Lynn Cullen - Mrs. Poe | Keményfedél

Lynn Cullen - Mrs. Poe

Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Mindez a 19. század közepének New Yorkjában. Lynn Cullen amerikai bestsellere megidézi a 19. század közepi New York mindennapjait, irodalmi szalonjainak légkörét, mindeközben szerelmi szál bontakozik ki Edgar Allan Poe és Mrs. Osgood, a kor költőnője közt. Mindkettejük életét átszövi a megnemértettség és a szenvedés, amiért a köztük hirtelen fellobbanó szerelem mindkettejüket kárpótolja. Lehet-e jó vége egy ilyen történetnek?

A történet
1845 egy sorsfordító estéjén Frances Osgood találkozik New York legfelkapottabb írójával, költőjével, a titokzatos Edgar Allan Poe-val, és az első perctől fogva általa is megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi hozzá.
Mivel a hölgy is költészettel foglalkozik, ugyanazokban a körökben mozognak. Francest és két gyermekét nem sokkal korábban hagyta el szédelgő, a nőkért rajongó és körükben sikeres férje. Frances a Bartlett-házban kap menedéket, és írásból igyekszik eltartani családját.
Poe ezekben a hetekben lesz elképesztően népszerű A Holló című versével. Felesége, egyben unokatestvére, Virginia súlyos beteg, és a költő már egy ideje nem boldog vele, de ahogy sok minden mást, ezt is elfogadja, amíg össze nem hozza a sors Frances Osgooddal.
Mindketten rossz házasságban éltek, élnek, és mindketten megértésre, elismerésre vágynak. Emiatt lesz kapcsolatuk oly veszélyes: értik és érzik egymást, míg erre más nem képes környezetükben.
Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Ritka és veszélyes.
RÉZBONG
Azt gondoltam először, hogy Frances Osgood kitalált személy, aztán meglepődve olvastam utána, hogy valóban Poe kortársa volt, és költő. Ezek után nem csodálkoznék rajta, ha valami hasonló szövődött volna kettejük között, mint amiről ez a könyv szól.
Igazából elképzelésem sincs, mi vehet rá valakit arra, hogy elvegye a saját unokahúgát, aki 14 évvel fiatalabb nála, ráadásul 13 éves, ami, akárhogy is nézem, nem vall érett nőre. Ezt a könyv tökéletesen átadja: minden, ami Virginia, azt Poe tanította meg neki. Erre Virginia igen büszke: azt olvassa, nézi meg színházban, tanulja meg, amiről Poe úgy gondolja, a hasznára válhat.
Szinte láttam magam előtt a már 23 éves Virginiát, a maga infantilis naivságában, ahogy felnéz az istenített költőre, akit a saját tulajdonának tekint - nem is tudom, kire volt büszkébb, magára, hogy a magáénak tudhatja, vagy Poe-ra és a sikereire. Gyanítom, az előbbi.
Poe igencsak megfáradt ember benyomását kelti. Így közeledve a negyvenhez, nem olyan vidám dolog egy effektíve még gyerekkel élni (de ne panaszkodjon, ő akarta), így nem is csoda, ha azonnal feltűnik neki valaki a saját korosztályából, aki hasonlóan látja a világot, mint ő, és örömmel tölti el, hogy a lelke és a gondolatai mélyére hatolhat, és felderítheti azokat.
Mrs. Osgood, a kilátások nélküli, elhagyott, férjezett költőnő, aki próbál valahogy megélni, miután férje egy rakat adóssággal hátrahagyta. Meséket ír és verseket, aztán egy irodalmi szalonban összefut Poe-val, és feleségével, és onnantól nem tudja magát kivonni a bűvköréből, bármennyire is próbálkozik.
Virginia amilyen naiv, olyan éles szeme van, és azonnal feltűnik neki, hogy bár ő próbál meg Fanny barátnője lenni, nagyobb esélye van nála a férjének, és a halálosan beteg lány, ahogy csak tud, éket próbál verni közéjük.



De nem csak erről a három emberről tudunk meg igen sokat, ezek mellett ez a regény remek korrajz is. Szinte mindenki, aki azóta híressé vált, vagy akkoriban az volt, és nem feltétlenül az irodalomhoz vagy a költészethez kell, hogy kapcsolódjon,  feltűnik a lapjain - Walt Whitman, Melville, Morse, Emerson. Részesei lehetünk a New York-ot mára elborító parkok keletkezésének; akkoriban még aggódni kellett, hogy nem marad egy szál fű sem, amilyen ütemben a város terjeszkedik. Részletes képet kapunk a kor erkölcséről, szokásairól, például hogy hiába volt nem kicsi feminista felhangja az irodalmi szalonoknak, egy családját elhagyó nőt még ők sem néztek jó szemmel. Elég élénk társadalmi életet illett élni akkoriban, és rengeteg ember összeverődött ilyenkor egy helyen, akik nem igazán bírták egymást. El tudom képzelni, hogy micsoda szócsatákkal szórakoztatták a hallgatóságot.
Fura látni, hogy abban a korban, amikor a férfiak bordélyokat látogattak, és az egójuk megmagyarázta nekik, hogy ők bármit megtehetnek, némi plátói szerelem versekben, az újságok lapjain, mekkora port tudott kavarni...

Aki valaha is olvasott Poe-tól, és élvezte, ezt a regényt is szeretni fogja.
Nagyon távol áll Poe depressziós, frusztrált, és tévképzetektől gyötört fantáziájának sötétségétől, de szinte érezzük, mi készteti Poe-t ezekre az írásokra. Tökéletesen megrajzoltak a karakterek és korhű a hangulat, de ami a legjobb, az apró háttérinfóknak, pletykáknak és életképeknek hála, amit beleszőtt Cullen a könyvbe, nem csak kellemesen szórakoztató, de tanulságos is volt az együtt töltött időnk.Csodaszép és borzongató szerelmi történet, mindenféle boldog vég nélkül.


Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

0 komment:

Megjegyzés küldése