Home » , , » Lionel Shriver - Nagytestvér

Lionel Shriver - Nagytestvér

Written By Tara Nima on 2016/08/31 | 21 megjegyzés


Időnként kíváncsi lennék, milyen élmények késztetnek írókat könyvek megírására. Ez a Nagytestvér is olyan téma, aminek kell, hogy legyen előzménye. A háromszorosára dagadt bátyó egyszercsak felbukkan az ajtó előtt, és felborítja a jól kiépített, biztonságos, unalmas és közhelyes mindennapokat.
Van egy egészségmániás, kajaterrorista férj, egy szürkeségbe burkolózó, véletlenül sikeres üzleti vállalkozást kiépítő feleség, és két kamasz gyerek, az egyikük azzal lázad, hogy nem lázad, a másik meg hozza a szokásos hisztiket.
És hirtelen megkapnak egy közel 200 kilós ipsét, akinek még az ágyban, pizsamában alvás is gondot okoz, és sérelmezi, hogy a környezete ezt nem egészen tolerálja.

Nagyon kitartóan szinten tartja magát az utóbbi pár évben, lassan évtizedben, az egészségmánia. Emberek egészen szélsőséges dolgokra képesek ragadtatni magukat, kezdve azzal, hogy letörik a kiflijük sarkát, hogy beleférjenek a reggeli két számjegyes kalóriaadagjukba, végezve ott, hogy egyáltalán nem esznek semmit. Ehhez a gyógyszeripar is asszisztál, egyre-másra jönnek ki porok, tabletták, amik az evést hivatottak helyettesíteni, de mint megtudtam a könyvből, van a fogyást elősegítő kábítószer is. És akkor a különböző elméletek még elő sem kerültek, amik pro és kontra állítanak totál ellenkező dolgokat. Kajaügyben szó szerint minden elképzelhető, meg annak az ellenkezője is, aki egy kicsit beleásott az „egészséges étkezésbe”, az erre elég gyorsan rájöhet.
És ennek az egész eltorzult, beteges hozzáállásnak tart görbe tükröt Shriver.

Nagyrészt irtóztam a könyvtől. Ettől persze még egy remekül megírt regény, csak éppen mindenféle irányban végletes, emellett meg elég beteg. Szokás szerint persze a végén kiderül, hogy nem úgy van ám azért, de maga a gondolatfutam, ahogy végigvezet egy ötleten és a megvalósításán… hát szóval bennem is elég végletes érzéseket keltett.
Nem tudom, hogy a fordulat fényében igazából érdemes-e beszélni bármiről, mindenesetre a köztes események igencsak elgondolkodtatóak.
Mint az elején mondtam, érdekes lenne tudni, mi késztette a megírásra, mert abból esetleg kiderülne, mi volt a célja. Elrettentés, elfogadtatás, figyelemfelkeltés?
Függetlenül attól, hogy főszereplő Pandoránk mennyire egy unszimpatikus nő volt, a végén megfogalmazott gondolataival nagyon egyet tudok érteni. Lehet, hogy nem is volt más cél: megfogalmazta a saját érzéseit, hozzáállását a témához, amivel naponta vagyunk kénytelen szembesülni.
(csak zárójeles megjegyzés, hogy engem halálosan nem érdekelt se a tévés múlt, se az ismeretlen zenésznevek tömkelege, de valamiért újabban mintha sikkes dolog lenne elővenni a jazz-t, és ezzel untatni szerencsétlen olvasót.)
SHARE

About Tara Nima

21 komment :

  1. Kíváncsi leszek erre a könyvre, most még inkább felbirizgáltál.
    A jazz és zenészek viszont, brrr, engem is hagyjanak békén az ilyen hülye utalásokkal a könyvekben, nem érdekel, sőt, utálom.

