Robert Gellately - Lenin, Sztálin és Hitler

Ez a rendkívül nagy ívű és sok helyen vitára ösztönző könyv annak a tragikus időszaknak a történetét mondja el, mely 1914 és 1945 között sújtotta Európát. A társadalmat ebben az időszakban két világháború, az orosz forradalom, a holokauszt, valamint a Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása formálta.
Robert Gellately, a 20. századi európai történelem elismert szakértője amellett foglal állást, hogy e tragédiák szövevényes kapcsolatban állnak egymással, és egymástól független eseménynek tekintve nem érthetjük meg őket. Az események középpontjában három személy: Lenin, Sztálin és Hitler áll, és Gellately világos gondolatmenetű, olvasmányos elemzéssel mutatja be, hogy e diktátorok utópisztikus - és borzasztóan hamis - eszméinek hajszolása vezetett a rémálomszerű társadalmi katasztrófához.
Gellately szerint a szovjet és náci diktatúrákról szóló tanulmányok többségének alapvető problémája, hogy szerzőik figyelmen kívül hagyják Lenin kulcsfontosságú szerepét a kibontakozó drámában. A nemrégiben megnyílt orosz és német forrásokat is felhasználva elutasítja a "jó" Lenin mítoszát, és meggyőző társadalmi-történelmi beszámolóval szolgál mindhárom diktatúráról, mélyrehatóan bemutatva azok hasonlóságait és különbségeit. Bemutatja, hogy a Sztálin és Hitler közötti ádáz rivalizálás miként vezetett elkerülhetetlenül megsemmisítő és népirtó háborúhoz, végül pedig arra is figyelmeztet, hogy e rettenetes küzdelem hatása még napjainkban is érzékelhető.
Kiadja az Alexandra.

Címtelen poszt a romantikusnak csúfolt regényekről +18

Tudom, hogy valahol mélyen nekem is van egy romantikus énem, de mindig eljön a pillanat, amikor szembesülnöm kell azzal, hogy nekem bizony igencsak mást jelent a romantika, mint a nagyátlagnak.
Megint a kezembe került egy olyan könyv, ami a végtelenségig lealacsonyítja mind a férfit, mind a nőt, az aktust kettejük között, az érzelmi viszonyokról már nem is beszélve. Ilyenek voltak azok a könyvek, amik anno kiváltották belőlem néhány kitörésem a "romantikus" könyvek ellen, amin jól meg is sértődtek páran. Akkor kicsit rosszul éreztem magam emiatt, hiszen a romantika nem az én asztalom, joggal lehet rajtam számon kérni, hogy mit erőlködök akkor vele.
Azóta viszont olvastam pár, számomra is igényesnek minősülő regényt, bár ettől függetlenül is azt kell, hogy mondjam, nem kell otthon lenni a romantikában ahhoz, hogy bárki is meg tudja állapítani, hogy az adott könyv hozza-e az elvárt színvonalat, avagy sem. Mert ez az a téma, ami mindenkinek az életében jelen van ilyen vagy olyan módon, van róla véleménye, és teljesen mindegy, hogy olvassa-e, vagy az utcán jön vele szembe. Bárki is a kezébe vesz egy mostanában divatos könyvet, fogja tudni, hogy a saját hozzáállásához képest mennyit tud neki nyújtani.

A régi szép időkben a hajam tépve vágtam a szoba sarkába a könyvet (persze, csak képletesen, nem szokásom vagdalkozni), hogy még egy ilyen igénytelen, minőségen aluli szart...
De kezdjük ott, hogy lehetnék jóindulatú. Kereshetném a könyvben a pozitívumokat. Akkor vegyük sorra, hogy mik lehetnek azok.
- betűk vannak a lapokon. (oké, nem poénkodok.)
- a szereplőknek végülis van karaktere, lehet tudni, ki a lány, és ki a fiú, és nem csak a nevükből.
(nagyon gondolkodok...)
(még mindig gondolkodok)
- hát, a téma nem túl eredeti, de legalább összefogja a cselekményt.
- van benne ügyvéd, zsaru, zenész, sportoló  (akármi, merthogy semmi jelentősége, milyen foglalkozást űz)
(megint gondolkodok)
- a stílusa sem olyan rossz
(feladom)

