Andri Snær Magnason - LoveStar

"Amikor az ötleteiről kérdezték, azt állította, nem tehet róluk. Nem neki támadtak ötletei, az ötletek támadtak neki. Az ötletek megszállták a testét, és arra használták, hogy megvalósuljanak, kiüresítve, megtépázva és megviselve őt magát ( és bosszantóan gazdaggá és hatalmassá téve, mutattak rá azok, akik kevésbé rokonszenveztek vele). Azt mondta, nem volt befolyással a következményekre, ha egy ötlet tanyát vert a fejében."

LoveStar egy árva maggal a kezében visszafelé tart az Atlanti óceán felett, és fogalma sincs róla, mennyi van még hátra az idejéből. Egy futurisztikus világban él, amit ő maga teremtett. Szinte Isten volt, mert mindenhol jelen volt, az embereknek születésüktől kezdve a halálukig végigkísérte minden napját. Nem menekült ez alól semmi, még a szerelem sem. És amikor idáig jutottam az olvasásban, eldöntöttem, hogy folyamatosan vezetni fogom ezt a posztot a gondolataimról, mert ez egy nagyon furcsa könyv.

Ott vannak például a rikkancsok, a két lábon jár reklámok, akik még pucéran is képesek sétálgatni, ha azzal érik el a céljukat. De nem csak a rikkancsok voltak ilyesmire képesek, hanem alapvetően bárki, és senki nem tartotta ezt furcsának, nem botránkoztak meg rajta, hiszen vagy reklámoz, vagy nyereményért pucérkodik. Annyira természetes, nem?:) Hát szerintem sem. Mi ez? Valami abszurd jövőkép, hogy hová fajulhat még a reklámozás, vagy egyszerűen kigúnyol minket, hogy képesek vagyunk alávetni magunkat bárminek egy-egy reklámozott termék megszerzéséért? Mert alapvetően most is ezt tesszük, csak nem szaladgálunk őrült módjára ruhátlanul. Még.
Meg is rendelhettek maguknak reklámokat, ébresztőt, figyelmeztetőt. Így a szomszéd, már ha rikkancs volt, átminősült esetleges kedves szomszédból használati tárggyá, akit igénybe lehet venni. Sőt, bátorító, dicsérő szavakat is meg lehetett rendelni, ha valakinek épp arra volt szüksége. Én sem érzem jól magam mindig a bőrömben, és ha időnként a megfelelő pillanatban kapok el egy pillantást, vagy dicsérő szavakat, az nagyon jól tud esni, akár fordítani is tud a napomon. De csak azért, mert tudom, hogy őszintén jött a másiktól. ezekkel a megrendelt dicséretekkel nem nagyon tudnék mit kezdeni, ennyi erővel fecniket is lehet hagyni magamnak, ugyanezekkel a szavakkal, a hatás pont ugyanez lenne. Hazug dolog, mint a mantra, hogy a világomban minden rendben van. De ebben a világban láthatóan ez kielégítette az embereket.

A modern ember vezetéknélküli. Az internet, a telefon, a tévé már bennük van, minden külső egység csak teher. Két lábon járó konzolpultok, és esélyük sincs, hogy kilépjenek a holovilágukból, hiszen rá vannak csatlakozva, összenőttek vele. Így telibe kaphatják a reklámokat, az ajánlatokat, nem maradnak le a személyre szabott híreikről. Ergo a vezeték nélküli ember agyhalott ember.Nem kell gondolkodnia, nem kell akarnia, a vágyait már felmérték, és teljesen testre (agyra?) szabott szolgáltatást kap.

A temetés menete döbbenetesen szép volt. Igaz, itt is a 'mindent a pénzért' irányelv volt az elsődleges, főleg LoveStar részéről, hiszen mindebből ő gazdagodott meg, a hamarosan elhalálozók meg csak fizettek, rendületlenül, de érthető volt, hiszen egyenesen a csillagok közé lőtték ki őket, hogy ott égjenek hamuvá, majd visszahullva a Földre, újra egyesüljenek az anyatermészettel. Kicsit morbid volt ugyan, hogy a gyerekek azt kérdezik a déditől, mikor kívánja már kilövetni magát, csak hogy találkozzanak a LoveDeath kabalafigurájával, Lalival, de mindennek megvan a maga kellemetlen mellékzöngéje.

Az inLove ügyelt arra, hogy mindenki megtalálja  a másik felét. Ha levelet kaptál tőlük, nagy valószínűséggel érzelmileg sínre kerültél életed hátralévő részére. Hogy mással élsz? De hát tudnod kellett volna, hogy az inLove jobban tudja. Bízd magad rájuk. Roppant kényelmes, hiszen addig mindenki szabadnak érezheti magát, amíg nem értesítik. Bármit tehetsz, nem lesz következménye.
Kényelmes. Romboló. Hol van a választás szabadsága? A hibákon keresztüli tapasztalat, a problémák leküzdésének az öröme? Lehet így fejlődni?

Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, az a visszacsévélés. Ha a gyerek túl engedetlen volt, netán nem úgy fejlődött lelkileg-szellemileg, mint azt a szülők elvárták, rossz volt, engedetlen, netán túl buta, egyszerűen csak kértek belőle egy új példányt. Hogy a régivel mi lett...?

És még rengeteg apróságot állít be ilyen kifordított helyzetbe, hiszen hányszor gondoltuk már életünkben, hogy mi lett volna, ha...? Vagy amikor úgy indulunk neki a dolognak, hogy mi lenne, ha... aztán vagy összejön, vagy nem, de a hatása mindenképpen visszafordíthatatlan. Ezeket itt most mindenki átélheti valamilyen módon, hogy a lehetséges választások súlya ne nyomja a lelkület. Mert az ugye elviselhetetlen teher. (Remélem, érződik az irónia).

A többit nem is részletezném, mert ez a könyv igazából nem elmesélhető. El kell olvasni, belemerülni, gondolkodni rajta, átélni a világa kreált problémáit, és átértékelni a saját életünkben előfordulókat. Olyan utalások, szimbólumok, helyzetek vannak ebben a groteszk világban, amik sokszor elrettentőek, de valamiért mégis vonzó ez az egész, talán pont a furcsasága miatt. A LoveStar a manipulálás regénye. Rácsodálkozhattam valamire, amiről remélem, hogy sosem jön el; megismertem egyet a 'mi lenne, ha...'-k közül, ami felé talán haladunk a mostból kiindulva, de ezen kívül még rengeteg a lehetőség szerencsére. Igaza van Grettynek, ezt a könyvet nem lehet kutyafuttában olvasni, bele kell merülni, oldalról oldalra, hagyni kell hatni, merengeni kell felette, mert csak így tudja elmondani, miért is íródott meg. Az igazat megvallva, én nem tudom eldönteni, mennyire kell komolyan vennem, az biztos, hogy a tendencia és a törvényszerűségek remekül megjelennek a regényben. Azért a LoveGod vezérelvei nem kicsit durvák, éles szemmel meglátta benne a potenciált, mint ahogyan az összes többiben is, de talán ez volt az, amin mélységesen megdöbbentem, hogy jé, igen, tényleg, így is fel lehet ezt fogni. Őrülten zseniális.

Azoknak ajánlom, akik nem riadnak meg attól, ha a világunkat egy egészen más szemszögből kell vizsgálat alá venniük, és nyitottak az új formába csomagolt gondolatokra. Itt szerencsére a stílusban nincs újítás, viszont a tálalás annál újszerűbb. Lehet, hogy ennek semmi értelme nincs, de én magamban olyan antidisztópiának látom, ami cseppet sem utópia, jóval inkább egy új világ új teremtéstörténete.

"Szerelem, halál és Isten mind egy helyen!"

A könyvet kiadja a Gondolat kiadó.

Magnason honlapja