Férfinép, gondolta Vic, a kevés biztos örömforrás egyike a világban, olyan, mint a lobogó tűz hideg októberi estéken, mint a kakaó, mint a kényelmesre taposott papucsok. Suta szeretetmegnyilvánulásaikkal, borostás képükkel és szolgálatkészségükkel, hogy megtegyék, amit meg kell tenni – omlettet süssenek, kicseréljék a villanykörtét, megölelgessék az ember lányát –, a férfiak elérték, hogy időnként már-már érdemes volt nőnek lenni.
Joe Hill - NOS4A2
Szeretem, ahogy Hill a világot látja. Ez eddig nem is tudatosult bennem, de annyival jobb egy ilyen hangulatú szöveget olvasni. A legtöbb könyvben a nemek egymást szidják, versengenek, próbálnak a másik fölé kerekedni. Bizonygatják, hogy a pasik szemetek, a nők idióták, a pasik képtelenek megfelelni a nők elvárásainak, a nők viszont az univerzum minden bajának okai, és mennyivel könnyebb lenne nélkülünk az élet. (na ja, azért azt megnézném.) Ráadásul nem csak olvasom, de naponta hallom is ezt.
ez nagyon tetszik, tényleg jó végre egy ilyen felfogással találkozni! felkerült a listámra a könyv.
VálaszTörlésvolt pár emlékezetes mondata. kezdi magát kinőni nálam kedvenccé Hill.
TörlésRövid voltál, de velős. ;) De különben mostanában én is sokat gondolkodom azon, hogy miért kell ellenségeskedni, mennyivel sokkal jobb lenne egymást kiegészítve és segítve élni. :)
VálaszTörlésÁmen. :)
VálaszTörlésÉn is pont azt akartam rá írni, hogy ámen. :)
VálaszTörlésNagyon hangulatos.:)
VálaszTörlésNagyon tetszik, és még jobb, hogy szenteltél neki egy bejegyzést:))
VálaszTörlés