Home » , , , » Dan Wells - Partials

Dan Wells - Partials

Written By Tara Nima on 2012/12/12 | 6 megjegyzés

Már a könyv néhány első sorától kirázott a hideg, nagyon jól indít:
A 485GA18M számú újszülött 2076. június 30-án, reggel 6 óra 7 perckor halt meg. A kislány három napot élt. Az embergyerekek átlagos élettartama a Szakadás óta ötvenhat óra volt. Már nevet sem adtak nekik.
A Szakadást az emberek által létrehozott Részlegesek okozták; az Elszigetelési Háború miatt mesterségesen előállított szerves lények megfertőzték az embereket egy vírussal, az RM-mel, aminek nem találtak egyelőre ellenszert, így évek óta az összes csecsemő néhány órán vagy napon belül meghal. A lányok 18 éves koruktól fogva arra vannak kárhoztatva, hogy folyamatosan terhesek legyenek, szüljenek, és gyászoljanak. A Remény törvénnyel, ami a szülés alsó korhatárát szabályozza, próbálják meg életben tartani az emberiséget, mert úgy gondolják, a nagy számok törvénye alapján születnie kell legalább egy csecsemőnek, aki immunis a kórral szemben.
Kira Walker 16 éves,  orvostanhallgató, és a szülészeten tölti a gyakorlati idejét, amikor barátnője közli vele, hogy terhes, és ezzel elindítja az események láncolatát. Kira mindenáron meg akarja menteni a babát, és mivel remek kutató, átnézve az eddigi eredményeket rájön, hogy bár az összes halott baba adatait tudják, és az embergyerekeket mindenféle szempontok alapján megvizsgálták, hiányoznak a forrás adatai. A Részlegesek felépítése és genetikai kódja ugyanis a Szakadás során megsemmisült, és úgy gondolja, ahhoz, hogy az ellenszert kifejlesszék, meg kell vizsgálniuk egy Részlegest.
Ez viszont nem olyan egyszerű. 11 éve nem láttak egyetlen példányt sem belőlük, így fel kell kutatni őket, és foglyul is kell ejteni egyet. A javaslatát persze tombolva fogadja a professzora, és valahol igaza van: egy Részleges elfogása kirobbant egy újabb háborút, és már a belső ellenállással, a Hanggal sem bírnak el, még egy háborút biztosan nem élnének túl.
De Kira nem adja fel, csapatot toboroz, akikkel elindul felkutatni az emberiség jövőjét.

Nagyon nehezen barátkoztam össze a könyvvel. Az első 100 oldal nagyjából azzal telt nálam, hogy megpróbáltam összekaparni a mellékesen elhangzó félmondatokból, hogy most akkor hol is vagyok, kik között, és mi is történt, és kik a Hang, meg miért vannak Részlegesek, meg kik azok a pestisbébik, és miért vannak egyesek életben, ha mások meg meghalnak. (Persze, így utólag visszaolvasva az elejét, teljesen egyértelmű, dehát utólag már minden az.)
Aztán Kira és csapata nekiindult, és onnantól annyira beszippantott a könyv, hogy le sem bírtam tenni.
Ami teljesen lenyűgözött, az a világ: üres, reménytelen, a távolban épp annyi reményvillanással, ami egy kicsit oldja a szorongást. Nagyon könnyen bele tudtam élni magam Kira helyzetébe: 16 éves, a Szenátus valószínűleg pont erre a korhatárra fogja levinni a szülés alsó határát, és nem képes tétlenül nézni, hogy annyi baba hal meg. Tipikus lázadó, az okosabb fajtából: tudja, hogy mit akar, és azt hogyan érheti el. Az egyik legszimpatikusabb szereplőm volt.
A világfelépítés is nagyon reális. A vezetés a Szenátus kezében van, a törvényhozásra és működésük hátterére senkinek nincs rálátása. Törvényszerű, hogy létrejön egy ellenállási mozgalom, akik minden eszközt bevetnek, hogy aláássák a Szenátus hatalmát, és ráébresszék az embereket, hogy nagyon rossz felé vette az irányt ez a széthullott világ. Legalábbis szerintük. 
És emiatt óhatatlan, hogy rengeteg kérdés felmerül bennünk olvasás közben: hogyan is lehetne jól vezetni egy ilyen világot, milyen szabályok szükségesek, hogyan álljunk az élethez, egymáshoz és az ellenséghez, akiket bár nem látunk minden nap, mégis egy bolygón/földrészen/városban vagyunk kénytelenek együtt lenni velük. És a legnagyobb kérdés. hogy ki a valódi ellenség, amire a válasz úgy változik, ahogy nézőpontokat váltunk.

Élnek a karakterek is, ahogy kerültek elő új emberek, úgy csatlakoztak a kedvencek táborához. Kirát egyértelműen megszerettem, mint ahogyan Jaydent és Xochit is. (Xochi humorát imádtam.) Ami a legjobb volt, hogy bár tizenévesek voltak, ez egyáltalán nem érződött sem a gondolkodásukon, sem a viselkedésükön. Nyilván egy ilyen világban az ember korán felnő, és amíg a mi 16 éveseinknek a legfontosabb a smink, a menő ruha meg telefon, azért ott egészen más az értékrend, bár tény, hogy a felhalmozott és el nem használt menőcucc készlet teljesen kielégítette ez iránti vágyukat.
És be kellett látnom a könyv végére, hogy nem csak a 100. oldaltól kezd izgalmas lenni a könyv, hanem már az elején is az volt, csak egy kicsit elvesztem a sötétben. A történet menete teli van feszültséggel, és akcióval, és onnantól, hogy rátalálnak a részlegesekre (vagy ők rájuk?), nagyon érdekes is lesz.

Remek könyv, lehet rajta izgulni, gondolkodni, benne élni.

Kiadja a Fumax.

SHARE

About Tara Nima

6 komment :

  1. Hát köszi szépen! Eddig is tiszta stressz voltam, hogy még nincs meg, de ezek után meg főleg az leszek.
    Ha hallod a hírekben az ünnepek alatt, hogy egy őrült ámokfutó követelte egy vidéki takarék bevételét, mert könyvre kell, de rögtön, akkor az feltehetőleg én leszek.
    Hozzál majd levest, meg reszelős sütit! (Rögtön két adagot, mert szerintem rántom magammal a fertőbe EgyKönyvmolyt is.)
    :D

    U. i.: Ne merészelj írni a Menedékről, ha az is ilyen jó! :D

    VálaszTörlés
  2. :DD
    a menedékről tuti nem fogok írni, mert nem kaptam, pénzem meg most így ünnepek előtt nem nagyon van magamra, úgyhogy tőlem biztonságban leszel.:D
    pedig hidd el, az elején azt gondoltam, én ezt annyira nem, hogy inkább átadom valakinek, de aztán átlendült (vagy én :), és onnantól kész voltam.

    VálaszTörlés
  3. Hű, ez nagyon felcsigázott most! Nagyon jó poszt, eddig nem is gondoltam, hogy érdekelne a könyv...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi.:) sztem szeretnéd. jól is van megírva, meg a történet is nagyon izgalmas.

      Törlés
  4. Hát, valahogy kellene is nekem ez a könyv meg nem is. Nem tudom eldönteni. Félek, hogy megint egy feleslegesen megvásárolt olvasható, nem rossz, de semmi különös YA.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is tudom, hogy ez mennyire tér el a sablonoktól. annyira végülis nem, mert amikor a részlegesekről volt szó, nekem pl. folyamatosan a cylonok ugrottak be a Galaktikából, pedig semmi közük nincs egymáshoz. de lehet, hogy pont ezért tetszett meg.

      Törlés