Van viszont egy rakat hibája.
Először is, az elvi vezérfonalat, ami végigmegy a könyvön, nem tudom összeegyeztetni a saját elveimmel, amiből higgyétek el, nincs sok, szóval éppen lehetne hozni az alacsony elvárásokhoz is az alacsony minőséget, de mivel kardinális pontokban homlokegyenest mást gondolok, ez jelen esetben kivitelezhetetlen.
Hogy mire gondolok? Először is, a nő és a férfi egymáshoz való viszonya. Bár tudom, hogy a férfi egy külön állatfaj (emberem mondja mindig, ő pedig csak tudja), mégis kikérem magamnak, hogy egy pasi minden nőt szexuális segédeszköznek tekintsen.
És ebből adódik minden további negatívum.
Tegyük fel, hogy két vadidegen megismerkedik egymással, mondjuk egy rendezvényen.
Az író próbálja úgy megoldani, hogy mind a kettejükben lejátszódó dolgokról kapjunk egy kis képet, ezért az írásmód e/3, de váltott nézőponttal. Ez egy remek ötlet egyébként, főleg ezeknél a könyveknél, de az írónak vigyáznia kell, hogy egyik karakternél se essen ki a szerepből, és itt szokott elvérezni a dolog. Jelen esetben mivel az író nő (mi más lenne), a női karakter megformálása hitelesre sikerült, amennyiben egy kiéhezett, naiv, picit ostobácska, a lelke mélyén kurvulni szerető, anyagi gondokkal küzdő nő megformálása volt a cél. Nincs bajom az egyéjszakával, nincs bajom a pasicserélgetéssel, mint ahogy azzal sincs, ha egy nő végre farokhoz jutva kihasználja a lehetőséget, és még azzal sincs, ha ezzel anyagi előnyökhöz tudja magát juttatni. Viszont azzal van bajom, hogy hagyja magát egy olcsó, lepukkant motelbe berángatni, mint akinek tényleg mindegy, csak legyen már valami. Belső tartás nuku, csodás kezdet ez.
És úristen, EZ EGY HÍRES EMBER! Jaj, tud majd mesélni az unokáinak! Jaj, mennyire fogják őt irigyelni a barátnők!
És úristen, MEKKORA FARKA VAN!!
Én lennék túl igényes, vagy finnyás? Vállalom.

Aztán ott van az a rózsaszín (piros, zöld, kék, akármilyen) tűsarkú. Hogy valaki tűsarkúban keféljen, az nagy divat a pornófilmeken, és nyilván a fetisisztáknál alapkövetelmény, minden egyéb más esetben csak hátráltató tényező. Persze, végülis maradhat a nőn közben is, de szerintem nevetséges, kényelmetlen, ráadásul színes. ?!
Amitől teljesen szét szoktam csúszni, az, amikor a pasi dákója a feje tetejét verdesi. Nagyon kevés olyan nőt ismerek, aki szereti, ha a torkáig felér, persze, előfordulhat, hogy kedvenc női karakterünk éppen ez a típus. Ha könyvet olvasok, számomra irreleváns, kinek mekkora. Csakhogy ezek a könyvek ezért íródtak, megmutatják a nőknek, hogy a hatalmas, nagydarab, színizom sportolóknak (akikben egyébként annyi dopping van, hogy örülhetnek, ha feláll nekik), akkora, de akkora farkuk van, hogy már a látványától el lehet élvezni.
Őszintén szólva engem ez taszít. Az meg főleg, amikor a barátnőtől kell megtudni, aki meg más nőktől hallotta, akik még tapasztalták is.
Itt nekem elveszik a férfi varázsa, és nagybetűs Férfiból, aki lehetne belőle, átavanzsál egy húsdarabbá. Valahol tisztában vagyok vele, hogy egy férfi egyik legfontosabb ismérve (egymás között), hány nőt sikerült megdöntenie, de amikor a farokméret az első, ami eszébe jut róla bárkinek, na, az nekem már lealacsonyító. Pláne, hogy ha ezt így minden utánjárás nélkül az arcomba nyomják. És  mi van a többi fickóval? Be vannak számozva nagyság szerint?
És ez az a pont, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy nem csak a nő a segédeszköz, de a pasi is. Hogy ez kinek jó, nem tudom, de mivel szokták szeretni az olvasók ezeket a könyveket, valamilyen igényt biztosan kielégít. Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy az írónak semmi, de tényleg semmi fantáziája nincs, hogy egy rendes történettel rendelkező könyvet összehozzon.
A nő saját énképe is kardinális kérdés szokott lenni. Az 5 kiló súlyfeleslegtől kezdve a nem elég szőke a hajamon át elég változatos a kifogások listája. Azt külön szeretem, amikor a nő önjellemzése alapján látok magam előtt egy unalmas, szürke kisegeret, aki annyira nem csúnya, hogy ronda legyen, de nem is szép. Szóval olyan átlagos, akik rendszeresen mennek el egymás mellett az utcán. Aztán ahogy a pasi szemén át látjuk, a nő bombanő lesz, csodás, karcsú lábakkal, angyalian gyönyörű arccal, tökéletes alakkal. Rendben, senki nem úgy néz a tükörbe, hogy ő a világ legszebb nője, de valami elképzelése mindenkinek van, hová sorolja magát a szépségmércén, és ekkora szakadék a valóság és az énkép között nevetséges és hiteltelen.

