2014/04/22

Dan Abnett - Rácsatlakozva




A Nyolcvanhatos épp olyan sivárnak és unalmasnak tűnt Lex Falk számára, mint bármely másik csillagközi gyarmatbolygó. De amikor egy helyi konfliktus kezd elmérgesedni, s a katonai vezetőség hírzárlatot rendel el, az már a veterán újságíró kíváncsiságát is felkelti. S mivel ő maga nem juthat a harci zóna közelébe, a legmodernebb technika segítségével egy frontra kivezényelt katona agyára csatlakozik rá. Ezzel veszi kezdetét élete legnagyobb sztorija…
Szukits 
 

Lex Falk egy sokat próbált, díjnyertes, tapasztalt újságíró. Amikor a Nyolcvanhatosra megy tudósítani, úgy gondolja, nagy sztorit fog hozni, de végül kiderül, hogy csupán kirakatnak szánták az egész akciót. Végül a kapcsolatainak köszönheti, hogy bejut egy katona fejébe, akit kivezényeltek a valódi konfliktus helyszínére.
A Nyolcvanhatoson nem tűrik meg az olyan negatív szavakat, mint terrorizmus, háború, legalábbis nagyon óvatosan fogalmaznak a média felé. Ez persze nem akadályozza meg a Blokk seregét, hogy a Gyarmati Haderő ellen vonuljon, és amikor megtámadnak egy falut, Falknak lehetősége nyílik rá, hogy a háborút egy kicsit más szemszögből élje át. Rácsatlakoztatják Nestor Bloom agyára. Ez egy cseppet elkapkodott megmozdulás volt, Falk ugyanis nem nagyon tud mit kezdeni a mozdulatlanságra ítélt helyzetével, Nestornak pedig nem egyszerű kordában tartani a feltörni készülő tudatot, aki mindenáron át akarja venni a teste és érzékei feletti irányítást. Eljön az a perc, amikor ez kifejezetten jól fog jönni, nade addig meggyűlik a bajuk egymással rendesen.

Nem ez volt életem legjobb sci-fije, de tény, hogy az eddigi legérdekesebb, és legalább olyan izgalmas, mint egy jobbfajta akciófilm. Falkot nem kedveltem különösebben, Nestort viszont igen, de nem is ez volt itt a lényeg, hanem hogy mi történik rácsatlakozás közben, és az elmék és tapasztalatok milyen hatással vannak egymásra.
Rengeteg olyan helyzet volt a háborús zónában, ahol jól jött ennek a két, nagyon eltérő élethelyzettel és tapasztalattal rendelkező tudatnak az összedolgozása. Ami Falk kiképzéséből kimaradt, az ott volt Nestor testében, és az összekapcsolódás alatt átszivárgó emlékekben, ösztönökben. A harci eszközök, fegyverek, műszerek kezelése, a taktika kidolgozása mind Nestor érdeme, míg a golyó utáni létet Falknak köszönheti a katona. És akkor fel is vetődik a kérdés, hogy hol kezdődik a tudat ereje, és hol a vége, mi mozgatja valójában a testet, mekkora károsodást képes elviselni anélkül, hogy az elme sokkhatás alá kerülne, vagyis inkább nem fejtegetném tovább, mert az már spoiler lenne.

Volt ezért, amit nem tudtam hova tenni. Pl. Nestor meglőtt arcát nem tudtam elképzelni úgy, hoyg a pasi még éljen és mozogjon, és egyben legyen a feje. Aztán volt az a fura állapotjelzés, hogy "minden baró, felvet a pénz", ami nagyjából azt jelenti, hogy kössz, jól érzem magam. A galaktikus világban, ahol minden második csillagon laknak, nyilván kellett valami nagyon helyit hozni, de ez akkor is hülyén hangzott, főleg, hogy minden más meg földi volt, a káromkodástól kezdve a kajáig és a járművekig. Nem igazán értettem a nyelvi chip lényegét sem, ami programozástól függően akadályozta meg a viselőjét nem csak a káromkodásban, de egyeseket a normális beszédben is, ráadásul a káromkodásgátló is csak olyan esetlegesen működött, időnként kiesett egy-két csunyaság a megchippelt száján is. Most akkor vagy működik, és nem káromkodik, vagy ha mégis, akkor meg minek a macera vele?
És Nyuszibusznak hívni egy katonai járművet? ez most komoly?!
De ezek szerencsére csak apróságok voltak a történet izgalmas részeihez képest, elméleti szinten pedig mindenképpen ötletes és továbbgondolásra alkalmas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése