2019/04/22

Témázunk - A blogger és a reklám

Jobban mondva, én és a reklám, most ez a mai téma: ki hogyan reklámozza, vagy nem reklámozza a blogját, kell-e ez, és ha igen, mire is jó.
Látom már, hogy ebből nem lesz egy hosszú poszt, mert én csak annyi energiát fektetek a reklámba, amennyi a legkevesebb fáradsággal jár: felteszem a linket a facebookra. Őszintén szólva ennél több energiát nem látok érdemesnek belefeccölni, nem élek belőle, sőt, egy fillért sem látok a posztokból, úgyhogy minek.
Tudom, eléggé elavult gondolkodás ez, amikor mindenki nyomul a neten, híres akar lenni, és fontosnak érezni magát, meg úgy érezni, hogy bárki életére hatással van, de szerintem ezek csak illúziók, így tök lényegtelenek is. Hogy most csak ötszázan kattintanak egy posztomra, vagy kétezren, az nekem igazából jelentéktelen különbség, merthogy nem látom a valódi hatást: kézbe vette-e miattam a könyvet (lehet, hogy igen, de fél év múlva már arra sem emlékszik, kinél olvasott róla olyat, ami miatt ő is elolvasta), elolvasta-e egyáltalán a posztot (mert nem biztos ám, lehetett ez véletlen kattintás, vagy csak a kép miatt nyitotta meg ), egyetért-e velem vagy nem, egyáltalán, tudja-e, hova került, mert itt nem lehet letölteni könyveket.
Egy linkmásolásnyi időt éppen megér a posztom, bár így sem számoltam azzal az idővel, amit a posztírás vesz el, meg a képek keresése. Mert akárhogy is szeretjük a blogolást, és egy tök jó hobbi, időigényes normálisan összerakott posztokat megírni.

A közösségi média nyomulása engem egyébként is roppantul zavar. Már  nem a saját életemre vonatkozóan, mert nyilván remekül ki tudom zárni a fb-t, ha már túl sok a jóból, twitteren, youtube-on nem is vagyok, instát sem használom, de a jövőre jelenre nézve nem látom, hogy az emberek fel tudnák ismerni azt a pontot, ahonnan már egészségtelen a virtuális jelenlétük. Úgy érzem, még így is sok helyet vesznek el a könyveim a családi ebédektől és vacsoráktól, nyaralási képektől, csillogó gifektől és virágos jókívánságoktól. Oké, nem érzem így, bővel elférek mellettük, mert nagy ez a net, de a biteknek mindegy, hogy létezem-e virtuális személyként vagy nem.

Bevétel. A recikönyvek mindenképpen annak számítanak,  úgyhogy ha egy blogger recit vállal, amolyan bevételfélére is szert tesz belőle, ha máshogy nem, legalább azt a könyvet nem kell már megvennie, vehet belőle mást. Van/volt egy másikféle bevételi forrás, az affiliate rendszerrel, nem tudom, ez kinek hogy ment, de nálam nem volt túl nagy siker, legalábbis mondhatom, hogy az elvártnál jóval alacsonyabban teljesített.
Szerintem a netezők nagy többsége még messze nem tart a tudatos használatnál, leragadt az élvezeti értéknél, mert biztos vagyok benne, hogy töredékét nem látják meg egy oldalon annak, ami ott van, és félnek kattintgatni, mert mi van, ha ellopják az adataikat, és különben is, ha egy reklámra kattintanak, biztos vírus települ. A másik, kisebb részüknek pedig megvan a bejáratott vonala, ha venni akar valamit, mindannyiunknak megvan, és nem volt elég kecsegtető az ár az átszoktatáshoz. De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyi az egész, hogy a blogokat olvassák az emberek, a boltokban meg vásárolnak, és ezt nem keverik.

Hogy van-e értelme a könyvesbloggerségnek? Szerintem azon kívül, hogy mi ezt nagyon élvezzük és szeretjük, semmi. Egy időben volt egy olyan elhatározásom, hogy jó lenne rábeszélni jó könyvekre az embereket, és segíteni a kiadókat a könyvek reklámozásával, de azután annyi helyen olvastam a kiadók panaszait, hogy visszaesett a forgalom, nem olvasnak az emberek, hogy rájöttem, én ugyan senkit nem akarok rábeszélni semmire, mindenki arra költ, amire akar. Elmúlt az a kényszerképzetem is, hogy az én posztom bármit is segítene bármelyik kiadónak, szóval mondhatom, hogy teljesen felnőttem ehhez a virtuális léthez, és nem látok bele többet annál, mint amennyit érdemel.

A net és az idő fura viszonyban állnak egymással. Rengeteg embert látok okostelóval a kezében szaladgálni pl. az utcán, és nem csak a kezében van, de ki se tudja emelni belőle az arcát. Egy ritka alkalommal, amikor buszozni voltam kénytelen, a mellettem levő ülésen volt egy tőlem nem sokkal idősebb nő, aki a telefonját pörgette, míg utaztam. Nem állt le csevegni, cikket olvasni, de nyilván találni akart valami őt is érdeklőt, és becsülöm a kitartásáért, hogy nem adta fel a keresést, mert mikor leszálltam, még mindig pörgött a képernyője.
Szóval a net és az idő kapcsolata enyhén szólva is ambivalens, ami úgy jön ehhez a témához, hogy én nem vagyok az a telót pörgető alak, én a virtuális téren kívüli olvasó vagyok. Így eshet meg az, hogy bloggerek/bárki más eltölthetnek órákat is azzal, hogy a posztjaiknak, aktuális termékeiknek megtalálják a legtöbb megfelelő helyet a neten, soha nem fognak hozzám elérni, mert nem leszek velük egy bit-térben. Így kihasználom a leglátogatottab közösségi oldalt, aminek a fényét emelem a jelenlétemmel, és úgy érzem, megtettem mindent, amit a blogom érdekében megtehettem. (egyébként a legtöbb keresésem elsősorban a gugliról jön, ehhez meg elég megírnom a posztot és kitenni.:D)


A többiek témája:

25 megjegyzés:

  1. A blogbejegyzések hasznosulását a legjobban tényleg nem a kattintások, hanem a hozzászólások mutatják/mutatnák meg. Bár tudom a saját blogomnál is, hogy vannak rejtőzködő olvasóim - a saját ismerősi körömből pl akik válogatnak könyveket a bejegyzéseim hatására.
    Az affiliate rendszert jól leírtad, már én se hiszem, hogy ebből lenne valami bevételünk - vagy nagyon elkötelezett látogatók kellenének hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. régen jobban lehetett látni az olvasók reakcióit, a kommentek miatt több volt a visszajelzés, de mostanra már annyifelé vannak az emberek a neten, hogy a posztok alatti beszélgetés nem fér bele az időbe. szerintem a pörgetés áldozatai vagyunk.:D sokszor bőven elég annyi belőlünk, hogy ki mit olvas, a többi lényegtelen.

      Törlés
    2. Tényleg nagyon a pörgetés áldozatai vagyunk, az ember meg se áll semmire, csak a szalagcímeket olvassák a cikkeknél is, nem ám egy egész blogposztot... De azért szerencsére vannak még ennél intelligensebb emberkék is, akik eljönnek megnézni, miről hadoválunk. ;)

      Törlés
    3. én is nagy szalagcímolvasó vagyok ám.:D de ami érdekel, azt elolvasom, ha elém kerül. de nem pörgetek érte órákig, akkor már inkább elvonulok olvasni rendes könyvet.

      Törlés
    4. Az oké, hogy megnézzük a szalagcímet, de érted, van aki az alapján formál és ír le véleményt is, holott semmit nem olvasott el a cikkből. :/ Arra már lusta. Ami nem érdekel, persze, azt hagyjuk ott, nincs mindenre idő! :D

      Törlés
    5. igen, ezzel jól meg lehet szívni, mert sokszor a szalagcím pont az ellenkezőjét sugallja, mint maga a cikk.

      Törlés
  2. Nagyon átéreztem ezt a bejegyzést, a saját hozzáállásomat tükrözi teljes mértékben. A könyvesbloggerség értelmét firtató kérdésed elgondolkodtató volt, mert valóban, hacsak valaki nem a millió recenzióért csinálja, és/vagy hogy ő lesz a Könyvesblogger, akkor lecsupaszítva az marad, hogy a saját szórakoztatásunkra írunk, és a legnagyobb visszajelzés az marad, ha valaki megjegyzi, hogy felkeltettem az érdeklődését egy könyv iránt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, és erről is csak nagyon ritkán, úgyhogy én nagyon tudok örülni, amikor kiderül, hogy miattam olvastak el ezt-azt.:)
      egyébként szerintem ezen kívül abszolút semmi hatásunk nincs, legalábbis nem tudok róla. volt kampányunk pl. Chance sorozatának megtámogatására, de azon kívül, hogy mi remekül szórakoztunk, mikor a holdvadászos hétre megírtuk a posztokat, szerintem senkit nem vettünk rá az olvasására, akinek egyébként nem volt tervben. ami kár, mert ha mondjuk sikerült volna eladást fellendítenünk, talán jöttek volna még részek. a blogok valahogy nem tudnak ilyen funkciót betölteni.

      Törlés
  3. Abszolút egyetértek. Amikor megvolt a téma, képzeletben megfogalmaztam egy posztot, itt-ott kritikusabban, de ugyanezt írtam volna. Most, hogy ezt megbeszéltük, megyek és megnézem a Trónok harcát ;) :D !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó lett volna olvasni, hogy kritikusabb vagy, mint én.:D

      Törlés
  4. Volt már, hogy kritikusabb voltam. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az már rég volt. (hol? nem jut eszembe...:D)

      Törlés
  5. Nekem is a legtöbb látogatóm a Googleből jön, és ha nem írnék semmit sem hetekig, akkor is jönnének, mert vannak beragadt posztok, amiket a jó SEO miatt felkap a kereső és kész :) Amúgy szerintem a kiadók nem értekelik a blogokat, mert nincs visszajelzés nekik, hogy most akkor hányan is vették meg miattad Ruth Ozeki könyvét, mert nem tőled érkeznek (nem követhető linkről) hanem csak felírták a könyv nevét megvették, ahogy eddig csinálták. De végülis miattad olvasták el, csak nem kapsz te se, meg én se visszajelzést. Nem mondom, hogy ez rossz, de azért néha jó lenne tudni, hogy mégis ki a francnak írunk? Annak a napi 150 látogatónak, aki a Googleből jön és nem kattint tovább? Vagy annak a kis körnek, amikbe mi magunk bloggerek vagyunk benne? Néha úgy hiszem, hogy a fióknak írok, aztán kirakom a posztot a netre, és máris jön 1-2 komment a témában, és ez jó érzés. Én az interakciókra hajtok, szerintem ez ér a legtöbbet. Az olvasóbázis, még akkor is ha sok köztük a ghostuser, aki nem hagy nyomot. Az affliate-ből csak akkor van pénz, ha több ezren néznek egy blogot, és ezek között mindig vannak új látogatók. Ugyanannak a rétegnek bármit eladni faszság, hiszen max egyszer tudod, aztán ők sem fognak kuponozni, meg újra és újra venni valamit, mert te azt mondod, hogy jó dolog. Annyira keveset fizet minden rendszer, hogy havi 20 eladásból maximum pár ezer forintot lehet összekukázni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én régen elég sokat pörögtem ezen, próbáltam bevonni a hallgatag olvasókat is, kitaláltam mindenfélét, hátha bekapcsolódnak a blogéletbe, vagy egyszer-kétszer hozzászólnak, de nem.
      néha én is azt hiszem, csak nektek írok, aztán ránézek a statra, és hát csak nem vagytok olyan perverzek, hogy több százszor megnyissatok.:D

      Törlés
  6. Ha lennének vicces matricák meg smiley-k a bloggeren, akkor tuti több visszajelzés meg "interakció" lenne a blogokon is....:( Agyam sorvad a közösségi oldalakon lévő matricákkal meg lájkokkal való kommunikálástól. *fejét fogó, szomorúan ballagó koalamaci*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, ebben van valami. sokkal egyszerűbb idebiggyeszteni valamit, mint megfogalmazni két mondatot.

      Törlés
    2. Több lenne az interakció, de rögtön értéktelenebb is. :(

      Törlés
    3. valamelyik sablonomban volt csillagozásra lehetőség, volt, aki használta. mondjuk azt nem tudom, hogy a könyvet értékelték, vagy posztom.:D

      Törlés
  7. Szerintem ez nem elavult gondolkodás, bár tény, hogy mi a "régebbi motorosok" közé tartozunk. De teljesen igazad van hogy egy-két kivétellel, akik szert tesznek nagyobb hírnévre, a többi illúzió, nem leszünk világmegváltók és celebek ésatöbbi - de ez valahogy jó is így. :)) Emlékszem, egyszer Miamonánál volt egy csokornyi tök jó visszajelzés, hogy miatta vettek meg, olvastak el könyveket, szerettek meg szerzőt. Ez tényleg nagyon tudja doppingolni az embert, ez az igazi siker, nem a számok.

    Szerintem is túl sok az online-ság... kéne detox néha, de nehezen megy, és valóban sokan fel sem ismerik azt se, hogy kell a detox. :( Hát az 1-2 évesek is ki se néznek a tablet mögül lassan... :((( (ez meg a másik görgető generáció failje.

    A recikönyv valóban "bevétel", de szerintem sokkal értelmesebb és jobb mint bármilyen affiliate program apróka jutalékai.

    Nekem is a gugli vezet magasan. :)

    Annyira cukik ezek a babák! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. végülis ezért vagyunk, hogy kedvet csináljunk könyvekhez, visszajelzés nélkül franc se tudja, sikerült-e. én már egy ideje ingadozok az antiszoc-ság és a 'gyerünk már, olvassátok el ti is' hozzáállás között, mert időnként inkább megtartanám magamnak, miért is szerettem annyira a könyvet. másnak úgyis hótmindegy. de ha meg már van blogom, miért ne írnám le? (mert antiszoc vagyok) hátha másnak is bejön. de úgyse tudom meg, akkor meg minek. majd ezen is túl kell lépnem.:D

      én egyszer voltam már durván netfüggő, azóta az első jelnél hanyagolni kezdem. nem is értem, hogy nem zavarja saját magát, hogy egész nap semmi értelmeset nem csinál, csak pörget meg kattintgat.

      van olyan, hogy baba nagy karddal. nagyon édes.:D

      Törlés
    2. És mi lenne ha nem próbálnál meg túllépni ezen? Mármint... szerintem tök normális, hogy egyszer így érzed, aztán meg úgy. :) Írd le amikor kedved van, tartsd meg magadnak, ha nincs kedved. ;) kicsit napi pupillaelho, de érted mire célzok. :D

      Törlés
    3. pupilho.:D de, túllépek rajta, így a célszerű. nem kell ezt a blogos létet túlgondolni.

      Törlés
    4. Pupilho! :D Szenzációs! :D Jaja, de tulajdonképpen pont ilyesmire céloztam, hogy nem kell túlgondolni, nem kell annyit foglalkozni vele. :)

      Törlés
  8. Na, megírom már: én is tisztára ghost user voltam ennél a posztnál, mert amit Zakkant leírt, azzal úgy 80%-ban egyetértettem, aztán mindenki más bejegyzése meg szépen kiegészítette :)
    Nálam Dóritól és most már tőled is nagy forgalom jön, bár még Gabó blogja szokott néha meglepően látogatót dobni. (gondolom, mikor a lista elejére kerülök.)

    Ó, igen, recik, még mindig elborítanak a könyvfesztes újdonságok, elszámoltam magam - 4 kiadótól kaptam, kettő helyet, nyilván én voltam a hülye. (Évente 1x elő szokott fordulni a túlvállalás.) Persze most van egyetemi hajrá is, állásinterjú is, mondjuk ez utóbbit nem láttam előre. De a könyv, meg inkább a bizalom, a lehetőség nekem mindig fontos, roppant hiú mardekáros vagyok :D

    Amúgy szerintem nem is lehet egyszerre minden közösségi oldalon ugyanúgy jelen lenni, mert sok is az ember, meg akkor már inkább a reklámmal foglalkozol, nem a tartalomgyártással. Bár fene tudja, már olvastam olyat, hogy amcsi bloggerek arra esküsznek, hogy heti 1 poszt, 6 nap reklámozás, megosztás. Én erre képtelen lennék, időm sincs rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy írtál, és nem csak ghostoskodtál.:D
      Zakkant nagyon érdekes dolgokat írt, látszik, hogy ezekben a körökben mozog, és ismeri is a lehetőségeket.
      nekem ezzel az állandó reklámmal csak az a bajom, hogy szerintem az ember nagyon gyorsan megunja látni. de lehet, hogy csak magamból indulok ki, nem tudom, de én amit már harmadszorra látok, azt nagy valószínűséggel letiltom vagy kikövetem.
      meg hát igen, ahhoz hogy tartalmat generálj, időt kell rá fordítani, ha meg mndig a közösségi oldalakat figyeled, nem lesz miből értelmes dolgokat csinálni.

      Törlés