És akkor jöjjön a pasi.
Váltott nézőpontban vagyunk, látunk egy kicsit a fickóból is.
Neki tetszik a nő, és ezt onnan tudjuk, hogy a farka elkezd keményen feszülni a nadrágjában. És még egy szót sem beszélt a nővel. Tehát a nő csodálatos jelenség, akit meg kell fektetni, hogy egyébként mi a helyzet a fejében, lelkében, szívében, az érdektelen. Ennyik vagyunk: ha feláll, megdöntenek, ha nem áll fel, odébb állnak, és keresnek mást, akire feláll. Ez valahol így is van, sőt, alapvetően minden emberi kapcsolat alapja: ha tetszik, jóban akarok lenni vele, mert érdekel, ha meg nem, akkor közömbös vagyok.
Csak itt meg van ideologizálva valami elkent érzelmi maszlaggal, amit úgy fogalmaz az író, hogy a nő "valamit csinált" a pasival, amitől nem tud mégsem a gatyájában maradni.
Láthatóan a férfiszereplőre kíván erőltetni valami érzelmi reakciót, csak nem tudja, hogyan is kellene ezt kivitelezni. Látni nem látunk mást, csak hogy remekül működik közöttük a kémia, ami örvendetes, ám mivel hiányos az érzelmi megformálás, lesz egy kis hézag a történetben, és olyan mondatok kerülhetnek egymás mellé ugyanattól az embertől, hogy "nagyon akarja ezt a nőt, őt, és csakis őt akarja" és "legalább majd újra az ágyában lesz, és tökéletesen ideiglenes lesz a viszonyuk". És akkor ülök döbbentem, hogy mi  van? Akarja a csajt, vagy nem? Akkor meg mit arcoskodik itt az ideiglenes viszonnyal?!
Merthogy mindennek az előzménye az volt, hogy a pasi, kockáztatva, hogy lebukik egy paparazzi előtt, berángatja az olcsó lepukkant motelbe vágyai tárgyát (jelen esetben a tárgyat szerintem szó szerint kell érteni), aztán meg lesmárolja a nyílt utcán, és mivel a srác balhés, híres, és gazdag, és pont egy botrány kellős közepén van, életszerűtlen, hogy legalább egy lesifotós ne követné minden lépését, mégis gondolkodás nélkül bevállalja a lebukást. Szóval nem kicsit akarja a csajt, de akkor meg ne jöjjön már nekem az író azzal, hogy csak egy kicsit akarja megdugni, aztán neki már mindegy is.
Tudjátok, hol tettem le? A szexmentességi záradéknál. Adva van ugyanis a balhés pasasunk, szexbotrányokkal, állítólagos házasságtöréssel egy csapattársa feleségével, amit úgy kívánnak elsimítani, hogy feleségül vesz egy szép, ám ismeretlen és kedves lányt, ezzel helyreállítva a jó hírnevét, és így majd leszáll róla a sajtó. A csaj viszont, hogy ne essen még jobban bele a srácba, kiköti, hogy szex nem lehet. (már nem tökmindegy?!) És ezt a záradékot mindenki örömmel fogadja, az ügyvédek helyeselnek, kedvenc pasink meg fapofával tudomásul veszi. De az írónő az egyetlen, akinek ez a helyzet jó, mert így belesodorhatja  a szereplőit egy csomó hülye helyzetbe, hiszen milyen vicces már, hogy ha valaki szexel a házastársával, azzal szerződést szeg, és iszonyat sokat kell neki fizetnie, tehát bármennyire is vágynának rá, el kell velük kerültetni, legalábbis egy ideig. Biztos marha jót tesz egy balhés pasinak, ha otthon sem kapja meg, de máshova sem mehet, hiszen pont a balhé meg a reflektorfény elkerülése lenne a cél, amit ezzel a húzással jól pofán is csapott az írónő.
Szóval megállapíthattam, hogy ez a könyv roppant ostoba, teljesen felesleges vele időt tölteni.

