2015/09/16

A borítókról, mert ördögtől való dolgok mindig is lesznek

Aki azt gondolja, hogy egy könyv esetében a borító mellékes, sőt, sokadlagos szempont, nagyon téved. Legalábbis az emberek 90%-a nem igazán figyel fel a teljesen unalmas borítókra, úgyhogy nagyon nehéz lenne a legtöbbünknek kedvet csinálni egy-egy könyvhöz egy rozsdabarna papírral, vagy esetleg egy hófehérrel. Valami matyóminta legalább legyen rajta, ami miatt az ember megjegyzi.
Persze, mindig lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy egy könyvet a borító alapján megítélni sekélyes dolog, mitöbb, ostoba olvasóra utal, de nem kell odafigyelni ezekre a sótlan alakokra.
Mint semmiben sem, ebben sincs egyetemes ízlés. Nincs olyan, ami mindenkinek egyöntetűen tetszik, vagy ne tudná valamivel feldobni, esetleg levenni ezt-azt a már kész képekről. Van, aki elkerüli azokat a könyveket, amiken város van, vagy rózsa, vagy fadoboz, vagy bármi, ez a része teljességgel kiszámíthatatlan. Én például óvakodom a virágoktól, viszont nem zavarnak a csupasz felsőtestek. Esetleg annyi hiányom van, hogy nekem jobban bejönnek a pucér szőrös férfi felsőtestek, de valószínűleg, mint ahogyan a szőrös női lábak is tabu az újságokban, a szőrös férfiak is hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Túlélem a dolgot, de örülnék némi üdítő változatosságnak.

Hogy miért fontosak a borítók? Csodálkozom, hogy aki sekélyesnek címkéz bennünket, borítómániásokat, nem látja a dolog lényegét.
Egyrészt figyelemfelkeltő. Én bajban vagyok a nevekkel, idő kell, hogy megjegyezzem őket, írókat, szereplőket, címeket, viszont a képek azonnal megragadnak bennem. Ez azért fontos, mert eszméletlen sok könyv jön-megy a látóterünkben, nem csak magyar, de jórészt külföldi megjelenések, amiket várunk, figyelünk, olvasni akarunk, és aminek a borítója megragad, arra biztosan felfigyelünk a boltok polcain is. Ezt látjuk először, másodszor, sokadszor, reklámokban, blogokon, ajánlókban, és ez alapján tudjuk már messziről is kiszúrni, hogy ott van, ami nekem kell.
A borító egy kis darab a könyvből. Ez persze nem mindig jön le elsőre, sőt, legtöbb esetben el kell olvasnunk a könyvet, hogy meg tudjuk magyarázni a borítót, (bár ez is csak bizonyos típusú könyvekre igaz), meg persze vannak azok, amikor semmi lényeges nincs a borítón, csak az író meg a cím (jobban belegondolva azért ez elég lényeges), és még így is figyelemfelkeltőnek kell lennie.
A különböző műfajú könyvek különböző borítókat igényelnek. A szépirodalomban nekem Franzen borítói jutnak eszembe először. Egyszerűek, egyértelműek, semmi csicsa, mégis megmarad az emberben.
A krimi, sci-fi és fantasy könyvek egészen más világ, ezek egyszerűen igénylik a különleges borítókat, amitől kirínak a sorból. De mivel mindegyik könyv fel akarja magára hívni a figyelmet, ez azért nem egyszerű.
Az Agavén sokan csodálkoztak, amikor Miéville Konzulvárosa egy ennyire egyszerű, fehér alapú borítóval jött ki. Nem mindenkinek tetszett, de mivel maradtak ennél a koncepciónál a többi regénynél is, sztem egy elég egységes "sorozat" kerülhetett a polcokra, már akinek ez lényeges. (ha már egy fél milliméteres nagyságeltérésen be tudnak hisztizni olvasók, már hogyne lenne lényeges ez is.) Vagy ott van Alma Katsu sorozata, ami egyszerűen gyönyörű. Egyszerű és gyönyörű. Abszolút illik a könyvhöz, és nagyon szoktam szeretni a külföldi borítókat, de itt a miénk magasan veri az eredetiket.

Rengeteg könyvet tudnék hozni példaként, ellenpéldaként, de ez is ugye csak az én ízlésemet, tetszésemet, nemtetszésemet tükrözné, az meg vagy egyezik a nagyátlagéval, vagy nem.
Szerintem ami nagyon fontos, azon túl, hogy valamiért emlékezetes legyen, kell, hogy tükrözze a könyvek tartalmát. Ha ránézek, tudjam, hogy krimi-e vagy fantasy, epikus vagy urban, mert minden műfajnak megvannak a maga sajátosságai, és ennek szerintem látszódnia kell a borítón is. Az ember az után nyúl, amit műfajilag olvasni szeretne, és nem fog levenni egy űrcsatás borítós könyvet, ha épp romantikára vágyik, és egy halálfejes ásó biztos, hogy nem történelmi regényt fog rejteni.

