Erre most itthon kell dolgozni, ami végülis nem zavarna, ha a család is tudomásul venné, ami nem annyira megy. Elvégre hogyhogy nincs ebéd, ha egyszer itthon vagyok. :D
Még szerencse, hogy nappal nem is tudok dolgozni, itt a világ végén telefonálni is csak bizonyos helyeken lehet, a leterhelt hálózatra olyan sebességgel tudok csak csatlakozni, hogy mire elérek egy dolgot, azalatt nagyjából kitakarítok egy helyiséget.
Mivel ettől még dolog az van, kénytelen vagyok késő este és kora hajnalban dolgozni. Mondjuk este 6-10-ig, meg hajnal 4-8-ig jó a vonal. Nem túl produktív, de ez van. Jó lenne, ha vége lenne, mert szeretek én korán kelni, de nem így.
Komolyan örülök az örömködőknek, akik ilyenkor nagyon konstruktívan kertásást meg hasonló dolgokat javasolnak, ami működik is, ha az ember szabin van, de nem akkor, ha közben office-ban is lennie kell. Na mindegy, végülis mindenki maga dönti el, mit jelent, hogy otthon kell dolgoznia.
Amikor épp nem a hajnali melót alszom ki délelőtt, és nem csinálom az egyébként szokásos itthoni teendőimet, normális esetben olvasok, ami most nem annyira megy, erről már Pupi is értekezett. Még ha nem is érzem, hogy feszült lennék, az egész világ be van feszülve, és ez rám is hat. Nehezebben kötöm le magam értelmesnek gondolt dolgokkal, helyette jön valami más.
Mondjuk takarítok, de csak ami épp elém kerül. Régebben szinte nem volt olyan nap, hogy ne lehetett volna arról olvasni, hogyan kell idő-gazdaságosan takarítani: minden napra nézz ki magadnak egy helyet a lakásban, és pucold tisztára. Én ezt tisztára baromságnak gondolom, nem akarok minden nap takarítani, koszolni akarok és csak úgy feküdni, olvasni, meg filmet nézni, és nem akarok minden nap 1-2 órát suvickolással tölteni. Inkább elintézem hétvégén egyszerre.
Most viszont rájöttem, hogy ez a tanács azoknak szólt, akik otthon vannak, nem indulnak munkába reggel 7-kor, hogy aztán este 5-kor érjenek haza, és a maradék pár órába sűrítsenek bele családdal, házzal, lelkivilággal, magukkal való foglalkozást. Mert most, hogy itthon vagyok, simán ráérek időnként erre-arra több időt fordítani. Hogy nem teszem rendszeresen, az csak azért van, mert azért eléggé élvezem a napközbeni szabadidőmet ahhoz, hogy baromságokkal töltsem.:D
A netflixnek meg a szabadidőnek hála, rákattantam az indiai stand upra. Megnéztem pár amerikait is, de meg kell mondjam, nem szeretem őket (kivéve Seth Meyers, őt nagyon bírom). Unalmasak, modorosak, sokszor érezhetően direktek, nem jönnek be a poénjaik, és a témáik sem.
Az indiaiak hozzájuk képest sokszor suták, némelyik bizonytalannak tűnik, láthatóan messze vannak a profiktól, de érdekes a kulturális és gondolkodásbeli különbség, amit előadnak, és ahogy előadják, a gesztikulálásuk, az akcentusuk, ami témákat elővesznek, ahogyan önmagukat és a külföldet látják. A stand-up egy remek eszköz, ha a mai modern Indiát egy kicsit meg szeretnénk ismerni, főleg, hogy vannak női stand uposok is, akik nagyon messze vannak attól a sztereotípiától, ahogyan az indiai nőket eddig láttuk.
A home office alatt szembesültem pár kihívással, és az, hogy nem tudok az olvasásra kellően odakoncentrálni, csak egy dolog. A 'mit tegyek az asztalra' is egy elég komolya próbatétel. Itthon van négy ember, aki enni szeretne. Nem indulhatok ki csak magamból, aki elvan zacskós levesen és vajas pirítóson is, szóval valamit alkotni kell. Azt hiszem, nem csak nekem kell megalkudnom a helyzettel, hanem mindenki másnak is, ugyanis nem csak a fantáziám véges, de az itthoni készlet is. Sose értettem, hogy a nyugdíjasok miért főznek minden nap. Most már azt nem értem, hogy miből. Mármint oké, leszaladnak a sarki boltba, megvenni az aznapit, ami nekem menne is mondjuk két hétig, de aztán ott lennék, hogy a franc akar minden nap főzni. Sokkal kényelmesebb volt, mikor este hazaértem, összeütöttem valami vacsorát, ha volt kedvem, és le volt tudva a dolog. Ha egyszer valaha nyugdíjas leszek, azt hiszem, ehhez fogok a legnehezebben hozzászokni.Járvány van, korlátozás, nem szeretünk találkozni egymással, mármint aki nem nyugdíjas. Ők most élik másodvirágzásukat, glasszálnak a városban, és valószínűleg úgy érzik, megérdemelten birtokolhatják azt, amit a fiatalság elvett tőlük, visszakapták a tereiket, a padjaikat, végre nincs senki útban.
