott, amiatt viszont igen. Ő az az író, akinek a felnőtt könyveihez kicsit ambivalensen viszonyulok, van, amit nagyon szeretek, van, amit egyáltalán nem, de a Harry Potter, a világa, a szereplők, az a fíling, ami olvasás közben elfogott, az elvitathatatlan előnyt ad neki bármelyik más ya íróval szemben.

2 - László Endre gyerekkorom imádott alakja. Vagyis nem ő, hanem Szíriusz kapitány, meg a kiscsalád űrkalandjai. Sokáig nem találtam hozzá hasonló írót, aki ennyire meg tudott volna ragadni a sci-fiben a témáival és a szereplőivel, szerencsére mostanra hoznak egy csomót a kiadók a jobbféle kalandos sci-fikből.

A gyerekkönyv felhozatal nálam nagyjából ennyi. Hozhatnám még talán Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatát, de nekem az írónőt más könyvek jelentik, bár kicsinek eléggé rá voltam kattanva mindenre, ami Pöttyöspanni volt. Sorsközösségben voltunk, mindketten szeplősként, és konkrét kapaszkodó volt a sok pöttymentes csúfolódó osztálytársak között. Nem kell ahhoz más bőrszínűnek lenni, hogy az ember kemény tapasztalatokat szerezzen a kiközösítésről és megkülönböztetésről. Elég, ha más a haja színe, és mellé szeplős. Hogy nem kicsit demagóg, azt megbocsájtom neki így utólag is.
Volt viszont egy nagyon fontos momentuma a gyerekkoromnak. mégpedig a Gyökerek filmsorozat. Tényleg nagyon kicsi voltam még, és olyan családban nőttem fel, ahol fél 8-kor szigorúan fürdeni kellett, 8-ra pedig ágyban lenni, így úgy érzem, apám hatalmas engedményt tett, hogy engedve a könyörgésemnek, megnézhettem a részeket. Ez volt az első történet, ami hatással volt rám (jónéhány rész után sírtam magam álomba), és biztos, hogy formálta a gondolkodásmódom. Sokkal-sokkal később tudtam csak meg, hogy van ebből könyv is, és ezzel még adós vagyok magamnak.
(Később az Izaurát sem nézhettem, ami fájó pont volt, mert nem tudtam hozzászólni a társalgáshoz, mert akkoriban mindenki erről beszélt, egészen addig, amikor már belenézhettem, úgy döntöttem, elvagyok én enélkül is.)

FÉRFI írók

Steven Erikson. A legjobb fantasy író, hatalmas fantáziával, remek írói készséggel, különleges megoldásokkal. Aki érez magában erőt és elszántságot, annak mindenképpen javaslom a könyveit, mert minőségi élmény.

Frank Herbert. Olyan világot hozott létre, ami egyedi és megismételhetetlen. Mindenki, aki hasonló kaliberű regényt akar írni, amint amit ő a Dűne és az Arrakis világával művelt, csak gyenge utánzatokra képes.

Alastair Reynolds. Nem tudnám konkrétan megmondani, mitől imádom annyira. Talán az a finomság és szeretet, ahogyan az emberiséget ábrázolja, amilyen érzékenységgel a problémákra rátapint, ahogyan kezeli őket, a történetszövése, mind-mind közrejátszik.  A témái és a problémákra adott válaszai nagyon betalálnak nálam.

Richard Morgan. Ő olyanképpen kakukktojás, hogy nem szeretem minden könyvét, de ez nem akadályoz meg abban, hogy minden könyvét elolvassam, válogatás nélkül. Azon ritka kevés írók egyike, akinek minden nyilatkozatát, interjúját elolvasom, nem csak a könyveit, mert borzasztóan szimpatikus a fazon, és tetszik, ahogyan a dolgokat látja, amik feltűnnek neki, amiket kiemel a mindennapokból. Amikből aztán később könyvek is lesznek.

Robert Merle. Nagyon sokoldalú író, sokféle probléma foglalkoztatja, társadalmi, tudományos, történelmi, én egyszerűen csak csodálom. Meg persze szeretem olvasni.

NŐI írók

Robin Hobb. Akkor tud nálam kiemelkedni egy író a tömegből, amikor valami olyasmit alkot, amit más még nem. Persze, ez egy merész hozzáállás, hiszen nem olvastam minden könyvet, nem tudhatom, nem írt-e más már előtte valami hasonlót, de úgyis az a viszonyítási alap, amivel az ember legelőször találkozik. Hobb is, mint Erikson, sajátosan egyedi mágiarendszert, és ahhoz kötődő világot hozott létre, rengeteg szereplővel, intrikával, sok-sok összekapcsolódó és szétváló szállal. És annyira jól csinálja.

Szepes Mária. Nekem ő a Vörös Oroszlán. Párévente újra kell olvasnom, mert mindig mást ad. Valódi lelki-szellemi táplálék. De jóból is megárt a sok, a könyvei tömények, depresszívek, nem javasolnám, csakis lelkileg kiegyensúlyozott időszakban olvasni, mert úgyis valahonnan lentről kell összekaparnia magát az embernek.

Gail Carriger. Könnyed, elegáns, vicces. A valódi stílusa abszolút tükrözi a regényeit. Olyan, mintha az 1800-as évekből ragadt volna itt.:)

Stina Leicht. Mestermunka, ahogyan összeolvasztja a valóságot a hitvilággal. Nem nagyon tudják utánacsinálni.

Joanne Harris. Aki úgy tud írni, hogy érzem a cipőm alatt a macskaköveket, a számban a csokoládét és a vörösbort, a bőrömön a kis közösség erejét, ami felemel vagy leejt, széliránytól függően.

Rám lehet fogni, hogy ilyen vagy olyan szempontnak nem felelek meg? Simán. Van köztük zsidó, de még nincs fekete. Hogy miért? Mert még nem sikerült eljutnom Butlerig. Talán. De az is lehet, hogy nem fogom őt szeretni, mint ahogyan Jemisin sem jött be, de ennek nincs köze a bőrszínhez. Ami alapján nálam megy a szelekció, az csak annyi, hogy ha nagyon megtalál egy könyv, meg fogom nézni az író többi könyvét, kettő betalálás után viszont már direktben keresni fogom. Odáig el kell jutni, amihez írói tehetség kell (legalábbis olyan, amit értékelni tudok én is), meg nagy szerencse, mert több a könyv, mint az időm, amit olvasásra tudok szánni.
Tudom, hogy vannak olyan reakciók a színes bőrű írókra, amik elítélőek velük szemben, de nem tudom, hogy az a réteg, aki pl. Jemisint leszólja, valóban az ő olvasója lenne-e. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy bármit is olvasnak. Lehet, az sem véletlen, hogy azt írnak, amit. Szóval szerintem nagyon nagyon fenntartásokkal kell kezelni a hangoskodó kisebbségeket, bármiről is legyen szó, mert nem látni az alját annak, ahová most zuhanni készül a világ.

Körbeposztok:





Share: