Mats Strandberg ~ Sarah B. Elfgren - A Tűz (Engelsfors 2)

Nagyon jól tudja, milyen fontos, hogy az ember folyton emlékeztesse magát az élet napfényes oldalára. Ám ez nem azonos azzal, amikor úgy csinálunk, mintha a sötét dolgok nem is léteznének.
A Tűz folytatása minden előzetes várakozásomat felülmúlta, pedig ilyenkor lehet a legnagyobbakat csalódni. Ha lehet, ezt a részt még jobban imádtam, mint az elsőt.
Ha jellemezni kellene a sorozatot, azt mondanám, hogy boszorkányos és szuicid, és több benne a kemény küzdelem önmagukkal és egymással, mint a vattacukor-feeling az élet rózsaszín oldaláról. Vagyis nagyon svéd. Dehát ettől olyan tipikusan északi az életérzés, amit pillanatok oldalak alatt átragasztott rám, és nekem ez nagyon bejön. Hogy ilyen sötét, meg az is, hogy ilyen ragadós.

Gondban vagyok, mert ugye ez sorozat, elég vastagok is a kötetek (és nem azért, mert vastag a papír), elég sok dolog történik benne, és nem szeretném elspoilerezni senki élményét, úgyhogy nagy vonalakban a történetről.


Sötét, titkokkal teli az engelsforsi levegő (ezt muszáj volt, olyan szépen hangzik), ahol a boszik egyre inkább uralni tudják a képességeiket, és szinte ezzel egyenes arányban egyre több akadály gördül eléjük.
Három problémájuk van: az apokalipszis eljövetele, a Tanács, és a Pozitív Engelsfors. Meg persze vannak a szokásos apró-cseprő ügyek önmagukkal és egymással, ki kit utál, mióta, az egymás ellen elkövetett vélt vagy valós gonoszságok, szerelmek és családi tragédiák, szóval amellett, hogy van egy szinte tökéletes misztikus-boszorkányos vonala a könyvnek, nem feledkezik meg arról sem, hogy az olvasót a realitás talaján tartsa ezekkel a teljesen átlagos, mindennapi problémákkal, amik a legjobb családban is előfordulnak.

A csajok döbbenetesen kevés információval rendelkeznek nem csak a képességeiket illetően, de szinte mindennel kapcsolatban. Amit felszednek tudást, az jórészt saját tapasztalat, meg némi halvány segítség. Végül is, így is meg tudják oldani a problémákat, de nekem, mint olvasónak érdekesebb lett volna egy kis boszorkányos múlt meg tudás, mert ezek nélkül csak a képességeket láttam működés közben, ami olykor kevés volt. Pl. Ida esetében nekem nem volt egyértelmű, hogy mitől szór villámokat az ujja, mert abból, hogy a fém az eleme, nekem ez nem következik egyértelműen.
Az viszont elég hitelesre sikerült, hogy a Tanács mennyire semmibe veszi a lányokat. Nem elég, hogy megkérdőjelezik a Kiválasztott mivoltukat, alapvetően magukra is hagyják őket, képzés nélkül. Szerintem ez marhára jellemző egy régóta létező, a saját hatalmától elvakult testületre, aki odáig jutott az évszázadok során, hogy nem is mer el felsőbb hatalmat, csak a sajátját. (egyébként mi az, hogy természetes boszorkány? elég sokat van emlegetve a kifejezés, viszont nem látom a különbséget a természetes és a nemtermészetes között.)
A Tanács jelenléte egy nagyon izgalmas szál. Ha lett volna idő (vagyis még egyszer ennyi lenne a második rész), szívesen megismerkedtem volna a képviselőikkel kicsit közelebbről. Így csak maradt a felszínes ismeretség, de még ez alapján is eléggé elkapkodottnak vélem, ami a végén történt velük és Adrianával. Nagyon jól megrajzolt személyiségeket ütköztettek össze a két rész alatt, kár, hogy pont ez a szál egy kicsit elnagyolt lett.
A PE egy agyrém. Mondjuk nekem minden ilyen megmozdulás az, alapból elutasítom ezt a fajta világnézetet, meg úgy alapvetően az eszmék köré való szerveződést. És amikor kiderült, hogy ki irányít a háttérből, számomra az egy csöppet megalapozatlan volt. Bár kíváncsi voltam, egyáltalán nem lepődtem meg a személyén, inkább csak annyi volt a reakcióm, hogy nanemár... Erőltetett volt, és bár rendesen meg lett indokolva, de csalódást okozott ez a húzás. Mintha az írók nem mernének nagyban gondolkodni, pedig nem ártana, ha a démonok szemén át is ránéznének néha erre a mis kis világunkra, és keresnének számukra kicsit nagyobb volumenű alternatívákat. Sőt, ha már a hiányoknál tartunk, Gé gondolataira roppant kíváncsi lettem volna, ebből viszont nem kaptam egy hangot sem. Volt egy értetlenkedő arc, és ennyi.

Persze, a vége így sem volt kellemes, még akkor sem, ha pont az a szereplő halt meg, akit egyébként sem bírtam, és mostanra sem sikerült megkedvelnem. Nem éreztem nagyobb tragédiának, mint egyébként a könyv alatt bármikor történteket, és így elmaradt a megkönnyebbült, boldog sóhaj is. Végül is, ez nem olyan nagy baj, ha jött volna valami heppi, napsütéses dolog a végére, csak tönkrevágta volna a könyv hangulatát. Kell ez, hogy kicsit életszagúbb legyen tőle az élmény.

Mindenképpen a legjobb YA sorozat, amit valaha olvastam, mert még ha találok is hibát benne, összességében ezek eléggé felejthető, és jelentéktelen dolgok. A könyv hatott rám, felkavart és elgondolkodtatott, és amit nagyon élvezek és értékelek benne, hogy pont annyira misztikus, mint amennyire realisztikus. Tökéletes összhangban dolgozik egymás keze alá a mindennapi élet és a képességek.
Következő?



Megjegyzés küldése

6 Megjegyzések

  1. lazításképpen. és ha szereted a misztikus-boszorkányos vonulatot. neked tuti nem lesz 5 csillag, de jól fogsz rajta szórakozni.:)

    VálaszTörlés
  2. Hmm, érdekes, ahogy olvastam a bejegyzést, úgy tűnt, a végére kevesebb csillag marad majd. De örülök, hogy nem így történt. Akármennyire nem tetszik is valami benne, nekem is nagyon a topon marad a sztori a hangulata, a svédsége, a szereplői miatt. :)
    A testcserék hogy tetszettek? Szerintem az egyik legjobb rész volt eddig a két kötetben.
    Várom a Kulcsot nagyon :)

    VálaszTörlés
  3. Én is azt hittem kevesebbre fogod pontozni:)
    De nem baj, örülök, hogy tetszett, azt hiszem ez az egyik sorozat (a kevés közül) ami szerintem túlértékelt, illetve én képtelen vagyok megfogni a jóságát, pedig olyan szép, jól mutatna az összes rész a polcon:D

    VálaszTörlés
  4. Pupi, Titti, most elolvastam újra az értékelést, (elég rég írtam már), és tényleg nem vártam volna én se 5 csillagot.:D
    nem is tudom, minden hibája ellenére értékelem benne a jó dolgokat, mert annyira kevés komolyan vehető YA van, hogy ha találok egyet, amit tudok imádni, nem érdekelnek a hibái. ennek pedig vannak azért, csak a többi jó meg kárpótol érte.:)
    a testcsere nagyon jó volt, direkt figyeltem, hogy belekavarodnak-e az írók, de nem, nekem viszont nagyon kellett figyelni, hogy ki kiben van.:D merész ötlet volt. és látod, pont az ilyen húzásokat tudom értékelni. meg egyébként, ha azok a dolgok ki lettek volna rendesen dolgozva, amiket hiányolok, nem kettő, hanem négy kötetünk lenne már. mondjuk nem bánnám.

    Titti, én egyébként is dédelgetem a depis könyveket, meg a depis északot, valszeg azért is bírom ennyire. nameg tényleg baromi jól néz ki a polcon.:))

    VálaszTörlés
  5. Persze, érthető, én is elnézem a hibáit annak, amibe beleszerettem. :) (akibe, annak is :D :D)
    Én is figyeltem nagyon, nem zavarodnak-e bele, de minden stimmelt, és olyan érdekes volt ahogy egymás bőrében kellett boldogulniuk, és úgy szerettem az apró részleteket is. :) érdekes, hogy én úgy hittem, nem szeretek semmi depiset, de engem is megfogott ez a depressziós északiság. :)
    Nekem a két kötet egy koponyával van egy polcon :D jól mutatnak!

    VálaszTörlés