    VálaszTörlés
  2. Az utolsó mondatodról egy filmes idézet jutott eszembe: "Szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni" A zenéről is kb ennyi értelmét látom. Azt hallgatni kell :)

    VálaszTörlés
  3. szerencsére simán átlapozhatóak a részek, de oldalakat töltenek meg nevekkel, meg anekdotákkal, totál feleslegesen. én simán átlapoztam ezeket. :))

    VálaszTörlés
  4. Érdekes, nekem pont tetszenek azok az utalások a könyvben, amiket sérelmeztek :D
    Amúgy elég jól szórakoztam rajta, közel sem rázott annyira meg, mint Shivertől elvártam volna.
    A sztori alapja személyes, a bátyja lényegében halálra zabálta magát, még ha gondolom a megvalósítás fikció is...
    https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2009/dec/01/lionel-shriver-my-obese-brother

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, gondoltam, hogy kellett ennek valami valóságalap.
      én időnként azért elcsodálkoztam a megmozdulásaikon, de megrázni engem sem rázott meg. viszont fogalmam sincs, mit tennék hasonló helyzetben. érdekesek a választási lehetőségek.

      Törlés
  5. Az irtózat jó szó. MOndjuk nekem a kövérségnek társadalmi probléma szintre való emelkedése az irtózatos. Sajnos van a családban, aki erősen érintett és rosszul vagyok, ha látom, hogy mennyi kaját és rémálom tartalmú nassot képes összevásárolni és meg is enni, és hogy mennyire központi kérdés az életében az étel. Rosszul vagyok, hogy azt képmutatóan megnézi, hogy az ízesített vízben mennyi cukor van, de egy óra múlva szó nélkül betermel egy fagylaltkelyhet 4-5 gombóc fagyival. ÉS rosszul voltam, amikor a túlsúlyos rokonom magát és a családtagjait is méltatlan helyzetbe hozta, amikor betegen már nem bírt megmozdulni a súlya miatt. Szerintem nagyon fontos témát fogott meg ezzel Shriver, olyat, amiről itthon nem is nagyon merünk beszélni, mert szinte mindenkit érint és elég kínos. Én úgy érzem, hogy minden oldalról körbejárta a témát, szót emelt az elfogadás mellett, de el is akart rettenteni. Ebből a szempontból nagyon korrekt volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az biztos, hogy világméretű probléma. alapvetően ezek az emberek betegek ilyen mérvű elhízással, aztán mégsem foglalkoznak vele kellően.
      én komolyan nem voltam éhes olvasás közben, olyan iszonyat mennyiségű kajálások voltak. :D
      végülis, akik elhízástól szenvednek, azok sem mernek beszélni róla. mert tényleg kínos. és baromi jól megfogta ennek az egésznek a lelki-gondolati hátterét, azt az ördögi kört, hogy megeszek egy fél tortát, belenézek a tükörbe, és még nem látszik, ergo mindegy, aztán fél év múlva meg már azért mindegy, mert az a kicsi már úgyse oszt.

      Törlés
    2. A gyógyszereikről ne is beszéljünk... számomra az a legszörnyűbb, hogy ezek az emberek meglepődnek azon, hogy cukorbetegek, meg hogy magas a vérnyomásuk és a koleszterinjük... és megpróbál ilyet, hogy jaj akkor nem eszem tojást- WTF. Eszik helyette csipszet... Szee, ez az ízesített víz - fagyikehelyre rímel.

      Nagyon kíváncsi leszek belőlem mit vált ki ez a könyv.
      Nemrég voltunk strandon és elképesztő méretű emberek voltak. De nem is egy, és nem a 90-120 kilósak, hanem ilyen 160-170-es óriások, hogy még épp fel tud kelni. :O Óriási probléma ez a halálra zabáljuk magunkat.

      Törlés
    3. Egyébként van egy olyan gondolat a könyvben, hogy sok embernek ez az egyetlen öröme... Persze enni jó, de azért egy határt tudni kéne húzni. Néztem nemrég egy 1986-os videót, amit a Balatonon vettek fel, rengeteg ember volt rajta. Elképesztő, milyen kevés volt akkoriban a túlsúlyos ember a maihoz képest.

      Törlés
    4. végülis, valahol mára azok az emberek is elhíztak valamelyest.
      meg tanulmányok szerint ma átlagban mindenki súlyosabb, mint mondjuk 30 éve. nem nagyon tudják, mitől. hogy belenyúltak a kaják dns-ébe, vagy esetleg az éghajlatváltozás evolúciós következménye, tudja fene.
      de lehet, hogy csak annyi, mindenki kevesebbet mozog, többet ül a gép előtt, leterheltebbek vagyunk, több a gond... sok dologgal összefügghet.

      Törlés
    5. A probléma másik oldala is ott van: azokra a túlsúlyosakra is úgy néznek, mint lusta zabagépekre, akinek a háttérben betegség, vagy pl gyógyszer áll. Nem állítom, hogy a könyv egy ilyen emberről szól, de a kirekesztést, ítélkezést olyan is megkapja, akinél az elhízás nem a betegség oka, hanem fordítva.
      Az általános elhízásnak több oka is lehet: nagyobb a stressz, több ember végez ülő munkát, mint fizikait, nehéz olyan ételt találni, amiben nincs cukor, telepakolják az ételt minden vacakkal (pl amerikában folsav van a lisztben), nem a megfelelő arányban étkezik a többség, nem a napi több, kisebb étkezés a jellemző....stb.

      Törlés
    6. nyilván senkinek nincs a homlokára írva, mitől hízott meg.
      a gond nem a túlsúllyal van, hanem azzal, hogy sokan tényleg elhanyagolják, nem érdekli őket, hogy mondjuk csak havonta egyszer megy nagydologra, és már mindenki végzett az evéssel, de ő még belapátolja az ötödik tányérral. ezt általában az egészséges társasági élettel szokták társítani. :)

      Törlés
    7. Bubu, én azt sem szeretem, amikor betegséggel takaróznak. Bárki lefogyhat és élhet egészségesen.
      A folsavval mi a gond?

      Nima, jaja, egyetértek, nem foglalkoznak vele. Jó lenne néha ha átlátszóvá tehetnénk a bőrt (ez egy sci-fi fantáziám :D ), és akkor meglátnák, hogy mégis mennyi zsír ül a belső szerveken, amik így persze hogy nem képesek normál működésre...
      Pont nemrég olvastam, hogy amikor kikiáltották, hogy a zsír a rossz, és a szívbetegségek okozója stb., és mindenki leszokott a zsírról és a ch lett a menő, azóta a korábbi állapotokhoz képest valami bődületes arányszámokkal romlott a helyzet. Szóval én a finomított ch-t és a sok feleslegesen hozzáadott cukrot hibáztatom, de ismeritek az álláspontom kb. :D (A zsír a barátom! :D )
      A mozgásszegény életmód persze szintén, egész nap ülünk és bambulunk a gép előtt, aki nem nehéz fizikai munkát végez, az kvázi meg se mozdul. De elsődlegesen a kajálás a hibás (70%). Most ha megnézem amúgy, mit esznek össze a körülöttem levők, döbbenet. Ha én így ennék, akkor ismét a 100-at verném. XY, nem nevezem meg, legutóbb reggelire benyomott két nagy lángost, tejföllel, sajttal (hát legalább valami fehérje), ebéd: pálinka, petrezselymes krumpli (wtf, a húst nem kérte)..., vacsora: újabb adag lángosok. Amúgy 2-es típusú cukorbeteg... és csodálkozik az ember, ha elhízik, meg magas a cukra? Hát mi volt ez?! Szénhidráttömegek, ráadásul rosszul elosztott étkezések, semmi fehérje szinte, vagy még ha legalább gyümölcsből jönne a cukor.
      Én azt az értetlen butaságot nem értem és nem tolerálom, ami sok elhízás és betegség mögött van: dehát én alig eszem, de csak egy kicsit ebből, meg a mellézabálások, zugevés... és aztán a rácsodálkozás, nahát, hogyhogy szar a véreredményem már megint? Nahát baszki, hogyhogy.

      Törlés
  6. Shriver amúgy pont azért remek író sztem mert nem csak az egyik oldalt mutatja be, hanem a szélsőséges másikat is. Mert lehet hogy magazincímlapon jobban mutat, de én olyan örömtelen megkövesedett kajanáci sem lennék, mint Fletcher, aki mindenki életét megkeseríti maga körül a saját test- és énkontroll mániája miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem is ez a bajom ezekkel a nagyon szigorú egészségmániás elvekkel, hogy pont a lényeg veszik el: annyira szabályosan akarnak mindent csinálni, hogy én képtelen lennék így élvezni a kajálást. ráadásul már megkóstoltam egy csomó nagyonegészséges kaját, és nem voltam elájulva tőlük. az íztelenség és a rossz íz totál elősegíti, hogy minél kevesebbszer akarjanak ezek az emberek enni. :D
      hozzám jöttek már úgy vendégségbe, hogy hozta a kis kiporciózott ízetlen párolt zöldségjét, hogy majd azt eszi. elég nagy gyökérség így elmenni bárkihez is.

      Törlés
    2. Már erre is van szó: orthorexiás.

      Amúgy szerintem nem gyökérség saját kaját vinni - én nem szoktam, de gondoltam már rá, mert én meg azt nem szeretem, ha rámerőltetik azt, amit én egyébként nem eszek meg. Pl. miért kéne nekem feltétlenül anyósom fehérlisztes nokedliját zabálnom a pörkölthöz? (Főleg, hogy undorodom is tőle.)
      Azt nem szoktam érteni, hogy a táplálkozási macerák közül van amelyiket halálba szidják, és kinézik, pl. a párolt zöldségest, míg a vegetarianizmus mindig szeliden el van nézve. Mármint félre ne érts, nekem nincs bajom a vegetariánussal, de ugyanúgy, ahogy a vegára nem erőlteted rá a csirkédet (mert nem fogod, még anyósom is külön csinál szendót meg mindenfélét a vega családrésznek! hopp!), úgy a diétázóra se erőltesse rá senki amit nem eszik meg. Ha én is elvakult orthorexiásnak tűnnék, bocs, nem vagyok az, eskü. :D Tanúsíthatják azok, akikkel már együtt fagyiztam-sütiztem-vétkeztem. De tény, hogy nekem is nagyon-nagyon-nagyon oda kell figyelnem, és ha már életmódot váltottam, nem szeretem az elveimet a kukába dobni. És nem "most az egyszer", mert lássuk be, túl sok "most az egyszer" lenne... az összes családi ebéd-vacsora, összeröff, kirucc, baráti fagyizás, "rossznapomvanmegérdemlem" stb.

      Törlés
    3. Ez amúgy szintén kényes téma, hogy ki hová mit visz. Én ilyen mániás aszkétákkal ritkán találkozom, de több olyat ismerek, akik pl. inzulinrezisztencia vagy gluténérzékenység stb. miatt nem esznek meg akármit. Nálunk rokonoknál annyira mások a szokások, hogy legszívesebben én is vinnék saját kaját, de rohadtul megsértődnének, úgyhogy inkább kibírom. Mi nem vagyunk aszkéták egyáltalán, csak normálisan eszünk sztem, próbálunk adalékmentes, natúr cuccokat enni, meg az egészségesebb verziót választani mindenből, de nehezen viselem pl. a margarint, az ócska , csomagolt műkenyereket, a gagyi felvágottakat, ketchupokat, az ömlesztett sajtokat, ilyesmi. Ezért rokonságban sokszor egy szelet kenyeret eszek paradicsommal reggelire. Az ebéd meg tele van ízfokozós delikáttal, ehh... abból meg annyit szoktam, amitől nem fordulok fel éhen. Vagy ez már gáz szerintetek? :D

