Témázunk - Olvasói rigolyák

Hú, rengeteg rigolyám van.

Mióta e-ket olvasok, a papírkönyveket hanyagolom, ha csak tehetem, aminek több oka is van.

Sokkal kényelmesebb az olvasóm, nem csak tartás,  olvasás és lapozás szempontjából, hanem látványilag is.

Soha nem voltam kibékülve a szavak elválasztásával, szerencsére az e-k ezt hanyagolják is (vagy legalábbis rá lehet bírni őket).

Utálom a lóbetűket, nagy sortávokat a könyvekben. Sokan panaszkodnak rá, hogy jaj, kicsi a betű, még a nagymamámnak sem kényelmes... nos, vegyenek szemüveget. Éljenek a kisbetűk, és a helytakarékos megjelenés (egyébként se gyilkoljuk feleslegesen a fákat, ami mára eléggé elcsépelt szólam lett, de nekem tényleg fontos). Különben meg ezt is megoldja a reader. Mindenki akkorára állítja be a sortávot, betűméretet, margót, amekkora neki kényelmes. Van lóbetű opció is. Remek dolog, még a nagymamáknak is.

Utálom a dőlt betűket. Belátom, időnként kell, és mondjuk 5-6, dőlt betűvel szedett szót valószínűleg észre sem veszek, de amikor oldalakat kell dőlt betűvel olvasnom, vagy amikor minden ötödik szó dőlt betűvel van szedve, azt nehezen viselem. Ez a minden ötödik szó dőlt betű nem túlzás. Már nem tudom, melyik könyv volt, de volt egy ilyen a kezemben. Nem tudom, mi lehetett a dőlés célja. Lehet, hogy eredetiben az egy másik nyelv volt, és így jelölték a fordítás során, mert egyébként semmi nem indokolta. Nekem a dőlt betű valaminek a hangsúlyozása, kiemelése a szövegből (pl. ha a főszereplő gondolatai szólnak ki hozzám egy E/3-as könyvből), és hát azért ötszavanként ne legyen már hangsúlyos semmi, nem szellemi fogyatékosoknak írnak. (Sok a rigolyám, na.)

A polcom. Régebben imádtam, hogy sok könyvem van, sőt, semmi nem volt elég. Most meg ha végignézem, azt válogatom a szememmel, hogy mit kellene eladni vagy odaadni valakinek, mert sose fogom kézbe venni, nem érdekel, nem volt jó, ne foglalja a helyet.

Nem szeretem a csúnya könyveket. Ez nem csak a borítót jelenti, hanem mindent. Régen rengeteg antikvár könyvet vettem, és mindig ügyeltem rá, hogy ne úgy nézzen ki, mintha a kutyától vették volna el.

Nem szeretem a büdös könyveket sem. Egyszer vettem egy Krúdy kötetet, vadiúj, friss, ropogós, hányásszagú. Ilyen ragasztóval rakták össze. Túl is adtam rajta.

Sajna helyhiányom van, így meg kell bontanom az egysoros szabályom, de ha csak lehet, a könyvek egy sorban legyenek. Mindet látni akarom.

Van egy fél falas könyvespolcom (többek között), ezt mi csináltuk emberemmel, pont méret a legtöbb könyvnek. Nem okés, amikor egy könyvespolcon egymás tetején elfér két sor. Ne férjen el. Így egyébként is helytakarékosabb.

Bár már erről írtam, tudom, hogy kicsit nagyobb fontosságot tulajdonítok a borítóknak, mint általában szoktak. Nem tehetek róla, azonnal elgyengülök egy-egy különlegesség láttán. Nem kell, hogy extra legyen, elég, ha éppen megtalál a színvilág, vagy a betűtípus, vagy egyszerűen csak csodaszép. Amit nem szeretek, ha arcot tesznek az elejére, ezzel is rám kényszerítve, hogyan akarjam elképzelni a szereplőket. Ez még akkor is szerencsétlen választás, ha egyébként esztétikus, de ha minden porcikám irtózik a képtől, akkor menthetetlen a dolog. Érdekes módon, ha mindez rajzolva van, fel sem tűnik, de ha fénykép (ergo élő ember), az nem jön be.

Nem szeretek fekve olvasni, csak ülve, a kanapén, vagy a kényelmes székemben, ami már csak múlt idő sajnos, mert eltört.

Olvasok evés közben is, viszont várakozás közben nem szeretek, nem tudok rendesen belemerülni a történetbe. Ugrok arra, ha meg akarják nekem magyarázni, hogy evés közben ne akarjak olvasni, mert nem illik, vagy káros az emésztésemre, vagy bármi.

Nem szeretem, ha éppen nagyon benne vagyok a könyvben (nehéz varázslatokat csinálok, harcolok, nyomozok, vagy titkok után kutatok), és épp akkor szólnak hozzám, amikor összeállna a kép. Vagy csak úgy van a kép. Szóval egyáltalán ne szóljanak hozzám. (ettől persze szólnak, ezzel együtt kell élnem.)

Nem szeretem féloldalanként olvasni a könyvet. Egy nap nekem legalább 20-30 oldal bele kell, hogy férjen, hogy rá tudjak hangolódni. Sokakkal ellentétben nincs bajom a vastag könyvekkel, sőt, de csak akkor, ha élvezem. Ha jó a könyv, bármeddig el tudom olvasni, de ha leül, lapos lesz és unalmas, akkor ráunok már úgy egy hét után. Pont ezért nem is szeretek sokáig húzni egy-egy könyvet, mert ha több, mint egy hétig kell olvasnom, hiába csak 250 oldal, az már halálra van ítélve.

Nehezen viselem, ha a fordítóváltással megváltoznak egy sorozat közepén bizonyos jellemző szavak, vagy a stílus. Erre a Cat és Bones a legjobb példa. Ahogy Hoppán Eszter kiadta a kezéből, katyvasz és összevisszaság lett benne. Ragaszkodom a szortyintáshoz, bármilyen sokan is kötöttek bele, és a Spádéért vesszőzés járna, de még mindig jobb, mint amit az utána következők műveltek a szöveggel.

Ezt én egyébként sem értem, hogy a fordítók/szerkesztők hogy mernek úgy elvállalni valamit, pláne kiadni a kezükből, hogy fogalmuk sincs az előzményekről, sőt, eszükbe sem jut, hogy volt egyáltalán előzmény, aminek nem ártana utánaolvasni. Ez az olvasók totális hülyének nézése, ami szintén rigolyám, nem annyira vagyok oda érte. Sőt, baromira pipa tudok lenni. Cat és Bones még csak hagyján, de amikor egy évtizedes múltra visszatekintő világ bejáratott szavait hagyják figyelmen kívül, az külön botrányos. (Stalker, Warhammer, de a WOW könyvekben is látni nagy csodákat.) Hogy idejük nincs vagy kedvük az utánajárásnak, az engem hadd ne érdekeljen. Pláne ilyen könyvárak mellett ne.

Eddig még nem sikerült megszoknom a 'zsáner' szó használatát. Fogalmam sincs, miért taszít, de ha egy posztban vagy cikkben meglátom, már meg is alapozta a szöveghez való hozzáállásom.

A másik dolog, amit nehezen viselek, amikor egy könyváruház a főoldalon romana-füzetek tömkelegét nyomja az arcomba, mint újdonságokat, amikre mindenképpen fel kell figyelnem, és nézzem meg, és vegyem meg, és nagyon olcsó, és kelljen, és látod, milyen sok van belőle?. Mióta lehet kapni színvonalas romantikus regényeket is (mert azért, gondolom, lehet kapni ilyet is), ezeknek a füzeteknek még a létjogosultságát is megkérdőjelezem. Sok esetben az olcsóság sem indok, mert némelyik rendes könyvárban van... (persze, ettől még aki imádja, az imádja, nem véletlenül lett belőle külön iparág írói és kiadói oldalon is, úgyhogy nincs jelentősége, hogy én elszeparált részlegbe száműzném, csak ne kelljen kerülgetnem.)

És ha már könyváruház, szeretem, ha egy webshop úgy néz ki, mint egy webshop, és nem vegyülnek a megvásárolható könyvek random blogbejegyzésnek is elmenő gondolatfolyamokkal. És ne is nézzen ki úgy, mint egy blog. És tudom, hogy kemény rigolya, de legyen már az oldal tematikusan elválasztott, normálisan kereshető, és ha beírok egy írónevet, akkor ne kelljen végigmennem az összes olyan könyvön, amiben legalább három betű szerepel a keresettből. (az csak a hab a tortán, ha külön egységben vannak a tervezett megjelenések, pláne, ha van előrendelős részleg is, netán megjelenési dátummal együtt, de kevés kiadó és webshop ilyen profi. persze az is benne van, hogy nekem vannak valóságtól elrugaszkodott, túlzóan maximalista és teljesíthetetlen elvárásaim.)

Más rigolyám nincs, teljesen könnyen kezelhető olvasó vagyok.

Többiek:

Pupilla

Ilweran

Bea

tigi

FFG

Csatlakozók:
Bubu