Azt hiszitek, ez az egész könyv? Hehe, nem.
Összefoglalva annyit tudok róla mondani, hogy közhelyes, klisés, minden egyedi ötletet és karaktert nélkülöző, a végtelenségig közönséges és mint mondtam, ostoba könyvet sikerült kézbe vennem, és a negyedéig eljutnom.
Egy rakat ilyen van a piacon, és nem csak maga a könyv háborít fel, hanem már a tény is, hogy emberek ezt megveszik, bekajolják, és igénylik, hogy ilyen, csekélyke történettel rendelkező lapos és sekélyes szarral szórakoztassák őket.

Most komolyan, miért olvasnak ilyen könyveket azok, akik ilyen könyveket olvasnak?

Jön az új Borbíró Bori

Vannak, akik nagy esküvőről és tengeren túli utazásokról álmodnak – és vannak, akik jól tudják, hogy az előttük álló utazás és lakodalom csak belépő egy igazi rémálomba. Eric Bowman kérésére Bori Coloradóba utazik Attilával, és egy esküvő leple alattmegpróbálja kideríteni, vajon miféle szerzet gyilkolja sorban az alakváltókat a Bowman-fivérek falkájában. A szálak egy alakváltó szépségversenyhez vezetnek, s ha ez még nem lenne elég, Borinak közben meg kell küzdenie Attila egyre aggasztóbb fizikai állapotával is – valamint egy jóslattal, mely semmi jót nem ígér.
Vajon kinek az életébe fog kerülni az elkerülhetetlen lidércnyomás?
Ki tartja rettegésben a vérfarkasokat, és ki lopózik be éjszakánként a Bowman-birtokra?
Borinak több fronton is helyt kell állnia, de ez nem egyszerű: szembe kell néznie legbelsőbb félelmeivel és barátai titkaival. Mint mindig, most is eltökélten lép a tettek mezejére – ám életében először, egy pillanat erejéig, a döbbenettől elakad a szava…
Magyar nyakba magyar szemfog!
Kedvezményesen megrendelhető a Delta Vision oldalán.

Amanda Stevens - A birodalom

Amanda Stevens paranormális-romantikus sorozata, a Sírkertek királynője folytatódik. A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül. Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki...
Kiadja az Athenaeum

Nyerjetek iPad 3-at, és egyéb e-hírek

A Book&Walk áruház, ahol szerintem a legtöbb témában lehet e-könyvek között válogatni, most nagy kedvezményt biztosít, ráadásul még nyerni is lehet velük.
Nincs más dolgod, mint
1 - lájkolni a facebook oldalukat, és
2 - regisztrálni az áruház oldalán,
így azonnal egy 30%-os kedvezményt biztosító kupon kerül a birtokodba, és esélyed lesz rá, hogy megnyerd a 64 gigás Apple iPad-ot.
Mindezt 2013. november 14 és december 6. között tedd meg, eddig tart a játék.

Hogy egy kis kedvet csináljak az áruházhoz.
Rengeteg szépirodalmi kiadványuk van, a klasszikus irodalomtól kezdve a kissé elvontabb szépirodalomig, de a legnagyobb újság, hogy az Ulpius kiadó is betört a piacra az e-könyveikkel (igaz, már nem most, de mostanra elég stabilnak tűnik a jelenlétük), és az áruházban jó áron lehet hozzájutni a legfrissebb megjelenésekhez is, nem sokkal a papírkönyv megjelenését követően, olykor egy időben vele.


