Témázunk - Kiadók meg a járatlan utak

Mindenki tudja, milyen érzés, amikor kiadók nem folytatnak sorozatokat, esetleg éveken keresztül csak ígérgetik egyes könyvek megjelenését. Finoman szólva nem szoktuk őket szeretni érte.
De a kiadókhoz kapcsolódó érzéseknek van egy másik oldala is, amikor éppen örülünk, vagy elhűlünk egy-egy nyitás láttán.
Remek dolog, amikor olyan könyveket hoznak, amiktől kinyílik bennem egy újabb ajtó, és még több ilyet akarok.
Igyekeztem rövid lenni, de tényleg, csak hát nem sikerült.

Az Agave nálam sok szempontból etalon. Újabban baromi jók a borítóik, frissek, színesek, érdekesek, jó rájuk nézni. (a régi Lawrence Block-os vonal sztem borzasztó volt). És nagyon jól próbálják terelgetni az olvasóikat a rögös úton, a felfedezésre váró könyvek között. Olyan írókat hoznak, mint Scalzi, Robert Jackson Bennett, Kim Stanley Robinson, Blake Crouch, stb, mindenki tudja, kik a kedvenceik tőlük, és határozottan tudom, hogy hiányozna az életemből a Horzsolások vagy a Wayward, ha nem ismerhettem volna meg.

Azzal is nagyon jól jártunk, hogy a Fumax kilépett a képregényekből, és nyitott a sci-fi és a fantasy felé. Hogy a szépirodalom és a Fumax név mennyire párosítható össze, azt még nem tudom. Benioff könyve ugyan szépirodalom, de egy idő után mindenki megtudja, hogy ő a Trónok harcás fickó, ami miatt egészen más kategória lesz. A Térség sorozatuk mindenképp hiánypótló, a Széthullott birodalmat is nagyon köszönöm nekik, a Deus Exet meg főleg, de ez a vonal valamiért meg is szakadt azzal a lendülettel, ahogy elindult. Kár, bár nem tudom, mekkora lenne rá a kereslet.

Azt gondolom, többek között azért is, mert átalakultak, költséget csökkentettek, hogy az Ad Astra valamit nagyon rosszul csinált. Hoztak populárisabb, meg nagyon rétegkönyveket is, és amilyen ígéretesek voltak, annyira meglepődtem, hogy végül mégsem nőttek nagyobbra, sőt, összementek.

A Könyvmolyképző egy fura képződmény. Alapvetően gyerekkönyvkiadó (a tinik is azok), így aztán abszolút nem tudnak betörni a felnőttkönyvek világába, viszont rendületlenül próbálkoznak mindenfélével. Hoznak néha kiemelkedőket, Abercrombie és Brent Weeks egyértelműen jó ötlet voltak, ahogyan a Kór is, de az alapján, hogy felnőtt könyvek között szinte nincs elsöprő siker, azt gondolom, hogy ez a gyerekkönyv-vonal egy olyan határ, amit az olvasókkal nem tudnak átléptetni. Nincs meg az éles határvonal, ami alapján bármelyik felnőtt is határozottan tudna nyúlni a könyvükért úgy, hogy biztos legyen benne, neki való lesz a könyv, nem pedig a gyerekének.
Lehet rajta gondolkodni, hogy mekkora siker lehetett volna pl. Kevin Hearne vagy Carriger, ha nem ők hozzák ki, és kinek kellett volna megjelentetni, ha kaszálni akartak volna (és valószínűleg már az összeset olvashattuk is volna). És morgunk is mindig a meg nem jelent könyvek miatt, de néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a másoknál sikeresen futó sorik, amik ki is jönnek szépen, rossz kezekbe kerülnek. Ugye, mennyivel jobb így nekünk.

Bár fogalmam sincs számokról, költségekről, bevételekről, az alapján, hogy milyen sokan várják a Gabo sci-fi és fantasy könyveit, azt gondolom, hogy megérte nekik a nyitás a téma felé. Remélem tényleg így van, elég nagy lemaradásban vagyunk a külföldhöz képest, kellenek a bátor, bevállalós kiadók.

Sorolhatnám még a többieket is, akiknek vagy volt kísérletező kedvük, de kudarcba fulladt, vagy nem is próbálkoznak nyitni, megmaradnak a saját kis kitaposott útjukon, de amíg van mellettük egy Agave meg egy Gabo, addig ez nem probléma. Kellenek az új hangok, az új stílusok, mert jók a megszokott sémák, de gyorsan bele lehet unni a kaptafára írt könyvekbe.

Amire most mindenki törekszik: magyarokat kiadni. Ez is egyfajta nyitás, bár én óvatos vagyok a magyar írókkal. Mondjuk a külföldiekkel is, csak a magyarokból kevesebb van, még a magam számára is feltűnőbb és észrevehetőbb, hogy mennyire megszűröm őket.
Mivel a romantikus tábor kiemelkedően magas, ezért azt gondolom, megérheti ebbe az irányba is nyitni, de mivel ez most a pornóvonalat jelenti, nem biztos, hogy egy Blake Crouchot komolyan venne az ember mondjuk egy csupasz seggű borító mellett, ha ugyanaz a kiadó van mindkettőre nyomva. Valahogy olyan érzése lesz tőle az embernek, hogy nem veszi komolyan magát se, meg az olvasóit se. Van az a nyitás, ami nem szerencsés, ezért nagyon okosan az Agave is másik kiadót alapított a silányabb könyvek kiadására.
Aki az Ulpius legutóbbi kínálatában szívesen szemezgetett és talált is magának kedvére valót, nem fog zavarba jönni egy James Corey-től, de aki Scalzit vagy Gemmellt keres, nem szeretne pucér seggekkel meg mellekkel szembesülni, mert előítéletesek vagyunk. Ez már csak ilyen. De ugyanez igaz a gyerekkönyvekre is, nem véletlenül két kiadó a Gabo meg a Cicero, és nem véletlenül sikeresek így, külön-külön.

A másik, ami elözönli a polcokat, a young adult könyvek. Van egyfajta bája, amikor a tinik helyett felnőtt nők kezében látom ezeket a könyveket, de na, mi közöm nekem ahhoz, ki mit olvas. Külön iparág, valószínűleg megéri nyitni efelé is, eszméletlenül sok könyv van a témában, mindenféle minőségben. Ha a gr-en egy felnőtt horrortól elindulok, egészen biztos, hogy két kattintáson belül ya-kat fog nekem ajánlgatni. Halálba is idegesít vele.

Keltett most egy kis negatív visszhangot az olvasók között az Athenaeum újfajta érdeklődése a reality celebek munkássága iránt. 
Kezdjük ott, hogy átlagolvasót nem érdeklik a kiadók. Nagyrészt fogalmuk sincs, milyen kiadók léteznek, talán ismernek egyet-kettőt, akiknek véletlenül gyakrabban vásárolják a könyveiket, netán többet szerepelnek könyves hírekben. Ilyen volt nekem régen az Európa, a Palatinus, meg az Ulpius - az Európa stabilan hozza azokat a könyveket, amiket mindig is, az Ulpiusszal meg mindenki tudja, mi lett.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy senki nem kiadót keres, ha könyvet vesz, hanem könyvet. Az egy mostanában jött plusz, hogy mivel neten általában elérhető a kiadók kínálata egy helyen, a saját oldalukon, azonnal átlátható a profiljuk. Persze van, akinek olyan trükkös a weboldala, hogy ember nincs, aki ott egy könyvet megtaláljon, de ez sem véletlenül van így, abban biztos vagyok.
Szerintem (persze nem kell velem egyetérteni), újabban kétféle kiadó van: van, akinek profilja van: romantikus, fantasy-scifi, szépirodalom, és ezeken belül kijöhet akár kalandregény, akár krimi, a kiadó megítélése semmit nem fog változni.
És vannak azok, akik megpróbálnak minden igényt kielégíteni, de ez csak egy kiadónak megy nagyon, az Alexandrának, mivel százával adja ki a könyveket. Ebbe a mennyiségbe aztán tényleg belefér minden, és nem is próbálkozik meg senki címkézni őket, mert nem lehet.

Szerintem a nyitással vigyázni kell. Műfajon belül azt hiszem, bármi lehetséges, a sci-fi és fantasy olvasók vannak annyira nyitottak, hogy az elsőre furának tűnő könyveket is megszeressék. A kardigános szépirodalmárok már eleve fura könyveket olvasnak (:D), nem tudom, náluk lehetséges-e nyitásról beszélni, ott max az olvasó tud műfajt bővíteni, a romantikaolvasók látókörét pedig már jó régen elkezdték szélesíteni a pornóirodalommal.
De azt gondolom, hogy ezek más-más szintek, nagyon nehéz az átjárást kivitelezni mondjuk a fantasy meg a pornó között, még úgy is, hogy vannak a pararománcok, amikben valahol keveredik a romantika és a fantasy, de ezt mégsem olvassák a keményvonalas fantasy-olvasók, mert közelebb áll a pornóhoz, mint bármi máshoz. És meg kell mondjam, elég nagy felzúdulást keltene, ha mondjuk egy Delta Vision-nél vagy egy Fumaxnál szembejönne velünk egy rakat szexkönyv.
Amit  mindig döbbenetes látni, ha egy színvonalas szépirodalmi kiadó szépen lassan oda szorul, hogy rúdtáncosokról és albérletesekről adjon ki hiánypótló műveket. Nyilván akik ezekre a könyvekre vártak már nem is tudom, mióta, azok most nagyon örülnek, mert biztosan nagyon széles az a réteg, akik rapper-gengszterekről akarnak olvasni meg prostikról, meg ilyenekről, de akiknek egy kiadó neve egészen mást mondott, minthogy egy hasonló könyvön szembesüljenek vele, az majd furán fog nézni, és még furábbakat fog gondolni... Össze lehet egyeztetni a Vörös sátort az albérletes könyvvel? Emlékszik még valaki Anita Diamantra? Egyáltalán kell, hogy ezt a kettőt összehasonlítsuk? Kell az olvasóknak a Diamant-féle színvonal? Mert végülis a piac nagy (nem, nem nagy), elvileg elférne rajta mindenféle könyv, és nem igazságos, ha egyik könyvet a másik alapján ítéljük meg, csak mert ugyanaz a kiadó, legyen szó bármelyikről, mégis, nagyon sok következtetést le lehet vonni, ha egy ilyen furaság megjelenik a piacon. (remélem, mindenkinek feltűnt, milyen szépen fogalmazok)
Van az a mondás, hogy a név kötelez. Voltak nevek, amikhez elvárásokat támasztottunk, és sztem addig a jó, amíg elvárások vannak. Aztán mostanra már megtanultunk nem támasztani semmit, legalábbis én, egyszerűen csak figyelem, ki hova alakul. Hogy nekem tetszik-e vagy sem, az halál mindegy, egyszerűen ez a mostani piac rákényszeríti a változást mindenre. Aztán majd kiforrja magát, messziről figyelni még mindig lehet.

Lehetne rajta hangosan gondolkodni, hogy mi az, ami oda vezetett, hogy pl. egy Athenaeum (mármint a régi kiadó, ami még él bennem, de már nem sokáig) adja a nevét egy lalihoz. Lehetne az olvasókra mutogatni, hogy erre van igény. De ez nem igaz, nincs erre igényünk. Az a réteg, aki nyálcsorgatva kukkolja, hogy a valóvilágban vagy az édenhotelben most épp kinek mije látszódott ki, pucéran zuhanyzik-e, vagy hagyja-e magát megerőszakolni (a netes pornó világában ehhez minek a tévé előtt ücsörögni?), annak a rétegnek nincs igénye könyvekre, ők a vizuális ingerek hatása alatt állnak. Maradjanak is ott, a könyvek egy egészen más világ. Lehet, hogy milliós a nézettsége, de nehezen hiszem, hogy az olvasottsága is az lesz. (Egyébként az is egy érdekes téma lenne, hogy a társadalmi változások hogyan jelennek meg az irodalomban a könyvkiadásban, tényleg egy valós igény-e az ilyenek jelenléte, ez most fejlődés vagy visszafejlődés, mennyi benne a közvetített érték, és mennyi a könnyű megélhetés reménye.)
Ha viszont ez tényleg olyan hatalmas, fizetőképes réteg, akkor itt komoly bajok vannak társadalmi szinten. Konteózhatunk, hogy vajon hányféle irányultságból kiknek áll érdekében ostoba birkákat csinálni mindenkiből, és valószínűleg jól szórakoznánk az ötleteken. Mert én azt gondolom, hogy amíg léteznek másfajta könyvek, és a kiadók azokat is hozzák, addig ezeket nem kell feltétlenül komolyan venni. Ha majd nem lesz más, na az majd probléma lesz.
Az biztos, hogy egy magyar szerző sokszorosan olcsóbb minden szempontból, mint egy nívós külföldi.