Egyediség. Nem egyszerű. Biztosan sokan emlékeznek a montázsokra a nyolcvanas évek borítóin. Halál ronda és gagyi volt, de ez volt, ezt kellett szeretni. A másik véglet a fekete alapon fehér betűkkel kiírt író-cím. Borzadály.
Ma már a photoshoppal egységes, harmonikus képeket lehet összehozni, de az ilyen-olyan pózban álló pasi, csaj, csaj és pasi, már dögunalmas. Ezeket igazából bármelyik könyvre rá lehet biggyeszteni, mert ha kardot adunk a kezébe, történelmi könyves lesz, ha levágjuk a fejét, elmegy romantikus borítónak, ha meg palástba burkoljuk, passzol egy fantasyregényhez. Amolyan faék módon. Kicsit fel kell dobni a műfaj által megkívánt segédeszközökkel, és már kész is, mehet a nyomdába.
Aki viszont el tud veszni a borítók világában, annak egy idő után ez kevés lesz.
Például nekem. Én keresem az egyediséget, tökmindegy, miben nyilvánul meg: színkombináció, tipográfia, egyszerűség vagy képkavalkád, a lényeg, hogy vonzza a szemem, és legyek kíváncsi rá, hogy egy ilyen borító milyen könyvet rejthet.

Szóval szerintem nagyon nem mindegy, hogy egy könyv milyen borítóval kerül piacra, és sok esetben az is látszik, hogy a kiadó maga mennyit törődött a könyvvel, így a borítóval is. Vannak a biztonságosnak látszó kiegészítők, (kard, pisztoly, krinolin, napernyő, stb), amiket sokan elégnek vélnek, de önmagukban ezek semmit nem jelentenek. Morgan könyve például, teljesen közhelyesen, karddal jelent meg, mégis nagyon jó ránézni, mint ahogyan Anthony Ryan könyvéhez tett kardos kézre is. Hasonlóak, mégis teljesen mások, és más elvárásokkal is vesszük kézbe őket.
Van, ami annyira csúnya, hogy már szinte szép, és van, ami mindig is ronda marad, és van, amit meg kellett szoknom.
Persze, a jó borító közel sem biztos, hogy jó könyvet takar, és a jellegtelen borító mögött is lehet letaglózó és maradandó könyv, teljesen nem szabad támaszkodni erre sem. És az is igaz, hogy ha már egy író nevét ismerem, sokkal nagyobb eséllyel hagyom figyelmen kívül az esetleges béna borítókat, és koncentrálok magára a könyvre, de egyszer valamikor, valamiért fel kellett, hogy figyeljek rá.

Ti hogy vagytok ezzel? (nem bánnám, ha körbeposzt lenne belőle)


Share:

13 megjegyzés:

  1. A Harrison Fawcett könyvnél mit tart? Homokórát? Első ránézésre azt hittem, a hasa. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valószínű, homokóra lehet, de első ránézésre nekem a ruhájának tűnt, másodikra meg egy bazi nehéz páncélnak, amit tartani kell, hogy ne rogyjon össze alatta. elsőrangú borító, mindig tud újat mutatni.

      Törlés
    2. Én is azt hittem, hogy egy orbitális nagy has :D :D

      Törlés
    3. aha, olyan. :D elég fura grafika

      Törlés
    4. :D Furcsa, nekem egyből feltűnt, hogy homokóra. :D De pl. a mai napig nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy sem ezeket az új borítókat. :/

      Törlés
    5. én sem igazán. nem látom bennük a könyvet, de végülis annyira nem rosszak.

      Törlés
  2. Hm, majd összeszedem a gondolataimat - köszi, hogy növeled megint a piszkozataim számát, már éppen majdnem levittem 10 alá! - , és írok. Elöljáróban annyit, hogy nagyon is számít a kinézet, és ha emiatt felszínes vagyok, akkor az vagyok. Elég erős meggyőzőke kell, és olyan emberek véleménye, akikére adok, hogy egy randa könyvet a kezembe vegyek mégis. Vagy akkor e-ben, akkor legalább nem látom olvasás közben - sokat segít a csúnya könyveket a digitális világ :D

    Ez a Butterfly Girlös borító tiszta szerelem már ránézésre is, na tessék, ennyit tesz, megyek is, utána nézek gr-en. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hehe, nálam is van pár, ne aggódj. :))
      az e-knek rengeteg előnyök van. pl ha egy borító ronda, le lehet cserélni. de nem is kell rondának lennie, ha nem az én világom, keresek mást. vagy csinálok egyet. :D
      ugye? elég ennyi, hogy ránéz az ember, húú, mi lehet ez, aztán innentől már nem tart sokáig, hogy akarjuk is.
      lehet, hogy azért van annyi béna borító, mert a kiadók funkcionálisan nézik, mi meg esztétikailag.

      Törlés
    2. A Butterfly Girlös engem is vonz. :)

      Törlés
    3. ez pont a második rész, de az első résznek is gyönyörű a borítója. a polcon baromi jól mutatnának.

      Törlés
    4. Ó, tényleg. És a tartalom alapján jó kis könyvnek is tűnik. :)

      Törlés
  3. Nagyon jó poszt.
    Én is gondolkodtam már egy ideje egy hasonló bejegyzésen, és ma meg is írtam a tiédnek hála. :D Jó volt ösztönzésnek.
    Remélem, nem gond, ha ide belinkelem. :)

    http://felhosarkanyoldalak.blogspot.hu/2015/09/boritok-boritok-mindenhol.html

    VálaszTörlés