2016/11/25

Naomi Wolf - A szépség kultusza

Nem ért nagy meglepetésként, amikor már az első oldalakon belefutottam a feminizmus emlegetésébe, hiszen ki más látná meg a szépségkultusz mögött a nők elnyomását, ha nem egy feminista.
Ettől függetlenül teljesen igaza van, én is ugyanezt látom, innen az antifeminista oldalról. De nem is a feminizmus most a téma, inkább csak érintőlegesen, hanem elsősorban a média (és meglepő módon a jogalkotás) által gerjesztett szépségideál nők életére gyakorolt hatása. És persze a feminizmus. Hát mit is gondoltam...
Meg kell jegyeznem, nem érzem, hogy az én életemre közvetlenül bármilyen hatást gyakorolna bármelyik is (boldogok a lelki szegények...?), de ezért kell ilyen könyveket olvasni, mert rajtam kívül senki nem éli az életem, és másoknak más tapasztalatai vannak, ráadásul Amerikában ez egészen másképpen csapódik le a mindennapi életben. Elképesztő, hogy egy bíró az alapján ítéljen szexuális zaklatás ügyében, hogy szerinte a zaklató felesége csinosabb, miért zaklatta volna akkor a feljelentő hölgyet a főnöke? Ilyenkor azért leesik az állam, hogy ilyen létezik? Mert ez nálam nem is szexizmus kérdése, hanem egyszerűen intelligenciáé. Arról nem is szólva hogy minden jónőt un valaki, szóval miért is ne lenne lehetséges?

Nagyon könnyű szexizmust emlegetni bármikor bárkivel szemben, és mostanra már nagyon nehéz leválasztani ezt a szexista-feminista szemléletmódot a valódi értékekről. Egyrészről nők küzdenek a (vélt vagy valós) tárgyiasítás ellen, másrészről nők küzdenek bimbójuk szabadságáért. Ha szigorúan nézem, mindannyian a feminizmus táborát gyarapítják, és ez csak két kiragadott példája az egymásnak totálisan ellentmondó feminista szemléleteknek. És a kettő között, vagy talán inkább párhuzamosan mellettük ott vagyunk mi, akik  a partvonalról nézik ezt az egészet, és akikért állítólag ez az egész van.
Kicsit eltértem a tárgytól, de annyira érdekes ez a téma, főleg, ha egy csomó dologgal nem ért egyet az ember, hogy akarva akaratlan előkerülnek mellékvágányok.

A könyvben szó van a médiában megjelenő szépségideálról, és annak káros hatásairól, ami alól már a mi gyerekeink sem tudják kivonni magukat: anorexia, bulimia, fogyókúra tízévesen, aztán ha nagy nehezen 15 lesz, simán elmegy szegény gyerek egy kicsit leharcolt huszonötösnek. Beszél az önértékelési zavarról, ami egész életére elkíséri a nőt, aki bekerül az ördögi körbe, és fontosabb lesz neki a külseje, mint a fejében és lelkében lévő dolgok, amit ha túlsúly takar, át is kerül a nemlétező kategóriába.
Szépnek lenni nehéz, soványnak vékonynak is nehéz, bár az elismerő pillantások biztosan kárpótolnak az elszenvedett kínokért, egészen addig, míg egy összeaszalódott, szottyadt öregedő nő nem lesz belőlük, akire aztán senki rá sem fog nézni. (Azért merem ezt ennyire elvonatkoztatni magamtól, mert engem ez a veszély nem fenyeget. Hogy sajnos-e vagy nem, azt majd még eldöntöm.)
De addig a jó a plasztikai sebészetnek, míg ezek a nők elégedetlenek magukkal, és a magazinok szilikonnői gerjesztik is ezt a körforgást, így a nők igyekeznek minél később aszalódott állapotba kerülni. Ennek jó része nevetséges végeredményt produkál, és tényleg borzasztóan kíváncsi lennék arra, hogy mit látnak azok a nők a tükörben, akikből mi csak a plasztika által eltorzult vonásokat vesszük észre, ami már nem is emlékeztet a valódi arcvonásaikra. Elégedettek magukkal? Milyennek látják magukat? Egyáltalán,látják még magukat?

Egyébként én azt gondolom, a férfiakon sem kisebb a nyomás, csak talán ők annyira nem érzik magukra kötelező érvényűnek a látottakat, hiszen minden nap kisportolt tűzoltók meg rendőrök fotói néznek szembe velük, meg gatyamodellek, megspékelve egy kis potencia- és faroknövelő reklámmal, meg cikkekkel arról, hogy milyennek kell lennie egy pasinak a nők szerint, míg nagy nehezen eljutnak kedvenc autós oldalukig. De simán belefuthatnak egy pornóreklámba is, ahol a pasi farka akkora, mint egy lóé, és biztos nem a puffadtra sírt arcú állapotában teszik be a csajt, aki épp meglovagolná. Röhejes, hogy bárki is ekkora farokra vágyna, akár pasi, akár csaj, de a látvány nem kevésbé kényszerítő és letaglózó, mint amikor szembesülünk vele, hogy a saját tükörképünk mennyire messze áll a magazinok lányaiétól.

A fejlett országokban élő, jómódú, tanult, felvilágosult nők, akik nemük számára mindeddig elképzelhetetlen szabadságot élveznek, nem érzik magukat olyan szabadnak, mint amennyire szeretnék.

Hát ezen megállapítás felett azért érdemes kicsit elmerengeni...
De ez se semmi:
...amikor lányok a férfikultúra könyveit olvassák, a (szépség)mítosz felforgatja e történetek mondanivalóját. A gyerekeknek tanított, helyes értékekről szóló mesék értelmetlenné válnak a lányok számára, amint a mítosz munkába lép. Vegyük például Prométheusz történetét, mely a harmadikos amerikai gyerekeknek szánt Sullivan képes olvasókönyvben szerepel. A történet a nyugati kultúrában szocializálódott gyereknek azt tanítja, hogy a nagy ember mindent kockára tesz a szellemi bátorságért, a haladásért és a közjóért. De mint jövőbeli nő, a kislány azt tanulja belőle, hogy a világon a legszebb nő mesterségesen készült, és hogy az ő szellemi merészsége hozta az emberiségre a betegséget és a halált. A mítosz szkeptikussá teszi az olvasó lányt kultúrája történeteinek erkölcsi összefüggéseivel szemben.

Rátok bízom a konklúziót.

A könyv szellemiségével csak kis részben tudtam azonosulni, de baromi érdekes dolgokat mesél a médiáról, a törvényhozásról, a gyógyszeriparról, az orvosokról és a mindennapokról, köztük a munkahelyről, az öltözködésről, és mint fent látszik, a kultúráról is. Nincs az életnek olyan aspektusa, amit ne járna körbe a témát elemezve, és természetesen mindenhol talál valamit, ami bizonyíték arra, hogy mi, nők, egy globális összeesküvés célpontjai vagyunk; ha negatívan emlegetnek minket, azért, ha meg pozitívan, akkor meg azért.
Komoly kérdéseket is feszeget, mégis azt érzem, a legnagyobb probléma, hogy a nőket és a szépséget egy mondatban használhatja egy férfi, és ezzel megalázza a női nemet, sárba tiporva minden szabadságjogot, és a feminizmus által eddig elért eredményt.
De ha negatív megjegyzést tesznek pl. egy női politikus, vagy magas posztot betöltő nő külsejére, az is probléma. Mondjuk ennek van egy olyan aspektusa is, hogy Amerikában elég hatásvadász címeket és cikkeket lehet a főoldalra tenni csupán a példányszám fogyásának növelése érdekében, és ha ezt úgy tudják megtenni, hogy egy ronda, de sikeres nő képének azt a címet adják, megér-e ennyi pénzt, hát megteszik, szívfájdalom nélkül.(de ki tudja, mire vonatkozott a kérdés. a szalagcímek olykor félrevezetőek és megtévesztőek.) Nálunk talán még nem született meg az újságíróknak ez az elfajzott rétege, akiknek semmi sem szent, és akik a szólásszabadság címén bármit megengednek maguknak.

Szóval nagyon érdekes témák kerülnek elő, és hoz is példákat dögivel, némelyik vicces (oké, kell hozzá egyfajta humorérzék), de vannak szomorú és elképesztő dolgok is. Hogy ebben mennyi a valós, és mennyi a bolhából elefánt... Amikor valaki kijelenti, hogy nem akar úgy kinézni, mint az anyja (van, aki akar?), akkor Wolf azt a feminizmus megtorpanásának látja, annak, hogy a nő teste még mindig nem a nőé. Amikor egy munkáltató kiköti, hogyan nézhetnek ki a munkatársak, vagy alapvetően a nőnek milyennek kell lennie (gondoljunk bele, mi lett volna a Playboyból, ha nem csak vékony és szőke nők halmaza lenne), azt ő a nő, a feminizmus és a szabadságjogok elleni támadásnak véli.
Szóval vannak benne elég fura kijelentések, amit nem tudok hova tenni, sőt, szinte csak ilyenekkel van tele, de érdemes elolvasnia mindenkinek, akit érdekel feminizmus, a nemi diszkrimináció, és a nők helyzete, mert Wolfé is csak egy álláspont.
A könyv 1990-ben jelent meg odakinn, tehát már egyáltalán nem friss, az akkor harmadik hullámos generációnak nevezett feministák lassan megöregednek (jujj, ilyet szabad mondani?), hogy a negyedik hullámban mi történik, nem tudni, azt sem, hogy egyáltalán vannak-e. Számomra még az is kérdés, hogy magának a feminizmusnak van-e ma létjogosultsága, hiszen sok probléma nem a szexizmus, feminizmus, vagy bármilyen izmus kérdése, csak ha mindenáron azt szeretnénk belőle csinálni. Nem kizárt persze, hogy én gondolom nagyon rosszul, de én szeretném, ha a nők a női wc-t használnák, a férfiak meg a férfit, és mindenki maradna a saját terepén.



Az Artemisz Könyvek sorozat indításával a kiadónak az volt a célja, hogy minél több emberhez eljuttassák nemi szerepek témáit, épp ezért nem értem ezt a ronda borítót egy szépségről szóló könyvön. Most komolyan, jobb ötlet nem volt hasonló árban? Na mindegy, úgy tűnik, állandó harcot vívok az ízléstelenséggel, de ha már a bimbóimnak nem adok szabadságjogokat, valamivel el kell ütnöm az időm.

Aki végigolvasta ezt a baromi hosszú agymenést, azt most nagyon megdicsérem. :)

17 megjegyzés:

  1. Számomra az jött át, hogy a legtöbb dologban felszínes lehetett ez a könyv. Mondjuk akkoriban még nem teljesen tartottunk ott, mint ma. És szerintem az internet is teljesen más pályára állított pár dolgot.
    Én feministának vallom magam, de ez nekem azt jelenti, hogy az egyenjogúsághoz a férfiak megkülönböztetése ellen is kell(ene) lépéseket tenni. És szerintem a mai napig szükség is van erre. A nők bérezése még mindig alacsonyabb a legtöbb szektorban (ugyanazért a munkáért), a törvényalkotásban sincs rendes képviseletük. Olyan bírósági ítéleteket hallok, amit alig hiszek el.
    A férfiak pedig nincsenek számítsába véve apaként annyira mint a nők anyaként. És még mindig ott tartunk, hogy a családon belüli erőszak, nemi erőszak, testképzavar szavakat hallva csak a nőkről esik szó.
    Szóval mindkét félnek megvan a maga keresztje, ezt a gyakorlatban látom olyan mértékben, amit el sem tudtam volna képzelni korábban.
    Aztán ott vannak azok is, akik több kárt okoznak a feminizmusnak, mint hasznot, és erősítik a sztereotípiákat a férfigyűlölettel kapcsolatban. Szerintem ezt is tisztázni kéne, de ahogy látom, ez a szó is már szinte mindenkinek mást jelent.
    A szépségkultusz pedig addig szokott tetszeni egy nőnek, amíg szépnek tartják, és előnyöket jelent neki, és ma már azért ez is árnyaltabb lett, és többen is kampányolnak a valódi szépségért, a plasztika helyett. Ma már inkább azokért a megjegyzésekért akad ki a nép, ami nem a külsőre, hanem pl a nőt csatolmányként emlegetik a férje oldalán, vagy az elismerést nem az kapja, aki dolgozott érte.
    Persze leginkább az Európai helyzetről szólt a mondandóm, más országokban teljesen más szinten mozog mindez. Bocsi, én is jó sokat írtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem igazán tudom, mennyire felszínes a könyv. az biztos, hogy a példákban volt olyan, aminek ismerni kellene a hátterét, hogy pontosan megítéljem, és még így sem biztos, hogy más meg nem lát oda valamit, ami szerinte ott van, szerintem meg nincs.
      lehet nemiségi kérdést csinálni a fizetésből, valószínűleg egy bizonyos szint felett ez valós probléma lehet, de a pórnépet ez nem érinti, az átlagembernek ez nem szexizmus, hanem gazdaságpolitika.

      a nők hatalomra kerüléséről is egészen más gondolok - az a nő, aki irányító, törvényhozó, vagy egyéb döntéshozó helyzetben van, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amikkel lenyomta ugyan a környező pasikat, de isten mentse meg tőle a világot.

      igazából amit most legutóbb hallottam a feminizmusról, az a wc-használat. hát na. ha ettől valaki egyenjogúbb lesz a pasikkal, annak valami hatalmas gond van a lelkivilágával.

      abban viszont egyetértek, hogy vannak baromi komoly dolgok, amiket meg kell oldani, pl. a nők kasztrálása, vagy a családon belüli erőszak, és hát ha ezt csak a feminizmus zászlaja alatt lehet megszüntetni, ám legyen.

      Törlés
    2. A felszínest úgy értettem, hogy (ahogyan leírtad) a szépségkultusz volt előtérben. Pedig pl a kasztrálás, az erőszak komolyabb dolog.
      A fizetések egyenlőtlensége érinti a férfiakat is, hétkköznapi szinten, mert egy család kasszáján nagyot lendíthetne előre. Meg ha valaki ugyanazt a munkát elvégzi ugyanúgy, megérdemli ugyanazt a bért.
      A nők hatalomra kerüléséről azt gondolom, érdemeik szerint kéne, nem kvóta szerint. Ha jól dolgozik, jó vezető, ne vegyék el tőle a lehetőséget. Pl ismerősöm megkapott egy három hónapos projektet (=vezető beosztásba került), de férjhez ment. Az esküvő után elvette tőle a főnöke, mondván, hogy biztos szülni fog, hiába mondta, hogy nem tervez öt éven belül gyereket...
      A wc használat. Igazából ez megint az, hogy nem ezen kéne lovagolni, hogy kinek milyen wc-je van, amíg ilyen siralmas a helyzet fontosabb dolgokon. Ha már wc, ismerőseimet jobban zavarja, hogy a férfiaknál nincs pelenkázó, és ha apjuk egyedül viszi a gyereket valahova, nem tudja hol pelenkázni.
      Szerintem amiket felsoroltál nem csak a feminizmus dolga kéne legyen, hanem mindenkié. Ezek emberjogi kérdések (is), és akkor vissza is térek a törvényhozáshoz... Van még mit fejlődnie a világnak, az biztos.

      Törlés
    3. ja, hát igen, ennek a könyvnek most ez volt a témája. lehet, hogy amcsiban ez komoly probléma volt 30 éve, nem tudom, nekünk ez már valahol természetes, ebbe nőttünk bele. viszont elnézve az odakinn futó realitikat (pl. a maffiózófeleségek), ott sztem nincs olyan nő, akibe ne lenne már némi műanyag. van, akin még látszik némi természetesség, de ez csak idő kérdése.
      viszont ha ez így jó a nőnek, a társadalmi közegnek, amiben naponta léteznie kell, a pasiknak, akiknek rémségek mellett kell ébredniük, és meg is tudják fizetni, miért ne csinálnák?

      és igen, vannak ettől ezerszer fontosabb dolgok, de pl. hogy a férfiwc-be is kellene pelenkázó, nekem se jutott eszembe. valaki feminista pasi kellene, aki összefogja ezek a problémákat, biztos lenne még jópár. meg mennyi minden kerülne még elő...
      dehát a feminizmust kisajátították maguknak a nők, és minden problémájukat ezen keresztül magyarázzák.

      Törlés
    4. Mondjuk egyrészt a tárgyisaítás zavarja a nőket, másrészt ez a sok műnő tárgyiasítja magát eléggé.
      Nekem pont az tetszik manapság, hogy nem azt látom, hogy kisajátították maguknak. Emma Watson HeforShe kampánya pont arról szól, hogy a férfiakat is bevonják, és ez pl egyre elterjedtebb.
      Nem tudom olyan jól összegezni, mint ő tette a UN beszédében, de az a lényeg, hogy ez mindenkit érint, és nem várhatunk el változást, ha a másik felet nem "hívjuk meg a buliba". Ez hozzám is sokkal közelebb áll, mert számomra az egyenjogúság nem egyenlő a másik fél elnyomásával, meg szekálásával.
      A pelenka dolog nekem sem jutott volna eszembe, míg egy ismerősöm nem akarta kivinni a fiát a mosdóba, és mondta, kénytelen nőibe menni, ami kicsit ciki tud lenni.

      Törlés
    5. dehát a pasik is legalább annyira tárgyiasítva vannak, mint a nők.:))
      Watsonnak tök igaza van, bár azt nem tudom pontosan, milyen "buliba" akarja invitálni a pasikat, tény, hogy sok dolog, ami nem tetszik bizonyos nők csoportjának, megváltoztathatatlan a pasik nélkül. de ez biztos, hogy a feminizmus kérdése? nekem úgy tűnik, mintha különböző megoldatlan problémák gyűjtőhalmazává kezdene válni.

      Törlés
    6. Igen, skót szoknyákban kell fotózkodniuk és mutatni, mekkora a khm, combizmuk. Skandallum :)
      Igen, így értettem, hogy nincs tisztázva, mert mindenkinek mást jelent a fogalom. Meg sajnos lett egy nem túl szép, pejoratív jelentése is, és sok előítélet is kapcsolódik hozzá.

      Törlés
    7. és mi lesz majd, ha hozom a vikingeket is.:D sztem ha valamit szépnek tartunk, abban nincs semmi tárgyiasítás. nyilván egy fénykép lelki mélységeinek megismerésére soha senki nem fog törekedni, meg sokszor élőben is pont elég a másikból annyi, hogy de jól néz ki, aztán ennyi.

      hát ez igaz, de nem tűnik, hogy javulna a megítélés, sőt, sztem egyre rosszabb lesz. valakik valamit nagyon rosszul csinálnak.

      Törlés
  2. [Végigolvastam, csak most nincs agyam írni, majd jövök, ha sikerült növeszteni.:D]

    VálaszTörlés
  3. Szerintetek a nőknek úgy általában mennyire vannak politikai ambícióik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerencsére csak kevesen ilyen elvetemültek.

      Törlés
    2. tudsz mondani szimpatikus politikusnőt?

      Törlés
    3. nekem van egy kedvenc női politikusom amúgy. nem mindenben értek vele egyet, de Morvai Krisztina az. Meg lehet nézni az EP felszólalásait és egyéb videóit youtube-on. Neki legalább vannak... Karakán, odaszól ("Juncker épp nem pofozkodik, de már megint a mobilját nyomkodja :D"), kimondja a frankót és mosolyogva küldi el az anyájába az impontens és döntésképtelen bandát. Egyébként azt gondolom, hogy a nők jellemzően nem akarnak politikával foglalkozni, aki meg igen, az valamennyire férfias beütésű és harcos alkat és el fogja érni, amit akar. Sztem nagyjából olyan arányban vannak a nők a törvényhozásban, amilyen arányban politikai ambícióik vannak.

      Törlés
    4. azt hittem, nem fogtok tudni ilyet mondani.:D
      de ő tényleg szimpi még nekem is.

      egyébként igen, semmiben nincsenek korlátozva a nők. ha valakinek ambíciói vannak, az ki is tud bontakozni. és nem hiszem, hogy nehezebb lenne, mint a pasiknak, ebben a rendszerben inkább attól függ a siker, hogy az ember az egyik időben az egyik embereket, a másikban meg másokat ismerjen.

      Törlés
    5. Amadea, azért elvetemült, mert szerintem a női politikusként érvényesülés olyan jellembeli tulajdonságokat kíván meg, amivel akárki nem rendelkezik, és nem lehet csak úgy menet közben felszedni akarattal. és pont ezért vannak a női politikusok kevesen, mert alapból mi másra vagyunk hangolva.

      Törlés