Szóval mi nem megyünk sehova, ehelyett használjuk a műszaki cikkeket: szivattyú, mosógép, tűzhely, pirítóskészítő. Ami így tönkremehet, és, majdnem ebben a sorrendben, tönkre is ment. Mikor, ha nem most, elvégre van egy kis anyagi válság is, szóval a legjobbkor jött, teszteljük a határainkat rendesen. Viszont így, hogy akkor egyszerre mindent megszereltettünk, át tudtam rendezni kicsit a konyhát és a fürdőszobát, ami hozta magával, hogy kicsit belepiszkáltam a háló meg a nappali elrendezésébe is. Így viszont újabb hiány ütötte fel a fejét: egyrészt, ami könyveket egy könyvesszekrényről lepakoltunk, nem fértek vissza, tehát kelleni fog másik. (érti ezt valaki, hogy miért van??). A felszabaduló falfelület viszont egy hatalmas képért kiált. Legközelebb kétszer is meggondolom, belekezdjek-e ilyesmibe. Ha jót akartok, nem kijárási tilalom alatt lakberendeztek.
Mindig mondom, hogy egy nagyon érdekes korban élünk. Többek között láthatjuk, hogyan alakulnak át a szokások, bár, hogy tartósak maradjanak, vagy egészen mások jöjjenek be, egyetlen járvány még kevés, de ha 500 év múlva valaki nem értené, hogy lehetett valaha a tenyerünkbe köhögni a könyökünk helyett, mi elmagyarázhatnánk. Vagy hogy a talppacsi előtt kezet fogtunk, és igen, létezett még a netes felhő helyett olyan, hogy iroda, teli papír alapú dokumentumokkal, és a hiteles aláírás azt jelentette, hogy tollal írtuk le a nevünket a szaggatott vonalra.
Nagyon ráérek agyalgatni, bocs.:)
Én egyébként egyáltalán nem élem meg bezártságként, nincs bennem a kényszer, hogy mindenáron menjünk már valahova, hogy ne a négy fal között legyek, sőt, pont ugyanolyan jól érzem itthon magam, mint egyébként.
Nálatok hogy telik az idő?
12 Megjegyzések
Hogy őszinte legyek ez az én időm. Az első hét mondjuk durva és káoszos volt itthon, de már érzem az előnyeit. Páéldául, hogy nincsenek fizikailag olyanok körülöttem, akik leszívják az energiámat. És bár rengeteget mászkáltam _azelőtt_, rettentően fárasztott. A munkába járás és az egyéb programok is. Most kipihentebb vagyok, fiatalodtam 5 évet legalább, csak attól, hogy nem kell naponta órákat utazgatnom. Napközben dolgozok, de közben teszem a kis dolgaimat, segítek a gyereknek kicsit a tanulásban, pakolászok, hogy ne szakadjon fejünkre a ház, időnként főzök. De pótolhatatlan, hogy bármikor ledőlhetek a kanapéra telefont nyomkodni, tv-t nézni és ha nem akarom napokig nem kell fésülködni és szemet festeni sem :D Szórakozásként olvasgatok, filmet, színházi felvételeket nézek, de csak ha kedvem tartja. És egész nap szólhat a zene! Az ellipszisen tudok mozogni, ha akarok, tornázgatok is néha. Az erkélyen meg remekül lehet napozni. Kimenni a boltba nekem nagyon stresszes, mindenhol és mindenkin kórokozót vizionálok. A lányommal megállapítottuk, hogy nekünk elég testhezálló ez a karantén dolog :) Aztán egy hónap múlva lehet mást mondunk...
VálaszTörléstényleg, te mindig is sokat utazgattál melóba, neked ez tuti könnyítés így.
Törlésaz a baj, hogy én nem tudok úgy, hogy kicsit dolgozok, kicsit meg mást csinálok. egyrészt kell a munkaidő, ami itthon képtelenség, másrészt meg nem csak a rendszer miatt kell a munkaidő, hanem mert sok a munka, ezért valahogy be kell osztanom, és erre a munkaidő a legalkalmasabb. így, hogy ez nincs, kicsit széteső munkásnak érzem magam.:D
Csak magamat tudom idézni, mindenki a maga szintjén küzd. :) A problémák egy része egységes, de mindig felmerül olyan, ami nekem az, neked nem, vagy fordítva. Én baromira szeretnék már itthonról dolgozni, de még egy-két hét, legalább. Becsüllek, hogy képes vagy ennyire korán felkelni, bele halnék. :D
VálaszTörlésa koránkelés nem gond, bár a hajnal 4 még nekem is korai.:D normál esetben is felkelek hétvégén 6 körül, van hogy már előtte.
Törlésnagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy a mostani átalakulás, ami elkezdődött már sok szinten, a munkára milyen kihatással lesz hosszútávon. nyilván most rövidtávon mindenki csinálja, ahogy épp a rendszere meg a felkészültsége engedi, de hosszútávon ez nem tartható, erre ki kell majd alakítani valamit, mármint ahol lehet ezt a HO-t nyomni. most kiderült, hogy egy csomó helyen lehet, ahol erre eddig nem is gondoltak.
