Témázunk - Fantáziavilágok kapui - Keményfedél

2015/09/21

Témázunk - Fantáziavilágok kapui

Van nekem egy  világítótornyom, és van egy ajtóm meg egy ablakom, ami mindig másik világra nyílik. Odabenn lámpák égnek, halvány fénnyel, fenn a hálószobám meg a fürdő, csigalépcső vezet le a nappaliba, az egyik sarokban konyhával. Tudom, a világítótorony általában kerek, de ott van az a sarok, ha jobban megnézitek, csak benyelte egy másik dimenzió. Épp annyi fény van, hogy kényelmesen lehessen közlekedni.
Alváshoz készülődve kipillantok az ablakon, ahol hatalmas sivatagi vihar tombol, vagy szakadó hóesésben látom Roxfort tornyait, de az is lehet, hogy egy dzsungel fáinak a tetejére látok rá, ami felett éppen átrepül egy különös, egyszemélyes űrsikló.
Ha olyanom van, csak kitárom az ablakot, és végignézem a történéseket, de olyan is előfordul, hogy lemegyek a földszintre, kilépek az ajtón, és azonnal az események sűrűjében találom magam. Ha nem tetszik, amit látok, egyszerűen csak annyit kell tennem, hogy visszatérek a nappaliba, becsukom az ajtót, majd újra kinyitom, és azonnal egy másik világ tárul fel.

Időnként semmi nem történik, csak egyszerűen jó a tájban gyönyörködni, és a szereplők semmittevését nézni. Nagy előny, hogy gondolatolvasó vagyok, és pontosan látom, (mert le van írva,) mi zajlik az emberekben, akiket figyelek. Vannak világok, amiket éppen ezért keresek: lelki drámák, homokszemek élete, kisemberek gondjai.
Aztán az is előfordul, hogy olyan közegbe csöppenek, amitől azonnal felugrik az adrenalinszintem, és úgy is marad. Itt érzem magam igazán otthon; ahol csata dúl, röpködnek a mágikus lövedékek, Hősök és Hősnők küzdenek önmagukért, a világukért. A Jó és a Rossz csatája, ahol mindig kiderül valami turpisság; az az igazi, amikor senki nem egyértelműen fehér és fekete, mert a világ színes, mindenkiben van mindenféle. Lehetek csatamágus, sárkány, lovag, vámpír vagy vérfarkas, kipróbálhatok bármit, belebújhatok bárkibe.
Olykor megunom a csatározásokat a fantázialényekkel, és vágyom egy jó kis nyomozásra, vagy holdfényben andalgásra, de persze ez utóbbi nem tart sokáig. Unalmas a holdat nézni, jobb az, ha ilyenkor inkább mással vagyok elfoglalva. Mondjuk, közben meg lehet idézni pár démont, esetleg elvezetni egy űrkompot.
Aztán, ha kedvem szottyan, az ajtóm a tágas, mélyfekete, sötét űrre nyílik, és ha visszanézek, egy űrhajó belsejét látom magam mögött, előttem pedig lézerlövedékek villódzása hasít egy kis világosságot az űr sötétjébe. Az időutazás olyan természetes nekem, mint másnak a reggeli harmat a lábujjain, és mehetek akár hátra, akár előre, holmi fizikai törvények nincsenek rám hatással.

A világítótornyom a bástyám, bármikor visszatérhetek, ha melegre fordul a helyzet, de ha a történetnek vége, kilök magából a világ, és ha akarom, ha nem, itt találom magam.
Időnként visszavágyom, olyankor az ablakom használom, mert ez az, ami megmutatja nekem azokat a helyeket, ahol már jártam, azokat a jeleneteket, amiket újra át akarok élni, visszavisz helyszínekre, szereplők mellé. Olykor nincs más vágyam, mint újra meg újra kinézni.
Westeros nekem épp olyan jó, mint Malaza, az elfek között legalább olyan jól érzem magam, mint a mágusiskolában. Az ajtóm biztonságos, az ablakom épp elég magasan van, a torony tövében pedig bármi megtörténhet.

Többiek átjárói:

Share this:

39 megjegyzés :

  1. "Unalmas a holdat nézni" - hacsak valami közben nem vonyít rá ;) :D
    Nagyon hangulatos, most hogy így leírtad, tulajdonképpen el se tudlak képzelni máshogy, mint egy világítótoronyban, nagyon megtaláltad a helyed a könyvekben való nézelődéshez! :)
    Az utolsó mondatról VanderMeer jutott eszembe és hogy még nem kalandoztam vissza az X-térségbe... Bár én is biztonságban vagyok a kunyhómban, azért néha rendesen lever a víz egy-egy ilyen helyre nyitva az ajtót ;)

    VálaszTörlés
  2. Csodás bejegyzés lett, élmény volt olvasni. A világítótorony miatt nekem is az X-térség jutott eszembe egyből, pedig tuti olvastam még világítótornyos könyvet.

    VálaszTörlés
  3. köszi, csajok. :)
    nekem VanDerMeer eszembe se jutott. :D leragadtam Lukjanyenkónál.

    VálaszTörlés
  4. A világítótorony számomra olyan romantika, amit csak messziről lehet élvezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyébként tényleg van benne valami, hogy világítótornyot olyan messziről jó szemlélni, de biztos van valami vadromantikus abban is, hogy egy romos toronynál állhatsz a szélben, és belül is ódon és kopott, de azért mégis sziklaszilárd. :) :) Nimát totál oda tudom képzelni :)

      Törlés
    2. És folyton nyikorog, - klassz verseket lehetne írni a viharlámpa alatt. Amúgy imádom a szelet, úgyhogy ellátogatnék Nimához olykor, ha nem rúgna ki...

      Törlés
    3. Zenka. :D
      nyilván nem vagyok normális, de pl. én nem bírom a csillivilli baromidrága új autókat se. én azokat szeretem, amikre nem kell vigyázni, masszívak és hatékonyak, mondjuk át tudok menni egy földbuckán, anélkül, hogy kitörne a kereke.
      meg sztem egy világítótoronyban lakni nem feltétlen romantikus, akkor ugye kastélyban laknék, ezer szobával :D, hanem inkább funkcionális, főleg, ha csak egy ajtóm van, és az oda nyílik ahova akarom. (tudod, kevesebbet kell takarítani, meg nem keverem össze a kulcsait, meg ilyenek.:D)
      kompakt és egyszerű.

      Törlés
    4. úgy bírom, ahogy belehelyezkedünk a témába :D

      Törlés
    5. na meg hát micsoda bulikat lehetne itt csapni. Zenka megkapná a szelét meg a viharlámpáját, Pupi nézhetné, ahogy esik a hó Roxfortban (közben meg fúj a szél itthon), én csinálnák fahéjas-almás kekszeket, amikkel megkínálnánk Reeát is, akit annyira lefoglalna a szellemi orgazmusa, hogy meg se kérdezné, miből van, Timi meg rajzolhatna térképet a GYU kiegészítéséhet. és Bill meg hát Bill, ő adja a kapaszkodót a valósághoz. (hogy mivel, azt inkább nem részletezem.:D)

      Törlés
    6. Dehogynem romantikus! A tajtékzó tenger habjai a szirteket nyaldossák a holdfényben, miközben egy magányos matróz szájharmónikázik, és a viharba keveredett hajó árbóca, lebegő szellemalakban siklik eléd.

      Van ez a gótikus, vad romantika. Vagy amiről Byron írt. De nem rontom el a mesédet ;)

      Emlékszel még a konteóra, amikor valami szigetet őriztek a matrózok, és egyszer csak mind eltűnt? ( Bár ott azt hiszem nem volt világítótorony.)

      Törlés
    7. LOL :D Nima, majdnem megöltél a kommenteddel, annyira félrenyeltem XD
      "megkínálnánk Reeát is, akit annyira lefoglalna a szellemi orgazmusa, hogy meg se kérdezné, miből van" :D :D
      és "és Bill meg hát Bill, ő adja a kapaszkodót a valósághoz. (hogy mivel, azt inkább nem részletezem.:D)" :D Micsoda csapat lenne. :D
      Ó, de azért hadd váltsak néha csatornát Roxfortról :D

      Zenka, most már hosszú ó az árboc?
      Lehet az volt a baj, hogy nem volt világítótorony. :D

      Törlés
    8. matrózok? az nem egy komplett falu volt?
      neeem, a gótikus vadromantika, az valami szellemjárta kastély elvadult rózsakertjében fordul elő.

      Pupi, bocsi. :D oké, néha átválthatsz az úr sötét anyagaira. majd meglesem a vállad felett.

      Törlés
    9. Kösz kösz, és a BB&B-be is legyen kapcsolás! :D

      Törlés
    10. oda külön átjárót nyitunk. :D

      Törlés
  5. :o Világítótorony! Van bennük valami baljós, de ugyanakkor, nyugodt, romantikus, csöndes, tökéletes helyszín egy-két gyilkossághoz... :D
    De lehet nem is ajtó kéne, hanem ablak mindenhova, hogy belessünk kicsit, erre tökéletes egy torony, messzebb látsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, tökéletes helyszín mindenféle csendes gyilokra. :D

      Törlés
    2. ha rokonlelkek találkoznak... :D

      Törlés
    3. Engem se hagyjatok ki a gyilokból! :D

      Törlés
    4. :D És melyik oldalán lennél, Pupi? :D Már kicsit sok a gyilkos, és sehol egy áldozat :D

      Törlés
    5. rendben, én időnként bevállalom a halálra fojtott áldozat szerepét, csak hogy élve el tudjatok temetni, hogy aztán a sírból kikelve rémísztgesselek benneteket. :D

      Törlés
    6. Mh... zombivadászat is lesz? Egyre jobb ez a program :D

      Törlés
    7. Jesszus :D na jó engem is megölhettek, de csak egyszer! :D

      Törlés
    8. :D Engem nem, én csak trancsírozni szeretnék. sokat és alaposan :D

      Törlés
  6. Amúgy tegnap este elkezdtem gondolkodni arról, hogy most ki kellene lépni ebből a valóságból, és el tudnék bizony képzelni egy szigetet, ahol annyi lenne az összes felelősségem, hogy leolvasnék (de nem piszkálnék) néha egy-egy műszert. Világítótoronyra gondoltam, hát persze, de persze ez a nyüves VanderMeer elcseszte (ugye milyen szépen beszélek itt?) ezt is. Legyen hát, gondoltam tovább (ilyen kompromisszumkészek az álmaim, a konformizmus melegágyai) világítótorony helyett inkább egy ház. Az ablakait viszont most bedeszkáznám. :)

    "Vannak világok, amiket éppen ezért keresek: lelki drámák, homokszemek élete, kisemberek gondjai" - pontosan így vagyok én is ezzel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem ez a világítótorony az antiszocság szimbóluma. lehet ház is, de csakis faház. igényes antiszoc vagyok.
      annyit emlegetitek itt vandermeert, hogy kénytelen leszek folytatni, pedig a marsival is befürödtem.

      Törlés
    2. nna, mi a szösz :D a Kontroll jön most? Szerintem jó volt nagyon, de bele kell mélyedni :)) Nekem a Fantomfény van még vissza.

      Törlés
    3. VanderMeer-nek csak egyet köszönhetek, hogy nem vagyok már a moly-on. Én nem szerettem a trilógiáját.

      Törlés
  7. most tényleg belemerültem egy posztba. Köszi. Okosat nem tudok írni, de ez volt a kedvencem: "Az időutazás olyan természetes nekem, mint másnak a reggeli harmat a lábujjain"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi, ez nekem is tetszik. :))

      Törlés
    2. Nima, mindig is tudtam, hogy te egy romantikus költő vagy- de természetesen most tiltakozni fogsz.

      Törlés
    3. tiltakozom, bizony, hevesen és szenvedélyesen. :)

      Törlés
  8. olyat álmodtam, mintha összeakadt volna az Őrök világa a Más dalokkal, és ha kinyílt egy ajtó, ki kellett tudni morphálni a világot, különben baj lesz =)

    VálaszTörlés
  9. Rég nem olvastam ilyen hangulatos postot!

    VálaszTörlés
  10. Én is csatlakoztam pár sor erejéig:
    http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2015/09/temazzunk-vilagok-kapujan-be.html

    VálaszTörlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes