2019/07/20

Repedések

Nem tudom, mikor fogok könyvekről írni, úgyhogy akit az érdekelne, az figyeljen goodreadsen.
Helyette inkább elmesélem, mivel töltöm újabban a szabadidőm.
Hindi filmekkel. :D Ha nekem egyszer valaki még akár két hónappal ezelőtt is azt mondja, hogy én bollywoodi filmeket fogok nézni, biztosan kiröhögöm.
Az egészről egyébként Bea tehet. Belinkelt a fb-csoportunkba egy hindi mindenfélével foglalkozó fb-oldalról egy klipet, amin szerintem kicsit kiakadt, de próbálta viccesen felfogni. Mivel az irodai gépemen nincs hang, amikor rákattintottam, azzal a színorgiával szembesültem, ami egyébként nagyon jellemző az indiaiakra (egy bizonyos anyagi helyzettől felfelé). Javaslom egyébként mindenkinek, hogy időnként fossza meg magát valamelyik érzékszervétől, egészen másfajta aspektust kap az élmény.
Aztán megnéztem még párszor, később hanggal is, és mivel ott nem volt egyértelmű, hogy mit is látok, muszáj volt kicsit kutakodnom. Végül a youtube volt a leghasználhatóbb kiindulásnak, egy rakat hasonló zenére találtam. Azt nem tudom, hogy működik a keresőmotorja, mert valszeg nem mi vagyunk a célközönség, így nem dobálja automatikusan fel ezeket a zenéket, amikről kiderült, hogy nem is zenék, legalábbis nem olyanok, amire számítottam.
Ezek ugyanis filmekhez betétdalok. De valami eszméletlen jók. Egy ideig elvoltam a zenékkel (ki is idegelem vele rendesen a családot, és még mindig nem sikerült megszokniuk. még mindig várják, mikor hagyom rá :D), aztán kezdtem a filmek után is kutakodni. Hirtelen elég nagy lépésnek tűnt ez így is a komfortzónám legszélétől, úgyhogy maradtam a történelmi filmeknél, az olyan biztonságos terep volt elsőre.

Nagyon mások ezek a filmek, mint amikhez hozzászoktunk.
Nagyon hosszúak, eddig az összes, amit láttam, közel volt a 3 óráshoz. Így elsőre nem tűnik soknak, de amikor reggel elkezdem nézni, és fél 12-kor még nincs ebéd, viszont a filmnek sincs vége, na az nem egyszerű.
Ami egyikből sem maradhat ki, az a szerelmi szál. A kultúrájuk miatt testiségről szó sem lehet, így csakis az érzelmek mélységére koncentrálnak, témától függ, hogy mikor melyik részét emelik ki.
A Bajirao Mastaniban például a valláskülönbség a probléma forrása, szerelmi ügyben legalábbis, emellett, nem mellékesen, de nem is igazán főszálként, egy hadvezér története az 1700-as évekből.
Egy jóval korábbi időszakba visz vissza a Padmaavat, az 1200-as évekbe, amikor Alauddin királlyá lesz, és szinte látatlanba beleszeret a szépségéről híres Padmavatiba. A szépséghiba, hogy a nő már férjnél van, és eszébe sincs elhagynia senkiért.


Semmi kis történeteknek tűnnek, de a szerelmi szál mellett ott van mindig a drámaiság, és a kosztümök, a díszletek, a hangulat, egyszerűen minden lenyűgöző. A két film érdekessége, hogy ugyanazon a helyszínen forgatták őket, nem is nagyon próbálták titkolni. Végülis, felesleges is lenne, a célnak mindkét filmhez megfelelt a környék.
Elég felvilágosultnak tűnnek nekem ezek a rendezők, forgatókönyvírók, mert a filmek üzennek: a nők nem gyengék, jogaik vannak, nem tárgyak, amiket adni-venni lehet, a vallások létezhet(né)nek békében is egymás mellett. Nem igazán rózsaszín cukormázasak ezek a filmek, legalábbis másképpen, mint ahogy a nyugati filmeknél hozzászokhattunk. Az Agneepathban például elég durván sikerült megjeleníteni a gyerekkereskedelmet és a drog terjedésének a problémáját, India maffiózósodása sem maradt ki belőle, és szemtanúi lehettünk egy lincselésnek is.
A színészek tehetsége eléggé viszonylagos. Akiknek a nevét mostanság ismeri a világ, általában háttértáncosként indultak, de voltak, akik már hollywoodi filmekben is szerepeltek (Deepika Padukone pl. Vin Diesellel játszott, és Priyanka Chopra neve is elég ismert, mindkettejükkel csináltak már zenét is amerikai rapperek), persze jócskán azután, hogy bollywoodi színészként már befutottak.
Ezek a filmek nem akarják az egész világot elkápráztatni, bár időnként azzal is sikerrel járnak, pl. a Baahubali-val, inkább tipikusan az indiaiknak készülnek, a lényeg, hogy egy film alatt szinte minden érzelmet átéljen a néző, és ha meg is botránkoztat, az még a kezelhető határon belül maradjon, és semmiképp ne legyen céltalan.