De nem ússzátok ám meg ennyivel.
Egyre több embertől hallom/olvasom, hogy az e-könyvek nem rendes könyvek, nem lehet őket lapozni, nincs illatuk, és nem lehet belőlük lakásdíszt csinálni. Ez utóbbit inkább el tudom fogadni indoknak, hiszen némelyik könyvnek olyan szép a borítója, hogy már csak azért is megéri megvenni (oké, nem, de olvasó ember néha csinál ostobaságot), sőt, ha az ember szereti a sorozatokat, külön élvezet a polcon nézegetni, rendezgetni őket, úgyhogy igen, ezt megértem, hogy az e-könyvekből ilyesmit nem lehet csinálni, és ez hiányozna.
De a könyv nem a lap, meg az illat, meg a borító, hanem egy történet, valaki más fantáziája, vágya, múltja és gondolatai, és amit a lapokon olvashatunk, ugyanaz kerül a kezünkbe e-könyvként is. Van különbség Marija Morevna és Koscsej történetében, ha azt papíron vagy e-ben olvashatjuk? Nincs, hiszen ugyanaz mindkettő, annyi különbséggel, hogy a papírkönyv széteshet, elszakadhat, elveszhet, kölcsönadva nem kapjuk vissza, míg az e-könyvet mentegethetjük, és ha végképp összeomlik a rendszerünk,  ahol rendeltük, ott biztosan várni fog ránk a saját példányunk.
És van még egy hatalmas előnye a papírkönyvekkel szemben.
Egyik könyv sem hibátlan, ezt már mindannyian tapasztaltuk, de amíg papíron a javítás nem lehetséges, addig az igényes kiadók az esetleges hibákat folyamatosan javítják, még akár olvasói visszajelzésre is.

Aki a facebookon követi az Agave Kiadót, már tudja, hogy ők is jönnek az e-könyveikkel, de a Delta Vision és az Ad Astra például már jó ideje árulja a könyvei elektronikus változatát.
Nekem a DV és AA-s könyvek a kedvenceim: egyrészt műfajilag innen tudok válogatni, másrészt az áraik igencsak pénztárcakímélőek, főleg a DVnek, mert itt bizony párszáz forint is sokat jelent.

És még valami. Ha eddig csak számítógép képernyőjén láttál e-könyvet, mindenképp nézz be egy readereket árusító boltba, hogy testközelből is megtapasztalhasd, mekkora a különbség a képernyőn való olvasáshoz képest (még ha tableted van, akkor is), és mennyire hasonlít az "igazi" könyvhöz. Innen már csak egy lépés, hogy kutatni kezdj, melyik olvasó a legszimpatikusabb neked.
Garantálom, hogy mindenki csak pozitívan fog csalódni.

Amire már csak azt tudom mondani, hogy nanemár...

Előre bocsátom, csak a lelki nyugalom megőrzése érdekében, hogy ez a poszt bizony sokaknak nem fog tetszeni. Viszont!! aki magára veszi, annak valószínűleg oka van, és az bizony nem én vagyok.
Van az úgy, hogy halmozódnak bennem dolgok, mindenfélével kapcsolatban, aztán egyszercsak kitörnek. És azt hiszem, ez az első eset, amikor nagyon meggondolom minden mondatom, így kérem ennek fényében olvasni.

Recenzió.
Ez az a téma, ami megosztja a bloggereket; van, aki már unja, mert túl sokat beszélünk róla, van, aki szerint meg nem eleget, nekem személy szerint nincs bajom a kitárgyalásával, mert miért lenne. Hogy idáig sem volt egy túl népszerű téma, és ezután sem lesz az, annak is megvan az oka, mert mindig csak néhány bloggernél kerül elő (igen, én vagyok az egyik. naés.). De a világ folyik, kerülnek elő új nézőpontok, sőt, új események, aminek a fényében más megvilágításba is kerülhetne, mint amit eddig gondoltam róla, de nem kerül.
Volt már erről szó nem is olyan rég, akkor kicsit másfelé kanyarodott el a folytatás, mint eredeti szándékom volt. Most viszont szembejött velem egy olyan recenziós poszt (nem, nem fogom megmondani melyik, néhányan tudjuk, ez épp elég), ami miatt már nem bír bennem maradni ez az egész. A gondolataim fele része teljesen szuverén, másik fele a blogger énemé. Valahol ezt külön kell ugyanis választani, mert mint blogger, egészen mások az elvárásaim magam felé, mint szimpla olvasóként a többi blogger felé, meg van azért, ami mindkét felé ugyanaz.

Szóval vannak ugye a nagyon rendes kiadók, akik osztogatnak reciket. Ez még nem újdonság. Újdonság az az lenne, ha egyébként tisztában lennénk vele, hogy mi alapján teszik ezt. Nyilván egységes álláspont nincs, mivel a reciosztás rendszere kiadónként eltérő, inkább csak feltételezéseim vannak róla, hogy azon kívül, hogy jó emberhez kerül a recikérő mél, más dolgon nem nagyon múlik, ki kaphat és ki nem. Nem nagyon tudok olyan kiadóról, akitől egyáltalán ne kapna senki, szóval mindenkinek megvan a felülete mindkét oldalon.

És akkor most annyira belevágnék a közepébe, hogy ugyan, miért nem lehet megnézni, hogy az a fránya recenziós poszt mennyire vállalható minőségben íródott?! de nem vágok bele a közepébe, mert az ilyesmit finoman kell adagolni.

Szóval könyvet hozza postás, blogger boldog, olvas, ír, linket küld, kiadó boldog, vagy nem, nem tudom.
Aztán aki a blogra téved, vagy kap egy igényes, normálisan, magyar nyelven, a magyar nyelvtani szabályok szerint megfogalmazott véleményt, ahol nem kell háromszor elolvasni mind az összes tőmondatot, hogy valami értelme legyen a posztnak, és nem ismétli minden második mondat önmagát, vagy nem.

Temérdek blog van. Baromi sok. Ami jó, mert lehet rajtuk újdonságot találni még az olyan öregnek is, mint én. Én tényleg szeretem az újakat (relatíve újak, szóval értitek), és szeretem a régieket is (legalábbis nagy részüket), mert ők meg már ismerősek, megszoktam őket. De a minőségi posztokat nem garantálja, hogy ki mennyi ideje blogol, szóval attól, mert valaki most csinált blogot magának, írhat baromi jól, és attól, mert valakinek már 4-5 éve van, írhat nagyon rosszul.
És mielőtt bárki félreértené, nekem hótmindegy, ki hogy ír. Ha rosszul ír, nem járok fel hozzá, legyen akármilyen régi, ha meg jól ír, annál akkor is látogató leszek, ha fél éves a blogja.
Csakhogy van itt egy olyan bökkenő, hogy aki régi, már jó időben kiépíthette a kapcsolatait, és mivel ez a recikérdés most kezdi el kiforrni a kiadóknál is magát, gondolom, egészen más elbírálás alá esik az, aki már évek óta ismert név náluk, mint egy vadiúj, aki ismeretlen számukra.

Még egyszer mondom, nekem mindegy, ki hogy ír. Ha valaki eddig nem tanult meg normális mondatokat összerakni, helyesen írni, az egyrészt ezután sem fog, másrészt meg nem érzek kényszert rá, hogy én tanítsam meg.
De ezek a posztok nem maradnak ám csak a blogon, kikerülnek a nagyvilágba, értem ezalatt a facebookot, amit azért párszázezren nézegetnek naponta. Az én szememben a bloggert nem minősíti a poszt, mindenki úgy ír, ahogy tud, mondom, legfeljebb nem olvasom, viszont a kiadót már igen, hogy nem képes megnézni, kinek küld könyveket, és kitesz az oldalára egy olyan posztot, ami számomra, ha kiadó lennék, egyszerűen vállalhatatlan lenne.
Egy idő után mindenki belekényelmesedik a szerepébe, a bloggerek tömege nő, a kiadóknak nincs kedvük/kapacitásuk átrágni magukat a beáradó kérelmeken, vagy reagálnak, vagy nem, esetleg nem is akarnak újítani, így nem is érdeklődnek más bloggerek iránt. Pedig látva jónéhány, fb-re kikerülő reciposztot, én bizony nagyon elgondolkodnék, hogy egyesek egyszerűen nem kapnának több recit.
Dehát tudom én, hogy ki miért kap? Nem. Ajánlották, jóbarát, nem akarnak senkit megsérteni, fogalmuk nincs róla, jó-e a poszt vagy nem, nem is olvasták, mert nem érnek rá, ezeregy oka lehet annak, hogy minőségen aluli vélemények kerülhetnek ki egy-egy kiadó oldalára, fémjelezve ezzel nem csak a bloggert, de legyünk őszinték, ezzel együtt a kiadót is. Ugyanis oké, én blogger vagyok, némileg belátok a paraván mögé, de egy szimpla érdeklődő, aki semmiről nem tud, csak az arcába tolnak egy összecsapott, értelmetlen mondatokkal teli véleményt, vajon mit gondolhat? Nincs jobb ember arra a posztra, hogy véleményezzen? Ha ez, mint reklámanyag elfogadott, milyen lehet mondjuk maga a könyv?

És hogy ez engem miért zavar? Mert nem csak blogger vagyok, akinek ég a pofája az ilyen posztok miatt, hanem olvasó ember is, aki érdeklődik könyvek iránt, és amikor ilyen reklámot nyomnak elém, hogy vegyem meg a könyvet, mert ez meg ez ilyet írt róla, hát akkor inkább nem veszem meg. Ha csak ezzel meg ezzel tudtak posztot íratni róla, és nem tudtak valami épkézláb bloggert megszerezni maguknak, akkor engem nem feltétlen érdekel semmilyen reklám.

Nyilván lesz blogger, akinek jól felb*tam az agyát, már ha egyáltalán eljutott a végégig, de ez most tényleg nem a bloggereknek szólt. Még csak azt a bátorságot sem veszem, hogy bármelyik kiadót bíráljam (de, lehet, hogy ezt mégis, mert végülis erről van szó), mert ugye közöm aztán semmi... egyszerűen felháborít, hogy béna, összebarmolt posztokkal villoghatnak bloggerek, mert a kiadók erre lehetőséget adnak. Mindez magánvélemény. Csak van blogom, és van hova leírni.
A blogger énem meg már kigyógyult a recikből, így kitehetek egy ilyen posztot, és nem kell attól félnem, hogy jajmilesz, ha nem kapok többet. Ami régen presztízs volt, mert volt idő, amikor büszke lehettem rá, hogy igen, én is azok között vagyok, akik kaphatnak recit, mára már megszűnt. Hogy akkor sem foglalkoztak a minőséggel, az egy másik dolog, akkoriban akik reciztek, nagyrészt tudtak írni, úgyhogy eszünkben sem volt ilyesmikkel foglalkozni.

Körbe-mindenféle-poszt

Ezeket olvastam:

Jane Eyre - Charlotte Brontë
Harry Potter sorozat - J.K. Rowling
Üvöltő szelek - Emily Brontë
Az időtazó felesége - Audrey Niffenegger
Elfújta a szél - Margaret Mitchell
Bűn és bűnhődés - Fyodor Dostoyevsky
Anna Karenina - Leo Tolstoy
Egy gésa emlékiratai - Arthur Golden
A Da Vinci kód - Dan Brown
Vágy és vezeklés - Ian McEwan
Dune - Frank Herbert  
A szél árnyékában - Carlos Ruiz Zafón
Monte Cristo grófja - Alexandre Dumas
A titkos történet - Donna Tartt 
A Manderley-ház asszonya - Daphne Du Maurier
Dracula - Bram Stoker 
Hiúság vására - William Makepeace Thackeray 
Kedves jóisten - Alice Walker
Napok romjai - Kazuo Ishiguro
Bovaryné - Gustave Flaubert 
Öten a mennyországban - Mitch Albom
Sherlock Holmes kalandjai - Sir Arthur Conan Doyle 
Hamlet - William Shakespeare

Amik tervben vannak:

1984 - George Orwell
A nagy Gatsby - F Scott Fitzgerald
Száz év magány - Gabriel Garcia Marquez 
Fohászr Owen Meaney-ért - John Irving 
Legyek ura - William Golding
Két város meséje - Charles Dickens 
Az éjfél gyermekei - Salman Rushdie  
Mindenem - A.S. Byatt
Karácsonyi ének - Charles Dickens
Felhőatlasz - David Mitchell 
 
Ezeket eddig elkerültem, de ez így is marad:

Pride and Prejudice - Jane Austen
The Lord of the Rings - J.R.R. Tolkien
To Kill a Mockingbird - Harper Lee
The Bible
His Dark Materials - Philip Pullman
Great Expectations - Charles Dickens
Little Women - Louisa M. Alcott
Tess of the D’Urbervilles - Thomas Hardy
Catch 22 - Joseph Heller
The Hobbit - J.R.R. Tolkien
Birdsong - Sebastian Faulk
Catcher in the Rye - J.D. Salinger
Middlemarch - George Eliot
Bleak House - Charles Dickens
War and Peace - Leo Tolstoy
The Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy - Douglas Adams
Brideshead Revisited - Evelyn Waugh
Grapes of Wrath - John Steinbeck
Alice in Wonderland - Lewis Carroll
The Wind in the Willows - Kenneth Grahame
David Copperfield - Charles Dickens
Chronicles of Narnia - C.S. Lewis
Emma - Jane Austen
Persuasion - Jane Austen
The Kite Runner - Khaled Hosseini
Captain Corelli’s Mandolin - Louis De Bernieres
Winnie the Pooh - A.A. Milne
Animal Farm - George Orwell
The Woman in White - Wilkie Collins
Anne of Green Gables - L.M. Montgomery
Far From The Madding Crowd - Thomas Hardy
The Handmaid’s Tale - Margaret Atwood
Life of Pi - Yann Martel
Cold Comfort Farm - Stella Gibbons
Sense and Sensibility - Jane Austen
A Suitable Boy - Vikram Seth
Brave New World - Aldous Huxley
The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Mark Haddon
Love In The Time Of Cholera - Gabriel Garcia Marquez
Of Mice and Men - John Steinbeck
Lolita - Vladimir Nabokov
The Lovely Bones - Alice Sebold
On The Road - Jack Kerouac
Jude the Obscure - Thomas Hardy
Bridget Jones’s Diary - Helen Fielding
Moby Dick - Herman Melville
Oliver Twist - Charles Dickens
The Secret Garden - Frances Hodgson Burnett
Notes From A Small Island - Bill Bryson
Ulysses - James Joyce
The Bell Jar - Sylvia Plath
Swallows and Amazons - Arthur Ransome
Germinal - Emile Zola
A Fine Balance - Rohinton Mistry
Charlotte’s Web - E.B. White
The Faraway Tree Collection - Enid Blyton
Heart of Darkness - Joseph Conrad
The Little Prince - Antoine De Saint-Exupery
The Wasp Factory - Iain Banks
Watership Down - Richard Adams
A Confederacy of Dunces - John Kennedy Toole
A Town Like Alice - Nevil Shute
The Three Musketeers - Alexandre Dumas
Charlie and the Chocolate Factory - Roald Dahl
Les Miserables - Victor Hugo

