Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek - a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.
Kellett valami kikapcsolódás a tömény feminista irodalom után, és egészen véletlenül esett a választásom pont erre. Igazán örülök, hogy nem hagytam magam elmenni mellette, mert bár YA, valahol a Harry August és John Cleaver között tudnám belőni a stílusát és a hangulatát, megspékelve egy kis Könyörtelenekkel. Szóval nem kimondottan tinikönyv, bár az események egy tizenévessel történnek, de a narrátor hangja jóval érettebb.
Alexet 10 évesen eltalálta egy, a házukba becsapódó meteordarab, emlékezetkiesése és epilepsziája lett,valamit bonyolult élete, amit iskolatársai sem könnyítettek meg. Rengeteget olvas, imádja az orvostudományt, a csillagászatot, és a fizikát. Egyszóval nem elég, hogy sebhelyes a feje, még intelligenciájával is kilóg a primitív diákközegből. Nagyon élvezetes, ahogyan az epilepsziás időszakának időtöltését leírja, és igencsak hatásosan tolmácsolja az iskolai bántalmazást is.
Őszintén szólva én a falnak megyek az olyan hülye szövegektől, hogy a verekedés nem old meg semmit, meg jajistenem, mit mondtál, ilyet nem szabad, meg hogy nem kell lealacsonyodni a másik szintjére. De, időnként csak az segít, ha már a felnőttek csak elnézően diákcsínynek és egy kis rosszalkodásnak képesek betudni az ilyesmit, főleg, hogy még a bántalmazott a hibás, amiért agresszióra vetemedett a fizikai és lelkiterror ellen.
Azért ez jó, hogy fel tudott mérgelni. Jól van megírva.
Pont egy üldözés volt az, ami Mr. Petersonnal összeismertette. Inkább elvállalta, hogy ő verte szét az üvegházát, viselve ezzel a büntetését, minthogy kiderüljön néhány titka. Ezt követően eljárt az öreghez segíteni ebben-abban, ami épp adódott, cserébe az okozott károkért, és közben szépen lassan barátságot kötöttek.
Jó volt figyelni Alex fejlődését, ahogy a nagyon naiv fiúból már egy kevésbé naiv srác lesz. Szerettem, ahogy fogalmaz: kimérten, kíméletlenül precíz logikával, és nagyon kiművelt szóhasználattal. A kommunikációját a kicsit autista érzelmi távolságtartás jellemzi, viszont a narrációja képes volt érzelmeket kiváltani belőlem. Remek párosítás, még ha nem is a hidegvérű társalgás jellemzi az emberi közegben, inkább valami bájos balfaszság. Soha nem találja meg a megfelelően hatásos szavakat, amikor meg igen, azért meg büntetést kap. (Kicsit fura, hogy nem értem, mi olyan szörnyű abban a szóban, túl azon, hogy tényleg ronda. Csiszolnom kell még a szociális érzékenységemen, mert még az agresszor is elsápadt a szó hallatán.)
Bár a finom (és olykor elég fekete) humor miatt könnyednek tűnik, nem az a könyv, amin csak úgy átrohan az ember. Hagyni kell hatni a történéseket, Alex stílusát, a gondolatait, az eseményekhez és emberekhez való viszonyát, és a többi szereplőt. Külön tetszett az a rengeteg könyves utalás, ami előkerül (mivelhogy Alex rengeteget olvas), különösen Vonnegut fogja meg.
Minden szempontból meglepetés nekem ez a könyv. YA, mégis kortalan, élveztem is, okos könyv is, és hatással van az olvasóra anélkül, hogy elcsépelt mozzanatokkal manipulálna.
(van viszont egy ordas nagy félrefordítás a könyvben. a magyar szerint kétévente jár Alex vizsgálatokra dr. Enderbyhez, eredetileg ez félévenkénti (biannual), ami indokolja a köré szerveződött körülményeskedést. a kétévenkéntire nem kellene ennyit készülni, ezért volt fura nekem, úgyhogy megnéztem eredetiben. nem egyszeri melléütés, hanem következetesen rosszul írták magyarul. ha másnak is fura lesz, hát ezért.)
0 Megjegyzések