Zárás

Written By Tara Nima on 2014/08/01 | 13 megjegyzés

Egyetlen egy szál könyvet sem vettem a hónapban, viszont most jutott eszembe, hogy valamelyik előzőről ez lemaradt.

Nem volt az orrom előtt, mert e-ben vettem, rátöltöttem az olvasómra, és azzal a lendülettel el is feledkeztem róla. Egy spórolósabb világban nem lenne annyi papírkönyv, amit az ember csak feldobál a polcra, hogy aztán jó eséllyel sose vegye le, hanem teli lennénk e-kkel, amikről pont ugyanúgy megfeledkeznénk, mint a papírtársaikról, csak kevesebb fát vágnának ki miattunk.


Egyébként meg nyáriszünet van a blogon, ami nem tudom, meddig fog elhúzódni. Perpill semmi kedvem posztolgatni, mert olyan szinten teli van hülyeséggel a világ, hogy inkább csak ilyen kis bökéseket írnék, amin mindenki csak felháborodna. Csak most még ehhez sincs kedvem. (bár ha meg felhalmozódik, és egyben kijön, az sokkal rosszabb lesz. :D)
Eszembe jutott, hogy nekem is meg kéne csinálni ezt a 100 napos cuccot, ahol minden napra kell valami pozitívumot keresni, de őszintén szólva nekem a felsorolt dolgok 99%-a nem pozitívum, csak simán kellemes, és emiatt inkább erőltetettnek érzem, mint fejlesztőnek, úgyhogy ráhagytam.
A jó dolgokról nem kell listát csinálni, csak meg kell élni.
Az viszont egyre inkább meggyőződésem, hogy ne olvassatok blogokat, döntsetek szabadon, mit vesztek kézbe. Majd egyszer lesz erről poszt is.
Tényleg, mikor volt utoljára (és mi volt az), amit mindenféle előélet nélkül kezdtetek olvasni, úgy, hogy ezt ti akartátok, és nem azért, mert láttátok valahol, hogy ez mennyire jó?
SHARE

About Tara Nima

13 komment :

  1. Én egész sokat olvasok így (arányaiban), főleg mióta divat lett, hogy bele lehet olvasni a könyvekbe :) Ha a téma érdekel, meg az eleje alapján tetszik, felkerül a listára, aztán előbb-utóbb elolvasódik. Közben ugyan lehet, hogy megnézek róla egy-két bejegyzést, de a döntés általában előbb születik meg. Szóval inkább több blogot kéne olvasnom, hogy felfedezzek olyan könyveket, amik tetszenének :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor te még a blogok felfedezésének nagyon az elején vagy. én ennek köszönhetem a könyvem kábé 20%-át, amiktől az idők során szépen meg is váltam. :D
      egyébként nekem ez addig volt élvezetes, amíg mindenki olvasta a saját kis könyvtárát. igazi kincsekre lehetett bukkanni időnként.

      Törlés
  2. Tudom hogy undorítóan lehúzós pesszimista állat vagyok, de szerintem nem neked való a 100 nap :D
    Én végigcsináltam, és maximálisan igazat adok neked - voltak benne tök jó dolgok, jó része vicces volt, de összességében erőltetett és nem érzem hogy bármi változást hozott volna :P
    Egyébként mostanában egyre többet olvasok így - a sci-fi kalandok nagy része ilyen, a 2312-től pl kifejezetten óvtak, hogy az nekem sok lesz, de ragaszkodtam hozzá, pedig semmit nem tudtam róla csak hogy sci-fi és tecc a borítója :) És imádtam.
    Meg azt vettem észre, hogy egyre kevésbé nézek utána könyveknek úgy mint régen, meglátom, megtetszik valami (random, hogy borító, cím, szerző neve, téma, fülszöveg) és egyszerűen rámarok. Aztán vagy bejön, vagy nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is inkább realista vagyok (vagy pesszimista, kinek hogy tetszik), de én is erre jutottam. :D kívülről tényleg vicces volt sok mozzanat, de belülről az ilyesmit nem érzékeltem volna "pozitívumként", ami a negatívumok ellenpontja lehetne, csak simán szórakoztatónak vagy kellemesnek.
      sztem igazán nagyon jó dolgok ritkán történnek az emberrel, sokkal több az apró bosszúság, de ez így van jól, különben nem értékelnénk kellően.

      jaja, ez a vagy bejön vagy nem a legizgibb az egészben. meg hogy magam fedezhetem fel, nincsenek előre szájbarágott vonalak,a mikre mindenképp odafigyelnék.

      Törlés
    2. megnéztem, mi ez a száznapos boldogságmadártojás, és mert befolyásolható egy alak vagyok, rögtön megfordult a fejemben, hogy kéne nekem is, de egyrészt elhülyülném, másrészt meg ha véletlenül mégsem, tíz napon belül letiltana az ismerőseim kilencven százaléka, mert azok sem angóranyuszik, hanem kb. olyan bunkók mint én, azér' szeretem őket :D

      Átnéztem az idei könyvlistámat gr-en, és kiszámoltam, hogy 56 könyvből, amiben persze van mese meg dharma meg nonfikció meg minden is, de nagyja azért regény, bloggerhájp hatására a Borbíró Boriba kezdtem bele, de nem olvastam végig, a Kört olvastam, de nem kérek a folytatásából, meg Leviatán (jó volt, folyt. köv.) Calderont, konkrétan a te lelkeden szárad a Csintalan istenek és a Riovásember, GR-hájpra az Útvesztőt (tyhődeszar), masszív csapból folyás hatására pedig a Nézd ki van itt-et és a Murakamikat - ez összesen 11, meg olvastam még idén két olyan könyvet, ami tavaly hájphatásra kezdett sorozat folytatása, szal ez összesen 13, de már az volt az érzésem, hogy csupa ilyet olvasok egyfolytában, pedig ezek szerint nem is, de azért fogom ezt még mérsékelni :D

      Törlés
  3. épp most, a Sántárám ugye. és milyen jó volt! ezerszer jobb így felfedezve olvasni, mint posztok hatására, erre már rájöttem én is. semmivel sem rosszabb a tetszési arány ugyanis, ami azért elgondolkodtató :D

    VálaszTörlés
  4. Én általában teljesen szabadon választok. Időnként veszek csak a kezembe egy-egy könyvet a sok pozitív értékelés miatt, habár ez sem igaz így teljesen, mert ha pl. nem tartozik az érdeklődési körömbe, nyilván nem fogom csak azért elolvasni, mert sokan szeretik.
    Egyébként mostanában eléggé felsültem a népszerű, piedesztálra emelt könyvekkel, nem igazán egyezik az ízlésem a legtöbb emberrel, úgyhogy nem is erőltetem, hogy csak azért olvassak egy könyvet, mert fel van kapva (amúgy sem szokásom az olyasmi, mindig a hangulatomhoz válogatok könyveket).

    VálaszTörlés
  5. Szia Nima!

    Kérlek írj kritikát Anthony Ryan A vér éneke című regényéről! :) Kíváncsi vagyok a véleményedre, szerintem zseniálisan jó könyv. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia,

      na, most megfogtál. :)
      nem akartam elolvasni, mert a vélemények nem győztek meg róla, hogy ezt nekem olvasnom kellene.
      de itt a lehetőség, próbáld meg. :D

      Törlés
  6. A történetet két nézőpontban követhetjük végig. A könyv fejlődésregény, sorait olvasva átéljük Vaelin megpróbáltatásait, és megfigyelhetjük a jellemváltozásait. A történetet egyfajta misztikum, rejtélyesség lengi körbe, ami fokozza az izgalmat. Izgalmas történet (a drámát sem nélkülözi), erős karakterek, pattogós párbeszédek, mi kell még? Nekem végig lekötötte az érdeklődésemet, már alig várom a folytatást. :)

    Nekem ez az ismertető hozta meg a kedvemet a regényhez. (Spoiler mentes)
    http://www.gamekapocs.hu/cooltura/469/a_ver_eneke_konyvajanlo

    VálaszTörlés
  7. szia, az utolsó mondatra reagálva:
    ilyen könyv most Pat Conroy: A tenger zenéje. és a 2.rész (ami tkp.egyben van az 1-vel) Az utolsó tánc. Igazából Neela említette még májusban, nem hallottam róla, és most olvasom a 2-at! És szuper! ma vettem 3 könyvet, ajándékba kaptam, ebből kettőt senki nem ajánlott, nem tudom olvasta-e valaki, és alig várom, hogy elolvashassam. Sajnos a munkakezdés hátráltatni fog.
    A 100 napos boldogságnak semmi értelme. Rájöttem annál a nagy tűznél. vagyis a boldogság tudata, hogy ne húzzam fel magam, az fontos, de leírni felesleges.

    VálaszTörlés
  8. Sikerült meggyőznöm téged, hogy érdemes elolvasni? :)

    VálaszTörlés