Amanda Stevens - Örök kísértés

A Sírkertek Királynője trilógia első darabja. A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a halottak szellemét. Az élősködő kísértetek azonban soha nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete veszélybe kerülhet. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak. John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya. A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, miközben látja azt is, ahogy a kísértetek parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között.

Holdvadászat zárás, bónuszként borítók

Most hirtelen nem is tudom, hogy kinek a posztja zárja majd a vadászatot, de meg kell mondjam nektek, nagyon élveztem, remélem, ti is. Voltunk rá négyen, négyféle nézőponttal, és négyféle érdeklődéssel, és nagyon jó volt látni, a többek mit látnak a szereplőkben, ki kit miért szeret vagy nem szeret, és van egy olyan érzésem, hogy a folytatás és a spin-off (már ha eljutunk odáig) is kihoz majd valami hasonlót belőlünk.


Maradt még a tarsolyunkban ez-az, ebben biztos vagyok, én például egyszer biztos, hogy írni fogok egy rajongó posztot Marcóról, mert imádom a pasast, csak sajnos egyelőre nem túl sok dolog derült ki róla, az is inkább az ötödik részben.

Azt hittem, kicsit érdekesebb lesz összeválogatni a Cassie-s borítókat, de az a helyzet, hogy szinte ugyanazt használták fel mindenhol, ahol kiadták, csak némi változást eszközöltek rajtuk, vagy semmit. Ami nem baj, bár én jobb szeretem a változatos borítókat, mert érdekes látni, melyik ország mit tud alkotni a történethez, mint ahogyan nálunk is a negyediktől teljesen új csomagolást kaptak a könyvek. Ennek nagyon örülök, főleg, hogy szerintem a mi borítóink nagyon jól sikerültek. (és kattra megnőnek.)




Ezek pedig a Dorina Basarab sorozat borítói, amik nálunk még nem jelentek meg, pedig Mircea titokzatos lánya legalább olyan érdekes lehet, mint Cassie. Amit még tudni érdemes erről a sorozatról, hogy bár Cassie mellett is feltűnik a lovagias, mindig higgadt és remek kardvívó Louis-César, de igazán nagy szerepe Dorina mellett lesz majd. Reméljük, mihamarabb olvasható lesz ez is magyarul.
A borítók szerintem egytől egyik borzalmasak, bízom benne, hogy ha jön magyarul, a kiadó nem fog ragaszkodni a megvételükhöz, hanem alkotni fognak majd valami sajátot.




Nektek mi a véleményetek? Lenne ötletetek, mivel lehetne feldobni a képeket?
Én nagyon hiányolom a Dantét a borítókról, és az érdekesség kedvéért még lehetett volna rá pakolni ezt-azt, mondjuk tarot kártyát, szellemalakot, netán valami korhű kiegészítőt, de azt is megértem, hogy nem akarták elvinni a csajos-romantikus irányba, hiszen ezek nem ilyen könyvek. Chance-nek így is meggyűlik a baja az elégedetlen olvasókkal, akik a rosszul becímkézett polcra nyúlva a könyveiért nem azt kapják, amit ígértek nekik a boltban. (úgy tűnik, ott sem szeretnek fülszövegeket olvasni.)