Szóval felvetette, hogy ezek az újhullámos romantikus pornók teli vannak tárgyiasított szexualitással.
Nem sok ilyet olvasok, azt a párat meg, amit eddig olvastam a témában, eléggé kedveltem, nem vagyok feminista (egyébként Zenka sem, de erről majd ő beszél, ha akar), sőt, messziről kerülöm még a témát is, és talán pont ezért másképp is látom.
Viszont eszembe jutott, hogy épp a múlt héten szaladtam át egy kommenten valami posztnál, ahol a pasi panaszkodott, hogy elhagyta őt a párja, és sose lesz neki többet ilyen kaliberű nője, hacsak nem költ a következőre is legalább ennyit. Dobtam egy hátast, aztán nem is foglalkoztam vele tovább, idióta fickók mindig is léteztek, de a beszélgetésünk eszembe juttatta.Az emberek szemében a feminizmus sok mindenért "bűnös", és most tekintsünk el attól, hogy emiatt örökölhetünk, választhatunk, mondhatunk nemet, és lettünk a férfiakkal egyenrangú, teljes jogú polgárok is a törvény előtt. Mert ez egy dolog.
A másik dolog viszont az, hogy azzal együtt, hogy a társadalmi terhek mellett, amiket a férfiak is viselnek, és most mi is megkaphattunk, megmaradtak a saját, háztartásbeli terheink is, amikben a férfiak eddig sem, és azóta sem vesznek részt. Kevés pár esetében látom a teljes tehermegosztást, a legtöbb otthon még mindig csakis és kizárólak a nők miatt működőképes, és jó esetben a férfiak legalább annyival hozzájárulnak a dologhoz, hogy jól keresnek, de a nagy átlagnál még ez sem jellemző. Na mindegy is, ebbe ne menjünk bele, csak arra akartam utalni, hogy a nők a feminizmus okozta felszabadítás óta sokszorosan le vannak terhelve.
Ebből kiút nincs, szerény véleményem szerint. Ezzel meg kell barátkozni, meg kell a mindennapokkal küzdeni, és szerintem elég jól vesszük ezt az egészet - háztartás, gyereknevelés, férj tutujgatása, plusz még pénzt is keresünk. Viszont mindenkinek jólesik kikapcsolódnia a saját életéből, legyen az bármilyen, és akkor előkerülnek a könyvek. Itt most konkrétan a romantikus pornóra gondolok. Hogy miért ezt veszik a legtöbben? Nyilván hiánypótló dolgokat keresnek bennük. Nem degradálok, sztem mindenki, aki szórakoztató könyvet vesz a kezébe, azzal a céllal teszi, hogy olyan dolgokat éljen át, amit a valóság nem ad meg, hogy az most fantasy, sci-fi, vagy romantikus regény, az mindegy. (A szépirodalom egy egészen más kategória, az olvasók átfedése is nagyon kicsi, és a tárgyiasítás szempontjából nem is játszik.)
A férfiaknak mindig is jogukban állt tárgyként kezelni a nőket. Ezzel lehet persze nem egyetérteni, de én ezt gondolom. A nők valahol Woodstock környékén jöttek rá, hogy ez vice versa is működőképes. És valszeg arra is rájöttek, hogy egészségügyileg nem feltétlen kifizetődő minden arrajáróval összefeküdni, de ki szabhat határokat a fantáziának? Úgyhogy lecsengett a nagy kefélési láz, de az érzés tovább örökítődött a könyvek lapjaira, eleinte csak finoman és burkoltan, mostanra pedig már teljesen hardcore formában. nyilván egyre bátrabbak és bevállalósabbak vagyunk, vagy nem tudom.És emiatta a hardcore vonal miatt szokott előkerülni a tárgyiasítás, mintha ez csakis a szexszel lehetne összefüggésben.
Nem kell persze egyetérteni velem, de ahogy én látom, ezek a könyvek nagyon nagyon messzire vannak a tárgyiasítástól.
Amit mi nők a legjobban akarunk, hogy csakis minket akarjanak. Hogy ez konkrétan mit jelent? Hogy a pasi csakis minket kívánjon, és ne akarjon még 100 másik nősténnyel dugni, ahol mi csak egy vagyunk a sok közül. Ha a "tárgyiasítás" szempontjából nézem, ezzel az egyetlen, mindenek feletti vággyal mi magunk tesszük magunkat is, meg a pasit is szexuális tárggyá. De ez persze ennél sokkal bonyolultabb, csak az ilyen típusú könyvekre nem jellemző, hogy túlságosan belemászik a bonyolultabb oldalába, viszont ettől még nem tekinthetünk el tőle.
Hogy szerintem miért nem tárgyiasítás mégsem? Az érzelmi oldal miatt. Se a pasinak, se a nőnek nem mindegy, kivel hempereg, innentől kezdve tárgyiasításról beszélni szerintem nem lehet. Teljesen konkrét igényeket találnak meg egymásban a szereplők, amik nincsenek meg a többi szereplőben.
De persze itt a másik dolog, a szex közbeni viselkedés, általában ez szokta kiverni a biztosítékot az érzékenyebb lelkeknél. Mert mi az már, hogy a pasi teljes alárendelést vár el? Mi az, hogy majd ő megmondja, hogyan, mikor és miben? Miért azt tervezgeti, hogy először a tus alatt, aztán a konyhaasztalon, miért nem arra gondol, hogy átfesti a nappaliját, és telihordja virággal a dolgozószobáját, mindezt csakis a mi kedvünkért?
Számomra nem az a tárgyiasítás, hogy a szex előrébb van a listán, minthogy betegyen egy mosást. Ez ugyanis teljesen másodlagos. Minden kapcsolat alapja a kémia, és azon múlik a hossza, mennyire képes maradandó lenni, az összes többi csak grátisz, megegyezés és intelligencia kérdése. Időnként át kell járni a pasi eszén, hogy megtegye, amit akarunk, de nem tekintem tárgynak attól magam, mert hamarabb jut eszébe megdönteni, mint kivinni a szemetet.
Viszont a poszt elején a pasi a kaliberes nőjével, na az kemény tárgyiasítás. Ott ugyanis érezhetően hótmindegy, milyen a nő; a lényeg, hogy kalibere legyen, jóval nagyobb, mint a környezetében bárkinek, és ha az kell, hát majd ő feljavítja. Ha az egyik elmegy, majd csinál magának egy másikat. Itt nincs pozitív érzelem, kötődés, vágy, és mondom, én ugyan nem túl sok ilyen könyvet olvastam, de a könyvek soha nem az ilyen feljavítós fickókról szólnak.
Mindig ott az érzelmi háttér a szex mögött is, és a szex kivétel nélkül jó a nőnek (elvégre hogy lehetne már rossz? ezeket a könyveket is csak nők írják, a saját vágyuk és hiányuk a mozgatórugó), és ami mindkettőnek jó, már nem lehet tárgyiasított.
Nem tudom, mennyire érdemes szembeállítani egymással a könyveket és a valóságot, de a kaliberes ipsét nézve azt gondolom, van olyan helyzet, amikor a valóság sokkal rosszabb képet fest, mint amit a könyvbeli helyzetekből kiolvasni vélnek.
képek a pinterestről
0 Megjegyzések