      Törlés
    4. Én is ritkán találkozom. De pl. hoztak már mások hozzám is kaját magukkal, és nem sértődtem meg rajta. Anyóshoz még nem vittem, de pl. meg szoktam kérni, hogy úgy főzzön, hogy most nem fogok semmiképp vétkezni. És akkor cukin elém pakol egy egész raklap zöldséget, szóval jófej azért. :)
      A rokonság... hát külön kategória mindenki. Nálunk is van mindenféle.. Van aki szinte semmit nem eszik meg, neki külön patymogok valamit mindig, hogy azért egyen. :D
      Á, én sem vagyok aszkéta, szeretek enni, és szeretem a jó kajákat, csak óvatosan eszek mellé, mert örök félelmem a visszahízás. Egyébként egészségesben is vannak rettentő finomak: minőségi sajtok, jó gyümölcsök, olyan párolt zöldség, aminek íze is van (Nima, van olyan is :D), borral sült, sörben pácolt húsok, padlizsánkrém, halak fűszeresen, citromosan... nah, szóval érted. Már csorog is a nyálam. :D
      Szerintem nem vagy gáz :D én is szoktam néha azt a taktikát választani, hogy akkor egy keveset eszem csak a vendégségben a kajából. Vagy pl nagyon mellőzöm a köretet, a kenyeret stb. Mondjuk szoktak rám furán nézni, de nekem a hideg vacsorához se kell kenyér, szalámik, sajtok, olajbogyó, tojás, paradicsom felszelve egy tányéron az simán jó vacsira, nem hiányzik hozzá kenyér.

      Törlés
    5. hát nem tudom, hozzám ne jöjjön senki kis műanyag dobozokkal. meg lehet kérni, hogy csináljak valamit máshogy, vagy ne csináljak semmit, mert akkor mindenki hozza magával a kis porcióit. nem sértődésből, hanem pénz idő és fáradságkímélésből.
      mondjuk én hülyét kapok attól, hogy valaki semmilyen fűszert nem használ, mert ő fogyózik. könyörgöm, nem egy kis borstól meg köménymagtól fog elhízni. szóval tudom én, hogy vannak ízletes zöldségek, mert azokat szeretem én is, de ezek az emberek még azt is képesek elrontani.
      Pupi, azt ugye tudod, hogy a sör hizlal? így a sörben pácolt sem lehet épp kalóriaszegény. :D
      de sztem is csak annyi a lényeg, hogy ne tömje senki magát liszttel meg cukorral (Titti számlálgatásával szemben mindig is szimpibb volt a te módszered:D), és nem kell hányásig zabálni. aztán hogy most nem 60 kiló valaki, hanem 70, de egyébként nem akar miatta a Dunának menni, hát az kit érdekel.

      Törlés
    6. Oké, nem megyek hozzád kis dobozzal, ígérem :D De ahogy írtam, én se szoktam, csak én el tudom ezt fogadni.
      Jaj hát a fűszermentességtől én is... nem tudom a fűszerben mi hizlalna mégis? :D
      Tudom persze, kerülöm is az alkoholt, de azért főzni szerintem tök jó vele - főleg borral, és úgy megint más lesz. Azért egy sörben pácolt husika sokkal kevésbé rossz, mint ledönteni este 4 sört. :) A kalória nem érdekel, csak az, hogy mit eszek és mikor. :) Nekem is szimpibb az én módszerem, minő meglepetés :D :D Amúgy persze, nyilván nem ezzel van a gond, hogy 60 vagy 70 kiló valaki. :)

      Törlés
    7. Sőt, egyes fűszerek kifejezetten jók az anyagcserének, pl. a fahéj, a chili. (és most nem megfosatásra gondolok)

      Törlés