Van azért valami, amit soha senki nem fog tudni befolyásolni: az a hozzáállásom. Kiadók jönnek-mennek a látóteremben, némelyikkel megéri foglalkoznom hosszútávon és rendszeresen, másokról pedig lemondok az érdektelenségem okán, de még ez sem a kiadónak szól, hanem egyszerűen csak annak, hogy ha nem hoznak olyan könyveket, amik engem érdekelnek, nincs miért foglalkoznom velük. Mert a kiadónak joga van azt kiadni, amit akar, és szerencsére megvannak azok a kiadók, akik olyasmiket adnak ki, amiket én meg olvasni akarok, a többi meg elfér a periférián.
Mint ebből a posztból is látható, a kedvenc műfajaim az elsődleges szempont, az időnkénti kiruccanásaim, komfortzónából való kilépések, azt hiszem nem mérvadóak, mert pont kétesélyes, hogy bejön-e vagy nem. Abszolút jóindulattal szemlélem a kedvenceim nyitását, ha az a saját műfajaimon/műfajaikon belül történik, elnéző vagyok a mellényúlásokkal is, mert nekem sem tetszik mindig minden még a kedvencektől sem.
Amit nehezen viselek, ha lefelé próbálnak nyitni, mint ahogyan most az Ulpius megszűnése által keletkezett űrt próbálják meg betölteni. Úgy kapkodnak a ki nem adott könyveik jogai után, mintha arany lenne, ráadásul olyan kiadók, akiknek szerintem abszolút nem illik a profiljukba. Egyelőre.
Emberek, az Ulpiust is csődbe vitte ez a sok szar...

Volt idő, amikor ha romantikus sikerkönyveket akart valaki megjelentetni, az nagy valószínűséggel bejött neki, és nyereséget hozott. Mostanra már nem vagyok benne biztos, hogy az ezredik szerelmetes pornókönyv olyan sok pénzt hozna a konyhára, túl sok van már belőlük. Tény, hogy ennek a műfajnak van a legnagyobb olvasótábora, de azért ez is véges.

Lehet, hogy az a baj, hogy nem tudom már ártatlan és naiv szemmel nézni csak magát a könyvet, mindig megnézem, ki adta ki, mert az mostanra garancia, akár negatívan, akár pozitívan értelmezem ezt a szót. Ez jelenti azt, hogy minőséget hoznak-e, szerkesztik-e, mennyi elütés lesz benne, mennyi félrefordítás, megéri-e pénzt és időt áldoznom rájuk.
És ha meghallom egy kiadó nevét, azonnal látom, mi az, ami még belefér nekem tőle, és mi az, amitől súlytalanná válik. Előítéletesnek tűnhetek, de nem számít. Engem elsősorban a könyv érdekel, de azt gondolom, nem érthet egyszerre mindenki minden műfajhoz, úgyhogy ha keresek, azt mindig a tematikus kiadóknál teszem elsősorban. Bennük bízom, azokra meg max csak kíváncsi vagyok, akik mindenki igényét ki akarják elégíteni, abba én valószínűleg úgysem fogok beletartozni.
A kiadók könyveiből mindenesetre látható, hogy mit szeretnének velünk olvastatni.

Lehetne még beszélni arról, mit jelent egy kiadónál a fejlődés, hogy szerintetek melyik kiadónak mi férne még bele, hogyan fog átalakulni (már ha át fog) a könyvkiadás, mi hiányzik a könyvpiacról, mitől válhat valaki kedvelt kiadóvá, vagy épp ellenkezőleg, mi az, amitől egy átlagolvasó is megjegyzi egy kiadó nevét, meg hasonlók, csak már nem akartam hosszabbra nyújtani a posztot.

képek innen

TÖBBIEK:
Pupilla
Ilweran
FFG