2012/09/23

C.J. Daugherty - A Cimmeria titka

A Cimmeria egy háttérben meghúzódó, alig ismert iskola, valahol vidéken, egy erdőség közepén. Aki oda bekerül, annak már valószínűleg a nagyszülei is ide jártak, de a szülei biztosan, és ha igazak a híresztelések, nagy dolgokra lesznek majd hivatottak, akik innen kikerülnek. A 16 éves Allie ebben az iskolában találja magát, miután már háromszor elkapták a rendőrök rongálásért. Bátyja eltűnt, és Allie ezt nem tudja feldolgozni, ezért mindenféle dologba belekeveredik, és szülei úgy gondolják, ha kiemelik az addigi társaságából, talán változni fognak a dolgok.
Allie a nyár közepén kerül ide, és meglepődve tapasztalja, hogy itt még ilyenkor is tanulnak. A kiváltságosak nem térnek haza a szünidőben, hanem azt is az iskolában töltik, ugyanúgy tanórákkal és vizsgákkal, mint a rendes iskolaidőben.
Az iskola teli van titkokkal, és Allie valahogy mindig a dolgok közepén találja magát: fára mászva hallgatja ki a tanárokat, a harmadik emeleti ablakpárkányon végigsétálva hallgatja ki társai rosszindulatú pletykáit, hajszál híján tanúja lesz egy gyilkosságnak, amivel aztán majd őt fogják vádolni, szóval egyáltalán nem lesz egyszerű ez a közel két hónap, amit itt tölt a nyárból. Közben egy szerelmi háromszögbe is belecsöppen, és nagyon érdekelni kezdi az Éjjeli Iskola, az akadémia egy titkos részlege, amiről senki nem beszélhet, és akik különös és titokzatos dolgokat csinálnak az iskolának olyan részein, ahová mindenki másnak tilos a bejárás.

Annyira imádtam ezt a könyvet, ami egyszerre roppant egyszerű, és ezzel együtt nagyon érdekes. A történet felépítése nem rejt túl nagy meglepetéseket, mégis varázsa van.
Ezt először is az az utánozhatatlan, ódon iskolahangulat adja, ami csakis a régi iskolák sajátja, a hatalmas termeikkel, múltra valló berendezésekkel, és építészeti megoldásokkal, és a környezettel, ami a sulit körülveszi. A tágas tér, az erdő az épületek körül és között, a fák között megbúvó kápolna, vagy a szinte láthatatlanul közéjük vesző kis sziget a szoborral, ami hirtelen előbukkan, amikor nem is számítunk rá. Daugherty nem csak a tanulás, a diákság és az iskolaidő hangulatát adta vissza, de ügyelt arra is, hogy mindezt megfelelő környezetbe is helyezze.
Ahogy lépegetett a könyvtár letompított csendjében, Allie mélyen beszippantotta a bőr, az ódon könyvek és a citromfa illatának fűszeres keverékét. A helyiség messzebbre nyúlt, mint amennyire el tudott látni a sötét színű, egészen a mennyezetig - a fejük felett négy-öt méternyire - tornyosuló könyvespolcok erdején keresztül. Mindegyik sornak megvolt a maga külön gördülőlétrája, amelynek segítségével a legfelső polcokon lévő könyveket is el lehetett érni. Lépteik zaját elnyelték a padlót borító vastag perzsaszőnyegek. Antik kovácsoltvas csillárok csüngtek le robusztus, vaskos láncaikon a mennyezetről, ezek adták a fényt - egykor minden bizonnyal gyertyákat hordoztak karjaikon. A legfelső sorok könyveit elnyelte a homály. Súlyos tömörfa asztalok álltak mindenfelé, zöld ernyős olvasólámpákkal, bőrhuzatú székek, fotelek gyűrűjében...
Van, aki nem tanulna szívesen ilyen környezetben? Én mindent megadnék érte, ha újrakezdhetném, egy ilyen helyen..

Élnek és vibrálnak a szereplők, tényleg olyan volt, mintha bekerültem volna egy nyüzsgő, fiatalokkal teli helyre, ahol nem minden csupa móka és vidámság, mert a gyerekeknek éles a nyelvük, és a féltékeny kamaszok gonosz dolgokra képesek. De mint mindig, itt is lesznek, akik kitartanak majd Allie mellett, segítik őt, és amikor úgy érzi, senki sem szereti, és senkije sincs, akihez tartozhatna, ők majd eszébe juttatják, hogy már közéjük tartozik.
Tökéletesen megjelenítette a bizalom problémáját is. Amikor gond lesz, Allie, nem igazán tudja, kikben bízhat meg, egy ideig mindenki gyanús lesz, de végül dűlőre jut, és nagyon jól kezeli a helyzetet.
Nyilván itt azért 16 évesek állnak a középpontban, de szerencsére az értelmesebb fajtából. Nem ostoba szerelmi ügyekkel vagyunk elfoglalva, és nem azzal telik el a könyv, hogy Allie választ két fiú között; ezt már szinte az elején lejátszatja az írónő, utána már inkább csak pikantériája van a témának, valódi probléma nincs belőle. Akiknek csak mellékszerep jut, a szokásostól eltérően, azok a tanárok. Találkozunk néhányukkal időnként, de nem sok vizet zavarnak, kivéve az igazgatónőt, akinek az irodájában elég sűrűn megfordul Allie.

Daugherty szinte mindent kihozott a témából, és a környezetből, amit csak lehetett, így sikerült egy közel tökéletes könyvet alkotnia, ami valóban lekötheti nem csak a fiatalokat, de a nyitottabb idősebb korosztályt is. Vártam ezt a könyvet, de nem hittem volna, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Az egyetlen zavaró dolog néhány szóismétlés volt, a könyv közepe tájékán. Olyan érzésem volt, mintha a fordító elfáradt volna, és nem lett volna kedve szinonimákat keresni pár kifejezésre, de ez tényleg csak jelentéktelen apróság.

Elolvastam a goodreadsen néhány lehúzó véleményt, és nem igazán tudom ezeket hová tenni. Tény, hogy teli van klisékkel a könyv, de már beszéltük ezt párszor, hogy melyik könyvben nincsenek? Sőt, maga az élet is egy kliséhalmaz, ha engem kérdeztek. Én abszolút pozitívnak gondolom, ahogy összehozta a regényt, mindig történik valami érdekes, mindenki mozgásban van, pletykák terjednek, információkkal leszünk gazdagabbak, egyszóval egy nagyon színes és szagos történet, és nekem nem volt zavaró például az sem, hogy két fiú is legyeskedett Allie körül, mert mint mondtam, nem az volt a legfontosabb problémája, hogy jaj, melyiket is válassza, főleg, mert sokáig fel sem merül benne, hogy egyáltalán választania kell. Nagyon jófej szereplőkkel volt teli, egyikük sem volt gyerekes, vagy nagyon kirívóan egyszerű, mint a legtöbb YA könyvben. (eleinte a szemem előtt lebegett a Fallen, és annyira reménykedtem, hogy nem bagatellizálja el Daugherty úgy, mint Lauren Kate, de szerencsére nem. Daugherty sokkal profibb és jobban tudja, hogyan kell érdekes és izgalmas történetet írni.) Szóval a sok sablon ellenére még ha a könyv nem is egyedi, de teljesen le tudott kötni, izgalmas helyen voltam olyan szereplők között, akiket megkedveltem, és szerintem ez a lényeg.
Sokan igyekeztek kihangsúlyozni, hogy nem paranormális könyv, valószínű, kicsit félrereklámozták odakinn, mert ebben tényleg nincs egy szál természetfeletti sem, de nem is hiányoltam. Ez csak egy egyszerű thriller-szerű könyv, egy ódon hangulatú iskolában, ahol Allie érdekes dolgokra bukkan nem csak a sulival kapcsolatban, de a családja múltját illetően is.
Szóval részemről remekül szórakoztam, és nagyon várom a következő könyveket, mert ez is egy trilógia első része, és megint örülök ennek, mert remek dolog lesz visszatérni ebbe a suliba, a szereplők közé, és remélhetőleg többet megtudunk majd arról, miért is történtek, amik történtek, és remélem, a Cimmeriának még több titka lesz majd, mert titkokra vadászni a lehető legjobb időtöltés.


Kiadja a Cartaphilus.

4 megjegyzés:

  1. Ó, te nő, a végén beleviszel a rosszba...

    VálaszTörlés
  2. :D
    nem tudom, mennyire tetszene neked, nekem most pont ez kellett.
    ha egyszer lazulni akarsz, mindenképpen próbáld meg, mert baromi jó a története, és értelmesek a szereplők is; nem igazán az a tipikus YA, bár tényleg nincs benne semmi formabontás, vagy újítás.

    VálaszTörlés
  3. Oké, majd talán egyszer:)

    VálaszTörlés
  4. Engem ez érdekel :)
    Max. jó lesz a lányomnak, ha nagyobb lesz....:P

    VálaszTörlés