Témázunk - Egy kicsit rendhagyóan - Keményfedél

Ha a papír elbírja, a képernyő is

2018/06/30

Témázunk - Egy kicsit rendhagyóan

A mostani témázásunknál a miénk a főszerep, kicsit beszélünk magunkról, milyen könyvesbloggernek lenni.
Reggel, ébreszt a teló.
Elsőre az ablakon betűző napot érzékelem (teljesen konkrétan belesüt az arcomba, és sajnos a képen látható padlástér nem a mi padlásunk), aztán fordulok egyet, és az olvasómat látom meg, amit előző este kecsesen mellém hajítottam. Az olvasó általában jó messzire landol tőlem. Mióta Pupi rákönyökölt a sajátjára, elsődleges szempont a balesetek megelőzése. Úgyhogy össze is szedem a szemüveggel együtt, ha netán esetleg nappal valaki megpróbálná belevetni magát az ágyba, biztonságban legyen az asztalomon.
De gondolom, azért nem akartok engem ennyire részletesen megismerni.:D A lényeg, hogy imádom az olvasóm. A tokját meg különösen. Mindenféle egyéb kifogásom volt a kindle ellen, amikor még az előző olvasóm volt, és azt hiszem, Tittinek vagy Zenkának kerestünk tokot, amikor ráakadtam az ebayen. Sokáig csak ránéztem időnként, hogy igen, még mindig van, és nekem még mindig nincs olyan olvasóm, amire passzolna, és még mindig rohadt drága, aztán lett kindle-m, és azonnal meg is vettem. Mondhatni, kőkorszaki, mert nem mágneses, nem kapcsolja ki az olvasóm, meg nem is olvas helyettem, viszont tök jó érzés kézbe venni, ránézni. És hát biztonságban tudhatom mindenféle rákönyöklés ellen. (A vaku miatt nem látszik, de egyébként ilyen piros.)

Amikor az ember bloggerkedésre adja a fejét, elkezd más szemmel nézni a könyvekre.
Először is, a kedvcsináló posztok nagy hatással vannak rám még mindig. Mármint mások kedvcsinálói, bár igazából ha nagynéha visszaolvasom a saját posztom, néha még a saját érdeklődésem is újra fel tudom kelteni. (vicc volt.:) Első utam az antikba vezetett, ha megláttam valakinél valamit, ami ritkaság volt, vagy azonnal lecsaptam rá, ha volt akcióban. Mostanra felnőttem, megfontolt és előrelátó lettem, úgyhogy nem rohanok mindent azonnal megvenni. Igazából az ilyen felcsigázó könyvek 90%-ról megfeledkezem idővel, és csak azok maradnak meg, amik tényleg nekem valók.
Régen mindenről írtam, amit elolvastam. Ott lett számomra lezárva a történet, hogy megírtam róla mindent, vagy majdnem mindent, amit gondolok. Egy ideje szelektálok, miről érdemes írnom, melyik könyvben van annyi, hogy posztolni tudjam, és melyik az, ami nem éri meg a fáradságot. Mert a látszat ellenére azért hosszú időn keresztül, rendszeresen blogolni fárasztó. Törekedni kell a megújulásra, keresni kell az új szempontokat, időnként le kell térni a jól bejáratott útról, és kipróbálni valamit, amit addig még nem. Esetleg olvasni valamit, amit eddig nem.
Nem vagyok valami nagy újító, bele vagyok kényelmesedve a blogomba meg a műfajaimba. Régebben nem éreztem se unalmasnak, se tehernek, mostanában időnként már az. Ha most rágondolok, hogy sabloncsere, ideges leszek. Nehogymár újrakezdjem a szívást a mindenféle csipcsup hülyeséggel, mint a nagyon ronda cookie-sáv átalakítása, meg menüsor betétele, meg ilyenek. Komolyan, aki odabaszta azt a félképernyős szürke sávot a blogokra, nem nézte meg előtte, hogy fog az kinézni? és nem elég egyszer megnyomni, nem, folyamatosan nyomkodni kell, mindenhol. De erről ennyit, mindegy is, ez már ilyen. (akinél nem, annak külön köszönöm.)
Már nem olvasok rendszeresen annyi blogot sem. Tudom, skandalum, meg minden, de amiből most nagyon kevés van, az az idő. Leginkább csak átfutok posztokat itt-ott, aztán megyek melózni. Ahhoz képest, hogy régen mekkora blogbetyár voltam, szinte teljesen lenullázódott a neten töltött időm.
Viszont ha könyveket válogatok, mindig emlékszem rá, hogy miről olvastam jót vagy rosszat. Mert vannak a könyvek, amiket akarok, és kész, és vannak, amikben látok lehetőséget. Bár újabban nehéz kizökkenteni a sztoikus érdektelenségből, és csak olyan havonta-kéthavonta lapozgatom végig a megjelenéseket, de szerintem jobb így, mert több meglepetés ér, ha valaki friss könyvről posztol.
Friss könyvek - a legtöbb blogon szinte csak ilyenekkel találkozni. Nyilván, mert a legtöbb olvasó erről akar olvasni, és ez egy öngerjesztő folyamat: ha egy kicsit is lényeges, hogy olvassanak, friss könyvekről fogsz írni. Ezzel együtt jár a megkerülhetetlen recitéma is, amiről már írtunk párszor, nem fogom elővenni megint. Egyébként is uncsi már, nem? Bennem nem változott semmi ezt illetően az elmúlt években. A kezdeti lelkesedés szépen elillant, és még ha eszembe is jut, hogy ezt vagy azt tuti elkértem volna recire régen, itt meg is áll a dolog, mert belegondolok, hogy akkor ezt el kell olvasni. Nem bírok el a kötelezőséggel, már a gondolatra is lázadni kezdek. És időnként felvonom a szemöldököm egy-egy kiadók által kitett véleményen, és időnként várom, hogy bizonyos posztokat kitesznek-e, hogy ez is egy vélemény (egyébként hiába várom).
Nagyon szeretek a Goodreadsen barangolni, könyveket válogatni, megnézni a figyeltjeim kedvenceit, eszméletlen jó könyvekre lehet így akadni, amikről egyébként nem hallanék. És mint valószínűleg minden bloggernek, nekem is eszembe szokott jutni, hogy csinálni kellene egy kiadót, és kiadni ezeket, de sajna ez nem így megy.

Ami a leglátványosabb hátráltató tényező, az olvasási válság. Időnként engem is elér, tenni igazából nem lehet ellene. Erőltetni nem szoktam, helyette mást csinálok. Most például festek, meg folyamatosan macerálom az orchideáimat, meg a többi virágom. Ez egy új hobbi már egy pár éve. Emberem még mindig megkérdezi az új beszerzéseknél, hogy életben maradnak-e, de eddig csak egytől kellett könnyes búcsút vennem, szóval nem értem a kételkedését.:)
Amelyik fekszik, az éppen elvirágzik; a sárgának véletlenül letörtem egy szárát, ami teli volt virággal; a lilát még januárban kaptam szülinapomra, ez is most virágzik el; a mellette levő meg teljesen friss szerzemény; egy pedig karanténban van. Vannak még mások is, csak nem akartam telinyomni orchideákkal a posztot.

Ami még hátráltat, az a lustaság. Régen valahogy hipp-hopp mentek a posztok, ma már erőt kell vennem magamon, hogy leüljek, és írjak. Sokszor inkább nem is teszem. Ezt a posztot is az utolsó pillanatban írom, régen ez elképzelhetetlen volt. Sőt, régebben az összes témáról előre megírtam a posztokat, ahogy felmerültek, mire rákerült a sor, csak csiszolgatni kellett. Hát igen, régen még a blogolás is más volt, akárcsak gyerekkorom puncsfagyija.
Nem vagyok az a jóindulatú-blogger típus. Ha valamibe bele lehet kötni, abba én belekötök, kivéve, amikor nem akarok. Vállalom, hogy szoktam kivételezni, jól is esik az ilyesmi.

És ha már kulisszatitkok, pár dolog, amit egészen biztosan nem tudtatok rólam.
Imádom a fagylaltot, főleg a kelyheket, amikben mindenféle ízek vannak egy helyen. A máz meg tejszínhab meg mindenféle szórás meg díszítés csak zavaró tényező, azok nem kellenek.
Imádom a marhapörköltet is, főleg, ahogy emberem csinálja. Képes vagyok minden nélkül tolni, csak úgy magában.
Szeretek rajzolni, festeni, simán bevállalom bármelyik falunk kidekorálását, mégis azt mondom, hogy a kézügyességem az kábé nulla. Nincs türelmem az apró kis mindenféléhez: tojásfestés, hímzés, kötés, varrás szóba se jöhet, aprósüteményeknél már előre stresszben vagyok. Mikor gyerekem kicsi volt, rajzoltam az előszobánk falára egy ember nagyságú gésát, és együtt festettük ki. Nem tudom, emlékszik-e még rá, mert elég kicsi volt, de nagyon jól szórakoztunk. Sokáig megvolt, de tavaly a festésnél eltüntettem. Uncsi volt.
Nem okoz lelkifurit megszabadulnom a nemszeretem, megunt dolgoktól.
Imádom az éjszakát, az esőt, ha dörög és fúj a szél is, ezeket együtt meg különösen, csak legyek itthon. Ha útközben ér valahol, akkor kicsit visszafogottabban rajongok.

A többiek titkai:
Pupi
Dóri
Sister
Anett
Mandy

Utóvéd:
Anaria
Kritta 
czenema
Vhrai

26 megjegyzés:

  1. Nima, meg kell mondjam, hogy a többiek posztját még nem olvastam, a tiéd lett az első a sorban, de már most ki merem jelenteni, hogy nekem ez lesz a kedvencem az összes közül ebben a körben! :D Olyan hangulatos lett, és annyira örülök, hogy beszálltál, és hiába, hogy néha időhiány van, meg lustulás, nekem már örömet okoztál ezzel a jó kis Nima-life betekintéssel! Az elején azt hittem tényleg ilyen részletese lesz, és jön az is, hogy "még a reggeli készítés közben is a következő olvasmányon merengek" :D Az olvasó mellettem van általában nekem is, bár most az ágy melletti lógathatós tartókában, de egy könyvkupac is mindig van az ágy mellett, amiket épp olvasok, vagy amikre épp rákívántam volna, és kezdeném. ;) (Mindig túl sok a megkezdett, ezt le is írtam a posztomban.)
    Hát neked lehet, hogy kőkorszaki a tokod, de nekem még a Kindle is kőkorszaki, az elsőt nyűvöm amit vettem azóta is. :D (Kindle Keyboard, vagy Kindle 3) Megleptél, hogy ennyire bevésődött neked is a kis traumám, amikor rákönyököltem. :D Csodálkoztam elsőre amúgy, hogy rózsaszín a tok, de jó hogy odaírtad, hogy vaku, meg piros. :) Nagyon nimás tok. :)

    A sabloncserére ha rágondolok én mindig ideges leszek! :D De ezt jól tudod, nálam ezért is nem változik semmi. A cookie-sáv tényleg idegesítő, de már kezdem megszokni.
    Én is nagyon szeretek a Goodreadsen barangolni, idézeteket nézegetni, hasonló könyveket, listákat böngészni, érdekes újdonságokra vagy épp régiségekre akadni. Kis kincsesbánya.

    Ó, gyönyörűek az orchideáid! Nekem is rengeteg van, és imádom őket! A legtöbbje virágzik, de sajnos én is letörtem nemrég véletlenül egy nagy virágos ágat a legszebbről, és ő most haragszik rám, teráiázom egyelőre. A karantén miért van?

    Képzeld, azt én is észrevettem, hogy nehezebben mennek a posztok, régebben azonnal nekiültem, mostanában eltelnek akár hetek is, mire valamiről írok (mondjuk olvasni is kevesebbet olvasok most, de ezt fel akarom húzni).

    Szerintem én se vagyok "jóindulatú" blogger :D Minden kis szart képes vagyok kritikával illetni, ez van. :D

    Nagyon élveztem a kis személyes apróságokat a blog végén!!! Az a gésa nagyon szép és különleges lehetett a falatokon, bár megértem, ha már untad. Fotón legalább megörökítetted, remélem. :)
    A vihart, esőt én is nagyon szeretem, bár én is visszafogottabban rajongok, amikor az utcán kap el. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, köszi.:D
      bajban voltam picit, hogy miről írjak, emg hogy, de a napi rutin olyan hülyén vette ki magát, úgyhogy csak ezt a reggelt hagytam meg belőle.
      hallod, az a belekönyökölés egy rémálom volt nekem is, pedig csak veled történt.:D
      én egyébként szeretem ezeket a megszokott, bejáratott dolgokat. jöttek már újabb olvasók, plusz alkalmazásokkal, de sose cserélném le. ha másik tokot veszek, tuti ugyanez a típus lesz, csak másik képpel az elején (már jó ideje szemezek egy retróautóssal, sanszos, hogy hamarosan meg kell vennem:D)

      de Pupi, én szívesen összerakak neked új sablont, be is élesítem, de valamibe mindig belekötsz, így nehéz.:DD

      teráiázom - az micsoda?:D
      a karantén azért van, mert tetves lett, nehogy lefertőzze a többit.

      neked is nehezbben megy? nem már, te mindig olyan lendületes meg lelkes vagy.:D

      nincs kép a gésáról, mert túl szűk volt a hely, nem tudtam normálisan lefényképezni. meg túl nagy is volt. emlékeinkben él tovább.:))

      Törlés
    2. Én is szeretem a bejáratott dolgaimat, ősrégi az ipod is amit használok, és csak hogy új legyen, azért nem cserélem le... :) Nehezen szabadulok tárgyaktól is, nem csak a sablontól na :D Köszi a felajánlást, na de mégis milyen legyen a sablon?! Nyááá. mindenen elakadok ezzel kapcsolatban és nincs is kedvem macerálni, jó így neked örökre is :D

      Az orchidea teraiázás egy ősi módszer a növény lelki békéjének helyreállítására. Nem ám, csak kihagytam egy p betűt a terápiázásból. :D Amúgy csak locsolgatom táppal, meg néha elnézést kérek tőle, hoyg letörtem az ágát. :)

      Lendületes meg lelkes vagyok, de annyi minden történt az életemmel az elmúlt évben, és annyi irl programom van, hogy bizony én érzem, hogy megtört picit a szokásos lendületem. :) A High Voltage-ot is elolvastam már hó elején, és még mindig nem voltam képes posztot írni róla pl.

      Ó, kár a gésáért, azért valami félfotó legalább lehetett volna róla, emléknek. :(

      Törlés
    3. én aqzokat az eszközöket szeretem, amiket nem lehet elrontani mindenféle frissítsekkel. ahogy belenyúlnak, onnantól valami mindig rosszabb lesz.

      ez a teraiázás nem rossz módszer.:D én most kipróbálom, mit szólnak a ricinusolajhoz, hátha tetszik nekik.

      eh, HV. én félek kézbevenni ezt is, meg az előző kötetet is. csinálj hozzá kedvet.:D

      Törlés
    4. NA igen, a frissítések néha tényleg elszúrnak mindent...

      Ricinus? Húha! Azzal is locsolgatni kell?

      Ne félj kézbe venni. :) Szerintem jó lett, bár tényleg lassan építkezik, és vannak benne üresjáratok úgy 60%áig. De amúgy jó kis kötet lett ez is! :) Majd megpróbálok írni róla valami posztot, és akkor még több kedvet csinálok. ;)

      Törlés
    5. ricinustól elvileg gyorsabban nő, meg elősegíti a virágképződést. de nagyon kevés kell belőle, pár csepp.

      hát jó. majd egyszer ráveszem magam. csak Mac ne lenne benne. vagy a könyv. csak hátráltatják egymást, és felidegesítenek.

      Törlés
    6. Ó, ezt még nem hallottam. Na majd referáljál, hogy megy a ricinusozás. :)))

      Öhm, meddig olvastad a könyveket? Nincs itt már se könyv, se Mac. :D

      Törlés
    7. oké, majd szólok, hogy érdemes-e szüttyögni vele.

      a feverbornnál ráhagytam. sok volt a lelkizés. nincs könyv?? szuper, folytatom! :D

      Törlés
    8. De ahhoz még el kell jutni a Feversong végére! :D Hehe. Sok volt amúgy a lelkizés, de a songban jól csavarint mindent, és tök szeretem a karakterek közti érzelmek alakulását. :)
      Hát valamikor véget kell vetni ennek a Sinsar Dubhos vonalnak, nemde?! Lesz más, valami ősibb, nagyobb veszély, az neked be fog jönni nagyon!

      Törlés
  2. Homm...a marhaporkoltes fagyit még nem probaltad ?:D
    Ugyanitt elszegyelltem magam...egy eve keszulok atultetni az orchideaimat....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egymást már követték, az majdnem olyna, mintha együtt lenne.:D

      én most bejelentkeztem egy orchideás csopiba facen. azóta mondjuk minden virágon tetveket látok :D, de vannak nagyon hasznos tanácsok. az átültetés mindenképp kell, és ha találsz szivacsos kosárkát a gyökerei között, dobd ki, és rebegj hálát, hogy még élnek.
      ami nekem egy nagy titok, hogy bírják ki a virágok abban a műanyag cserépben úgy, hogy nem borulnak fel. nekem még kaspóban sem álltak normálisan soha, mindig elhúzták a virágok meg a levelek.

      Törlés
    2. szivacsos kosárka? melltartót hord az orchidea? :D
      Amúgy nálam úgy állnak meg (mivel összevissza nő a virágos águk mindig), hogy az ágakat felkötöm, ahogy nőnek, úgy irányítom őket, különben állandóan kidőlnének. Kaspóból csak átlátszót használok hozzájuk, azt mondták úgy kell.

      Törlés
    3. akkor ezek szerint még te se ültettél át.:D mondjuk nincs mindegyikben, én eddig kettőben találtam.
      nálam nincsenek átlátszóban, még élnek, de majd beszéljünk erről egy év múlva.:D

      Törlés
    4. De ültettem már, mondjuk akkor segítettek, nem emlékszem...
      Hát, nekem ezt az egy tanácsot mondták, amikor először lett orchideám, és tartom :D

      Törlés
    5. átlátszó cserép csak a gyökérképződéshez kell, jó esetben az már van neki, mire hazaviszed.:D de sokan tartják abban, végülis nincs jelentősége. az a lényeg, hogy föld azért legyen alatta, mert fel tudja élni.

      Törlés
    6. Ó, akkor átverés az egész?! :O :D

      Törlés
    7. valahogy el kell adni a ronda átlátszó cserepeket is...:D

      Törlés
    8. Lüke.. :D Nekem szép átlátszó rózsaszínek vannak kaspóból. :) Kedvelem őket.

      Törlés
  3. Jó volt bepillantani a hétköznapjaidba, nagyon szépek az orchideák (én mindig kinyírtam amiket kaptam - nem tudatosan :D).
    Ez szerintem törvényszerű, hogy az élet más területei elveszik az időt a blogtól, a könyvektől. Én még egy olyan korszakomban vagyok, amikor - sajnos - több időm van olvasni, blogolni, mint 'élni'.
    A friss megjelenések nyomását meg nagyon érzem, de majd változik ez valamikor :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi.:)
      nem sajnáltad őket?:D olyan kis szépek. úgy tervezem, hogy mindenféle fajtából lesz majd nekem kicsi is, nagy is, mindenféle színben. mondjuk, hogy hova teszem őket, az még kérdés, de majd kitalálom.
      kell az ilyen időszak, rá kell pihenni arra, amikor majd nem lesz időd olvasni.:)
      hát, szerintem ez a nyomás nem fog változni. vagy tudatosan távol tartod magad, vagy magával ragad. nincs középút.:D

      Törlés
  4. Hangulatos poszt lett. En vegig vittem az itt és most élményt. Magas eszmefuttatáshoz nem volt agyam. Az orchideàk olyan szépek egyébként.Ha sajat lakasom lesz lehet en is beújitok egyet ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is azt hittem, hogy lesz majd egy. aha...:D

      Törlés
  5. De jó volt olvasni ezt a posztot is :) Esküszöm hetente kéne tartani témázást, vagy csak ilyen magunkról írást, mert tök érdekes gondolatai vannak mindenkinek, amikről effektív nem tudunk, pedig tök jók. Például, hogy milyen gyönyörűek az orchideáid, én is nevelek egyet (az albérletben hagyják) és annyira virágzik, hogy kibaszottul büszke vagyok rá, hogy már 2 éve tartom életben, és szebb, mint amikor örökbefogadtuk. És a többi virág is szépen tartja magát, az aloe veráimból egy kontintensnyi embert el lehetne látni, nem is tudom, hogy hová gyarapítom őket :D Nah az ilyen dolgok nem derültek volna ki egy sima könyves posztból. Persze ott is előjönnek a könyvesbloggerkedés életéről szóló dolgok, de kevesbé.

    Amúgy az elkényelmesedés nálam is megvan, sok könyv van, amit idén elolvastam, de nem írtam róla, mert nem jött az ihlet, vagy nem éreztem, hogy posztot érdemelne, de tökre tetszett (pl a Trevor, vagy az Utas és holdvilág) de még nem volt időm se leülni és végiggondolni, hogy mégis mit tetszett rajtuk annyira. Ehhhh.... Az időhiány mindenkinél mumus szerintem.

    A vihar és égszakadás nekem is kedvencem, nyilván inkább akkor ha bent vagyok, de imádom nézni az ablakból ezt és ha viharos éjszaka van akkor én inkább nem alszom, csak hallgatom és gyönyörködöm :D Hülye szokás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. á, pont az a varázsa, hogy ilyen témáról alig beszélünk.:D
      én is először féltem a orchiktól, hogy mjad túlérzékenyek lesznek, de nem vészes, bár tényleg figyelni kell rájuk.
      kellene egy téma arról is, kinek milyen virágai vannak.:D

      én nem tudok utólag posztot írni. ha akkor mindjárt nem írok, legalább egy nagyon bő vázlatot, amit később kiegészíthetek, akkor utána már sose.

      nemnem, nem hülye szokás, teljesen jó lelkiállapotba lehet kerülni az ilyentől. stresszmentesít.:))

      Törlés
  6. Nagyon jó lett a poszt! Gratula! Az ilyen bejegyzésekkel valamivel közelebb kerül az a blogger, akinek lényeges a véleménye. És olvasás befolyásoló hatású. :) Folyamatában nézve a dolgokat, úgy látom, hogy kb. ugyanazokat a stádiumokat éljük át. Nekem is határozottan sokkal kevesebb időm, illetve kedvem van akár blogolni, akár blogokat olvasni, de úgy egyébként olvasni is. Sokkal kevesebb könyvet veszek, mint régebben - bár még így is többet, mint amit elolvasok, tehát a várólistám egyre csak növekszik - és nem veszek meg mindent azon mód, bár azért még mindig jó párszor elcsábulok, elgyengülök. A növények, ahogy a virágos posztjaimból is látszik, az utóbbi időben az én életemben is fontos szerepet játszanak. A lakásban már nem igazán férek, az irodám elkezdett dzsungelesedni. Már azt néztem, hogy miként tudnám úgy áthelyezni a dossziéimat, hogy több hely legyen a növényeimnek. :)
    Az orchideáid nagyon gyönyörűek! Az én páromnak csak akkor virág a virág, ha virágzik, egyébként csak kórónak titulálja az orchideát, ha csak a levelei vannak, még akkor is, ha egyébként egészséges a növény és fejlődik. Pedig a levelek kellenek a következő virágzáshoz. Egyszerűen nem tudja követni, hogy melyik növény melyik és persze türelmetlen, az orchidea pedig nem egy gyors növény. Nem valami hasonló magyarázat állhat a Te párod reakciója mögött is? :)
    A festés jó dolog, kreatív és feszültségoldó. Egyszer majd megmutathatnád az alkotásaidat... Sajnos nekem kifejezetten fakezem van. Meg egyébként botfülem. Szóval a művészi érzékem minden tekintetben egyenlő a nullával. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ahhoz képest, hogy régen én is képes voltam százezreket otthagyni egy év alatt a boltokban, most alig költök párezer forintot.:D mondjuk ebben nagy segítség, hogy szinte csak e-ket veszek, és azok azért jóval olcsóbbak. bár most költségekbe fogom verni magam, a corvina izlandi sagáit meg kell vennem, nincs mese.:)
      "Már azt néztem, hogy miként tudnám úgy áthelyezni a dossziéimat, hogy több hely legyen a növényeimnek. :)" :DD ez jó.
      nálunk mindig csak rémüldözés van, hogy miért nincs virág rajta, mi történt vele, dehát nem virágozhat mindig, pihennie is kell néha.:D valamiért jogos, hogy azt gondolja, kinyírom, mert sose voltam az a virágokat abajgató típus. sivatagi kiképzésen voltak eddig nálunk. ha kibírták, maradhattak. nagy része érdekes módon alkalmazkodott a kveés locsoláshoz. az orchikkal ezt nem tehetem meg, ha élve akarom őket tudni.

      Törlés

Blogarchívum

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (32) 2018 (31) 21.század (3) 5* (88) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (54) Akkon (1) Alexandra (23) Animus (3) Athenaeum (16) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (14) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) Delta Vision (16) ebook (6) Édesvíz (1) Egmont (5) egyéb (2) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (21) Erikson (6) Európa (16) évzárás (7) félbehagyva (1) feminizmus (1) Fever (6) Főnix (3) Fumax (21) Gabo (24) Galaktika (9) game (6) General Press (5) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (7) halloween (3) hírek (40) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) IPC (2) játék (9) K.U.K. (1) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (39) Kelly (10) képregény (1) Kolibri (1) konteo (1) Kossuth (2) könyvekről röviden (4) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (15) Lektűr (2) Libri (5) lista (12) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (5) magyar (30) majdnem témáztunk (1) Malaza (5) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (25) Merit (1) MRC16 (2) MűveltNép (1) Napernyő Protektorátus (3) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) Park Kiadó (1) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) régi blogról (102) Rézbong (1) Scolar (3) skandináv (10) szösz (104) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (2) témázunk (33) Tericum (1) Térség (4) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) TwisterMedia (2) újraolvasás (2) Ulpius (33) útkeresés (1) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (5) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) zsidó (3)

Nima's wishlist

Letűnt ​világok
Fire & Blood
Éhség
Tengerészek
Védtelen halandók
Csipkerózsikák
A ​hableány és Mrs. Hancock
Az ötödik áldozat
Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Hill House szelleme
A birodalom bűnei
Holtvágány


Nima's favorite books »

Contact Me

Név

E-mail *

Üzenet *

MOON

CURRENT MOON