És persze nem maradhatnak ki a könyvek sem, mert a filmek hatására most kicsit irányt váltottam a tervezetthez képest. Nem szeretnék Indiára korlátozódni, a csodás, aranyfényben fürdő díszletek és csodaszép színészek ellenére sem érzem, hogy szívesen merülnék el az ország mindennapjaiban, legyen szó bármelyik korról, viszont kicsit kitolva a határokat az arab világ felé, már szinte bármi jöhet. A Bronzváros a lehető legjobb választás volt indításnak, a dzsinnek világa, az arab mitológia nagyon érdekes, és nagyon keveset tudok róla. Tervben is van, hogy kicsit jobban elmerüljek a mondáikban és a hiedelmeikben, de a történelmükből is fel kell hoznom magam, elég nagy kuszaság van a fejemben arról a térségről.

11 megjegyzés:

  1. Nem akadtam ki igazából, csak nem tudtam, hogy ez most valami paródia, vagy halál komoly. :D Ahogy pl. fújja a fickó haját a szél, a beállások meg a végén az ingletépés. De a zene amúgy jó meg látványos is, és alapjában véve rettentő szórakoztató. :)

    Na, most akkor nem tudom, jól tettem, hogy belinkeltem, mert te jól szórakozol, de a család meg éhen marad. :D

    A bronzvárossal kacérkodom, mindig is érdekelt az arab kultúra meg mesék, stb., de félek a nevektől. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljesen jól tetted, a család majd feldogozza.:D
      a bronzváros baromi jó, de a nevek nekik is gondot okoztak. igazából még most sem tudnám eldönteni, kit hogy hívtak, ha az eredetit nem néztem volna meg. ordas nagy hiba. remélem, a következő résznél erre is odafigyelnek. és nem is nagyon értem, hogy csúsztak át ezek az eltérések ennyi emberen.
      egyébként képtelen vagyok megérteni a nevek fonetikus írását. pl. Kaveh Káve lett, amiből ugye a ragozás időnként Kávét csinált. csodás. na mindegy, jobb is, hogy nem írtam posztot, csak bosszankodnék, hogy mikkel el nem lehet kúrni egy baromi jó könyvet.

      Törlés
    2. Elvileg a nem latin betűs szavakat át kell írni kiejtés szerint, de ebből aztán szoktak lenni kavarodások. Én a Hárún és a mesék tengerénél bosszankodtam végig épp ezen, szerintem egy kicsit túlzásba visszük. De ha még nem is egységes az átírás, az még nagyobb baj.

      Törlés
    3. én mondjuk a gíroszon feküdtem ki, de láttam már tortijját is. elég gyökkető lehet agyilag, aki ezt kitalálta...

      Törlés
    4. A gírosz elvileg jogos, hisz a görög nem latin betűs nyelv, de a tortilla nem. Ámbár az átvett idegen szavak sorsa előbb-utóbb az, hogy átírjuk kiejtés szerint, akármilyen hülyén is néz ki. A "mél" mail helyett nekem már fel sem tűnik...

      Törlés
  2. Egy időben én is néztem hasonló filmeket. Szórakoztatóak, színesek és valóban átlagban jóval hosszabbak, mint amihez szokva vagyunk. :D A legkülönösebb, hogy mindegyikben táncolnak és énekelnek. Azokban is, amikhez egyáltalán nem illik, de Indiában ilyen apróságokon nem akadnak fel. Hála az égnek, mert ettől borzasztóan egyediek.
    Nekem a Ra. One maradt a kedvencem, talán mert ez volt az első, de ha nem láttad, a téma meg érdekel, tényleg ajánlom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én eddig egyetlen olyan betétet láttam, ami abszolút nem passzolt a filmhez, ez az agneepathban volt, ettől függetlenül az is nagyon jó zene.
      a táncokért teljesen odáig vagyok, ilyeneket is csak b.-i filmekben látni.
      ez a ra.one jól hangzik, meg fogom nézni. egyből felismertem a főszereplőt, azért ez már valami.:D

      Törlés
  3. Hú, ilyen rég nem jártam itt? Lehet már túl vagy Indián, de ha ajánlhatok azért könyvet, akkor a Sántárámot ajánlom. SZerintem bírnád. Filmben ilyen tipikus bollywoodit szerintem nem láttam, de nagyon tetszett a Lunchbox - ez mai film, de nagyon jól átjön a kultúra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, már túlvagyok. a róla szóló könyvek is olyanok, mint a filmjeik, sose érnek véget.:D
      megnézem majd ezt a lunchboxot, mert a kultúrájuk érdekel.

      Törlés
  4. Azért kár, hogy ide nem rakod ki a könyves dolgaidat (jó, vagyok GR-e, csak utálom :D) (tudom, megragadtam a lényeget, de nem vagyok filmnéző cica :D régen tanultam kicsit hindiül, első leckében mindjárt egy ilyen mondat, hogy a bátyám kalátmak filmeket csinál, na ez az, mondja a taárnő, ami Indiába nincsen: művészfilm :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csináltam zanzákat, meg már írok rendes posztokat is.:)
      jó volt, hogy három mondatban kellett összefoglalnom a lényeget, megtanultam kicsit összébb szedni a gondolataim meg a következtetéseket.
      egyébként nagyon jók az indiai filmek, csak egészen más szemmel kell nézni, mint amit eddig megszoktunk. számomra egyébként tanulhatatlan egy nyelv. mond olyat, hogy aaa, és azt hiszem kiakadt, aztán kiderül, hogy ennek még értelme is van, és ha így hanglejt, ezt jelenti, ha amúgy, akkor meg mást. agylövés.

      Törlés