Nálam munkába járósan telik :D Áhítozom a home office-ért, főleg, hogy minden adott, és napi 3 órát ingázom. Úgy érzem, full feleslegesen vagyok mindennek kitéve, de hát már igazolást is kaptam melóhelytől, hogy nekem kötelező megjelennem, olyannyira fontos embere vagyok az osztálynak :D De hálát adok, hogy egyáltalán van munkám, mert tudom, rengetegen jártak úgy, hogy fogalmuk sincs, mi lesz az elkövetkező hónapokban :( Úgyhogy örülök is, meg nem is, fura azért így kóricálni kint, hogy tudom, nem ajánlatos..
VálaszTörlésez a rengeteg utazás tényleg elég nagy időpazarlás. a fele napod ezzel megy el, de legalább a melód még megvan, ez most nagyon fontos.
Törlésén kezdem megszokni ezt a hajnali-éjszakai dolgozást, így napközben olyan, mintha szabin lennék, csak tartani kell a telós ügyeletet.:D de azért nem bánnám, ha visszaállna már az élet, bár még a java előttünk van.
Hát ha a fele nem is, de pont elég, hogy fáradt legyek. De próbálom hasznosan eltölteni, nyilván leginkább olvasok :D
TörlésIgen, én is várom, mikor áll már vissza... vagy hogy legyen valami egységes lépés, mert most extra kimerítőnek érzem, mivel szüleimnek és nagymamámnak is én vásárolok be, ráadásul ugye előbb is zárnak a boltok (ami nyilván érthető), csak amikor magam is fél hétre érek be az állomásra, akkor kapkodni kell, hogy hét után ne rúgjanak ki a boltból :D De majd erre is keresünk valami megoldást.
Én sem érzem a kényszert, hogy menjünk már valahova, de lehet, hogy egy idő múlva elkezdenek majd hiányozni a programok. A könyvfeszt például... az rossz, hogy nem lesz. De amúgy én is itthoni lény vagyok, totál jól elvagyok a saját kis állatkertünkben. Lassan meglett a kicsit több időm van érzése is, és én is teszek-veszek (na jó, lakberendezésbe nem fogtam bele :D), meg most, hogy itt a jó idő, kinn is lehet kapirgálni kicsit. Az olvasás változó, hogy hogy megy, de nem erőltetem, ha éppen nem... Érdekes, a filmezés nálunk lecsökkent, pedig jó lenne visszatérni most már a Blacklisthez, van is kicsit kedvem hozzá. Amúgy csipcsup dolgok nagyon elviszik az időt, és hát ja, ez a főzés dolog, ez rettenet... végigfőztem már mindent amit tudok, és unom, hogy kaját kell készíteni, állandóan... mi lesz az ebéd, és holnap mi lesz az ebéd, és azután mi lesz az ebéd, és most ennek nincs vége baszki! :/ Persze próbálom pozitívan felfogni, de néha nehéz - főleg amikor állandó a teli mosogató, és mást se csinálok, csak a konyhát nyalom tisztára, üresre, főzés előtt, meg főzés után is. Bahh. Azt hiszem hamarosan újra jobban ráállok a kajarendelésre, nekem ne mondja senki hogy drága... lófaszt. Annyi alapanyag meg energia kell a főzéshez, hogy egy 2e ft-os készkaja bőven megéri nekem. :D :D
VálaszTörlésén is kínlódok az olvasással, az egyik könyv beszippant, a következő ötöt meg jegelem három oldal után. a blacklisttel is besokalltam, Lizy karakterétől agyfaszt kapok, úgyhogy nem folytatom. pedig lelkes voltam. de lehet, hogy nincs ennek semmi köze ehhez a félkaranténhoz, egyszerűen most ilyenem van. legalább takarítok, azt is kell időnként.:D
TörlésHol sokalltál be Lizzytől? Mi még csak a második évad 16. rész körül járunk ha jól emlékszem.
TörlésTakkerolni mindig kell... sose fogy el :D
a negyedik évadot még megnéztem, de elegem lett belőle, hogy folyton rinyál, hogy hagyja őt békén Reddington, és húzzon a picsába, de akárhányszor bajba kerül, sipákolva rohan a segítségéért. és hiába szereti elhitetni magával, hogy reddington miatt kerül bajba, az esetek 80%-ára ez nem igaz.
Törléssok lett belőle. sztem egy ostoba picsa, a rosszabb fajtából. hálátlan, felelőtlen, nem képes átlátni a helyzeteket, és nincs tisztában a saját helyével sem.
inkább megnéztem egy csomó másikat.:D
Hmm, hát ott még nem tartok, de amúgy néha én is túl soknak érzem ezt az erőltetett érzelmi oldalt kettejük közt.
TörlésDe amilyen sírós néha Lizzy, olyan keménnyé válik, sőt vakmerővé éles helyzetekben...