Rövidkék a jobbakból és a nagyon jókból - Keményfedél

Rövidkék a jobbakból és a nagyon jókból

Kezdjük a leg-gel, Ian McDonald Luna-sorozatával. Jaj, nagyon imádtam. Amit kicsit bánok, hogy nem halasztottam az olvasását akkora, mikor már a harmadikat is kiadta Gabo, de legfeljebb majd újraolvasom. Valahol még az első kötet megjelenésekor olvastam, hogy a Dűnéhez hasonlatos, és bár mindig ellenkezek, amikor klasszikusokkal dobálóznak, azt kell mondjam, megállja a helyét a párhuzam. Nincs olyan nagyívű, jóval rövidebb időintervallummal is dolgozik McDonald, de az intrika, a hatalmi harcok, a ki-mit akar-kitől-és miért legalább olyan tökéletesen átláthatatlan, mint Herbert monumentális művében. Hullanak és változnak a szereplők, pont olyan mértékben, hogy az lendítse előre az eseményeket, nincs üresjárat, felesleges szócséplés, csak a Hold és a por. Ez a másik, ami miatt nagyon szeretem, az élővé tett környezet, ahogy érezhettem a súlyát a holdi motorozás veszélyeinek, a meggazdagodás lehetőségeinek, a politikai mozgalom létjogosultságának, és a holdi gravitáció hatásainak.

S.A Chakraborty - Bronzváros
Remekül összerakott fantasy, ahol egyensúlyban van a misztika, a mitológia, és a jó nagy adag egyedi fantázia, amivel az írónő mesét szőtt a titokzatos keleti hiedelmekből és burkoltan a mai problémáinkat is belevitte (másság kérdése, elfogadás, vándorlás, stb.). Nagyon jól éreztem magam a mindenféle dzsinn között, akárhogy is szeretik nevezni magukat, megszerettem a szereplőket, és lassan időszerű lesz folytatnom, hiszen jön a második rész.

Amin Maalouf - Szamarkand
Omar Khajjám 1000 éve és majdnem most (1900-as évek eleje). Roppant izgalmas volt, fogok még olvasni Maalouftól, mert nagyon jól mesél. Tanulságos volt, és egy kicsit közelebb vitt a közel-keleti események, életvitel, gondolkodás megismeréséhez, megértéséhez.


Narine Abgaryan - Égből hullott három alma
(Közvetlenül olvasás után a gr-re ezt írtam, nem tudok mit hozzátenni:)
Megszületik egy csecsemő, előkerül egy elásott családi gyűrű, és a múlt körbeér.
Jó volt ezek között az emberek között, akik kiöregedtek a falujukból, a saját életükből, mégis mindig frissek és életvidámak maradtak.
Jár a könyvön az agyam, mi is olyan nagy csoda benne. Talán a pillanatképek, amiket elkap egy-egy napból, emberről, szellemekről. A nyugalom, ami hiányzik a való mindennapokból. A háború, az éhezés ellenére, aminek a kiegyensúlyozott harmóniáját is csak így messziről, ott nem levőn lehet láttatni. Hogy mindent túl lehet élni. Akinek nem sikerült, arra meg emlékezünk, ők így élik túl.
Az élet körforgása, a rossz megy, jön helyette a jó, majd váltja a rossz, hogy kövesse valami, ami megintcsak jó. Emberek elmennek, akik maradnak, azoknak megmaradnak a kis mindennapjaik.
Ugyanúgy szól egyéni tragédiákról és boldogságokról (miért nincs a tragédiának pozitív ellenszava?), mint a közösségéről.

Szerencsé Dániel - A 13. emelet
Némileg kakukktojás a könyv a jók és még jobbak között, mert nem volt ez rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Akkor, olvasás közben kicsit értetlenül álltam a politikai és gazdasági vonal mellé behozott magán-szerelmi szál létén, azóta pedig még inkább azt gondolom, hogy kár volt érte. Azt hiszem, két eset miatt kerülhetett bele: vagy nem volt elég mondanivaló a politikai bűnügyekről, ezért kellett kicsit duzzasztani valamivel az oldalszámot, vagy inkább hülye szerelmi affért hozott a történetbe, nehogy valami olyat írjon, amit ő maga is megbán. Hogy direkt és készakarva fő-szálat csináljon valaki ebből egy ilyen regényben, elnyomva a lényeget, és a végére mindent ezzel uralva, ez számomra majdnem a botrányossal ér fel. Oké, nem egy nagy tragédia,  mert ez csak egy könyv, de itt egy magyar író, ráadásul tud is írni, jó karaktereket alkot, hozzányúl egy kényes témához, tök jól fel is vázolja, aztán köp egyet az egészre: nesze nektek, nézzétek, van nekem farkam is. No komment. 

Megvolt még pár más is, amikről különösebben nem tudok mit írni, azon túl, hogy jók voltak.




Gill Sims - Hát persze, hogy iszom
Kisnimától kaptam, hogy hátha könnyebben viselem a mindennapokat, tudva, hogy másnak se könnyű.:D
Alapvetően vicces a könyv, bár ezt a rengeteg piálást nem tartom okos dolognak egy bizonyos kor felett, ez a része nem is nagyon jött be, de voltak benne jó dumák, és egészen eredeti szereplők. A meleg jóbarát újabban elmaradhatatlan kellék, amibe csak lehet beleírják, de legalább jó fej volt. Azt hittem, majd többet megtudok a gyerekekről, de inkább anya lelkivilága került terítékre. Amin nagyon jót szórakoztam, bár azért rá kellett kicsit pihennem, az a kiterjedt család volt, annyi nyűggel és különcséggel, amennyit már nehéz röhögés nélkül kibírni.

Carolyn Baugh - Kairói kertváros
6 nő története, napjainktól visszamenően közel 100 évet. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a lepel mögött egyformák ezek a nők, pedig legalább annyira különböznek a vágyaik, mint a kinézetük. Eléggé kettős érzésem volt olvasás közben, mert ad ugyan betekintést a keleti mindennapokba, a női lét sorsszerűségébe és nehézségeibe, olyan példákkal, akik erősek, akaratosak, tudják mit akarnak, és sokszor azt is, hogy érhetik el, mégis valahogy nagyon erősen támogatta a történetekkel a róluk (és a férfiaikról) alkotott sztereotípiákat.

2 megjegyzés :

  1. A Rézváros és az Égből hullott három alma könyvekkel kapcsolatban megerősítettél, hogy olvasnom kell :)
    A Monstresst olvastam egyedül a fentiek közül, az nekem is nagyon tetszett, és várom a folytatást - Moskát Anitánál már láttam, hogy dolgozik rajta :D (Ő a szerkesztője.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem a bronzváros nagyon bejött. nem lett elrontva szerelmi ömlengésekkel meg sokszögekkel, és nagyon érdekes a dzsinnek világa és sokfélesége.
      a monstress meg nagyon szép is. nem gyűjtök képregényeket, de ebből kell az összes.:)

      Törlés

Made with by OddThemes | Distributed by Gooyaabi Templates