Ha a papír elbírja, a képernyő is

book

Post Top Ad

2018/08/12

Gregg Hurwitz - Orphan X Az árva

Az Orphan X sorozat árvákról szól, akiket az állam pénzén gyilkolásra képeztek ki. Az egykori gyerekek felnőttek, a programot beszüntették, vagy legalábbis módosultak a céljai, de alapvetően jópár szociopata rohangál az utcákon a kiképzésnek köszönhetően. Evan Smoak egy üdítő kivétel, akit a tartótisztje kicsit elrontott: olyan gyilkost faragott belőle, akiben megmarad a normális emberi érzelmek egy része. Miután menesztették őket, Evan új hobbit talált: rászorultakon segít. Ő a Seholember, egy telefonszámmal, és mindig csak egyetlen feladattal. Elrabolt lányt kell kimenteni, gyilkosok elől menekülőt megmenteni, pedofil problémát kiiktatni, szóval van dolga.

Hurwitz jól ír. Egyensúlyban van a szöveg, kellően látjuk a környezetet, az eseményeket, a szereplőket kívül-belül, megkapjuk időben a kellő infót a jelenről épp úgy, mint a múltbeli összefüggésekről. De egy kicsit túltolja. Amikor az első rész elején Evannal találkoztam, az alkarján vágott sebére a zokniját csavarta, megcsomózva. Mivel én olyan olvasó vagyok, aki mindent elképzel, amit olvas, ezt is próbáltam. Kezdve azzal, hogy van egy vágás, amit le lehet fedni egy zokniméretű anyaggal, tehát olyan túl nagy nem lehet. Mégis vérzik elég rendesen, amin a zokni sem segít, tehát oké, elég rendes vágás lehet. Zokni. Nyilván nem bokazokni, ha már körbe tudta tekerni rajta, de nem is térdzokni, ha még meg is tudta csomózni. Mondjuk egy combfix pasiknak? Az egész egy pillanat műve, ahogy látom Evant a liftben, ahogy próbálja elrejteni az egyre nagyobb vérfoltot, a pulcsi átvérzett ujja alatt a megcsomózott zoknijával. És itt meg is akadtam. Egy zokni. Oké, lépjünk tovább. Ez van. Zokni.
Aztán jön rengeteg harci helyzet, amiket nagyon élveztem, tényleg mozgalmas az egész könyv, még ha hihetetlen is. Voltak olyan helyzetek, amiknél már elvesztettem a fonalat, annyira túlzsúfolt volt mindenféle mozdulatokkal. Nem baj, ez nem az a könyv, ahol érdemes lenne perceket merengeni egy-egy mondat felett. Evan azokra a robotokra emlékeztet, amik örökéletűek, és csak megsebezni lehet őket, de kinyírni nem, mert minden harci helyzetből kivánszorognak valahogy, és egymaguk képesek legyőzni egy kisebb hadsereget. De legalább elfáradt közben, ez már pozitívum. Aki nem szereti a ZS kategóriás akciófilmeket, az nem fogja szeretni Evan Smoakot sem.
Smoak ugyanis nem csak halhatatlan, és tudása nem csak a harcművészetekre és a fegyverekre terjed ki, hanem sebészi ismeretei is vannak. Képes magán hasi műtétet is elvégezni, sőt, egy elvágott gyomorartériával még a várost is átszeli, hogy otthon rendbeszedje kicsit magát, majd három nap után, mintha mi sem történt volna, ott folytassa, ahol abbahagyta.
Komolyan, ez a pasi hihetetlen.:D Ha nem kedveltem volna meg az első pillanatban, biztos kivágom a könyvet az ablakon, akkora baromságok vannak benne.
Ráadásul nem hagy nyugodni, hogy a tusoló mögötti rejtett szobába való bejutáshoz a tuscsapot következetesen a rossz irányba kell elfordítani. Létezik rossz irány? Nem csak ellenkező? Jobbról jön a forróvíz, balról meg a szoba. Az már csak nem lehet rossz.
Szóval ez egy olyan könyv, amit a helyén kell kezelni. Nem szabad komolyan venni egyetlen szavát sem, egyszerűen csak hagyni kell, hogy élvezzük az akció sodrását, a harcokat, Evan bosszúálló angyal szerepét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad

Your Ad Spot