Chirovici - Tükrök könyve

Felkeltette a kíváncsiságom a könyv előszava, ebből is az utolsó fejezet, vagyis hogy az olvasónak nem elég azt tudni, ki ölte meg az áldozatot, az mindenkit jobban érdekel, hogy miért. És teljesen igaza van. Gyilkosság esetén úgyis kiderült, ki ölt, mert valakinek kellett, és valóban sokkal érdekesebb tudni a miérteket, az összefüggéseket, azokat a dolgokat, amik nincsenek feltétlenül szem előtt, mint a nyilvánvalót.

28 évvel korábban megölték Wieder professzort, és Richard Flynn könyve elindítja a múltban, ezzel együtt emberek vélt vagy valós emlékeiben történő nyomozást. Peter Katz megkapja Flynn kéziratának az elejét, viszont a befejezést már nem áll módjában elküldeni. Katz kihozza a helyzetből, amit lehet, de mivel folytatás nincs, irodalmi ügynökként nem tehet semmit. Megkéri egy újságíró ismerősét, John Kellert, hogy nézzen utána, mennyire pontosak a kéziratban foglaltak, és hátha előkerül a teljes anyag.
Keller eljut Roy Freemanhez, aki annak idején a gyilkossági nyomozást vezette, de már akkor sem nyugtatott meg mindenkit az ügy megoldása.
Most, 28 évvel később, Flynn közvetetten sok ember életét felkavarja azzal, hogy rábírta ezt a három embert a múltban való kutakodásra.

A három ember nyomozása három különálló egységet kapott, amik tökéletesen egybeolvadnak. Nem szeretem a széttagolódó történeteket, kizökkentenek és elveszik közben a hangulat, de itt szinte fel sem tűnt az átmenet. Mind a hárman egyre többet oldanak meg a múltban történtekből, bár ezzel együtt, ahogy lenni szokott, egyre több kérdéssel is találkoznak.
Chirovici nem csak a gyilkosság miatt írta meg a könyvet, hanem az emberi emlékezet képlékenységét is próbálta vizsgálni. Tényleg izgalmas, ahogyan az emlékeket az agy kezeli, bár szerintem egészen más dolog az, hogy két ember sem emlékszik ugyanúgy egy bizonyos dologra, mint az, hogy valaki direkt hazudik.
Különös krimi lett ebből így, hogy három ember adta tovább egymásnak a már felgöngyölített tényeket és feltételezéseket, ezzel remekül építve a történetet, ami így tudott előre haladni, bár én kicsit hiányoltam a bővebb pszichológiai magyarázatot. Wieder munkássága éppenhogy csak említésre került, kivonatosan, mindenféle részletet vagy tudományos tényeket nélkülözve. A nyomozás és az emberi oldala viszont nagyon rendben volt, logikusan és reálisan történt minden.
Az ember azt gondolná, majd három évtized távlatából nehéz lehet megoldani bármit is, de vannak helyzetek, amikor hosszú idő után már elveszti a jelentőségét némely cselekedet, és könnyebb róla beszélni, bizonyos dolgokat már nem akar takargatni az ember.
Ez a könyv is attól olyan baromi jó, mint a többi hasonlóan jó társa: attól a sok-sok apróságtól, ami a fő történetszál köré szövődik, kiegészíti azt, élettel tölti meg, és befolyásolja az olvasót, gondolkodásra készteti, és eléri, hogy válaszokat akarjon. Még akár többet is, mint amit a könyv adni tud. (Én pl. simán elolvasnám Flynn könyvét is, még ha nem is létezik.)