2012/01/07

Patrick Rothfuss - A szél neve

Tudjátok, hol van a Jelkő fogadó? Egy apró kis faluban a Négy Szegellett egyik csücskében, Newarre-ben. És Kotét ismeritek-e? Nem? Talán jól jártatok, talán nem, de ha egyszer egy olyan fogadó felé visz az utatok, ami a Jelkő nevet viseli, és hatalmas, lángoló vörös hajú kocsmárossal kerültök szembe, ha beléptek, akkor tudjátok majd, jó helyen jártok.
Aztán scraellel találkoztatok-e már? Bizonyára nem, ha soraimat olvassátok, áldjátok is érte a szerencséteket. De erről majd később.
Úgy esett, hogy megpihentem az ablak alatt, nem akaródzott még bemennem, és már majdnem elszunnyadtam,  mikoris odabenn nagy morgás támadt, aztán hatalmas csend, majd egyszerre Kote beszélni kezdett. Megegyezett ugyanis a Krónikással, hogy elmeséli neki élete történetét. Kemény élete volt, nekem elhihetitek. De mi volt vajon a célja, hogy így feltartsa a sietős krónikást, Tehlu tudja talán, én aztán végképp nem. De Kote tartotta a szavát, és mesélni kezdett. Komédiásnak született, beszélőkéje volt hozzá, nem is akármilyen.
KOBOZ
A víz kivert ott az ablak alatt, ahogyan a Chandrianról regélt, meg arról a hatalmas pusztításról, amit azokkal a sötét szemű alakokkal vitt véghez. Csoda, hogy még ép maradt az elméje egy ilyen élmény után. Meg aztán, amilyen idők jártak akkoriban a nyomorultakra, csoda, hogy életben maradt Tarbean mocskos utcáin. De Kvothét nem lehet egykönnyen legyűrni, megél ő a jég hátán is.
És az Egyetem... arra nincsenek szavak. Csak hallgattam, ahogy micsoda tudás tárháza, micsoda tanítók gyűjtője. Kote tehetséges diák volt, tökéletes memóriával, telve tudásvággyal. Csoda hát, hogy még a tanárait is lekörözte? A könyvekkel teli Archívum, a megtébolyult arkanistáktól hemzsegő Cserepes, a koboz és a regék hangja... De ne szaladjak ennyire elébe a dolgoknak, sőt...
Ha kíváncsiak vagytok egy varázskomédiás meséjére, ne szalasszátok el az alkalmat, mert ő csak egyszer mesél. Egyetemről, különös, pusztító, démonszerű lényekről, egy utcagyerek életéről, egy diák mindennapjairól, lesz benne korbácsolás, kötés, oldás, varázslás, és egy olyan világ, ahol tátott szájjal, ámulatba esve imádsz majd mindent, még a csuklya alól leskelődő gonosz sem riaszt vissza.

Itt fenn, az 'idézet' címkén találtok kedvcsinálót a könyvhöz. Ne sokat gondolkodjatok rajta, akarjátok-e.

15 megjegyzés:

  1. @Zenka
    :D 811 oldal, normál betűmérettel.

    VálaszTörlés
  2. Nima, ez nagyon jó lett!! Úgy meséltél most, mintha Edema Ruh vér csörgedezne az ereidben.
    Amúgy te mindig tudtad, hogy ki fiú és ki lány?:$:D

    VálaszTörlés
  3. @Norin
    ó, tényleg? ez most nekem egy hatalmas bók volt! köszi.:))
    egyet néztem félre, a pénzkölcsönző koboldot. róla először azt hittem, hogy pasi.:D te kit nem tudtál hova tenni?

    VálaszTörlés
  4. Én is Devit hittem férfinak. Úgy képzeltem el, mint egy Gringottsi koboldot. A másik aki meglepetést okozott a nemével az Auri, na én őt is fiúnak néztem:D

    VálaszTörlés
  5. Ütős bejegyzés, kezdem is olvasni... ezek után muszáj :)

    VálaszTörlés
  6. Ó, te Jóég! Már a Gabóhoz is begyűrűzött a fekete borító őrület?

    VálaszTörlés
  7. Hűha ez nagyon jó lett. :) Ha nem olvastam volna most biztos, hogy akarnám. :D

    VálaszTörlés
  8. "– Egyáltalán mit csináltál ezzel a fickóval? Meghágtad a mamáját?" ez már nem molyra való, aki nem olvasta, úgysem érti a konfliktust Ambrose és Kvothe között... de muszáj megosszam... nyerítenék teljes tüdőből, ha szobatársam nem aludna :))))

    VálaszTörlés
  9. @ohentibi
    aha.:D néha olyan poénok vannak benne.:D
    ez az a humor, amit annyira imádok.

    VálaszTörlés
  10. Na emiatt az írás miatt most több fokkal előrébb lépett a várólistámon:)
    Gratulálok!

    VálaszTörlés